feb06

A legnagyobb erőpróba egy kapcsolat mélypontján...

Címkék: szeretetszerelemegóragaszkodik

Vajon milyen lesz az élete nélküled?

Ott tartasz, hogy kimondva, kimondatlan, de elégedetlen vagy a kapcsolatoddal?
Szereted a párodat, talán nagyon is, és úgy hiszed, hogy te már mindent megtettél, mindent elfogadtál, amit csak lehetett. Azt gondolod, hogy mindent megfejlődtél, amit csak lehetett, és még annál is többet.
Azonban mélyen elszomorít, hogy mindezek dacára mégsem tudtad elérni, hogy a párod viszonozza, vagy megértse mindazt, amit te érte teszel.

Te nem azt kapod tőle, amire te vágysz...

Nincs érzelmi biztonságod. Sosem tudod, hogy hányadán álltok. Egyszerűen nem adja egyértelműen tudtodra, hogy mi a szándéka, terve veled, mit jelentesz neki, mi / ki vagy az ő életében. 

Toporogsz: egyrészt szüntelen vágyod ezt a viszonzást, ugyanakkor kiüresedetten állsz a semmi közepén, és tehetetlenül, lemondva tovább indulnál annak reményében, hogy talán vár még rád boldogság máshol.

Indulnál, talán indulsz is... csak az a  tudat, csak az a gondolat ne volna, ami olyan mélyen szívbe markoló és fojtogató, mint eddig semmi... Csak az a buta mondat ne lenne, hogy: "talán egyszer jön egy másik nő /férfi az életébe, aki majd megkapja tőle azt, amiért te "dolgoztál meg", amit a veled való kapcsolat talán megérlelt benne"... 

Tényleg így lesz? Tényleg learatja valaki a babérokat, és tényleg megkapja mellette majd más azt a boldogságot, amire te vágytál hosszú időn át?

Olvass tovább...

Erről szól ez: ragaszkodásról, reményről (a csalfáról) és arról, hogy vajon mi végre és céllal kaptad ezt a szerelmet az életedbe... :) Hogyan élj ezzel, mint lehetőséggel?

(Remélem, érteni fogod! Csak azoknak, akik rá tudnak nézni önmagukra, és szeretik magukat annyira, hogy a cikkben lehetőséget lássanak! Ha lázadsz, az egód teszi, mert szembesül az egyik nagy korlátjával. A szíved boldogabb lesz....)

A legnagyobb erőpróba egy kapcsolat mélypontján...

Talán lesz "méltó" utódod az életében, talán nem - de nagyobb a valószínűsége, hogy nem...

Nézzünk rá azonban mélyebben erre benned is, és nézzük meg őt vizsgálva is azt, hogy tényleg van-e alapja ennek a gondolatnak! Azért fontos ez, mert ez a gondolat olyan csapdát rejt, amivel hozzáragaszt téged egy "problémához" és hozzáragaszt a párodhoz. Így pedig nem lehet tovább lépni. Napról napra nehezülsz majd érzéseidben és húz vissza a múlt csodája és aggaszt a jövő szép ígérete.

Vajon miért van benned ez a gondolat? Honnan jön ez?

A kapcsolatban - főleg az elején - olyan csodát élhettél meg a párod mellett, amilyet talán eddig soha. Adott valami olyan élményt, amitől nem csak önmagadra lelhettél, hanem az egységet is megélhetted. Talán földöntúli szerelemként, vagy elképesztő energiaáramlásként azonosítottad.

Ő hozzá párosítod az élményt, az érzést, és így a buksidban összekapcsolódott a CSODA az ő lényével! :) Aztán ezt erős ragaszkodás követte, és már nem is éled az élményt, már egyre ritkább ez az egység a jelenben, azonban a tudatodba, energiáidba olyan kitörölhetetlenül beégett, hogy szabadulni sem hagy.
A ragaszkodás maradt a helyén: ragaszkodás a múlt legszebb élményéhez. Ragaszkodás ahhoz, hogy ezt ő adta neked és CSAK Ő!

Picit emelekedj ennek fölé, és lásd ezt meg egy nagyobb távlatból:

Leérkezett a lelkecskéd a Földre csupa boldogságból a feltétel nélküli szeretet, vagyis a teremtő mindenség energiájából. Hozta önmagában - önmagadban - a szerelmet, boldogságot, sok dimenziós végtelen szeretetet és szabadságot. Ezt megélni testben, a fizikai lét korlátai között egészen más ugyanis, mint a végtelenben. Jött hát a lelked, hogy ezt kipróbálja és megélje önmagát, a boldogságot a testben.
Erre, ahogyan a földi utadon sok-sok tapasztalás, sok-sok tanulás ér, szépen ráépül az egós személyiség azért, hogy a testet védje, és életben tartsa sokáig, amíg csak lehet.

A lelkecske így a tanulás során az egós burkon át sok mindent megél, míg elér abba az állapotba, hogy egyszer csak megnyílik annyira - amikor az egó épp nem figyelt :) - hogy megélje a benne élő boldogságot.
Egyszer csak végre engedted áradni a szívedet, élni a szerelmet végtelenül, felszabadultan, visszatérve a valós egységbe.

Örül a lélek, hogy végre érted és érzed, hogy a CSODA benned van, és a boldogság, a forrás, Te magad vagy! Örül, mert végre ez a szerelem, megmutatta neked, hogy milyen érzésekre, mekkora eufóriára vagy képes. Ez az a szerelem, ez az a csoda, ez az egység az, amit átéltél a pároddal - de ez mind belőled fakadt!

Erre az egód mit csinál?
A helyett, hogy ezt látná és végre örülne és átérezné, sőt: átélné újra és újra... mit csinál? Gyorsan ragaszkodni kezd! Átkerülsz a szívedből a fejedbe és ott egy óriási csapdába. A lélek bezárult újra a mélybe benned, nem éled, nem is tudod, hogy mire volt ez jó. Észre se veszed, csak ragaszkodsz, kapaszkodsz egy átélthez, a helyett, hogy újra és újra megélnéd a szívedben örömmel... már tudhatnád végre, hogy TE vagy a szerelem, Te vagy a boldogság maga és nem holmi társ-függvénye! De mégsem ezt választod. :(

Sosem a szív ragaszkodik. A szív csak szeret és ő a boldogságod forrása. Nincs feltétel. Nincs az a feltétel, hogy a szerelmes társad legyen veled! Nincs ez a feltétel sem, a szíved akkor is SZERET.

Ami ragaszkodik: az az elme. Ragaszkodik bizony, hiszen az egós elme halandó, a testeddel együtt élete véget ér a halál pillanatában, nem csoda hát, ha félelmében ragaszkodni kezd. Épp a halandóság a legnagyobb biztosíték arra, hogy az elme ragaszkodik csupán és sosem a szív. (A léleknek nincs mitől félnie, nem pusztul el. :) Épp ezért tud feltétel nélkül szeretni.

Ha ebben vagy, ismerd fel, hogy rég elszakadtál a valódi önvalódtól és rég a problémában élsz és ragaszkodsz.... Nem vagy boldog, miközben azt hiszed, hogy a BOLDOGSÁG érdekében vesztegelsz a kapcsolatban. Valójában épp messze elkerülöd a boldogságot és egód ragaszkodásában dagonyázol. :(

Sajnálom, ha ezzel összetörtem az egós programot benned - de csak azt és ezzel a szívednek kedvezek - és,  ha valóban a boldogság a fontos, akkor a kiút miatt érdemes tovább olvasnod.
Kegyetlen szerep összetörni egy korlátot, mert egy jó ideig valódi kapaszkodót adhatott, de ha már nem vagy maradéktalanul boldog, akkor lásd, hogy azzal, hogy a ragaszkodásból kimozdulhatsz, az igazából egy korlátból való kiszabadulást jelent.
Ha ragaszkodsz, akkor most az érzésed olyan, mintha elvenném a reményt, pedig csak épp átsegítelek a Tű fokán, és új reményt adok a boldogságra, egy szabadabbat!  

Ha átmész a tű fokán, érteni fogsz, ha nem, akkor még nem. Nincs ugyanis feltétel a szívedben, nincs "egyetlen, nincs CSAK nagy Ő". Csak szerelem van. :) A szerelem pedig mindig belőled árad és nem fordítva.

Ha érted, amit írok, akkor már látod, hogy VAN esélye az embernek, épp ezekben a szerelmekben van esélyed BOLDOG-nak lenni, és épp arra tanítanak az ilyen nagy szerelmek, hogy szállj ki a fejedből,  engedd a ragaszkodást, ne toporogj egy eszme problematikájában azt remélve, hogy fejlődsz, hanem tényleg FEJLŐDJ!

Fedezd fel az egós programjaidat, vagyis engedd a ragaszkodást, és tudd, hogy a boldogságot ne
m ez a Társ adta neked, hanem az valójában eredendő részed.

Ez a boldogság, amit a párodnak tulajdonítasz, valójában a TE állapotod, a Te megélésed, és ott, ahol ez van benned, ott végtelen a forrása a továbbira, ha hagyod élni magadban és a figyelmedet végre erre teszed és nem a ragaszkodásra!

Az a kapcsolat, amiben a ragaszkodás tart benne, az nem az IGAZI-d! Nem a szívedet éled, nem vagy szabad, nem vagy a szerelem létállapotában, csak reméled, hogy leszel, mert VOLTÁL benne. Rövid időre. Engedd, engedd a szívedet dolgozni! Lásd, hogy tudsz szeretni! Lásd, hogy a feladat magasabbról nézve épp az, hogy rálelj erre a forrásra, és tudd elérni bármikor! NE RAGADJ LE az 1. lépcsőn, még van előtted sok, és egyre SZEBBEK lesznek a megéléseid!

Azért volt fontos, hogy vajon más átélhet-e a pároddal valaha nagyobb csodát, mert a múlt szépségét igazi reménnyel vetted körül a jövőre vetítve. Remélted, hogy talán Ti újra megélitek, ha ő is fejlődik. Fejlődik, ha belátja, hogy Te milyen sokat jelentettél neki, és fejlődik, mert mindent megadtál és megtettél ahhoz, hogy ezt elérhesd. Ő érte változtál. Ebben a szeretetben és szerelemben haladtad meg önmagad, ebben találtál legtöbbször önmagadra. Hitted, hogy benne is megtörténhet mindez. 

Benned tehát az zajlott, hogy megkapaszkodtál valamiben és nagyon sokat tettél azért, hogy marasztald, miközben mindig is a részed volt és lesz is: a boldogságod! Számít az, hogy hányszor éled még, ha megtanulod, hogy bármikor megélheted? Nem! Ez a kulcs: megérteni, hogy nem számít a külsőség, nem számítanak okok és feltételek, csak az, hogy létezz és érezd magaddal, magadban a lehetőséget: a biztos pontot, a szeretetet és a szabadságot! 

De, vajon ő megadja majd másnak azt, amire Te vágytál? 

A legtöbb esetben, amiket látok: nem történik ez meg. Az a társ, aki melletted, a legnagyobb elfogadásod és szereteted mellett nem tudott, vagy nem mert kibontakozni, az legtöbbször másnak sem fog többet nyújtani. Kapcsolatai között úgy tarthat számon téged, mint a társat, akinek sosem tudta megadni azt, amit érdemelt, pedig ez volt minden vágya. Próbálkozik majd, de az új társai sem fognak mást, vagy többet kapni, mint te!

Az ő "korlátaival, félelmeivel" neki kell megküzdenie. 

Tudd azonban, hogy a türelmeddel olyat adhattál neki, ami számára is csoda volt. Ha pedig mégis elhagytad, azzal megtanulta azt, hogy "nincs kire alapoznia", hiszen a legtürelmesebb társ is eloldalgott mellőle. Te tudtad szeretni akkor is, amikor ő nem tudta önmagát. Olyat mutattál neki, ami számára is kincs lehetett, még, ha nem is tudott élni vele. 

Egyszer valamikor talán az egód számára ez bizonyítékot nyer. Csak az egódnak fontos ugyanis ez a visszaigazolás, hogy nélküled az élete nem jobb, vagy hogy más se arat le olyan babérokat, amikre te vágytál.  Addig pedig tudd, hogy van egy nagy hely a szívében neked, ami nem törölhető ki. :) Akkor sem tehető semmissé, ha már szakításban vagytok. A szívben a szeretet nem múlik, csak legfeljebb az egós elmébe átkerül a fókusz...

Engedd őt le magadban a dobogó 1. helyéről és tudd, hogy ő volt az, aki mellett megmutatkozott, mire is képes a szíved! Árkon és bokron túl jársz majd boldogságban, ha ezt meglátod, és nem lesz fontos, hogy ő vajon kinek fogja megadni azt, amit neked nem! Neked addigra talán igazi, tartós, viszonzott szerelem lesz osztályrészed - rajtad áll!

Ha nem ragaszkodsz, akkor előtted az élet, ha ragaszkodsz, akkor épp gátolod magad abban, hogy megélhesd!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: EGO-val a szerelemben...

Korábbi hozzászólások

11
Kedves Erika!Köszönöm az írásaidat!Tudatosan piszkálom fel velük az egómat. Dühöng, tombol, zokog. Nem tud elvonatkoztatni.A körülöttem lévő emberek mind a saját igazaikat próbálják rám erőszakolni.Nagyon fáradt vagyok.Azt érzem, hogy így, ahogy most állnak a dolgok, a létezés is teher.Azt keresem, amitől jó érzéssel tudok létezni. Fáj ez a folyamat. Nincs több türelmem "természetes" úton hagyni a változást, hogy megérjen bennem.Az eddigi életem arról szólt, hogy alkalmazkodjak. Nem bírtam tovább.A szeretet bizonyossága valaki mástól nem elég. Abból akarok szabadulni, hogy a szeretet elvén mindenkinek az anyja legyek.Azért sürgős a változás, mert nem bírom tovább cipelni azt a sok "életbölcsességet", ami rám pakolódott. Azt sem tudom már, hogy ki vagyok és mit szeretek. És gyakorlatilag valóban a semmitől volt bennem szeretet.Így azért végképp nehéz. De az írasaid erőt adnak.A mielőbbi találkozás reményében zárom soraimat ;)
10
Köszönöm szépen, hogy összefoglaltad elmúlt egy évünk minden cudarságát...de ha feladom és nem hiszek és bízok benne tovább akkor tiszta szívvel hogyan állhatok majd a tükör elé???
9
Szia Petra,Szerintem akkor helyes kilépni ha ez a "mélyen elszomorít" érzés állandósul. Mert saját magad is szeretned "kell" annyira, hogy magadnak ne okozz fájdalmat. Ha a kapcsolat negatív irányba halad továbbra is és te nyugodt lelkiismerettel már mindent megtettél, hogy a dolgok változzanak, de mégsem történik semmi - esetleg rosszabb lesz, akkor el kell engedni....Velem tavaly ősszel történt ez és amint elengedtem a fájdalmas kapcsolatot, már jött is az új ami emel és nem lehúz :-)
8
Koszonom ezt a temat!! segitett nekem maskepp latni a szerelmes eletem.....mert en egy nagyon ragaszkodo tipus vagyok.....de el kell engednem azt es megelnem a szabad szerelmet......es kotottseg nelkuli kapcsolatot egyelore.......KOSZONOM!!!
7
Hát ez nagyon szép. Igazi szülinapi ajándék! Többször el fogom olvasni.
6
Üdv.Nagyon örülnék ha válthatnék pár szót az iroval ugyanis nálam ennél bonyolultabb a helyzet én nem tudom mi a helyes döntés.
5
Kereszti Petra
2017. 02. 07. 23:21
Amire nem sikerült rájönnöm a cikk alapján, hogy ha ilyen kapcsolatba élünk ("hogy te már mindent megtettél, mindent elfogadtál, amit csak lehetett. Azt gondolod, hogy mindent megfejlődtél, amit csak lehetett, és még annál is többet. Azonban mélyen elszomorít, hogy mindezek dacára mégsem tudtad elérni, hogy a párod viszonozza, vagy megértse mindazt, amit te érte teszel."), akkor a helyes megoldás kilépni?
4
Mindig nagy élvezettel olvasom az írásaidat. Ma is csak megerősítést kaptam tőled, hogy az önismereti túrámon jó úton haladok. Hogy miből gondolom ezt? Nemrég szakítottam, tehát még friss az élmény. Mosolyogva olvastam, hogy milyen "egós válságokon" kellene keresztül mennem éppen, én mégsem tapasztaltam ezeket. Jó érzés tudni, hogy a kiegyensúlyozottság irányába tartok. Köszönöm.
3
Ismét ittam minden szavad. Köszöni a lelkem és utál az egóm ☺☺☺ De jó ideje tudom már miről szólnak a játszmái. Pár napja azt mondtam a páromnak: nem baj, hogy te nem szeretsz, én szeretlek. Aztán majd nem foglak egyszer szeretni, akkor szeretni fogok mást. Egy biztos: én szeretni fogok. És akkor láttam a megértést a szemében, és azt is láttam, hogy ezt nem zsarolásként élte meg. Mert mosolyogtam közben. Pokoli jó tanárom vagy ☺☺
2
Szakítottam, mert házas és nem tudod kilépni a házasságából, mivel ragaszkodik a gyermekeihez és anyagi okokból kifolyólag, a neje sakkban tartja. 8 évet töltöttünk együtt boldogságban és terveztük a közös jövőt, a közös gyermekünket, akit egyedül neveltem volna. Másfél éve szakítottam vele, mert már óriási stresszt és nyomást éreztem, hogy nem lehetünk teljesen és hivatalosan együtt. Féltünk. Ő a feleségétől és a gyerekeitől, én a családomtól. Aztán én később a családomnak elmondtam őszintén mindent. Az évek során súlyos anyagi problémái lettek. Segítettem ebben is. Ő mégis maradt. Óriási nyomást éreztem a felesége miatt. Aztán a stressz megbetegített. Pánikbeteg lettem, majd kijött egy súlyos bőrbetegségem. Már lassan két éve szakítottunk (ez már a 2. szakítás) és azóta sem tudom őt kiverni a fejemből. Most emiatt pánikolok. Ő egy évig hiába keresett. Naplót írt az érzéseiről, nyomozott utánam. Mégis hiányzik. Nem tudom mi tévő legyek. Nem tudom őt kiverni a fejemből. Nagyon hiányzik. Vele nagyon boldognak éreztem magam, de nem vállalt fel és nekem ez hiányzott. Lehetek még valaha boldog másik férfi oldalán? Benne mindent megtaláltam, amit valaha is kerestem egy férfiban. Bár sosem éltünk együtt...
1
Atyaég, ezt most olyan volt olvasni, mintha szemtől-szemben ültünk volna és beszélgettünk volna és én elmeséltem volna Neked a kapcsolatunkat és a szakításunkat, hogy még mindig szeretem, hogy ő azonnal továbblépett, hogy mennyi kétség van bennem azóta is - és most potyognak a könnyeim, hogy végre le tudom tenni ezt a követ és végre megértettem, hogy miért ragaszkodtam ennyire két évig, és ragaszkodom a szakításunk óta is egy olyan emberhez, aki igazából már pár hónap után bezárta magát előttem és bármennyire is szerettem volna, soha többé nem engedett már közel magához úgy igazán. Köszönöm! <3

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign