Miért indul el feléd, amikor elengeded?

Címkék: szeretetpárkapcsolatenergiafigyelemelengedés

Azt mondják, engedd el és akkor elindul feléd.... de te hiszed is ezt, meg nem is?

Talán tapasztaltad is már, hogy amikor a bősz akarást megszünteted a dolgok irányítása felett és szinte legyintve feladod, akkor rövid időn belül csaknem maguktól rendeződnek a dolgok és úgy fordulnak jobbra, mintha csoda történne.

Akkor hát tényleg igaz, hogy amint elengeded - Őt is! - akkor talán végre elindul feléd?

Vajon mi áll a háttérben, mi ennek a magyarázata és miért nem csak egy spirituális üres frázis ez?

Hogyan engedd el úgy őt, hogy azzal valóban beinduljanak a dolgok?

Erről lesz szó a folytatásban, és ha elolvasod többször is, akkor újra és újra felismerésekre juthatsz arról, mi történik akkor, amikor ragaszkodsz, amikor nagyon a párodra figyelsz, miért menekül a te "gondoskodó szereteted" elől, és mire figyelj inkább, hogy tényleg boldogabban süssön rád a Nap?

Olvass tovább!

Az "akarás" nincs hasznodra...

Minél erősebben akarsz valamit, annál inkább rajta tartod a figyelmedet. Igaz? Kitölti minden gondolatodat, agyalsz, pörgeted-forgatod a kérdést, boncolgatod, érteni akarod, magyarázatokat gyártasz... rengeteget energiádat rászánod.

Ahol a figyelmed, ott az energiád.
Egy idő után - minél jobban akarod kontrollálni és érteni - annál inkább leköti miden energiádat. Teljesen átadod magad annak, ami köré rendezted a figyelmedet és észre sem veszed, hogy már csak benne létezel. Az akarás megtelik küzdelemmel és félelemmel, ami arról szól, hogy "jaj, csak nehogy kicsússzon a kezeid közül".

Ha mindezt párkapcsolatban éled meg, akkor miközben te azt hiszed, hogy "maximálisan" figyelsz a párodra, ő egyre kiszámíthatatlanabb, időnként elérhetetlen, máskor menekül. Igaz?

Mi is történik ilyenkor köztetek?
Nézd, csak, és próbálj energiákban gondolkodni, hogy jobban lásd, jobban értsd, mi zajlik:

Te valamiért elhitted, hogy a párod az igazi főnyeremény a számodra, és lassan önmagadnál is többre értékeled. Sokkal többre.

Időnként úgy hiszed, elképesztően szerencsés vagy, hogy ő a "tiéd" lehet, máskor pedig rettegés fog el, hogy egy ilyen főnyereményt más is szívesen "becserkészne", és a féltékenység vagy az elvesztésétől való félelem uralni kezdi a mindennapjaidat.

Ahhoz, hogy ne veszítsd el, hogy biztosan tudd kontrollálni a folyamatokat, egyre inkább arra törekszel, hogy neki megfelelj.
Lesed minden vágyát, figyeled minden rezdülését, és nem csak figyelsz, hanem kutatod is az azok mögötti gondolatait, érzéseit. Egyszerűen elkezdesz a párodban létezni, és miközben te büszke vagy arra, hogy nagyon figyelmes vagy, gondoskodó és igazi csapatjátékos... ő szép lassan távolodik és menekül a sok figyelem elől. 

Azt hiszed, ő a szereteted elől menekül...

Valójában nem a szereteted elől menekül, hanem a sok figyelem és akarás elől, és a félelmeidből fakadó sok-sok elvárásod elől:

1. Egyszerűen teher neki az, hogy te eldöntöd helyette, hogy mire vágyik.
2. Teher, hogy te megbántva érzed magad attól, hogy ő nem ugrál örömében a gondoskodásodtól,
3. Teher, hogy elvárod, hogy értékelje, amit kap tőled (miközben ő nem kérte mindazt)
4. Teher neki, hogy tudni akarsz minden lépéséről,
5. Teher, hogy te szenvedsz nélküle..
6. ..és hogy helyette is magyarázatokat gyártasz arra, hogy mit miért tesz vagy nem tesz.

A korona ezen a helyzeten az, amikor te meg akarod vele értetni, hogy az nem jó NEKI, ahogyan ő él. Az biztosan rossz is... de nem neki, hanem neked. 
Minél inkább azon pörögsz, hogy neki változtatnia kellene, és vitázol vele, hogy köteleződjön el jobban feléd, annál inkább menekülni fog.

Gondolkodj energiában, és érteni fogod:

A sok figyelmed úgy öleli körül energiával, hogy egyrészt fojtja őt, másrészt maximális biztonságot ad neki arra, hogy te itt vagy, te nem keresel másik társat, te elköteleződtél felé.

Egyszerűen biztosra megy veled, jöhet-mehet az életedben, hiszen te annyira rákapcsolódtál, hogy nem fogsz csak úgy elmenekülni. Amikor picit teher neki a sok-sok elvárás, amit ez a sok figyelem hordoz felé, akkor rövid időre elmenekül, pihen, szusszan egyet, de,  jó energia-forrás vagy neki, így megéri vissza-visszatérni a biztosba.

Minél jobban eltűnik és minél lazábban kezel, te annál jobban kapaszkodsz, hiszen a bizonytalant meg akarod regulázni és biztosabb kontroll alatt tartani.

A vitáitok itt kezdődnek: te szorítod, hogy jöjjön, hogy szeressen, hogy figyeljen, hogy vegyen komolyabban, köteleződjön el jobban feléd... ő pedig halogat, és kicsúszik a kezeid közül.

Jönnek a szakítások, az ultimátumok, amiket nem lehet komolyan venni. Ő sem fogja komolyan venni!

Azért nem lehet ezeket komolyan venni, mert valóban csak hisztik ezek. :(

Te persze, jogosnak érzed. Azt gondolod, hogy ő csak játszik veled, hogy neki túl kényelmes, hogy ha te nem tennél a kapcsolatért, akkor a kapcsolat rég kifulladt volna - és hibáztatod őt.

A hisztid azonban valójában arról szól, hogy: azért toporzékolsz, mert ő nem tölt veled több időt, nem köteleződik el, nem ad annyit, mint amennyit te igényelnél BELŐLE. Vagyis azért hisztizel, mert ő BELŐLE többet akarsz. Ő pedig ezt érzi: az energiáját pontosan érzi. Vagyis nincs más dolga, mint kivárni, hogy lecsillapodj, hiszen maradni fogsz, mert ŐÉRTE hisztiztél...

(Nem azért hisztizel, mert kinőtted őt, vagy elmúltak az érzéseid... ezek elgondolkodtatnák pedig... De ezt csak közbeszúrtam. Egy másik cikket is megérne. Érted, ugye?)

Hát ezért sincs értelme ultimátumokkal riogatni és követelni, hogy induljon feléd. Ezzel tulajdonképpen azt üzened: "hogy nagyon ragaszkodsz hozzá, mert őt akarod megkapni"... ezzel szépen tartósítod a helyzetet, sőt, picit távolodni is fog a hisztid miatt, de mivel biztosan tudja, hogy szereted, így egy nyugisabb pillanatodban szépen visszajöhet.

A hiszti, elvárások, sok akarás, sok figyelem eredménye a nagy nulla. Ő nem jön, te pedig szenvedsz tovább abban, hogy a főnyeremény kicsúszik a kezeid közül.

Amikor "fel-adod"...

Addig-addig szenvedsz és háborogsz, míg egyszer csak feladod. Feladod az akarást, a harcot, a küzdést... és az irányítást a kapcsolatod fölött. Amikor feladod, akkor tulajdonképpen "fel-adod az égieknek", rábízod végre a teremtőenergiáitokra a folyamatokat. Az akarással együtt a félelmeidet is leteszed és nem görcsölsz azon többet, hogy mi lesz. Elfogadod, hogy az lesz, aminek lennie kell, aminek helye és ideje van. Ekkor ENGEDTED el a dolgot, és tulajdonképpen nem őt, de mégis őt. 

Ekkor levetted a figyelmed "akarás" láncait a kedvesedről, aki így végre felszabadul. Érzi, hogy kevesebb a figyelem, kevesebb az elvárás, kevesebb lett az ENERGIA-forrás felőled. Érezni fogja az aurája, ezt az energiahiányt,de mire összerakja a fejében, hogy mi történik, addigra eltelik egy rövid idő. Kíváncsi lesz tele kérdőjelekkel, mi történt veled és benned, hogy most nem érte élsz és nem benne létezel... és elindul feléd, az ENERGIA-forrása felé a szokásos figyelem-adagért. 

Hát ezért indul el feléd, amikor elengeded a gyeplőt, vagy a fojtó figyelmedet...

Hogyan "add fel az égnek", hogyan engedd el úgy az irányítást, hogy tényleg ez történjen?

Sokszor eljutsz odáig, hogy feladod, de legtöbbször a rossz utat választod a megoldásra.

Az ugyanis, hogy: "feladom, elengedem, kirúgom és mostantól nem veszem fel a telefont, hogy érezze a hiányomat", még mindig csak hiszti.
Ilyenkor az energiáid még mindig nála vannak. A figyelmed még mindig azon van, vajon jön-e, tipor-e, dönt-e, változtat-e. Vagyis hiába zárod ki a tetteiddel őt, az energiáiddal épp úgy rajta maradtál. Ezt ő is tudja... Vagyis a "megleckéztetősdi" marad egy hiszti csupán, ami előre nem visz. Egy lecke neked is, neki is arra, hogy így csak távolabb kerültök, és a bizalom is oda.

A megoldás az, hogy...

1. felismered, hogy minden tettedet és percedet az határozta meg, hogy rá figyelsz, hogy függsz, hogy kapaszkodsz.
   
   
2. Ne akarj most erővel nem-kapaszkodni és nem-figyelni! Ez ugyanis szintén veszett fejsze. Ne arra figyelj, amit nem akarsz, hisz azzal továbbra is rá fogsz figyelni! (Ne gondolj a kék elefántra! Sikerült nem gondolni? Ugye?)
   
   Tudod, mit, egyszerűen arra gondolj, amire TE SZERETNÉL. Úgy tudod visszavenni a figyelmedet és energiáidat a párodról, ha elkezdesz magadra figyelni!
   
   
3. Figyelj magadra! Hogyan? Kezdj el olyan dolgokat csinálni - apróságokat is - amik RÓLAD szólnak, amit magadért tehetsz, amit te szeretsz, amit te élvezel, aminek te örülni tudsz és tedd ezt egyre többször. 

Ezzel visszanyered a SAJÁT ENERGIÁIDAT és emeled az elégedettségedet. Önmagaddal válsz békésebbé, és így egyre kevésbé lesz fontos a mástól való függés. 

Ekkor pedig a következők fognak történni, ami a menekülő kedvesedre is hatással lesz:

1. Azt fogja érezni a párod, hogy az energiaforrása elhalványul az aurájából, így hiányozni fogsz neki. Ez már önmagában is elég lehet, hogy elinduljon feléd...
   
   
2. Azt is látni fogja, hogy benned valami megváltozott, hogy önállóbb vagy, hogy nélküle is kerek vagy, hogy elégedett vagy és vidáman ragyogsz. Ez vonzóvá tesz téged, így őt is vonzani fogja. 
   
   
3. Lehet, hogy másokat is vonzani fogsz majd, ami miatt az eddig menekülő kedvesedben fog felébredni a "birtoklási igény" vagy a féltékenység...

Ha önmagaddal békében vagy, nincs szükséged függésre... ekkor azonban már nem fogod azt hinni sem, hogy a párod értékesebb, mint te!

Egyformák vagytok, egyikőtök sem jobb és rosszabb! Tudd, hogy tökéletes vagy a magad "nemében" és ő is tökéletes a "maga nemében". A kapcsolat 2 egész, és egyenrangú ember között tud kiteljesedni jól. Ilyenkor nincs függés, nincs kapaszkodás, minimális az elvárás, hatalmas a szabadság és örömtelien építő az együttműködés.

Arra törekedj, hogy önmagaddal békében légy, és ne arra, hogy magadat kevesebbnek érezve, mindenben a kedvesed igényeit lesd, és megfelelj neki, nehogy mást akarjon helyetted keresni!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv, amitől egyszerűen jobban fogod érezni magad, mert a szíved megnyugszik, az elmédben pedig megértés keletkezik...

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Elengedés kurzus - továbblépni szeretetben, boldogan, könnyen...

ui: Van olyan, hogy ha elengeded őt, akkor mégsem indul el feléd... és van olyan is, hogy mire elindulna, neked már nem lesz fontos. Ilyenkor örülj, mert ezzel az történik csupán, hogy egy korszak végéhez ért, sokat adott, de ideje indulni az új felé, mert KÉSZ vagy rá,kész vagy indulni az új élet felé!