Szeret, csak még maga sem tudja?

Címkék: szeretetszerelemegófélelempárkapcsolatelvárás

A lány csak vár és remél. Belekapaszkodik minden mondatba, csűri-csavarja, magyarázza, és keresi bennük a reményt arra, hogy az egykor jobb napokat megélt kapcsolat a féléve történt szakítás után talán újra erőre kaphat.

"Szeret vajon? Vagy csak hülyít és játszik velem? .. hjaj, mi tévő legyek?" - kérdezi.
A férfi tétova, hideg, megtört, boldogtalan és alig kommunikál. Ha netán mégis, akkor a szavait éppúgy lehet udvarias elutasításnak tekinteni, mint picikét reménykedni, hogy talán a depresszív lemondás mögött mégis érez valamit.

Érdemes rá várni?
Van esély, hogy lángra kap a kapcsolat? Lehet, hogy ez egy "ikerláng"?

Olvass tovább, és ha hasonló a helyzeted, bogozzuk ki, hogy ha érdemes cselekedni tudj, ha nem, akkor viszont továbbléphess!

(A kép forrása: Naturangyal)

Én nagyon ritkán jelentem ki kategórikusan, hogy egy kapcsolat "meghalt" és ne várj rá. Azért mondom ritkán, mert tudom, hogy a valódi szeretet nem múlik el, nem tűnik el egy szakítással. A szeretet nem ér véget parancsszóra holnap 12 órakor, de nem is kap lángra, egy adott pillanatban akaratból.

Ha valóban van remény, ha tényleg szeret a "párod", csak még maga sem látja be, annak sok-sok jele lehet. Ilyenkor érdemes a szavai helyett a gesztusait figyelned. Nem is a tettei, hanem inkább a gesztusai lesznek igazán beszédesek és árulkodóak arról, vajon tényleg ott van-e benne a vonzalom, a szerelem...csak épp nem nevezi így meg!

Honnan tudhatod, hogy szeret... ha közben ezt szavakkal nem erősíti meg? Avagy: mikor érdemes várni rá, és arra, hogy egyszer csak belátja, hogy a társa tényleg le lehetsz?

A szeretet - az igazi szeretet - nem arról szól, hogy te adod, a párod pedig viszonozza.

Ez az adok-kapok, ez a szeretet-biznisz a földi lét emberi szeretetének lett jellemvonása. Ezzel keretezi az elme és egó a szeretetet két ember közös működésében egy biztonságos rendszerbe.

Furcsa lesz, amit most olvashatsz, de kérlek, ne utasítsd el elsőre, hanem csak gondold át - ha szükséges: gondold át újra és újra:

Az igazi szeretet az eredendő lényed része, és egy végtelen, halhatatlan energiát képvisel. Ha pedig ilyen, akkor nincs iránya - illetve: végtelen iránya lehet - de semmiképp nem függ egy másik embertől és annak az érzéseitől. Nem azért érzed a valódi szeretetet, mert valaki neked szeretet adott. Nem azért érzed, mert adni és kapni szeretnél, bizniszelni vele.
"Szeretetben élni" nem azt jelenti, hogy téged szeretettel vesz körül a párod és te fürdőzöl egy másik ember energiáiban - ha így hiszed, függeni fogsz tőle, pedig ez csak egy félreértelmezett működés így. 

Szeretetben élni azt jelenti, hogy TE ÉLED ezt az eredendő szeretetet. Te éled és érzed ezt a rezgést, és egyszerűen sugárzod magadból.

Hogyan sugárzod a szeretetet?

Egyszerűen úgy, hogy kedves vagy és nyitott. Boldog vagy, vidám, kíváncsi, érdeklődő... elégedett, és figyelmes.
Árad belőled a fényed, az a fény, amit az eredendő szereteted képvisel. Ha megnyitod a szíved,csak áramlik ki belőled, és aki csak körötted van, mind érzi, hogy jó a közeledben lenni, jó rád nézni, jó veled beszélni.... árad rájuk az energiád, mint egy áldás.

Ilyenkor ezt ők is átveszik, hiszen az aurád hat rájuk. Feltöltődnek és a veled való találkozás után különleges vidámságot, lelkesedést, jókedvet - azaz SZERETETET - éreznek.

Vajon miért is kanyarodtam erre a témában?

Azért, mert azt, hogy "megéled magad és a párod megéli önmagát" azt jelenti, hogy sok-sok közös pillanatotokban ezt az energiát, ezt a fényt élitek.

Amikor együtt vagytok, érzitek magatokban ezt a szeretetet, ezt a nyitottságot, elfogadást?

Ha igen, akkor az auráitok egymásra hatása egy közös energia-teret hoz létre (ez teremtőleg hat), és ez a közös tér jóval nagyobb, jóval kerekebb és egészebb, mint amilyenek külön-külön is vagytok, de csak azért, mert a 2 szeretet-energia egyesülve létrehívja az EGYSÉGET.

A férfi és nő különböző energiái kerülnek egy közös aurában szoros összefonódásba és a külön-külön is megélt szeretet és áradás itt összeadódik, - sőt! - megsokszorozódik.

Ha az együttléteitekben ezt a harmóniát érzed, ezt a kedvességet és figyelmet, ezt a ragyogást, ezt a közös teremtést, hogy együtt szinte minden színesebb, vidámabb, sikeresebb és hatékonyabb, akkor nagyon közeli a frekcenciátok, akkor bátran hiheted, hogy azt, amit te a szívedben megélsz, azt éli meg a párod is! Ilyenkor önmagadat adod, nincs játszma, hiszti, félelemből felvett álarcok.

Ilyenkor, ha figyeled a nem-akaratos reakcióit, szavak nélkül is tudhatod minden érzését és gondolatát.

1. Figyeld, hogy ragyog-e a szeme, ha rád néz!
2. Figyeld, hogy elpirul-e, ha elismered.
3. Nézd, hogy libabőrös lesz-e, adott érintésre... stb.
4. Légy nyitott arra, hogy érzékeld őt teljes lényében!

Ha a nyitottságodat, vagyis nyitott, szeretettel teli - befogadó - szívedet "használod", hogy "lásd" őt, akkor biztosan érzékelheted, hogy szeret téged akkor is, ha ezt szavakkal nem akarja, vagy nem tudja kifejezni.

Ezekben az együttlétekben a szereplők a szívükben élnek. Az egységet átélni, a szerelmet megélni nem lehet a fejben, nem lehet tisztán csinálni, ha abban az egó - és az ő félelme - folyton "uralkodik". A szerelem a nyitott, érző szívben él és működik, így az egység, boldogság és harmónia is csak ott tud jól létezni.

... és mikor van az, hogy nem érdemes várni?

Nagyon gyorsan át lehet ezt is látni - külső szemmel.

1. A legbiztosabb jelei ennek azok, ha a szereplők folyton a "fejükben léteznek": 
2. mindent magyaráznak, 
3. minden tettre és érzésre okokat keresnek,
4. ha a "másik megszerzése"
5. vagy ennek kudarca tölti ki a kapcsolatot a jelenben és kapcsolódásaikban.

Amíg a fejedben élsz és gondolkodsz, addig nem tudod élni a jelent, addig elmegy melletted a valódi szerelem is.

Ha pedig folyton az alábbiakon kesergsz... akkor te sem éled a szerelmet - hát valószínűleg a párod sem.
Ha netán ő mégis élné, te nem veszed észre, mert a fejedben létezel és nem a jelenben:

1. Azt számolgatod, hogy te mennyit tettél a párodért és kapcsolatért, miközben azt is mérlegre teszed, hogy ő milyen keveset? Ha e miatt még áldozatnak is éled meg magadat, akkor biztos lehetsz abban, hogy épp nem a szívedben vagy, és épp nem éled a szeretetedet.
2. Ha azt gondolod és erősíted magadban, hogy ő csak játszik veled, "szívat" vagy kihasznál, akkor már biztosan nem éled a szeretetet. Ilyenkor olyan messzire szakadsz a jelentől, hogy szinte kizárt, hogy a párod vissza tud téríteni. Ilyenkor hibáztatsz, gyanakszol, haragszol... már önmagadat is leértékeled. Ráadásul az esetek nagyon magas arányában nincs olyan, hogy téged kihasználnának, hiszen senki sem veszi arra az energiát, és időt, hogy órákon vagy heteken át szépeket mondjon, csak brahiból...
3. Ha a párod helyett eldöntöd, hogy te vagy neki a nagy "Ő", csak még ő se tudja, és ezért úgy hiszed, hogy szembe megy a sorsával, ha nincs veled :) akkor is tévúton jársz az elvárásaid börtönében. Bízzuk csak rá arra a másik emberre, hogy tudja, mit érez, és mik a szándékai.

Ha a kedvesed tagadja, hogy szeret, ha elutasít... akkor még lehet, hogy vannak érzései feléd, de ha nincs SZÁNDÉKA, hogy veled legyen, ha nincs szándéka keresni veled a kapcsolódási lehetőséget, ha nincs szándéka kommunikálni, akkor valójában nincs szándéka kapcsolatban lenni veled. Ez esetben, hiába szeret, ebből párkapcsolat - boldog pedig főleg - nem lehet. :(

Lássuk csak - hogy tiszta legyen a kép:

1. Te a legrosszabbik én-edet éled mellette épp: követelőzöl, szomorkodsz, elvársz-és-csalódsz, haragszol, magyarázkodsz, mentegeted, de gyanusítgatod is... vagyis valójában nem éled a szeretetet.
2. Ő pedig: menekül, nem kommunikál, és nincs szándéka - lehet, hogy mondta is, talán többször is - hogy kapcsolódjon veled..akkor ő sem éli a szeretetet.

Ne hidd, hogy "szeret, csak még maga sem tudja"... hisz valójában Te sem szereted! Ha őszintén tudsz a szívedbe nézni, már rég túl lehetnél a szenvedésen! Ne ragaszkodj a közös jövőhöz, a hozzá rendelt elvárásokhoz, ne ragaszkodj az ő megszerzéséhez... 

Az igazi nem ilyen! Ő nem az neked, de amíg ragaszkodsz a hozzá támasztott reményképhez és közös jövőhöz (az elvárásaidhoz), addig nem tudsz helyet teremteni az új, érkező szerelemnek!

Lépj tovább, lépj végre az utadra, és rá ne várj!

Fedezd fel a működést: meg akartad őt szerezni csupán, hogy boldoggá tehessen, de nem sikerült.
Azért nem, mert túl sokat vársz tőle: ugyanis nem más fog boldoggá tenni téged - csak te tudod megélni a saját boldogságodat! 
Azért sem sikerülhetett, mert vele nagyon is különböznek az elképzeléseitek, és azért sem, mert még nem éled az életet a szívedben - túl sokat vagy a fejedben!

Ezt a kapcsolatot bátran engedd tova, ne szorítsd! Ez nem lenne jó neked! Akkor is véget érne, ha megszereznéd... 

Nyiss! Nyisd meg a szívedet és szeress! Kezd önmagaddal! Először fedezd fel a saját műkdéseidet, és élj a szívedben! Ezzel fognak előtted a csodák megnyílni és utat törni egy igazi szerelem felé is!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Kapcsolati Kurzus - szeretni jól, boldogan