Címkék: szeretboldogságfélelemegóbirtokláselme
Nagyon sok a félinformáció, nagyon sok a tévhit és nagyon sok a "szerintem az egó az, ami..."kezdetű meghatározás. Ezekből úgy tűnik, mintha az egó egy körülírhatatatlan, misztikus furaság volna, aminek nincs egyértelmű "valója". Ki így hiszi, ki úgy, pedig az egó épp olyan egyértelműen leírható és megérthető, mint az, hogy TEST-ed van.
"Az egó az, ami szétválaszt az egységtől" - mondja az egyik vélemény - de láthatóan azt már nem érti, hogyan és miért választana le az egó az egységről... Nincs háttér a megértéshez ebben, félinformáció csupán, és ez így rossz fényben tünteti fel az egót.
"Az egó a rosszabbik én-ünk" - hangzik egy másik válasz. Vagyis újra az a sugallat, hogy az egót jobb eltaposni, megszüntetni...
Amíg ezeket magyarázatok és valós megértés nélkül elhiszed, addig úgy küzdesz a saját egóddal, hogy észre sem veszed, hogy önmagaddal vívsz reménytelen csatát. A harc pedig, amit magad ellen indítasz, nem járhat valós győzelemmel: egy részed ugyanis biztosan alulmarad, miközben elképesztően kimerülsz egy eszement ultra-spirituális félreértés miatt.
Azért írom ezt a cikket, hogy egyértelműen összeálljon a kép és csaknem minden kérdésedre megkapd választ! Olvasd el, megéri az "aha-élményeket" begyűjteni.
Olvass tovább!
Azt hiszem, azt még a nagyon materialisták is bevezették a szókincsükbe, hogy valami életet "lehelt" a testükbe. A lélek jelenlétét talán ők sem kérdőjelezik meg.
A lélek, mint láthatatlan ERŐ annak a mindenséget átható teremtőerőnek a része, amiből az egész létünk, az egész univerzum létezik. Végtelen erő, isteni szikra, amiben minden, de minden benne van.
Ennek a teremtőerőnek, amibe minden belefér az alaprezgése a feltétel nélküliség: ez egyértelmű, hisz, ha minden benne van, amit csak élünk, érzünk, látunk, és ami történik, akkor ott "minden mindegy", vagyis feltételek nélkül kaptak helyet a dolgok: a létezők és az anyag is.
Ebből a teremtőerőből, a feltétel nélküli áramlásból jön a LELKED ide a földre - hogy testben és fizikai keretek között is megélhesse önmagát: a feltétel nélküli szeretetet és boldogságot. Egyetlen igazi célod az, hogy boldog légy itt a testben is.
Egy sor olyan élmény van ugyanis az univerzumban, amit testben különlegesebb megélni, mint "a nélküli": például ilyen a gyógyulás, az érintés, az illatok, az éhség, a jó ízek, a szeretkezés... stb és még sorolhatnám, mi mindenért csuda klassz az, hogy TEST-ed van.
A lélek így a mindenségből testet ölt maga köré. Ő a kis szikra benned: az ÉLET maga. Ahogyan az energiateret létrehozza, az addig-addig sűrűsödik, míg energia-frekvenciája anyagban meg nem mutatkozik. A tested is energia: sűrű, nagyon sűrű energia, ami már anyagban is érzékelhető, aminek már formája lett.
Ha ezt kétled, hogy így lenne, kapd elő a fizika könyveidet még általános iskolás korodból és nézz utána, hogy "mi az anyag" és "mi az energia". Ez nem mond ellent a tudománynak sem.
Nagyon fontos 9 hónap veszi kezdetét. Elkészül a kis tested. Anyukád testének tökéletes EGYSÉG-ében. Egy vagy az anyukáddal, aurátok összeforrva, egy vagy vele testben is, és egy vagy vele a mindenséggel egységben is.
Van tested ugyan, és van egy fizikai agy a buksidban, van 5 fizikai érzékszerved is, de ha belegondolsz, és picikét ügyesen követsz most, gyorsan ráébredsz, hogy a magzat mindezeket nem használja. A magzat egy olyan különleges létállapotban van, amikor létezik ugyan, de nem tud a létezéséről.
Figyelj jól, és aztán ráérsz kételkedni is :)
A magzat egyszerűen csak úgy van, mint anyukája: mája vagy veséje: létezik, működik, de nincs tudatában ennek. Az egység részeként üzemel.
(A magzat energiaiformációkat érzékel: hangfrekvenciákat, színfrekvenciákat, de mivel nincs az elméjében ezeket mihez kötni, mivel magyarázni, így a magzatban ez mind nem ekkor nyer majd ÉRT-elme.-t, hanem sokkal később csupán.)
A születésed egy óriási trauma, ezt csak ezután fogod megérteni. Nem is csoda, hogy minden csecsemő sírással indít. Nem csak a fizikai fájdalom, hanem a FIZIKAI hatások a KÜLVILÁG-ból is megviselik.
Képzeld csak el, ahogyan a külvilág minden zaja, szaga, hőmérséklete, fénye, íze egyszerre szakadt rád, beindítva és szó szerint lesokkolva az összes érzékszervedet. Elképesztő élmény. Az 5 fizikai érzékszerved pedig be van kötve az agyba - az elmébe, hogy az mindezt feldolgozza. Csakhogy egy újszülöttnek nincsen még az elméjében semmilyen tudás vagy tapasztalás, ami ezt a sok érzékelést feldolgozhatná. Nincs benne olyan futó "program", Ami azt mondhatná, hogy: "aha, ez a hely hideg és hangos, a zöldköpenyes az egy orvos...."
Az újszülöttként mindezt nem tudtad tehát egyelőre értelmezni - így csupán annyi rögzül első tapasztalásként az elmédben, hogy: "vagy te, és van valami körötted, ami hat rád, és ami nem te vagy. " Vagyis egyértelmű, hogy elkülönültél: a te léted és a külvilág már nem egységet jelent eztán, hanem két külön teret. Ez az a pont, amire az egós magyarázatok egyikeként azt mondják: hogy az egó az, ami elkülönít az egységtől.
Valójában nem az egó különít el, hanem az elme érzékeli azt, hogy vagy te és van rajtad kívül is élet és létezés. Ezt az 5 fizikai érzékszerved beindulása tanította meg az elmével. Innentől az elme megkapja az első programot: a test-tudatodat, vagyis azt, hogy a külvilágot tartsd szemmel ahogyan csak tudod, mert az hat rád. A külvilág folyamatos pásztázása, az összehasonlítgatások, a viszonyítási pontok keresése ebben gyökerezik, hiszen az elmének tudnia kell elhelyeznie téged a világban és másokhoz vagy a külvilághoz képest.
Ez még nem minden. Ezután elvágják a köldökzsinórodat és szinte fuldokolsz, hogy levegőhöz juss. Szerencsére a tested működik, és automatikusan beindul a tüdőd, hogy megszerezze az első korty levegőt. Honnan szerzi meg? A külvilágból. A fránya külvilágból, amit egyébként is jó szemmel tartani.
Ezzel a levegővétellel azonban megszületik az újszülött elméjében a túlélés 2. programja: a "birtok tudat", vagyis az, hogy mindazt, ami a túlélést és boldogságot biztosíthatja, azt a külvilágból kell megszeretzni. Erre később az éhség állapotában, és minden egyéb HIÁNY érzetben az lesz a működésbe induló "program", hogy a külvilágból szerezzük meg és birtokoljuk azt, amire az elme azt mondja, hogy jó nekünk.
A születés sokkja azonban még nem ért véget. A levegő, amit beszívott a kisbaba, el is távozik. A levegőt a tüdő kiengedi anélkül, hogy ez ellen a baba szervezete tenni tudna. Vagyis mindaz, ami boldog kielégülést hozhat egy hiányban, és ami egyébként a külvilágból megszerezhető volt, az bármikor el is veszhet, el is múlhat. Az emberi elme újabb és ezúttal 3. alapprogamja így a "veszteség tudat" lett: vagyis a félelem a veszteségtől, elmúlástól, haláltól, bizonytalanságtól.
Ez a 3 dolog, mint valami balsejtelem ül rád?
Dehogyis! Ha picikét jól megnézed, ez a 3 dolog a TÚLÉLÉSED KULCSA, avagy az ÉLETÖSZTÖN-öd. Ezek segítenek ahhoz hozzá, hogy vigyázz a testedre, hogy szerezz élelmet, dolgokat, pénzt, amik jók lesznek neked és a félelem hívja fel a figyelmedet arra, hogy mikor, milyen veszély fenyegeti a Te kis boldog túlélésedet. Ezek a programok jók. Ők a barátaid, de csak akkor, ha tudod, hogy a TE érdekedben TE működteted őket.
Ha ez a 3 program tudatlanul ELURAL téged, akkor sajnos oly mértékben átveszi az irányítást benned, hogy többet fogsz küzdeni, szenvedni, harcolni, félni, birtokolni, csalódni, elvárni, mint kellene, így a boldogságra ezek uralma alatt nem marad "figyelmed".
Amiatt, hogy az elme ezzel a 3 programmal indul, látszik is, hogy az elme nem képes a JELEN-ben lenni. Vagy a múlt tapasztalásait elemzi, vagy a jövő miatt harcol és aggódik. Az elme nem képes befelé figyelni sem - a kis szikrára, a lélekre benned - mert az elme a külvilág figyelésére programozódott.
A kis csecsemő a születéskori 3 alapprogrammal már rendelkezik ugyan, de még mindig nem képes semmire. Az elméje még nem tartalmaz megoldásokat arra, hogyan mozgassa a testét, mire vigyázzon, mi finom, mi nem az, hogyan kell enni, wc-zni, számolni, beszélni, játszani, másokkal kommunikálni, másokkal együttműködni.... stb.
A kis üres elméjét be kell "programozni", avagy az élet lehető legtöbb kihívására és feladatára alkalmas információkkal kell ellátni. A kisgyerek ezért tanul nagyon gyorsan. Egy teljes üres tárhelyre adagolják a szülők a fontos ismereteket.
Felnőtt korodig naponta több 100 programot kap az elméd. Erkölcsi normákat, hitrendszereket, elveket, szokásokat táplálnak beléd "kívülről" a szüleid, a közösségek, a filmek, a könyvek... stb. Így felnőtt korodra lesz egy kialakult személyiség benned, aki azt mondja, hogy "én az vagyok, aki szereti a jazz-t, de nem szereti a rap-et, az vagyok, aki a fiúkkal szeret barátkozni, de fél a csalódástól az érzelmeiben.." stb.
Az a személyiség, aki így egy sor megoldás és program-kupac az elmédben maga az EGÓ-d. Az egód a Te személyiséged. A 3 alapprogram az elmédben és sok-sok ezer további program ugyanott.
Az egóddal harcolni, megszüntetni, eldobni, leépíteni egyenlő azzal, hogy nem maradsz életben. Ne dobd ki az életösztönödet! Ne dobd ki az értékrendedet, a megoldásaidat az életre! NE HARCOLJ az egóddal, mert nem győzhetsz!
A gond nem az egóddal van, hanem azzal, hogy úgy irányít a sok benne lévő program-kupac, hogy Te nem vagy annak tudatában!
Az egód programjai a GOND-olataidon át mutatkoznak meg és ezek fogják a TEST-edet tettekre sarkallni. A tudatosság ott kezdődik, hogy megérted, hogy a gondolatai nem te vagy. A gondolataid ugyanis a programjaid részei. Nem kell hát, hogy a gondolatok uraljanak! Tudd, hogy TE kreálhatod azokat. A sok-sok megszerzett tudás, elv, hitrendszer és egyebek a fejedben pedig csupán LEHETSÉGES NÉZŐPONTOK és a valóságnak mindig csak 1-1 kis szegletére vonatkoznak.
E 3 részed harmónikus egysége vagy te. A boldogságod akkor tud teljes lenni itt a földön, ha ezt a 3-at egységbe, harmóniába hozod.
Így ebben a struktúrában a tested mindig nagyon fontos marad. :) A szűk keresztmetszet, amire vigyázni kell, és ami viszont az érzékszerveivel jól érzékel és csuda mód tudja az életet élvezni is :)
Az elme a HÍD a korlátolt test és a végtelenül áramló lélek között, de mivel az elme a testtel együtt halandó, így az elme és így az egó is a földi korlátokhoz fog közelebb állni és nem a lélekhez.
A lélek az örök megfigyelő, a biztos háttér, a mindent átható, lelkesítő szeretet és szerelem benned, ami időnként megmutatja végtelen energiáját, pl: a szerelem az maga a lélek jelenléte! :)
Ezek után talán már látod, hogy mindig, amikor boldogan szeretsz, akkor a lelked rezgéseit éled, amikor pedig FÉLSZ, haragszol, szomorkodsz, versengsz, követelsz, elvársz, ítélkezel és csalódtál... de még ha a büszkeség és felelősségtudat, sőt még a (huncut neve megtévesztő) a lelkifurdalás állapotában vagy is, akkor is épp az EGÓ-dat éled és az elmédben vagy.
A párkapcsolati működéseidben ez nagyon sok játszmát és csapdát eredményez és ezek miatt gyakran meg is rekedsz. Rengeteg titkot tudsz felderíteni önmagadról, ha ezekre tudatos megfigyeléssel rá mersz nézni.
Ebben segít a könyvünk is: a Szeretve szeretni.
Az egóról szóló részleket az Egó Kurzuson (Földi Gábor előadásában) tovább tanulmányozhatod velünk.
Egó Kurzus
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
hétfőH | keddK | szerdaSze | csütörtökCs | péntekP | szombatSzo | vasárnapV | 1 | 2 | 3 |
---|---|---|---|---|---|---|
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!