Azoknak, akik épp elengedni akarnak egy kapcsolatot és azoknak is, akik épp vonzani...

Címkék: szeretetelmelélekszívelengedésnyitottságszerelem

Itt egy pofon egyszerű, ám átütően hatásos nyitási technika

Talán még nem látod, hogy mi a közös az elengedésben és az új szerelem megélésében...

Gyorsan észre fogod venni. A 2 élethelyzet látszólag nem is hasonlít, azonban mind a kettőnél az a legnagyobb akadálya a boldogságodnak, hogy nem engeded, nem mered eléggé kitárni a szívedet.

• Elengedni vágysz? Egy kapcsolat végeztével még annyira benned él a veszteség, hogy azon veszed észre magad, hogy nem vagy nyitott egy új kapcsolatra. Egy mélységes űrt érzel magadban az elveszett kedves helyén, és hiába is vágysz arra, hogy túl lehess a fájdalmon, a szívedet nem tudod még kitárni mások előtt. Joggal hiheted azt, hogy a párod volt számodra az igazi. A vele átélt élmények a legigazibbak és joggal hiheted, hogy senki se közelítheti meg a helyét a szívedben. Szeretnéd elengedni, elérni, hogy ne ő töltse ki minden gondolatod és szeretnél minél kevésbé érezné felé szerelmet. Azt mondod: "el kell engedned", de valójában kitörölni akarod, hogy az elméd ne agyalhasson folyton a múlt szép emlékein és ne szomorkodhasson a közös jövőbe vetett hit szerte foszlása miatt. Elengedni azonban így nem lehet... Ez nem elengedés, ez önmagad megerőszakolása volna. Ennyire azonban még ne szaladjunk előre...
• Szerelemre áhítozol? Úgy is érzed, hogy már megérett benned a vágy és elkötelezettség az iránt, hogy legyen egy társad? Ám valahogy sehogy se akar megérkezni az a nő vagy férfi, aki felébresztené benned a szerelmet? Újabb kérdés: elég nyitott vagy és könnyen barátkozol a másik nemmel, csak "A" szerelem nem akar megérkezni? Valójában nem vagy elég nyitott, még a hiányban létezel...

Akár veszteségben, akár egy vágyban vagy, ezek HIÁNY állapotok, és az igazi célod az, hogy bárhogyan és akárhogyan boldog lehess! Visszatalálni önmagadhoz, megtalálni az erődet, a forrásodat és úgy egységbe kerülni önmagaddal, hogy a szeretetet érezhesd, és ne a hiányokat! Ez az igazi cél... Igaz?

Olvass tovább!

Hol van benned a boldogság és honnan fakad a hiány és veszteség érzés? Hogyan fordítsd át ezeket úgy, hogy valójában erőt nyerj belőlük?

Olvastál már cikket ebben a blogban?
Ha igen, akkor már jól tudod, hogy a test - lélek - szellem egységében a szívedben lakozó forrásod: a lelked a legnagyobb "halmaz".

1. A lélek:
   A lélek végtelensége és feltétel nélküli szeretete a mindenség teremtő erejének része. A lélek, avagy a forrásod hozta létre az energiatestedet - a fizikai testeddel együtt, és az elmédet is - a szellemedet. A lélek határok nélkül, korlátok nélkül tud szeretni. Ő maga a szeretet és boldogság benned, Így, amikor önfeledten tudod élvezni a jelent, lelkesedni, szeretni, eufóriában lebegni és szerelmet megélni, akkor épp a szíved - lelked állapotában vagy. Itt nincs hiány, itt nincs fájdalom, itt nincs veszteség és nincs félelem. Amikor SZERETSZ, akkor a boldogság létállpotában vagy: vagyis okok és gondolatok nélkül tudod árasztani magadból a szeretetet, a fényt. A lelked halhatatlan, így nincs se félelme, se veszteségtudata.
2. Az elme:
   Nehéz ez elmével érteni a lélek boldogságát,  hiszen az elme korlátozott, halandó: születéstől, halálodik felügyeli a testedet és igyekszik téged biztonságos utadon tartani. A tested születésétől gyűjti az elme a tapasztalásokat, és tudást, hogy mire felnősz legyen egy kész képed, gondolati- és hitrendszered a világról. Arról, mi jó és mi rossz, mi biztonságos, mi veszélyes... stb. Az elme képzeletvilága se ölt tested, sőt: minden gondolatod létrehoz egy sor érzelmet: csalódást, szomorúságot, dühöt, haragot, stb. A gondolatok alapját 2 nagy csoport vezeti az elmében, amelyek alapprogramként épültek belé még a születéssel egy időben: a megszerzési és birtoklási vágy, illetve a veszteségtől való félelem. Ha jól belegondolsz, csaknem minden szomorkodásod és GOND-olatod visszavezethető erre a 2 programra. Fáj, ha valamit nem sikerül elérni, megszerezni, megtartani, ami jó...és fáj, ha valami bizonytalansággal, vagy nyílt támadással veszélyezteti azt, ami jó neked. Igaz? A hiány az elmédben keletkezik benned, hiszen az elméd szerepe az, hogy megszerezd, birtokolhasd, ami jó neked.
3. A test:
   A legszűkebb keresztmetszet a földi léted során. A tested nem tud szárnyalni az elméd képzeletével, Hiába képzeled csukott szemmel, hogy egy tengerparton állsz, az elméd ott lehet, de a tested marad a helyén: a JELENBEN... és hiába szeret a szíved / lelked mindent nagy örömmel, a tested abba csak belepusztulna. A tested a legnagyobb korlát az életedben a maga fizikai képességeivel és képtelenségeivel. A test harcol az idővel, távolsággal... ugyanakkor - hogy jót is írjunk a számlájára, a test adja neked a legtöbb fizikai élvezetet is. Az ízeket, az illatokat, a látványt, az érintést... stb. Jó, hogy van tested! :)

A lelked szeretni tudását az elméd címkézni fogja: szerelmet, ikerlángot, duáltársat, szimpátiát, barátságot... stb címkéz a szeretetre, hogy számodra a megélt érzések magyarázhatók, keretezhetők, biztonságosak legyenek. A test pedig ezt is leszűkíti, és hiába is szeretsz 2-5 férfit /nőt is egyszerre, nem biztos, hogy tudsz és akarsz egyszerre együtt lenni velük. Ezért hát a létezésedet, a megéléseidet a legszűkebb halmazhoz, a TEST-edhez kötöd, és többnyire annak adsz valódi megélést, amit a testeddel is át tudsz élni, élvezni, szeretni, szerezni, birtokolni, megtartani.

A hiányt és veszteséget így nem a szíved érzi - talán már érted te is - hanem az elméd és a tested. Épp ez az a hiány, ami ilyenkor ZÁR rajtad egyet. Valójában nem a szíved zárul.

A szíved ilyenkor is nyitott, csak a  hiány állapotában nem a szívedet éled, hanem a buksidban, az elmédben dagonyázol. Az elme zár ilyenkor, és hiába is áradna a szíved, sajnos az elme lakatain át nincs esélye. Nincs más feladatod hát, mint nyitni az elméden... de még ennyire ne szaladjunk előre!

Hogyan zár téged az elméd úgy, hogy észre se vetted?

Az elme a GOND-olatok lakhelye. A gondolataidé, amikből hitrendszerek, elvek születnek. Egy-egy ilyen gondolat pedig nagyon mélyen le tudja lakatolni a nyitottságodat. Nézd csak:

"Ő volt az igazi, senki sem ér a nyomába" - gondolod. Ha pedig így gondolod, akkor hát nincs "valaki", aki felérhessen hozzá, nem is létezik, nincs is esélyed meglátni sem.

"Nincsenek már igazi férfiak" - gondolod. Ha pedig így gondolod, akkor az igazi férfi, ha létezne, se tudná megmutatni magát, hiszen őt is szépen felcímkézte az elme és igazisága mögött azonnal hazugságot, ármányt, hitegetést sejtenél. 

"Áá, miért épp én kellenék én annak a nőnek?" - gondolod, és ha így gondolod, akkor bizony olyan kishitűen közeledsz majd felé, hogy mire észrevenne, te épp kereket is oldottál a "jobb félni, mint megijedni" égisze alatt jól felkészülve arra, hogy neked nem terem siker.

Figyeld meg a gondolataidat és írd őket felül!

Amikor szomorkodsz és amikor kutatván az infókat agyalsz, akkor észrevétlen is ÁLLÍTÁSOKBAN gondolkodik az elméd. Egyszerűen kijelentéseket teszel. A kijelentések és állítások azonban csapdák, hiszen amikor valamiről kategórikusan eldöntesz valamit és címkézed, akkor elzárod magadtól annak az esélyét, hogy a dolgok másképp legyenek!

Az állításban megfogalmazott gondolataid bezárnak téged a hitrendszereidbe úgy, hogy ezt észre sem veszed. Amikor azt mondtam az írásom elején, hogy egészen biztosan nem vagy elég nyitott, akkor épp erre céloztam. Amikor nyitott vagy ugyanis - vagyis az elméd beenged mindenféle lehetőséget - és hiszed, hogy bármi megtörténhet, akkor vidámnak, boldognak, kíváncsinak, örömtelinek fogod érezni magad.

Aki kíváncsi, az kérdez. Aki kérdez, az válaszokat akar és FOG is KAPNI, és minél kíváncsibb vagy, annál többféle és annál színesebb, annál sokrétűbb válaszok érkeznek. A válaszok pedig nem csupán gondolatok, hanem azok LEHETŐSÉGEK, megoldások, emberek ... stb. bármik lehetnek, amikkel téged kimozdíthatnak az állapotodból.

1. Amikor hát hiányt és veszteséget élsz át és nem érzed kereknek a világot, akkor vizsgáld meg a gondolataidat és lásd meg, milyen állításokat teszel!
2. Az állításokat pedig sorra kérdőjelezd meg! Egyszerűen beszélgess magaddal - az elméddel - és az állításokkal szemben fogalmazz meg kérdéseket! Így: "Biztos, hogy csak így lehet, ahogyan most vagy eddig gondoltam?" vagy így: "Hogyan lehet másképp? Hogyan csinálnák mások?" vagy így: "Vajon mit nem vettem észre eddig és milyen lehetőségeim lehetnek így?" Vagy: "Vajon ki gondolkodik így bennem? Anyukám, apukám, a barátnőm gondolatait élem? ... és hol vannak az enyémek?"
3. Nem kell a válaszokat megadnod magadnak. Hagyd ezeket a kérdéseket nyitva és figyelj, hogy milyen megoldások és lehetőségek érkeznek a látóteredbe!

Ugye, máris érzed és érted, hogy a kérdések egyszerűen nyitják az elmédet és engedik, hogy beáradjanak a megoldások, amelyek szépen átszínezhetik a problémás helyzeteidet! Élj, létezz kérdésekben, kérdések között! (Nem kételyek, hanem KÉRDÉSEK között!)

Ha már gondolatban önmagaddal szemben megy, miért is ne menne másokkal szemben is? 

Így válhatsz nyitottá mások felé: egy újabb nagy Ő, és egy újabb nagy szerelem felé is!

Létezz kérdések között!
Azt megfigyelted már, hogy amikor másokkal találkozol, amikor idegeneket az élet az utadba sodor, akkor is állításokat tesz az elméd? Persze, úgy hiszed, hogy jó emberismerő vagy, mert pillanatok alatt megállapításokat teszel másokról. Azonban ezzel a címkézéssel és ítélkezéssel csak bezárod magad az előtt, hogy tényleg meglásd és megismerd azt a másik embert.

Vagyis: állítások és címkék helyett, ítéletek és előítéletek helyett másokkal szemben is légy kíváncsi! Gyakorold azt, hogy bárki is kerül a látóteredbe, időzz el rajta 10 másodpercet és egyszerűen csak tedd fel magadnak a kérdést: "Vajon mi érdekes lehet ebben az emberben?" vagy: "Vajon ő miért szerethető?" vagy: "ő vajon mikre képes?" vagy "Benne mi tetszik nekem?"

... és ha válasz nem is érkezik, figyeld, hogy milyen érzés és élmény tényleg észrevenni a másik embert és úgy válni nyitottá, hogy megláthasd benne a jót, a szépet, a képességet, megláthasd benne azt, amiért te tisztelni tudod. A szeretetedet fogod tudni így egyre jobban megélni, ahogyan az elme tágítja a határokat. Ha az elme nyit, azzal csak nagyobb teret ad a szívnek áradni, szeretni, elfogadni, örülni, lelkesedni, boldog lenni!

Ez a gyakorlat roppant egyszerű. Olyan egyszerű, hogy az elme - ami ugye zárni akar téged - el is fogja vetni: "ááá. kizárt, hogy ilyen könnyű lenne kiszállni a fejből és visszatalálni a szívbe"... Pedig ilyen egyszerű. Azért egyszerű, mert a szívedben létezni a természetes önvalód, és a boldogsághoz semmit, de semmit nem kell tenned, csupán ÉLNI azt!

Hogyan jön ez a nyitás az elengedéshez? Hogyan könnyítheti meg a nagy fájdalmat, amit a kedvesed elvesztése okozott neked?

A fájdalom, a vesztség és a hiány a fejedben, az elmédben tart. A szakítás után olyan nagyon kitölti minden gondolatodat a távozó kedvesed és a hozzá kapcsolódó élmények, hitek, vágyak, emlékek, hogy nem látsz mást. Olyan ez, mintha a szemed előtt egy óriásira felfújt lufi lebegne az ő nevével feliratozva és hiába is fordítod a fejed jobbra, vagy balra, a teljes látóteredet kitölti az ő lufija.

Ha elkezdesz kérdések között létezni, akkor a lufi mellé egyre több és több információ, hatás, megoldás, lehetőség érkezik be és így a látóteredben kénytelen lesz a lufid kicsit zsugorodni. A kedvesed nevével fémjelzett lufi így egyre inkább csak egy lesz a sok közül. Idővel felkerül egy polcra benned: "az egyik legszebb, legjobb kapcsolatom" címkéjével, és a teret végre sok más lehetőség és élmény tölti majd ki. 

Sose fog menni - hacsak nem kapsz amnéziát - az, hogy elfelejtsd, hogy kitöröld, hogy levág magadról azt, hogy ő és az emlékek az életed része volt. Ő ott van benned minden tapasztalással, érzéssel amit átéltél vele. Ha nem akarod kitörölni, ha nem hibáztatod magad azért, mert eszedbe jut, akkor belátod majd, hogy mindezzel TE TÖBB LETTÉL!

Ezek az átélések hozzád adódtak. Ezek a részeddé váltak. Ezek erősítenek Téged. Ne akard hát levágni egy részedet és ne akarj hadakozni az érzéseid ellen!

Azonban NYISS! Nyiss a múlttal, mint ERŐVEL a hátad mögött az új élményekre, új emberekre, új lehetőségekre, hogy a meglévő tapasztalások szépen átkereteződjenek és átkerüljenek egy békés, másik polcra az elmédben!

Ha baj van, nyiss! Élj kérdések között! Légy kíváncsi és figyelj! Figyeld önmagad, figyelj másokat és gyűjts új és új tapasztalásokat, mint megannyi lehetséges nézőpontot és megoldásokat!

Kapcsolódj önmagadhoz, a boldogságod forrásához! :) Így élj szíved szerint!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Elengedés kurzus