Hogy szerezzem vissza a barátnőmet? - A férfiak tényleg későn érnek?

Címkék: szeretetpárkapcsolatelvárásnőférfiegószakításválás

"Erika, segíts visszakapnom a kedvesemet" - kéri tőlem - kivétel nélkül - minden eddigi férfi vendégem, aki segítséget kért.

Persze, a hölgyek helyett, akik épp elhagyták, vagy elhagyni készülnek a férfit, nem dönthetek, de sok közös van abban, ahogyan a férfiak éreznek és "működnek". Épp ezért gondoltam, megosztom veletek, hogy picit másképp nézzetek a párjaitokra és talán így nagyobb elfogadással, több megértéssel, hosszabban fogjátok tudni a boldogságot fenntartani a kapcsolatban.

Hogyan "kényelmesedik" bele a férfi a kapcsolatba, és mi történik benne és vele érzelmileg közben? ... és aztán?

Olvass tovább!

Tényleg van abban valami, hogy a férfi későn érik és hogy könnyen belekényelmesedik a kapcsolat mindennapjaiba...

A nők kicsi koruktól azt a nevelést kapják, hogy gondoskodjanak a családról, a háztartásról... stb. Így ez a program kinél alaposabban, kinél picit lazábban, de nagyon bevésődik a nők személyiségébe. Energetikai sajátosságuk lehetővé is teszi, hogy elképesztő monotontűréssel, akár robotként helyt álljanak mindenki helyett és mellett a családban, egyszerre több dologra is figyelve.
Olyan körülményeket is képesek - többségük - átvészelni, amelyek némely férfinak komoly szenvedést okoz. 

Gondolj csak arra, hogy a nő milyen keveset alszik, míg a gyermeke pici, vagy milyen súlyokat cipel tartósan - karjában órákon át a gyerekkel - vagy ő betegen se hagyja elúszni a háztartást, és ha fáj a foga, akkor vagy tűr (csendben), vagy bátran aláfekszik a fogorvosi fúrónak. 

A férfi nem ilyen - de ezzel nincs baj, csak ő egyszerűen nem ilyen. A férfi, ha nincs jól, lemondja a gyerek táncversenyét, retteg a fogorvostól - és azzal magyarázza a fájdalmát, hogy az ő foga nagyobb, mint a nőnek - és ha nincs kedve a háztartás férfi munkáit megcsinálni, akkor szimplán elhalasztja azt. :)

Ez a különbség az én szememben már szinte mókás, mert kaptam én is ebből eleget és a volt férjem mellett beláttam, hogy ha dühöngök ezen a "kényelmén", akkor se változik semmi. Így kitaláltam azt, hogyan viselhetem ezt könnyedén - mert ez a válás óta se sokat változott. Az én megoldásom az lett, hogy 2 dolgot láttam be:

1. Attól, hogy a férfi kényelmes, vagy épp "hisztis", vagy lusta, még a világ nem áll meg. Szinte csodálni kezdtem azért, hogy így is túl lehet élni a mindennapokat, ahogyan ő tette. :) Elismertem egy másik - a sajátométól merőben eltérő működést :)

2. Ha nekem fontos valami, akkor bizony jobban járok, ha bebiztosítom magamnak én, és így megtanultam, hogy mindig kell egy "B" terv. Ha a férfi megígér valamit, nekem mindig azonnal születik egy "B" terv arra az esetre, ha neki közbejönne valami, vagy lebetegedne, vagy bármi égbekiáltóan halaszthatatlan dolog tenné tönkre az ígértet. Így aztán sosem ér hátrányosan, ha az ígérete füstbe megy, mert azonnal nyúlok is a "B" tervhez és az élet lazán működik tovább. Csalódni igen nehéz akkor, amikor fel vagy rá készülve. :) Az ilyen esetekben nem is gyötröm magam azzal, hogy számon kérjem, vagy megdorgáljam, minek is tenném, hiszen csak a saját energiáimat pazarolnám.

De, ennyire ne rohanjunk előre...

Na, de mi történik a férfiban akkor, amikor a kedvese végül a sok nem teljesített ígéret és a sok oda-nem-figyelés után elhagyja a férfit?

A fiúkat úgy nevelik, hogy nekik több szabadságot hagy a társadalom. Szinte mindenben. Ha ők mászkálnak félmeztelenül, az nem gond (annyira), ha ők félreépnek, az bocsánatos, ha ők isznak-cigiznek-drogoznak, a felett még kisebb az aggodalom, mintha mindezt egy lány, vagy nő tenné. 

A fiúkat gyerekként az anyukájuk - aki szintén nő - felnőttként pedig a gondoskodó-programmal útjára indított barátnői dédelgetik.
Ugyanakkor azt nevelik a fiúkba, hogy ők a ház ura, a család feje, az ő dolguk a családról anyagilag gondoskodik, őket védeni, óvni és anyagilag biztosítani az ő életüket. A fiúkat arra tanítják, hogy a családért, másokért felelősséget vállaljanak - anyagilag és fizikai erejükkel. 

Ha ezt jól megnézzük, a férfiakat a társadalom vezetői szerepekre készíti fel. A férfi a felfedező erő, a vezető, a vezér, aki mögé a nő és gyerekek beállnak.

Amikor a férfi családot alapít, vagy biztonságra lel egy nő oldalán, akkor úgy érezheti, hogy a pozíciója - a vezető - itt be is érett. Többségük ebbe a stabilitásba szépen el is kényelmesedik, hiszen ma már nem kell mamutra vadászni és kardfogú tigrisekkel hadakozni a család védelmében. Nem kell éjjel őrt állni, vagy nagy fahasábokból otthont építeni. Így a klasszikus férfi funkciók - a nagy tettek - híján a férfi szépen és nyugodtan hátradőlve úgy érzi, hogy ami a feladata, az épp sínen is van.

Joggal hiszi, hisz erre tanították. Nem azért nem tesz mást, mert gonosz volna, vagy ne lenne fontos a kapcsolat. Csak épp ő úgy hiszi, megtette azt, amire programozták, amire nevelték, amit várnak tőle.

Csakhogy a nő, aki egyébként viszont szüntelen tesz-vesz és meg nem áll, más programot kapott. A tüzet őrizni, az éhséget csillapítani, a szeretetet fenntartani kell minden nap minden pillanatában. Amíg a nő ezeket teszi és az idővel versenyt fut mindenkiért, addig a férfi láthatóan több szabadidővel bír. A nőnek ráadásul ehhez a sok feladathoz kb 5-10-szer több energiára van szüksége, amit a férfitől, annak figyelméből és elismeréséből akar megkapni.  

A nőnek minden nap egy új időegység: így minden nap megerősítést vár arra, hogy őt szeretik mindezért a sok fáradozásért. Ebből az elismerésből tud energiát nyerni. A női egó minden egyes nap meg akarja kapni a megerősítést, hogy a férfi szereti őt.

Ha ezt a nő nem kapja meg, lassan elfogy a férfi mellett. Sokat írok arról, hogyan ne fogyj el, ha nő vagy, ezeket a többi cikkben megtalálod, de nézzük innentől, mi történik....

A nő szakít, kilép a kapcsolatból, mert a férfi nem fordított rá elég figyelmet...

A nő - szinte minden kapcsolatban - épp elégszer adta tudtára a férfinek, hogy mire vágyik. Csak a férfi ezt hisztinek vélte, vagy legyintve menstruációs-parának titulálta és nem adott elég komolyságot az ilyen vitáknak. Nem tudott mit kezdeni vele, hiszen ő elégedett volt. Az ő szemüvegén át, minden remek és mindenki csak teszi a dolgát. Nem is érti, mi hiányzik a nőnek...

A nő azonban - ha hiszti is ez - mélységesen komolyan gondolta mindezt. Olyan komolyan, hogy egy-egy ilyen vita után a nő - aki egyébként a férfi minden tettét önmagára veszi - azt éli meg, hogy ő nem fontos a férfinak, a férfi nem szereti már és nem értékeli őt.

A nők egy ilyen helyzetben is jó sokáig kitartanak azt remélve, változik valami és "tűrik" tovább a zord időket. Ezt a nevelést kaptál: szívósak, kitartóak. Kicsit átfordulva áldozat, mártír vagy kifejezetten erőszakos-nő szerebe még hosszan bennemaradnak a kapcsolatban ilyenkor is.

Amire egy nőben megérik a helyzet a szakításra, addigra már rég túlfeszült a húr.

A nőben - ha ott is a szeretet még,  - egyre kevesebb hite marad abban, hogy a kapcsolat élhető, hogy a férfi igazi társ-e és hogy ezt meg lehet-e javítani. A nő többnyire (a válás mellett döntő nők 85%-a) ekkora túl van minden lehetséges kapcsolat-javító próbálkozáson. Olyanokon is, amikre a férfi még csak nem is gondolna.

Ezért a nő döntése a válás mellett, általában jó időre szól, vagy véglegesnek tűnik. Olyan bizalmi törést él meg a női egó, hogy azt a szívében áradó szeretet se tudja ilyenkor átfordítani - olyan könnyen.

A férfi, aki ott marad egyedül, csak ekkor kezdi megérteni, hogy mi mindent adott a nő neki és mennyi-mennyi színnel töltötte meg a napjait

A férfi, aki így egyedül marad, eleinte nem is biztos, hogy meri megélni a hiányt, így buzgón csajozik, vagy beveti magát a munkába...

Picit később azonban egyre inkább rátör az energiahiány, amit a nő figyelmének, gondoskodásának hiánya jelent.

A férfira őrült erővel zúdul rá a magány és elesettség.
A férfi nem képes nő nélkül létezni. A férfiak zöme nem tud otthont teremteni... a férfi akkor tud jól lenni, teremteni, vezetni, ha van KIT. Ha nincs, akkor a férfi olyan, mint egy kormány nélküli csatahajó a nyílt óceánon. Nagy és erős, de nem ér célba, sőt: hánykolódik, míg valaminek neki nem ütközik.

A férfi - a leghatározottabbak is - megtörik akkor, amikor a nő elhagyja őt, akit szeret. Ez egy óriási kudarc a férfi egónak, hiszen az, akit vezetnie kellene, elhagyja... kudarc minden magába vetett hitében is akár.

Kutatja a férfi az okokat, ami idevezetett és hirtelen a nő sok-sok szava, sok-sok vita visszhangozni kezdenek a fejében. A mozaikok pedig úgy állnak össze, hogy belátják, nagyot hibáztak. "Nem mutattam ki az érzéseimet", "Túl sokat dolgoztam, keveset voltam otthon", "Nem figyeltem a kedvesemre eleget".... "Időnként goromba voltam vele"...stb. Ezeket említik.

Óriási bűntudat és önmarcangolás közepette keresi önmagát a férfi és a kapaszkodókat, hogy vajon van-e visszaút a nőhöz. Lehet-e még a nő bizalmába férkőzni? Hinni fog-e neki még a nő? Visszahozható-e a szerelem a kapcsolatba? - csak úgy záporoznak a kérdések. A férfi egó megtört, mert ilyenkor magára veszi a kapcsolat megromlásához vezető okok zömét. Szinte bármit megtenne, megváltoztatna a nőért és a régi szép időkért.

A férfi olyan fogadalmakat tesz, amikkel szinte önmagát semmisíti meg: ilyenkor adja fel a hobbiját, a barátait, a munkáját, a sportot... sok mindent, csak azért, hogy a nő maradjon az élete része.

Az a férfi, akiről a nő még hetekkel ez előtt azt hitte, hogy már nem is veszi észre, most hirtelen életre szóló ígéreteket tesz. Hát csoda, ha a nő nem hisz neki, és azt mondja: "miért csak most?", vagy azt: "Bizonyíts, hiszem, ha látom", vagy ezt: "...és hol arra a garancia, hogy a változás tartós lesz?"

A női egó ilyenkor felül a bakra, és ha még maradtak gyengéd érzelmei a férfi felé, akkor kiváró álláspontra helyezkedik, sőt, onnan a bakról irányítja is a férfit...

A kapcsolat utójátéka egy újabb felvonása a női és férfi egók játszmáinak. Verseny indul: "ki megy le kutyába", ki mennyit tett vagy tesz a kapcsolatba, ki mennyire erős és mit enged meg magának a másikkal szemben.

A kapcsolatba visszahozható a szerelem, de hogyan?

Csak akkor hozható vissza, ha teljesen új alapokon indul újra a kapcsolat. Az ugyanis, az a keret, amit eddig berendezett magának a páros, mint párkapcsolatot, megfeneklett. A női elvárások és a férfi oda-nem-figyelése és ezek egós játszmái megölték azt.

Tulajdonképpen mindegy, ki a hibás. Nem hibást kell keresni, ha megoldásokat! Az előbbi ugyanis a múlt sérelmeibe visz vissza, az utóbbi pedig előre indít a lehetőségek felé.

Ha a párban van elég szeretet - illetve inkább így fogalmaznék - hogy maradt olyan tevékenység, dolog, élmény, amiben mind a ketten meg tudják élni magukat együtt, amiben nagyon jó az együttműködés, amiben egységet tudnak megélni, akkor a kapcsolat egy új alapon újraépíthető. 

Ha nincs olyan, amiben nevetve, sokat mulatva tudnak együtt létezni, akkor sajnos a továbblépés marad az út. Ilyenkor azonban arra gondolj, hogy biztosan nem véletlen alakult így a kapcsolat: biztosan egy sor dolgot megtanulhattál önmagadról közben: az elvárásaidról, az elfogadásról, az együttműködésről, és a félelmidről.

Ha te megtanultad ezeket felismerni magadban, akkor kész vagy arra, hogy egy új, ettől lényegesen jobb kapcsolatot hozz létre valakivel. 

Ha tehát vissza akarjátok kapni egymást, akkor közeledjetek és kezdjetek élményeket teremteni, és megélni azokat együtt. Ha tudtok együtt nevetni, szórakozni, akkor nő az esélyetek a "mi"-re újra. Ez lehet út! Sőt, talán az egyetlen út. 

A sok ígérgetés, az önmagad eltiprása, a másik számonkérése, a könyörgés és hibáztatás azonban csak tovább ront a helyzeten és még jobban eltávolítja a pár tagjait! 

Vagyis újra arra jutunk, hogy önmagadban találj előbb kapaszkodót, hitet, stabilitást, erőt és azzal vonzani tudod a másik nemet is. 

Nagyon fontos üzenet a nőknek: nem tanácsos eljátszani ezt a szakítást csak azért, hogy elnyerd a férfi ígéreteit...

A játszmákból indított szakítás nem több, mint hisztis erőszak. Ne menj azért, mert leckéztetni akarod a férfit, mert nincs értelme. A kapcsolatot az ilyen tervezett gonoszkodás hamarabb teszi tönkre, mint ahogyan eredményre vezetne. Szóval ne hisztiből, hanem valós elhatározásból juss szakításra, ha nem látsz utat az együttműködésre! Arra nagyon sok lehetőséged van, hogy a kapcsolatot több elfogadással éljétek meg, és, hogy hatni tudj a férfire! A hiszti nincs ezek között... :)

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv, amitől egyszerűen jobban fogod érezni magad, mert a szíved megnyugszik, az elmédben pedig megértés keletkezik...

Tarts velünk a csoportos kurzusunkon is: gyors felismerés, nagyobb tudatosság vár... és persze vidámság, játék és egy igazán kedves nap közöttünk: Egó kurzus