Amikor a döntés: a közös jövő kerül szóba, és ő elmenekül...

Címkék: párkapcsolatfélelemegókommunikáció

Eltérő a tempótok? Te szeretnél jobban és gyorsabban elköteleződni?

Te szeretnél végre révbe érni és biztos tudattal elmondani, hogy a kapcsolatod eljutott a közös élet, a közös jövő, a felvállalás szintjére, de ő valahogy elégedetten "dagonyázik" a saját tempójával egy állóvízben?

Ő talán csak élvezi a jelent, neki kényelmes így, ahogyan most vagytok, és ahogy most állnak a dolgok?
Téged viszont hajt a megérkezés, révbe érés, érzelmi biztonságra való törekvés...

Ha önmagadat nem akarod feladni, az egód bőszen sutyorgni fog a füledben, hogy: "haladásra, előrelépésre van szükség, és a közös jövő érdekében" egy beszélgetést sürget.

Amint szóba hozod azonban a vágyaidat, a párod bezárul, és jó esetben csak elcsendesedik, rosszabb esetben még el is menekül egy időre, behúzódva a csigaházába...

Vajon miért nem lehet vele erről beszélni? Hogyan lehetne mégis? 

Olvass tovább, beavatlak egy nagyon fontos "valóságba", amivel jócskán megkönnyíted a jövőről szóló beszélgetéseidet!

Ha benned maradnak a kételyeid, és azt tapasztalod, hogy sehogyan se tudjátok ezt megbeszélni, mert a párod egyszerűen hárít vagy hidegrázást kap - egyelőre - a témától, akkor nem csoda, ha egyre elkeseredettebbnek érzed magad. Ilyenkor azt is megkérdőjelezed talán, hogy van-e mégis esély a közös életre! A biztonságra törekvő egód pedig sorra hívja fel a veszélyekre a figyelmedet és kongatja a vészharangot azzal kapcsolatban is, hogy nem volna szabad az "idődet vesztegetni" erre a kapcsolatra... Igaz?

Valójában az esetek zömében nincs ekkora baj, csak a kommunikációban távolodtatok el egymástól és egymás realitásától.

Ahhoz hogy közös nevezőre jussatok egy beszélgetésben, ahhoz közös kiindulási pontnak kell lennie... vagyis azonos "realitásnak" kettőtök között

Te már a közös "jövőben" élsz és a közös terveket, vágyakat szövögeted. Eldöntötted azt is, hogy a párod biztosan boldogtalan a jelen helyzetében, és szerinted ideje neki is változtatni, dönteni, előrelépni.

Ő pedig - ha még csak élvezi a jelen kényelmét és kényelmetlenségeit, akkor - akkor ő még nem áll készen arra, hogy realitása legyen a közös terveknek. Neki nem sürgős, hogy valami változzon, ő talán talált egy egyensúlyt a jelenben is magának. Lehet, hogy nem minden tökéletes, de végül is, neki így is jó.

Ha te hajtod a változást, és kéred, hogy nyilatkozzon erről, akkor ő azt elvárásként fogja értelmezni. Ijesztő lesz számára, hogy neki is már ott kellene tartania, miközben ő még nem akar, vagy nem mer. Az elvárások teherként nehezednek rá - igazából mindenkire súlyokat aggatnak. Ebből pedig ő még inkább úgy érzi, hogy olyasmit kérsz és vársz tőle, amire még nincs felkészülve, ami az ő tempójától idegen még.

Ezért a válasza jóval elutasítóbb lehet, a magatartása menekülőbb, mint hinnéd, és mint ahogyan valójában érez. Ez a reakció ugyanis legtöbbször nem a feléd érzett érzéseiről szól, attól még szerethet nagyon, hogy nem mer a te tempódban változtatni, dönteni, elköteleződni. Ez csupán arról szól, hogy bármilyen édesen tálalod is a közös jövőről szóló vágyaidat, és bármilyen segítőkészen bírod őt szembenézésre a jelen kényelmetlenségeivel, ez akkor is a te tempód marad és nem az övé.

Ha te vagy a nő, és ő a férfi, akkor ez azért lehet még élesebb, mert a férfi szeret dönteni és irányítani a kapcsolatban, így pedig átléptél rajta és úgy érezheti, hogy beelőzted. Ilyenkor pedig túlreagálhat, daccal válaszolhat, de nagy valószínűség szerint nem az őszinte érzéseit fogod hallani, hanem a védelmi reakcióit.

Jó, de akkor mi a közös kiindulási alap egymás megértéséhez?

A jelen! A közös jelen a kiindulási alap ahhoz, hogy a közös jövőt szóba hozhasd. Arról beszélgess vele először, hogyan éli meg ő az érzéseit, a kapcsolatot vagy kapcsolódást veled. Beszélgessetek a félelmeitekről - ezek ugyanis kulcsfontoságúak.

Ha a párod a közös jövőre vonatkozó terveidtől és kérdéseidtől még menekül, akkor az ő realitásában még nem a vágyai vannak, hanem a félelmei, így a félelmeit megérteni és megbeszélni lesz a kulcs ahhoz, hogy előre tudjatok mozdulni. A közös jelenben elmélyedve, majd együtt indulhattok a jövő tervei felé.

Ez lehet a közös út és irány, mert ebben egymást kézen fogva, és együttműködve lépdelhettek. 

Ha pedig már a jelent se tudjátok közös realitássá tenni, akkor a jövőről beszélni egészen biztosan nincs ideje... vagy értelme sem.

Egy kis ráadás!
A kommunikáció egyébként is nagyon fontos, nézd, csak így használd építően!

Nagyon sokszor mondtam, írtam, tanítottam már, hogy bármit is szeretnél, úgy kommunikáld azt, hogy se bírálat, se ítélkezés, se számonkérés, se elvárás ne vegyüljön a mondandódba! Nem azért rossz ez, mert ezzel ártasz a párodnak. Én nem az Ő érdekében kérem ezt tőled, hanem épp magad miatt. Ha ugyanis így kommunikálnál - amitől épp óvva intelek - azzal akaratlanul is sarokba szorítod a párodat. A sarokba szorult ember pedig vagy támad, vagy menekül, de a legkevésbé lesz őszintén és készségesen együttműködő.

pl: Ha későn érkezik:
Ne azt mondd, hogy: "Késtél. Hol voltál, aggódtam, hívhattál volna!"
Ezt könnyű belátni, hogy számonkérő, hibáztató a kommunikáció még mielőtt kiderülhetett volna, mi volt a késés oka.
Inkább ezt mondd: "Aggódtam, vártam a hívásodat, és elszomorodtam, hogy nem tudlak elérni, és nem tudom mi történt. Rossz volt."

pl: Ha szeretnél több figyelmet kapni:
Ne azt mondd, hogy: "legyél ma velem figyelmesebb!"
Ez ugyanis vonzza a kérdést, hogy: "mihez képest legyen figyelmesebb a párod, és miért, mert általában nem figyelmes? Akkor sem az, amikor ő figyelmesnek gondolja magát?"
Inkább ezt mondd: "Nehéz napom volt, nagyon vágyom egy kis ölelésre bújásra, jó sok szeretetre!" :)

Ugye, érted, és érzed a különbséget? Ha így csinálod, ahogyan javasoltam, azzal együttműködővé teszed a párodat és nem bezárul, hanem inkább nyit a megoldások felé és feléd is.

Szóval: 2 fontos üzenete van ennek a cikknek arra, hogy jól kommunikáljatok a kedveseddel és hogy a beszélgetések a nehéz helyzetekben is előre vigyenek, egymás felé közelítsenek titeket!

1. Akkor tudtok jól beszélgetni egymással, ha közös a realitásotok. Ezért, addig amíg ez nagyon eltér, addig keressétek az utolsó közös pontot, és onnan gördítsétek együtt közösen a fonalat tovább.
2. Bármit is szeretnél önmagadról és a kapcsolatotokról a párod tudtára adni, úgy tálald, hogy az rólad szóljon és ne róla, ne az ő mulasztásairól. Ezt úgy tudod jól megoldani, ha te leszel a mondataid alanya! Ezt gyakorolni kell, nem megy rögtön!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Kapcsolati Kurzus - szeretni jól, boldogan