Címkék: szeretetlélekszívegóelmeragaszkodásbirtoklásfélelem
Tegyük ezt tisztába!
Nemrég ült a kanapémon egy csodaszép, intelligens nő. Azt mondta:
"Nem értek egyet veletek. Azt mondjátok, hogy a szívem vezessen... de engem épp az vezet, az buzdít, és ez mégse jó, nem járható út, így hát rosszul élem meg a helyzetet. A szívem húz vissza a férjemhez, mert szeretem.... csak ő közben egy másik nővel él. Egy fiatalabbal...." - és szomorúan lehorgasztotta a fejét. Tudtam, hogy azt éli épp, hogy "lecserélték egy "jobbra, fiatalabbra, újabbra", mert ő már nem elég jó."
Ennek a történetnek 2 részletét is érdemes helyre rakni:
Olvass tovább!
Sokan érzik ezt, és ez teljesen emberi, teljesen normális érzés. Ezt hívják csalódásnak és én ezt hívom szenvedésnek.
Az viszont, ahogyan ez ebben a fenti mondatban van, hamis magyarázat. Amikor kitisztázzuk, érteni fogod, hogy miért szomorkodsz, és egészen másképp értelmezed majd a szenvedésedet is.
A szíved szeret. A lelked lakik ott. Ő nem tud mást, csak szeretni, ő maga a SZERETET. Végtelen szeretetben, boldogságban árad. Nincsenek határai, hiszen végtelen, halhatatatlan, örök. Próbáld ezt végig-gondolni. (De, ugye, csak az elmével tudod ezt végig-gondolni, ami nem tud felfogni egy végtelent, hisz az elme maga nem végtelen, és nem halhatatlan).
Azzal, hogy a léleknek nincs halála, nincs félelme sem, neki nem kell, hogy megszerezzen dolgokat a túlélés érdekében, nem is birtokol. Nincsenek feltételei, hisz mitől is lennének. Ha hiszed, ha nem, a szívedben lévő szeretet nem kér, és nem is vár el. Nem ragaszkodik semmihez, hisz ő maga a teljesség maga, ami mindent magába foglal. A lélek az ÉLET benned! Az élet lüktetése. Egy olyan nyitott, szabad és végtelen pálya, ahol minden van: vagyis a szívednek őszintén minden mindegy, mert mindenben megtalálja önmagát, a boldogságot, a TELJESSÉGET.
Te magad vagy a feltétel nélküli szeretet, és ezt olyankor éled is, amikor pl: azt mondom: gondolj valakire, aki fontos neked! Szereted? Érzed, hogy szereted akkor is, ha nincs ott épp veled? Igaz? Ahhoz, hogy szerethess, nem kell a másik ember jelenléte. Ahhoz, hogy szeretni tudd, nem kell az ő viselkedése, közlése, kommunikációja. Tudsz szeretni távolról is, időtől, távolságtól függetlenül is. Igaz? Hát ez a szeretet benned és ennyi csupán kapcsolódni hozzá!
A kommunikáció, az együttlét, stb, mind már ahhoz kellenek, hogy kapcsolódni tudjatok (a pároddal, egy másik emberrel), hogy kapcsolatot tudjatok létesíteni, vagyis mindezek a feltételek már ahhoz kellenek, hogy a szeretetet ne csak éld, ne csak érezd, hanem meg is mutasd, és valakivel közösen "játszhasd" itt a fizikai testedben!
A fizikaI TEST-ben. A tested szab határt először a feltétel nélküli áradásnak. A test ugyanis csupa korlát: nem bírja az időt, zaklatja a távolság, csökkentett képességei vannak, néha megbetegszik, néha éhes, néha szűköl... igényli az érintést, a közelséget, a gyógyulást, a fiatalságot, a mozgást, a pihenést. Ezek a korlátok pedig leszűkítik a lélek kis szeretet-áradását.
A test korlátai és halandósága pedig nagy úr itt a földi létben, így hát kell valami. ami ezt ügyesen menedzseli. Ez a kis menedzser benned az elméd, az egód. Az elme programjai, tanult szokásai, ismeretei, megoldásai fogják megteremteni a hidat a korlátolt tested és a végtelenül áramló lelked között. Az egós elme tart "kordában", és igyekszik egyensúlyt teremteni e kettő között. Azonban az egós-elme közelebb áll a testedhez, hiszen az a kisebb, az a halandó, az a korlátozottabb részed, így arra vigyázni kell, hogy jó sokáig túlélhess. Ezért az egós elme igyekszik a test korlátai szerint vezetni az életedet és alkotni ehhez szabályokat - mindet a túlélésed érdekében. (Csak, néha túlvigyáz és túlszabályoz, és ha ezt nem érted, akkor bizony az egós-elméd magad alá gyűr.)
A szereteted benned azt jelenti, hogy amikor épp éled ezt a szeretetet, amikor rá tudsz csatlakozni arra, hogy ÉLD. Így amikor szeretetben létezel, akkor áradsz és akkor boldog vagy.
Ebből követketzik is, hogy amikor csalódott vagy és szomorkodsz, akkor épp nem a szívedben vagy, épp nem a szeretetet éled. A szomorkodás és csalódottság az az állapotod, amikor "leszakadva" önvalódról, a buksidban, az egós-elméd korlátai és feltételei között, a HIÁNY-ban és elkülönültségben létezel.
Vagyis a SZÍV-edre hallgatni azt jelenti, hogy a SZERETET-edet kövesd, azt kövesd, ahol TE jól érzed magad, ahol boldog vagy, azt tedd, ami örömöt ad, amiben meg tudod élni önmagadat. A szívedet követni azt jelenti, hogy a boldogságot éld - úgy, hogy nincsenek benne fizikai feltételek! Kapcsolódj önmagadhoz és add önmagad! Arra figyelj, ami VAN, és ne arra, ami nincs. Ami van, az pedig az, hogy szeretsz, és élsz és élvezed a pillanatot!
"A szíved szereti a volt párodat. Az eszed viszont továbblépne, a szíved pedig visszatáncolna a párodhoz?"
Valójában a szíved csak szereti és kész.
A szíved nem akar cselekedni, - nem ő a test, hogyan is tenné - és nem akar birtokolni, ragaszkodni, a párod mellett lenni. Neki erre nincs szüksége, hisz ő halhatatlan és örök. Ezeket az egós elme akarja, hogy a szeretetben érzékelt energiát fenntartsa benned, marasztalja, konzerválja. Az egós elme ragaszkodik tehát a volt párodhoz, ő akar visszalépni is. Közben persze belátja az egós elme azt is, hogy ennek a ragaszkodásnak nincs értelme. Vagyis nincs ért-elme. Az elme az benned ismét, aki ebben már azt is látja, hogy a küzdésedben nincs már erő...
A fejedben az egós elme viaskodik önmagával: 2 program fut benne:
Van benned egy vita - a menni és maradni - és bár azt hiszed, hogy a szíved szeretete hadakozik az elméddel, mégsem ez a valóság.
Az igazság az - és ha magadba nézel, pontosan érezni, érteni fogod - hogy van benned valaki, aki ezt a vitát látja, érzi és nyugodtan figyeli. Van benned egy megfigyelő, aki látja mind a 2 vitázó álláspontját, meg is érti mind a kettőt benned. A két program ugyan ölre megy benned, de ott egy lakonikus nyugalommal figyelő belső-én, aki közben szeret. Szeret téged és megért téged, és szereti azt a "pernahajder" párodat is, így távolról is.
(ez a tudatosság, avagy a szív szemszögéből látni mindazt, ami halandóságod gondolatai művelnek a buksidban)
Az a megfigyelő, aki előtt minden zajlik: ő a szíved, ő a lélek. Ő azonban nem dönt. Dönteni az elvéd fog. Az elme jut a programok csatájában egy döntésre és indul el, vagy marad a párod mellett. A szív tehát csak SZERET, és nem tud nem-szeretni. Ha úgy döntesz, hogy továbblépsz, a szíved akkor is szeretni fogja a párodat. Nem múlik ez benne úgy, ahogyan a kapcsolat véget ér. Az elme persze erővel ki akarja kapcsolni a szívedet és erőlteti, hogy: "felejtsd el, engedd el, ne gondolj rá, ne szeresd!" Az elme ekkor is téged véd, de felesleges csatát vív. A szívvel szemben nincs győzelem :)
Engedd a szívnek, hogy SZERESSEN, és közben lépj tovább úgy, hogy engedd magadnak újra, hogy BOLDOG lehess! :)
Érted már?
Valójában a szív hatalmas teret, lehetőséget ad, de az ész, az elme fogja meghozni a döntést, ahogyan "túlélhetsz". Legyen bármi a döntésed, élvezd azt! Éld! A szeretni tudásod végtelenjében az elme fogja a kezedet, neki is "jól kell járnia", kettejük egyensúlya teremt benned harmóniát: az ész (szellem), a szív (lélek) és a test (anyag) hármasa lesz az egységed, egyensúlyod, harmóniád kulcsa.
Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Egó kurzus
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!