A sok visszautasítás a legnagyobb elfogadókat is megtöri

Címkék: elvárásigényfélelemszeretetkapcsolat

Elfogadások - elvárások... Hol vagy Te a kapcsolatban, az életedben?

Nagyon nagyon szeretnél valamit, ami igazából se nem megerőltető, sem nem ördögtől való, se nem kíván nagy anyagi terhelést, se nagy időráfordítást... mégsem kérheted a párodtól, mégsem hozhatod szóba se, mert a párod úgy csúszik ki a "dologból", mint egy szappanos hal egy vödör zseléből. Szinte úgy érzed már, mintha te lennél rossz csak azért, mert igenis neked az a vágyad fontos volna. 

Neked fontos volna, hogy beszéljetek telefonon. Fontos volna, hogy felköszöntsön nőnapkor. Hogy nálad aludjon, hogy együtt nyaraljatok, hogy többet érintsen, hogy az érzelmeiről beszéljen. stb...

De, te ezt  nem kapod meg, és még igyekszel is azt elfogadni, hogy ő olyan, amilyen, hogy őt más fából faragták, hogy ő másképp működik és másképp fejezi ki az érzéseit... de a sok-sok elfogadásod alatt valami mégis megtörik benned. Hogyne törne meg, hiszen Te elfogadásra törekszel vele szemben, míg ő nem fogad el téged...

Az ő elvárásai azok, hogy: "Te ne várj el tőle semmit, ha maradni akarsz mellette! Elvárja, hogy te ne vágyj azokra, amikkel NEKI DOLGA volna! Elvárja, hogy te úgy fogadd el őt, ahogyan van, azzal együtt, ami nincs, és ő elvárja, hogy ez mind legyen nagyon jó így neked, mert ha te így is tudsz mosolyogni, akkor ő elérte a boldog kapcsolatot..". Jó, de te???

Teremtsünk egyensúlyt és egy újabb és újabb nézőpontot abban, hogy megtaláld az igényeid és elfogadás között a biztonságos egyensúlyodat önmagadban és a kapcsolataidban!

Olvass tovább!

Olyan sokat beszélünk és írok arról, hogy mi a baj az elvárásokkal és olyan sokat arról is, hogy az elfogadás (még jobb szóval: befogadás) a kulcsa a boldogságnak, ugyanakkor mégis kell beszélni, írni azokról az igényekről is, amelyeket szükségesnek élsz meg a párkapcsolatodban...Nem söpörhetsz szőnyeg alá mindent - mondván, hogy az "csak" egy elvárás, miközben azt olyan fontos dologként tartod magadban számon, hogy a nélküle egyszerűen idővel elfogysz, megtörsz, fényedet veszted. 

Hol a határa annak, hogy elfogadj? Vajon meddig "egészséges" leráznod magadról az elvárásaidat? ... és vajon mi van akkor, amikor TÉGED utasítanak vissza újra és újra? A lemondásokról lesz szó... úgy, hogy ne fáradj meg, hogy ne add fel, ami fontos, hogy igenis érd el, hogy TÉGED is elfogadjanak!

Előtte egy röpke kitérő és magyarázat az elvárásaidra:

Az elvárásokkal az a baj, hogy...

Az elvárásokat a félelmek szülik. Azért alakítasz ki elvárásokat, biztos pontokat az utadon és a kapcsolataidban a veled együttműködőkkel szemben, hogy számodra biztonságosan átláthatóak és kontrollálhatóak legyenek a folyamatok.

• "Elvárod",hogy a párod keressen minden nap - mert azzal biztosabb benned a tudat, hogy fontos vagy neki. Ha pedig így fontos vagy neki, akkor az érzelmi biztonságodat megélheted. 
• "Elvárod", hogy a párod jelentkezzen, amikor hazaért tőled, vagy amikor elutazik és elfoglalja a szállását, mert az biztonságot ad a számodra, hogy tudod jól van és tudod, hogy mit csinál....
• "Elvárod", hogy őszinte legyen a párod, - pontosabban elvárod, hogy minden lépéséről beszámoljon, hogy te tudd, hogy nincs miért féltékenynek lenned, vagy hogy lásd, semmi sem veszélyezteti a kapcsolatodat.

Igaz?

Sok-sok elvárásod létezik és létezhet is, de többségük - és az egészen biztos, hogy a nagyobbik részük - hamis bizonyosság, illúziórikus biztonság látszatát adják csupán, és így nem is volna érdemes ragaszkodnod hozzájuk, hiszen az elvárásokba való kapaszkodásod ágyaz meg a csalódásaidnak. Ha pedig így van, 2 dolog történhet:

• Ha akar, simán kislisszan a párod a kontrollod alól, és a biztonságod kártyavárként omlik össze. Ilyenkor érzed azt, hogy csalódtál, hiszen az elvárásaid csak felesleges béklyót kötöttek mind a kettőtökre, miközben a valóságban minden másképp is lehet.
• Ugyanakkor ellenkezőleg is könnyedén megtörténhet, hogy míg te kisírod a szemedet azon, hogy ő a dolgokat nem az elvárásaid szerint tette és úgy hiszed, oda a biztonság, oda a jó viszony, ő a legnagyobb szeretettel és szerelemmel gondol rád, csak épp a saját "szabályai" szerint.

Az elvárások szorítanak, korlátoznak TÉGED is, és a párodat is, hiszen épp arról szólnak, hogy az elvárt úton és megoldáson kívül nem hagysz lehetőséget magatoknak arra, hogy a dolgok megvalósuljanak!

Ahol lehet, csökkentsd az elvárásaidat!
De, hol lehet és hogy lehet azokat csökkenteni?

1. Vizsgáld meg, hogy pontosan mit vársz el a kapcsolatban? Azok az elvárások, amelyek arról szólnak, hogy a PÁROD TEGYEN valamit a Te biztonságodért, vagy mert az szerinted ÚGY normális, a legtöbb esetben nélkülözik a valóságot. Vizsgáld meg, hogy a párodnak van-e arra képessége, amit elvársz? Van-e arra lehetősége, amit Te elvársz tőle? Van-e arról pontos képe, amit Te elvársz? Érti-e, amit te elvársz? Képes-e, akar-e abba beleegyezni?
2. A felülvizsgálatod során térj ki magadban arra is, hogy nézd meg, pontosan miben jelent neked BIZTONSÁGOT az a bizonyos elvárásod, amihez ragaszkodsz! Nézd meg, miért olyan fontos az az elvárás és válaszold meg magadban, hogy mi a HASZNA annak, ha azt a párod teljesíti és megadja!
3. Végül nézd meg, hogy az a cél és haszon, az a biztonság hogyan és milyen más megoldásokkal is teljesülhet még!? Vagyis legyen ugyanarra a dologra, témára mindig benned egy "b" terv, de az a legjobb, ha van "c", "d" és még továbbiak is. Ha ugyanis sok megoldást elképzelhetőnek tartasz, akkor nem okoz csalódást, ha valami nem az eredeti elképzeléseid szerint alakul.

A boldog és kiegyensúlyozott embereknek mindig van "a, b, c, d" stb tervük, mert ők befogadják a lehetőségeket és így szinte minden helyzetet könnyen és hiszti nélkül átvészelnek. A legtöbben épp azért nem csalódnak, mert a sok lehetőséget képesek befogadni az egyetlen legjobbnak-vélt helyett!

Vannak azonban azok az igényeid, amelyek ezen a szűrőn is kívül esnek, és amelyek egyszerűen nem keretezhetőek át, nem tehetőek le, nem fojthatóak el...

Ilyen elvárásod és igényed az, hogy Téged is elfogadjanak!
Ne akarjanak se korlátozni, se visszahúzni, se leértékelni, se megváltoztatni! Elfogadják a tempódat, a lényedet, a vágyaidat, a hobbidat - mindazt, ami TE vagy! Téged!

(Kérlek, ne keverd ide azt, hogy fogadják el azt, amit másoktól akarsz! Nem másokról és a másokra gyakorolt hatásodról, hanem kizárólag arról van szó, hogy fogadják el a körötted élők azt, hogy Te az vagy, aki és az akarsz lenni, aki vagy!)

Ha a kapcsolatodban mindazt nem tudod megélni, aki VAGY, mert korlátoznak, mert kéréseidet a szőnyeg alá söprik, vagy leértékelnek... akkor hiába fordulsz folyton megértéssel és elfogadással Te a párod felé, a legnagyobb jószándékod ellenére is kihúny a fényed, elhagy az erőd, letörnek a szárnyaid. Egy csapdában vergődsz szeretetre, elfogadásra, hitre, biztatásra, támaszra, éreklődésre, erőre és figyelemre áhítozva. Egyszerűen elfogysz. 

Közben pedig minden figyelmed a párod felé irányul és szüntelen tőle várod majd a szeretetet, amit ő nem csak nem tud, de nem is akar majd megadni. Sőt, a kétségbeesett szorításod nyomán inkább menekülni fog. Te pedig egyre csak nyúlsz és kapaszkodsz felé tőle várva azt, ami jogos lenne!

Vedd észre önmagad! Vedd észre a vágyaidat, azt, ami fontos NEKED! 

A fentiek alapján mérd fel az elvárásaidat, de légy tisztában önmagaddal is! Engedd érvényesülni önmagad, törekedj arra, hogy mindig megélhesd azt, AKI VAGY! Légy örömteli, gyűjts örömforrásokat, barátokat, hobbikat, vidám szokásokat, élményeket és senki kedvéért ne dobj el olyat, ami JÓ neked!

Légy tisztában önmagaddal, a vágyaiddal és igényeiddel, és amikor sorozatosan a visszautasítást, elutasítást, szőnyeg-alá-söprést kapod, akkor lásd be, hogy az nem lehet a Te valódi utad, ahol nem engedik meg neked a saját szabadságodat, saját vágyaidat, saját kis örömeidet! Az ilyen kapcsolat előbb vagy utóbb (de inkább előbb) károkat okozna benned és neked, az ilyen nem lehet a Te utad!

Ilyenkor kell továbblépni, és tisztában saját önvalóddal, értékeiddel, szabadságoddal vonzani újra... és így megtalálni, teremteni egy jobb, egy "szinttel érettebb" és boldogabb kapcsolatot! Ha ugyanis mindezt felismered, látod, mi szolgál és mi nem, ki vagy te és ki nem, akkor már egészen biztosan nem egy ugyanilyen "alárendelt", "kiszolgáló" szerepet osztasz magadnak az újabb kapcsolatodban, hanem egy egyenrangú, örömteli, békés egységet élhettek közösen!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Női és férfi energiák...