Kik a szabad emberek? Ki a szabad lélek?

Címkék: szeretetszerelemelmeegókorlátszabadság

"A párom egy szabad lélek, nem akar kötődni!"
"A párom egy szabad ember, azt teszi, amit ő akar!"
"A párom nagyon szabad, lázad minden korlát ellen!"

A szabadság mindenkiben ott van, "jogos" megélésed, de nagyon sok a félreértés e körül, és egyre inkább azt látom, hogy az emberek nem értik ezt, sőt: épp az ellenkezőjét hiszik szabadságnak, mint ami a szabadság valójában!

Korántsem biztos, hogy a szabad lelkű ember lázadó! Sőt, a szabad ember nem menekül, a szabad ember nem az, aki nem törődik másokkal és nem az a szabadsága, hogy nem akar alkalmazkodni.

Ez nagyon érdekes...

...és ha a párodra ráillik a 3 fenti mondat egyike is, akkor most itt a lehetőség, hogy másképp lásd őt, és hogy érthesd az ő világát!

Olvass tovább!

A folyton lázadó, a magányosan portyázó, a menekülő ember valójában nem szabad, csak szeretne szabad lenni, de nem tudja, hogyan lehetne ő az, és így küzdésben, kitörésben, lázadásban keresi azt. Így másoktól akarja megkapni a vágyott szabadságot.

Ezzel azonban vagy elszigetelt magányos farkassá, vagy erőszakos lázadóvá válik a környezete szemében.
Ez nem szabadság. Ez egyfajta kirekesztettség - melyet ő él meg, ő teremt, és amellyel óriási csapdába kerül, beleszorulva egy el nem-fogadásba.

Azt mondja, hogy ő szabad, de csak azért erősíti ezt, mert ez egy jól hangzó önigazolása annak, hogy miért is nem akar kötődni, alkalmazkodni. Egy önigazolás ahhoz, hogy "Ugyan már, nem kell őt szeretni, megfogni, elvárni tőle semmit, hisz úgyse fog tudni ennek megfelelni. Hagyják inkább őt békén!"

Ami gátolja a szabadságodat...

Csak nagyon kevesen tudják igazán megélni a szabadságot. Legtöbbször csak a kicsi gyerekek - kb 1-2 éves korig - és az idősek. Ők azok ugyanis, akik úgy élik önmagukat és az életet, ahogyan az van: TÉT nélkül.

A tétet nem az élet és nem a körülmények adják neked, ahogyan a probléma sem probléma valójában. Te alakítod, te ítéled olyannak az életet, amilyen az neked lesz. Ha te valamire problémaként gondolsz, az neked probléma lesz. Ha te valamire lehetőségként gondolsz, az neked lehetőség lesz.

A te világod csak a tiéd: a gondolataid, az ítéleteid, és a gondolataid nyomán keletkező érzéseid határozzák meg az életed milyenségét.

A korlátaidat is így állítod fel - tanult sémáid nyomán eldöntöd ugyanis, hogy mi jó, mi rossz, mi biztonságos, mi veszélyes... stb és ha nem vagy eléggé szabad, akkor olyan mélyen beragadsz a korlátokba, a tanult normáidba, hogy meg se kérdőjelezed, hogy lehet-e az másképp...

Nézd csak, banális példákon át: 

• Ha te válogatós vagy, és eldöntöd, hogy a hal nem lehet finom, mert szaga van, azzal felhúztál egy korlátot magad elé. Nem a halat zárod ki magadból, hanem valójában magadat zárod ki mindabból, amit a halételek adhatnak. Ez a korlát korlátoz téged és bezár egy sémába. Aki nem válogatós, az nagyon szabad e kérdésben, hiszen számára épp olyan élvezetes megélést ad a hal, mint bármi más. Képes élvezni bármilyen helyzetet, képes benne megélni önmagát.
  Képzeld el, hogy ketten együtt vetődtök partra egy szigeten, ahol csak halat ehettek. Te vagy éhen halsz, vagy undorral eszel minden étkezésnél, és rengeteget fogsz bosszankodni. Ő viszont örömmel éli világát...
  Ő szabad, te egy rab vagy az elméd korlátai között. 
  
  
• Vagy, ha te eldöntöd, hogy neked csak a kockáshasú, diplomás férfiak adhatnak boldogságot egy kapcsolatban, akkor azzal jelentősen lekorlátozod a lehetőségeidet is. Sok-sok magányos, várakozással és kutatással teli, megkeseredett hónap vár rád, mire végre engeded magad szerelembe "esni".
  Ha azonban nem korlátozod ilyen és még ilyenebb szűrőkkel önmagad - mert csupán önmagadat korlátozod, vedd észre - és kíváncsian engeded a férfiaknak, hogy azok legyenek, akik ők akarnak, akkor nagyon könnyen fellobbanhat a szerelem benned akár minden nap vagy héten is, és képes leszel folyamatosan szabadon, szerelemben létezni.
  

A szabadság azt jelenti...

... hogy képes vagy megélni önmagad. Képes vagy engedni, hogy a világ olyan legyen, amilyen, és hogy bármi megtörténhessen.

Ezt érted? Érzed? Ez azt jelenti, hogy végtelen lehetőség van arra, hogy élvezni tudd az életet, hogy boldog lehess! A szabad ember az, aki ezt mind tudja és éli is. Ő az, aki a jéghátán is megél, mert ott is biztosan feltalálja magát és nem ül egy sarokban magában fortyogva, hogy milyen vacak a világ kályha nélkül.

A szabadság maga a végtelenség: a bármi, a minden, ami megtörténhet. A szabadság "egy" olyan végtelen, amit szavakkal csak ilyen bénán lehet kifejezni... mert a szabadságnak nincsenek HATÁRAI, nincsenek KORLÁTAI. A szabadság éppoly végtelen, mint az univerzum maga, mint a teremtés energiája, a mindenség és így együtt ez mind maga a feltétel nélkül áradó isteni szeretet.

A szabadság korlátlan és így feltételek nélküli. Ott van a végtelen szeretetben - ami valójában maga a szerelem energia-állapota, LÉTÁLLAPOTA - és ott van benned, ott a szívedben.
Azok, akik képesek elfogadó szeretettel élni önmaguk és mások felé, akik nem gyötörnek az elvárásokkal, akik képesek benned és mindenben meglátni a szívet, az energiát, az egységet - önmagukat - azok élnek SZABADSÁGBAN.

A szívedben lakozó szeretet és a szabadság egy tőről fakad. Aki képes így szeretni, az szabad. Az mer és TUD ÉLNI. Az képes egy gumiszobában, a jéghátán, az erdőben, egy pocsolyában, a fogorvosi székben, egy rendőri igazoltatásban, egy megcsalatásban is megtalálni azt, ami számára életet jelent.

• Egy szabad ember épp ezért könnyedén alkalmazkodik, hiszen szeret és könnyen elfogad. Szívvel lát, szívvel él.
  
  
• Egy szabad ember ritkán lázad, hiszen a szív sosem lázad - csak az egó akar folyton törekedni valamire, az keres folyton célt, vagy önigazolást, az küzd, az hátrál, az akar győzni jóként vagy ha úgy nem megy, akkor "rosszfiúként" kitűnni.
  
  
• Egy szabad ember kötődik, hisz szeret, de nem függ!!! A függés olyan korlát, amin ő könnyedén átlép. A függés szintén az elme csapdája. Egy szabad emberben annyi a szeretet-megélés, és így a lehetőség-látás, hogy könnyen teremt, nincs szüksége függésre...
  
  
• Egy szabad ember megengedi magának a létezést: minden arcát, minden érzelmét. Türelmes, elfogadó és szeretettel teli önmagával szemben is. 
  
  
• Egy szabad ember nem akar téged meggyőzni, neki mindegy... és nem azért, mert nem érdekled, hanem mert engedi, hogy te is az lehess, aki lenni akarsz és azt hihesd, amit hinni akarsz.
  
  
• Egy szabad ember képes dönteni, mert szívvel él és így látja az érme rossz és jó oldalát is. Látja, és dönt! 

A szeretet végtelen szabadságát az elme korlátozza csupán...

Fontos azonban megértened valamit:

A szívedben ugyan a feltétel nélküli szeretet energiáját (a lelked ez maga) hordozod, de ezzel, ha csak ezt élnéd, nem lennél képes túlélésre itt a földi létedben. 

Itt ugyanis van egy tested: a test önmaga egy erős korlát, ami jelentősen korlátozza a végtelen szabadságodat, hiszen nem végtelen. A tested halandó: öregszik - korlátozza az idő,  korlátozza a tér, időnként megbetegszik, aztán gyógyul... végül elpusztul. Ilyen korlátok között nem tudnál létezni, ha csak a feltételek nélküli szeretet akarnád élni. 

A feltétel nélküliség ugyanis nem ismeri a jó és rossz fogalmát. Az nem duális, hanem EGYSÉG-et képvisel.

A földi léted azonban épp a test fizikai korlátozottsága miatt megköveteli, hogy vigyázz, és élj túl, és bizony ehhez fel kell ismerned, hogy mi jó és mi rossz neked, mi biztonságos, mi veszélyes, mi szerethető, és mi kerülendő... ezeket a korlátokat te állítod fel, de ezt már nem a szíveddel, hanem az elméd tapasztalásai és tanult sémái nyomán. 

Az elméd, és benne ezek a hitrendszerek, sémák, programok, normák, elvek... stb együtt alkotják az egódat, ami azt a célt szolgálja, hogy te a földi keretek között túl tudj élni. Az egód tart utadon, ő szab célt neked, ő gyűjti be az 5 fizikai érzékszerved nyomán a külvilág információit és hoz döntéseket benned a te érdekedben.

Együtt kell működniük: a szíved szeretetének, szabadságának és az egós elméd biztonságra törekvésének! Ez a harmónia, ami a tested, a lelked (szíved) és a szellemed (szellemiséged: elméd földi tudatossága) között jön létre, ez adja a földi léted tartós boldogságát!

Figyeld hát, hogy élvezd az életet!

A szíved mindig ÉLVEZI, hiszen végtelen, nincs benne se korlát, se feltétel!
A tested azonban, és az elméd is JÓL KELL, hogy LAKJON!
Add meg a testednek is az örömöt és engedd, hogy az elméd sémái és hitrendszerei is egyre tágabb lehetőségeket is észrevehessenek!

Ha szenvedsz, ha zavar van a rendszeredben, az épp ezért, szinte bizonyos, hogy az elméd korlátai miatt van. Olyankor beleütközik a szívedből áradó szeretet (egy őszinte, tiszta vágyad) azokba a falakba, amit az elméd hitrendszere húzott fel. Amint ebben felismerésre jutsz, és képes vagy felfedezni, hogy azon a korláton túl is van élet, leomlik a fal és a szeretet tud tovább szabadon áradni. Te ekkor leszel boldog!

Légy szabad, vedd észre az élet sokszínűségét és gazdagságát, lásd meg a végtelen lehetőségeit és leginkább szeress szabadon, minél kevesebb korláttal, mert így válhatsz leginkább azzá, akiként a legjobb élned az életedet!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv, amitől egyszerűen jobban fogod érezni magad, mert a szíved megnyugszik, az elmédben pedig megértés keletkezik...

Tarts velünk a csoportos kurzusunkon is: gyors felismerés, nagyobb tudatosság vár... és persze vidámság, játék és egy igazán kedves nap közöttünk: Női és férfi energiák, szerepek - kurzus