Hogyan cselekedj, hogy megkapd őt?

Címkék: szereteteredendő énönvalólélekboldogság

Jó ideje benne vagy egy kapcsolatban, ami azonban nem azt adja, mint amiről korábban álmodoztál, mert a párod vagy elérhetetlen, vagy el-eltűnik, vagy csak némán titkolja az érzéseit.
Közben azonban az együtt töltött pillanatok csodásak mind a kettőtök számára. Toporogsz: te gyorsabban szeretnél révbe érni és kimondani, hogy összetartoztok, ő azonban ez ügyben egyre szótlanabb... 

"Hogy viselkedjek akkor hát vele, hogy végre megnyíljon, vagy megadhassa magát a párom az érzéseinek, vagy hogy a kapcsolatunk végre révbe érjen?" - talán te is épp ezt kérdezed ebben a helyzetben...

Hogy viselkedj?
Úgy viselkedj, ahogyan az BELŐLED fakad, azonban jobb, ha ezt jól körüljárjuk...

Olvass tovább!

Nem riasztod el őt azzal, ha te kifejezed, hogy szereted? Vajon nem fogja azt hinni, hogy az elvárásaid nőnek és hogy olyasmiknek kell megfelelnie, amire talán még nincs kész?

Vagy, ha te kifejezed ilyen őszintén, hogy mit érzel felé, azzal nem teszed ki magad az ő "kénye-kedvének"? Nem "alázkodsz-e meg előtte", nem adod ki magad feleslegesen és túlságosan?

Akkor mit jelent az, hogy azt tedd, amit érzel, ami neked jó, ami belőled fakad? 

Emlékszel? Szinte minden írásomban arra buzdítalak és adok is hozzá megoldásokat, hogyan találd meg a boldogságot önmagadban.
Ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell boldognak lenned, önmagadat ölelgetned egy boldog párkapcsolat helyett, és hogy örökre magányra rendezkedj be, hanem ez azt jelenti, hogy fedezd fel, hogy a boldogság és szeretet te magad vagy. Ott van benned a forrás: a lelked, az önvalód az.

Amikor örülsz, amikor épp lelkes vagy, vidám és elégedett, akkor épp kapcsolódsz is az önvalódhoz, akkor "örül benned a lélek is". Ekkor mondjuk, hogy ÉLED önmagadat: avagy éled a benned lévő szeretetlényedet.

Az a földi léted egyetlen és legfontosabb célja, hogy ezt a szeretetet és boldogságot itt e földi korlátok között is megtapasztalhasd, megélhesd, vagyis egészen egyszerűen: minden energia az univerzumban, minden törvény azt szolgálja, hogy megtaláld azt, hogyan élhetsz boldogan.

Ez a boldogság nem függ külsőségektől - bármennyire is szeretné az egód ezt elhitetni veled - nem kell hozzá se vagyon, se pénz, se tárgyak, de még csak egy másik embertől sem függ a boldogságod, hiszen a boldogság te magad vagy. Ha tudtál már életedben örülni, szerelmet érezni, ha könnyen nevetsz, ha gyakran vagy vidám, akkor tudhatod, hogy ez a boldogság mindig is ott volt benned. TE ÉREZTED, TE ÉRZED!

Fejezd ki érzéseidet a párodnak is, fejezd ki akármikor, bármelyik pillanatodban! Senki se korlátozhat abban,hogy éld és kifejezd - csak az korlátoz, akinek te ezt "engeded". Rajtad múlik. Ha önmagadat adod, ha azt teszed, ami BELŐLED FAKAD, belőled indul, azzal csak önmagadat adod.

A párod így pontosan tudni fogja, ki vagy, és ha tudja, az nem csak stabilitást ad mind a kettőtöknek, hanem azt is jelenti, hogy az őszinteségedre többnyire őszinte reakciók fognak érkezni. A játszmák itt érnek véget. Az az ember, aki önmagát adja, az magabiztos, az elégedett, az megbízható, az stabil... annak nincs szüksége játszmákra: menekülésre, sértődésre, kirekesztésre, eltűnésre, féltékenységre, elvárásokra, trükkökre, célzásokra, zsarolásra. stb. Igaz?
Ezekkel a "praktikákkal" azok élnek, akik nincsenek tisztában önmagukkal és önmaguk erejével.

Azonban egy dologra fontos odafigyelned, ezért ezt külön hangsúlyozom:

Arra figyelj, hogy azt mondd, azt tedd, ami belőled jön. Érted tedd, miattad tedd! A tetted rólad szóljon! Ez fontos!

Ne ő érte, ne miatta, ne azért, hogy az őróla szóljon!

Hogy értem ezt? Nem gonosz önzésre buzdítalak, hanem egészen pontosan a következőkre!

• Azért mondd, hogy szereted, mert te akarod mondani, és ne azért, hogy ő is visszamondja neked! Ne azért tedd, hogy viszonzásra kényszerítsd! 
  
  
• Azért hívd fel, mert te akarod a hangját hallani, és ne azért, hogy megtudd, hiányzol-e neki.
  
  
• Azért adj neki ajándékot, mert te adni akarsz, és ne azért, hogy ki kelljen mutatnia, hogy örül... akkor is, ha nem örül.

Vagyis a tetteidet azért tedd, mert neked fontosak, mert belőled jönnek, de ne terheld rá azokat ELVÁRÁSKÉNT a kedvesedre. Ne higgye azt, hogy azért teszed, mert viszonzást vársz tőle. Ha ezt kell éreznie, azzal fuldokolni fog, és csak menekül újra és újra. 

Egy olyan egyensúlyt "kell" megteremtened, amiben te jól érzed magad, mert megadsz magadnak minden figyelmet, és éled az érzéseidet, de őt se nem terheled elvárásokkal, se nem sürgeted. Hagyd, hogy az legyen, aki lenni akar, hagyd, hogy a saját tempójában haladjon, hagyd, hogy akkor és úgy fejezze ki az érzéseit, ahogyan az majd belőle jön... és közben te is légy te, haladj a saját tempódban a saját életedben. Nem kell várakoznod sem.

Hidd el, az a társ, aki kellő szabadságot kap tőled, az szívesen marad a közeledben. Ahhoz, hogy szabadságot adhass, ahhoz előbb neked kell szabadnak lenned. Szabadnak lenni pedig azt jelenti, hogy nem függsz érzelmileg senkitől: a hangulatodat, a véleményedet, az érzéseidet, és döntéseidet nem mások határozzák meg, hanem TE magad. Erre a szeretettel teli függetlenségre buzdítalak. Ez jelenti azt, hogy éled önmagad, és közben annak is látszol, aki vagy!

Akkor hát, nem megalázó kifejezni az érzéseidet?

Képzelj el egy párocskát: mind a ketten attól félnek, ha kimutatják az érzéseiket, a másikuk vagy elmenekül, vagy a fejükre nő. Ezért egyikük se mutatja ki. Felvesznek egy-egy "álarcot", ami nem tükrözi valós érzéseiket, de így valós személyiségüket sem. Az egyikük pókerarca "mutat valamit, közöl valamit", amire a másikuk pókerarca válaszol valamit. A pókerarcok és álarcok "beszélgetnek egymással, miközben az álarcaik mögött egyik és másik ember is azon szomorkodik, hogy nem tudja, hányadán állnak. 

A párod reakciói az álarcaidnak szólnak. Te pedig ott mögötte keseregsz, hogy ő észre sem vesz, hogy nem szeret, hogy nem mutatja ki, mennyire vagy fontos neki...

Hogyan is tudná kimutatni, ha nem mutattad meg neki a valódi én-edet? Hogyan szerethetne épp téged párjául, ha azt se tudja, hogy mire számíthat tőled? Hogyan közeledjen így, ha mind a ketten féltek vállalni önmagatokat?

Ne várj őszinteséget, ha nem adsz! Ezért láthatod is, hogy tulajdonképpen előbb-utóbb az lesz megalázó, ha nem vállalod fel önmagad. Ha felvállalod magad és a párod mégis elmenekül, akkor ne is sirasd, hiszen a valódi én-ed neki nem kellett, de egy álarcban nem élheted le a teljes életedet. Olyan társ lesz az igazi, aki úgy szeret, ahogy vagy, aki vagy!

Ha kimutatod az érzéseidet, nem fogja elvárásként felfogni azokat? Nem menekül el akkor a túl sok figyelemtől?

A sok elvárás fojtogató bizony, és nagyon is elképzelhető, hogy eleinte riasztó lesz neki a sok őszinte érzelem-kitörés, a sok szeretet a részedről. Könnyen lehet, hogy elvárásként fogja őket azonosítani, és picit behúzza a féket... de ha idővel kitartóan bebizonyosodik, hogy te nem elvárod a viszonzást, hanem "csak" épp éled önmagad és csak kifejezted, ami benned van, csak élsz épp, és ha jön,és kapcsolódik hozzád, akkor épp ő is élvezheti, ha épp menni akar és ebből kimaradni, akkor sincs vész, nem fogsz összetörni, akkor azt szokja meg, hogy "jé, van élet az elvárásokon túl,és hogy ez az élet veled nagyon is élhető"

Ehhez idő kell. Ehhez neki többször meg kell tapasztalnia, hogy nem elvárod a sok viszonzást és tettet tőle, csak épp éled azt, ami benned van. Ha van türelmed, akkor csináld. Sokat fogsz nyerni ezzel a "gyakorlással", de végül lehet, hogy nem ebben a kapcsolatodban, hanem egy következőben leszel nagyon boldog e miatt a hozzáállásod miatt!

Honnan lesz mindehhez energiád, ha közben ő nem feltétlenül viszonozza azt, amit adsz?

Az egótól jogos a kérdés, hiszen az egód csak bizniszben tud gondolkodni: amennyit adsz, azt vissza is kell kapnod. Azt hiszi az egó, hogy a szeretettel üzletel (te szeretsz, szeressen ő is), de valójában energiával üzletel, és az energia: az a figyelem és törődés, amit épp igényel.

Ha te túl sokat törődsz a pároddal, sokat figyelsz rá, őt energiával látod el. Egy idő után jogosan vágysz arra, hogy ez vissza is áramoljon. Az egód tehát könnyen megdől a fentieken, hiszen elvárások nélkül csak adni és élni nem fog neki olyan könnyen menni.

Az egód hamar meghúzza a vészharangot, hogy "butaságot csinálsz, a párod csak elveszi a "szeretetet", kihasználja, túl kényelmes neki, de nem viszonozza, és így nincs értelme a kapcsolatnak". Amikor ezt sutyorogja az elméd a füledbe, vedd észre, hogy épp csak energiára van szüksége. Energiát pedig, - ha a párod nem adhat, -akkor nyerj máshonnan!

Nyerj a saját figyelmedből és picit dédelgesd magad, beszélgess magaddal, tegyél olyan dolgokat, amik örömet okoznak - mert ezek mind töltenek téged. Épp azzal töltenek, hogy - emlékezz a cikk elejére - hogy ilyenkor kapcsolódsz a forrásodhoz, a lelkedhez, az eredendő énedhez, amitől nagyobb energiát kívülről másoktól sosem kaphatnál.

Gyakorold ezt! Ez működik.
Persze, csinálhatsz mást is: szomorkodhatsz, adhatsz ultimátumokat a párodnak, hisztizhetsz, törekedhetsz arra, hogy őt megváltoztasd, de hidd el, ez mind munkásabb, szomorúbb, nehezebb út! Az egós játszmák útja. Te pedig nem ez vagy... de ettől még azt csinálj, amit te akarsz! :)

Sosem a kapcsolat fog boldoggá tenni téged, hanem te teszed boldoggá a kapcsolatot! Ne feledd, ez a kulcsa mindennek...

Szeretnél még jobban elmélyedni önmagadban? Találni olyan nézőpontokat, amik könnyebbé teszik a nehezebb helyzetek megélését is? Szeretnéd picit jobban szeretni és elfogadni önmagadat? Tarts velünk és néhány hozzád hasonló társaddal programunkon, itt: Egó-kurzus