Vajon mire tanítanak azok a helyzetek, amikor veszteséget élsz meg?

Címkék: félelembirtoklásegóelmeragaszkodásbiztonságveszteség

Sok tanítás lehet az elszenvedett veszteségekben, de egy egészen biztos mindegyikben, és amikor ezt megérted, azzal olyan ponton nyersz biztonságot az életedben, ami egyenesen meg is változtathat mindent...

(A hozzátartozók halálára most itt nem térünk ki. Az elmúlás az élet része, így azt a veszteséget nem ide soroljuk, már csak azért sem, mert egy másik ember élete / halála, sorsa, döntései és teremtései kizárólag rajta múlnak. Itt viszont a téma az, ami rólad és a TE ÉLETED-ről szól.)

A veszteség arról szól, hogy valamit, amit megszereztél, és amihez örömöd és boldogságod fűződik, egyszer csak nem maradhat a Tiéd, vagy nem maradhat a közeledben és "szolgálatodban". Valami, vagy valaki, aki nagyon fontos a számodra, többé nem lehet veled. A hiánya szomorúságot, fájdalmat, ŰR-t vagy kétségbeesést hoz magával benned. Valami - PÉNZ, vagy egy fontos tárgy, emlék, vagy használati tárgy, amire igenis nagy szükséged van, egyszer csak "kiesik" az életedből és ott állsz nélküle tétován, tehetetlenül, bizonytalanul. Vagy valaki, akiért szintén sokat tettél, és aki számodra is sok jót hozott, nem lesz többet melletted - mert elhagyott, vagy elutazott messzire.

Veszteség.... félelem, bizonytalanság, szomorúság, ŰR...

De miért? Vajon miért kellett elszenvedned ezt? Hogy lehet, hogy egy súlyos veszteség tanítód lehet? 

Olvass tovább, meglepő lesz a veszteség üzenete az életedben!

A kulcs a gondolkodásodban rejlik ismét - és a gondolataid nyomán benned születő érzésekben:

Ehhez pedig előbb meg kell értened a gondolkodásodat. Szerencsére különbözőek vagyunk, azonban minden egyes emberben van 2-3 közös "elmebéli működési alap-program", ami erre magyarázatot adhat.

Az elméd (egód) születésedkor kialakuló 2 alapprogramja az életed egész lefolyásához szolgáltatja az ÉLET-ösztönödet. Azonban ezek időnként túlzottan eluralkodhatnak rajtad és az sosem jó, hiszen úgy kerülsz a gondolataid csapdájába, hogy észre sem veszed a lehetőségeidet arra, hogy jobban érezhesd magad.

Az egós elméd 2 alapprogramja:

1. Rögvest a születésed pillanatában, a köldökzsinór elvágásával szembesülsz az első HIÁNY-érzettel: levegőért, oxigénért áhítozol és szerencsére úgy vagy kitalálva (fizikai testedben is), hogy ezt a levegőt a rekeszizom és tüdőd összehangolt munkájával meg is szerezhesd, de már itt rögzül fog a pici kis elmédben, hogy ezt a levegőt, ami az életben maradásodhoz nélkülözhetetlen, a külvilágból kell megszerezned. A külvilág, a körötted lévő élettér, ami folyamatosan HATÁS-sal van rád, és ami folyamatosan reakciókra késztet - rejti a számodra fontos és értékes dolgokat, amik a biztonságos TÚLÉLÉS-edhez és boldogságodhoz szükségesek.

Ezt később a táplálék, tudás, információk és a "gondoskodás, figyelem, megértés és szeretet" kapcsán is így éled meg. Ezeket az egós elme megszerzési és birtoklási programja nyomán mindig a környezethez kötöd és a környezetedből VÁROD el majd.

Ez a programod nélkülözhetetlen az életed megőrzéséhez. A megszerzési és birtoklási vágy nélkül nem tűznél ki célokat, nem tennél szándékot semmibe, nem jutnál egyről a kettőre, nem is élnél túl egyetlen napot sem. Ugyanakkor e programod nem-tudatos túlműködtetése óriási csapdát rejt, mert ha elurakodik rajtad, akkor szorongóvá, ragaszkodóvá, kishitűvé, tehet, és könnyen átcsaphat az életed egy örökös küzdésbe, harcba, versengésbe és ezek nyomán sok elvárást, csalódást hoz az életedbe.

Az elme ennek a programnak köszönhetően folyton a hiányra koncentrál, így tudja ugyanis elérni, hogy Te mozdulj és szerezd meg, ami neked fontos lehet, ami kellhet.
A hiány-érzeted (nem testi) így mindig azt jelenti, hogy túlzottan a fejedben létezel és az egód egyik programja túlzottan uralja a pillanataidat.

2. Ezzel egyidőben és párhuzamosan lett az egós elméd másik alapprogramja a félelem. A félelem attól, hogy valami, ami neked jót, boldogságot, örömet adott, az elveszhet, sérülhet, véget érhet.

A bizonytalantól félünk ilyenkor, hiszen ami bizonytalan, arra, nem lehet felkészülni, tervet kidolgozni és az így kiesik az elme kontrollja alól. A félelem pedig bénít. Letéríthet az utadról, ha eluralkodik rajtad.
Pedig valójában a félelem is a barátod és csak meg kellene tanulnod használni. Az elme ugyanis a félelmen keresztül hívja fel a figyelmedet arra, hogy valami veszélyeztetheti a boldogságodat.
Ilyenkor a veszély elhárításával tovább folytathatnád a vágyaid útját és nem kellene letérned arról. :) Ha nem ismered az elméd ezen funkciót, akkor könnyen uralma alá kerülhetsz. Ha pedig az elméd ural téged: szorongó, aggódó, bátortalan, bizonytalan emberré válhatsz.

Amit megszereztél, ahhoz túlzott ragaszkodásod lehet... az a biztonság hamis illúziója csupán

Attól függően, hogy milyen különleges számodra az a tárgy, vagy személy, akit így magad mellé "szereztél", lehet a kötődésed vagy ragaszkodásod is erősebb felé. Közben minél inkább azt hiszed, hogy az a dolog nélkülözhetetlen a boldogságodhoz vagy boldog-ulásodhoz, annál inkább megnő a félelem is benned, hogy a nélkül BAJ-ba kerülhetsz.

Az, hogy a biztonságot olyan dologhoz vagy személyhez kötöd, ami rajtad kívül áll, jókora tévedése az elmének és így bizony erőpróba is. Az ugyanis, ami rajtad kívül áll, az nem Te vagy: azon valódi befolyásod, uralmad, kontrollod nem lehet. Az csak a biztonság és boldogság hamis illúzióját adja neked. (Ezért van az, hogy a megszerzett dolgok, vagy elért célok után érzett boldogság csak ideig-óráig áll fenn). 

Ne ahhoz ragaszkodj, amit elértél és megszereztél, hanem ahhoz, aki ELÉRTE azt, és megteremtette...

Ami rajtad kívül van, bármikor elveszhet... és akkor azzal elvész az "téves" boldogság és biztonság is, amit ahhoz társítottál.

Ezt tanítják a veszteségek: azt, hogy olyan dologhoz, vagy személyhez ragaszkodsz, ami nem TE vagy! Olyantól vársz védelmet, biztonságot, boldogságot, ami rajtad kívül van. Azt tanítják a veszteségek, hogy valójában TE vagy az, aki a BIZTONSÁGOT és boldogságot jelenti, hiszen TE teremtetted mindazt, amit szeretsz...

Te vagy a legnagyobb biztonság az életedben, Te vagy a kulcs a valódi, boldogságodhoz, hiszen...

1. Te hoztad életed eddigi döntéseit
2. A Te hited, gondolkodásod, hozzáállásod, ötleteid nyomán szerezted meg azokat a dolgokat, amiket szeretsz.
3. A Te képességeid, a Te érzéseid, a Te tetteid alakították a kapcsolataidat és hozták az embereket az életedbe!
4. Kizárólag rajtad múlik, hogyan ÉRZEL és hogyan gondolkodsz valamiről vagy valakiről.
5. Így Te teremted az életedet, Te teremtetted, Te érted el mindazt, amit az életedben a boldogságodhoz kötsz!
6. Ráadásul a boldogságot is Te éled vagy érzed, és nem másoktól kapod! :)

Vagyis, ha veszteség ér, akkor az arra hívja fel a figyelmedet, hogy képes vagy azt a dolgot ÚJRA teremteni, hiszen egyszer már elérted, létrehoztad, megszerezted! Nem a dolgokban, más emberekben kell hinned, hanem önmagadban!

A veszteség arra tanít, hogy önmagadba legyen több hited! Arra tanít, hogy ne ragaszkodj rajtad kívül álló dolgokhoz görcsösen! Arra tanít, hogy éld és hozd lendületbe a saját teremtőerődet és bármit elérhetsz, amit szeretnél!

Az emberek a veszteség nyomán 2 féleképpen viselkednek...(alapvetően)

1. Egy részük kesereg, szomorkodik, hatalmas ŰR-t érez, és az űr-höz, vagyis az elveszett dolog hűlt helyéhez tovább ragaszkodik. Ebben az esetben az történik, hogy a tudatos rálátás nem született meg a felett, hogy az ember a saját sorsa kovácsa lehet, hanem továbbra is uralja a birtoklási vágy és a veszteségtől való félelem az embert. Csak akkor jöbbet változás, ha az illető gondolkodásában beáll a változás. 

2. Egy másik csoport egy rövid kesergés és szomorkodás után (az ŰR-t ők is megélik!!!) rájönnek, hogy a veszteség csupán egy hatalmas tanítás arra, hogy a megoldás bennük van. Ők szépen felállnak - megigazítják a koronájukat, tovább indulnak - azzal, hogy rögtön előre néznek és keresik annak a lehetőségeit, hogyan teremtsék újra az életüket. Azért nem ragadnak bele a hiányba, mert tudják, hogy ők az egyetlenek akik a saját életüket élhetik és akik tehetnek a jelenükben a jövőjükért.

Ne ragaszkodj hát semmihez, (épp elég kötődni :) ) ne félj, ne rettegj attól, hogy a veszteség a boldogságodat és biztonságodat veszélyezteti, mert így a veszteség be fog következni. Inkább bízd rá magad magadra és figyelj, hogy a hited magadban milyen fantasztikus ötletekre sarkall és milyen módon hozza lendületbe a teremtőerődet! :)

(Egy saját sztorim a közelmúltból:
Nemrég koccantam az autómmal, ami így hetekre szervízbe került. A túlzott ezós-spirituális-jelekben-hívők azonnal jöttek a meglátásaikkal: "rossz útra tértél, nem kellett volna arra járnod, le kéne lassítanod, nem tudsz megállni, és hogy ez jel..."
Ilyenkor mindig nagyon mosolyognom kell, mert az álspiritualitás csúcsa az, amikor mindenre önmagunkon kívül kezdünk magyarázatot találni. Itt sem az volt, hogy rossz úton jártam, vagy nem arra kellett volna mennem, hanem a kulcs abban volt, ahogyan gondolkodtam, és abban, hogy milyen nagyra növesztettem a félelmemet magamban.
Az autómhoz ugyanis olyan félelmem társult, hogy: "nagyon vigyáznom kell rá (nem is magamra), mert túl messze lakunk az iskolától és autó nélkül megbénul az életünk. Az autó lett annak a kulcsa, hogy mindenre jusson időm, amire akarom, és hogy az életünket menedzselni tudjam a folytonos időszűke miatt. Erre koccantam és az autóm hetekre kiesett a forgalomból.
A veszteség azonnal megmutatta nekem, hogy az, amitől félek: alaptalan, mert a koccanás után mindössze 2 óra alatt mindent úgy elrendeztem, hogy életünk menedzselése egy pici csorbát se szenvedett. Lett autónk, és minden megoldást önmagamnak köszönhetek. Ráadásul értékes új kapcsolatok és új tapasztalások is bejöttek az életünkbe.
Nem kell félnem, féltenem a kocsit, mert nélküle is tudom az életünket menedzselni. :)

A félelem időnként túl nagyra duzzad és akkor hirtelen sül ki a benne felhalmozott energia-feszültség. Ilyenkor történnek a balesetek - mindenki életében. A baleset = hirtelen kisül a benned felgyűlt felesleges energia-többlet, hogy tovább ne feszítsen.)

Így a félelmeket tudatosítani és ráébredni, hogy Te vagy a teremtő és kulcs az életedben, a veszteségeket is meg tudja akadályozni!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Szeretettel...