Szeret a maga módján

Címkék: szeretetszerelemelengedéselvárásszenvedéselfogadásfélelemszeretlek

"Szeret ő a maga módján!"

- jaj, de sokszor hallottam, és mindig dühített is, míg rá nem jöttem arra, hogy valójában így is van ez rendjén: mindenki csak a maga módján tud szeretni!

"Na jó, jó - visszhangzott a fejemben sokáig - de picit sem számít neki az, hogy én mire vágyom?" - hát, ez már valóban egy izgalmas kérdés, és az elvárásokról (is) szól. Lehet ám ezt "jól" csinálni, "jogosan elvárni", és lehet hisztizve-szenvedni... de vajon, hogyan könnyebb?

Mi az a nézőpont, ami segít túlélned a "szenvedést", azt a rossz érzést, hogy nem annyi és nem olyan szeretet kapsz, amilyet igényelnél?

Ugye, érzed Te is, ez fontos lesz.... olvass tovább!

Sőt, a cikk végén meg is hívlak valahová! 

Szóval, mi okozza a szenvedésedet akkor, amikor úgy érzed, nem úgy szeretnek, ahogyan Te szeretnéd?

Hadd mutassam a saját példámon keresztül, hiszen minden felismerés a saját "nyomorunk" útján ver gyökeret bennünk. Érteni fogod, látni, mert a párhuzam sok-sok kapcsolatban fellelhető ezzel:

14 évig voltam a volt férjem párja, és nagyon nagyon szerettem őt - ez egyébként ma sincs másképp. A tisztelet és egymás elfogadása, és egy példaértékű válás utáni együttműködés mutatja, hogy minden kezelhető ügyesen két értelmes és jószándékú ember között.

A kérdésedet szinte hallom: "Akkor miért is váltunk el?"

Sok-sok oka volt, és bár így 4 év távlatában világosan látom, ki mit "szúrt el", már nem csinálnánk vissza a házasságunkat! :) A sok-sok ok egyike volt az, hogy a férjem(ex) a 14 év alatt maximum 3-szor mondta, ki a szót, hogy: Szeretlek. Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy mások előtt nem volt alkalma kiállni értem - ha épp szerintem szükséges lett volna sem. Sokszor gondoltam azt - és most arra a szóra különösképpen figyelj: "gondoltam" - hogy nem szeret. Azt mondtam, ő valójában csak a maga módján szeret, de az nekem kevés.

Addig addig szenvedtem ettől a kigondolástól, hogy el is hittem.
Innentől pedig nagyon könnyű volt önigazolásokat keresni arra, hogy "ott sem, és akkor sem voltam fontos neki". 

Pedig: DE! Nagyon is szeretett. Szeret ő ma is! Csak épp Ő = Ő!
Ő így tud szeretni, nem harsányan, nem kiabálja, nem ismétli kéretlenül naphosszat, de ebben a szótlanságába minden érzése belesűrűsödik. Nem lehet őt megváltoztatni!

Azt, amit én elvártam: hogy akkor és ott mondja ki, amikor szeretném, azt és akkor tegye, amikor én - és biztosan a neveltetésemből is fakadóan - megtenném,ő nem tudta teljesíteni. Ő más. Ő mást is akart.

Ha az ő szemszögéből nézem ezt, akkor így láthatom: "Bármit is teszek, kevés, folyton hibázom, a kedvesem nem érzi, hogy szeretem, mert megint nem azt tettem, amit szeretett volna. Képtelen vagyok boldoggá tenni, képtelen vagyok nem-hibázni. Egyszer el is fogom emiatt veszíteni, pedig szeretem... csak hát most hiába mondom, már magyarázkodásnak tűnhet" :( :(

Elmentünk egymás mellett mindaddig, míg a válás után rövid idővel rá nem ébredtünk arra, hogy mind csak a magunk módján tudunk szeretni, és ezt el kell fogadnunk, sőt, tisztelnünk kell egymásban. Egyik fél sem rossz, egyik sem hibás, egyik sem kevés, csak épp nem vagyunk egyformák.
Persze, oda is figyelhetünk egymás "igényeire", de ne váljék ez megfelelési kényszerré, mert azzal elveszünk a másik igényeiben, és előbb-utóbb el is fogyunk!

Érted már?

NE AGYALJ, NE GONDOLKODJ az érzéseidről, a kedvesedéről pedig végképp ne!
Mert nem TUDHATOD - csak ÉREZHETED - hogy mit érez irántad!
Ne akard megfejteni az elméddel, ne akard megmagyarázni, mert mindaddig míg ezt teszed, épp NEM VAGY AZ ÉRZÉSEIDBEN!

• Szenvedsz attól, hogy nem kapsz elég szeretet a párodtól.... mert valójában a saját elvárásaid és elképzeléseid csapdájában vagy. Attól szenvedsz, hogy amit te kigondoltál - hogy hogyan is kellene egy kapcsolatnak működnie - nem úgy működik. 
• Szenvedsz, mert nem mondja, hogy szeret - mondja, csak meg sem hallod. :(
• Szenvedsz, mert nem ír vissza azonnal az üzenetedre, vagy nem hív fel épp, amikor Te várnád - mert talán épp dolga van.

A szenvedésed a saját elképzeléseid börtöne és csapdája!

Nagyon fontos, hogy mindenek előtt a szíveddel láss! A gondolataid csalfák, az elméd biztonságra törekszik és képes elhitetni veled, hogy akasztani való bolond vagy csak azért, mert szeretsz valakit, aki LÁTSZÓLAG nem viszonozza! :)

Képzeld! A házasságom után erre a felismerésre is eljutottam sok másik között, mögött, de a leginkább szem-nyitogató az volt, hogy újra és újra ugyanabba a csapdába estem. Már tudom, hogy én okozom a saját szenvedésemet...

Persze, nem arra biztatlak, hogy minden "rosszban" maradj benne! :) Semmiképp, de legyen a döntésed motivátora az, amit érzel, és nem az, amit gondolsz - amit kitalálsz! :) 

Légy boldog!

Várj, még ne menj el!

Ha úgy érzed, valahogy nem tudsz megbírkózni a szenvedéssel ... és folyton belerondít a fájdalom a SZERETET vagy szerelem érzésedbe, akkor van egy meghívásom a számodra!
Tarts velem, és egy fantasztikus segítővel egy különleges napra!

Megértheted, hogyan működsz valójában, és kapsz működő technikákat arra, hogy megéld a jelent, hogy ELENGEDD a szenvedést, a haragot, a félelmet, a ragaszkodást és megtanulhass ELFOGADNI szeretettel, szeretetben!

Kattints ide, és olvass nagyon figyelmesen! Ez FONTOS! Talán az életed fordulhat jobb, könnyebb útra vele... 

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

(Vedd komolyan, mi nagyon komolyan, és nagyon sok szeretettel csináljuk!)