Vajon miért reked meg a párkapcsolat? Avagy a kapcsolat fejlődési szakaszairól...

Címkék: szeretetpárkapcsolatfélelemfejlődésegószokásokértékrend

1. Csodásan indult: hatalmas energiák, mindenen átható, mély érzések, egységérzés és végre egy igazi remény a boldogságra valakivel.
2. A hatalmas láng néhány hét után - még mindig szerelemben - a mindennapok szintjén is szilárdul látszik, és elindulnak az összecsiszolódás hetei, hónapjai.
3. Aztán, ahogyan a kapcsolat saját ritmusa kialakul, és közös szokások veszik át az izgalmas kibontakozás színterét, úgy jön magával a rutin és biztonság időszaka is... 
4. Aztán változik valami...

Ha valami hiányzik, a közös út döcögőssé válik. A kapcsolat pedig megrekedni látszik: az egyik fél toporog, a másik kitörni készül. Az egyik kapaszkodik, a másik menekülni vágyik. Vagy az is lehet, hogy elfogy a "közös" motiváció és a kapcsolat megfeneklik, mert hirtelelen nem tud többé az "ügy egy "közös ügy lenni".

A változás törvényszerű. A Földön nincs állandóság, nincs stagnálás.
Amikor a változást meg tudod lovagolni és képes vagy áramlani azzal, vagyis hasznodra tudod fordítani, felveszed a tempót, a vágyaid és céljaid irányában jól éled meg azt a hullámot, azt hívod: fejlődésnek. :)

Amikor azonban nem mersz előre lépni, nem mersz haladni, nem akarsz a változással áramolni, a változás akkor is bekövetkezik: csak épp elmegy melletted, és te nem csak lemaradsz, hanem egyre csak hátrább, hátrányosabb helyzetbe jutsz.

Nem lehet nem-fejlődni egy kapcsolattal. Ha nem tud a kapcsolat áramlani a változással, akkor megreked és visszafelé-fejlődve egyre rosszabb, és rosszabb lesz. Fejlődik, változik, de törvényszerűen pusztul az épülés helyett.

Vajon mi akadályozza azt, hogy a kapcsolat fejlődni tudjon? Hogyan lehet elérni azt, hogy együtt fejlődjetek és a kapcsolat szintről szintre léphessen előre az egyre jobb és boldogabb korszakok felé?

Olvass tovább - szeretettel!

Valójában nem "közös" út van, hanem 2 út egymás mellett:

Az út nem közös, hanem csak egymás mellett haladó. A Te utad mindig a Te utad marad, ahogyan a döntéseid, az érzéseid is és a megéléseid is a sajátod. Van egy saját tempód, egy saját nézőpontod, saját céljaid.

A párodnak pedig szintén: ő is maga dönt, ő is a saját tempójában, a saját képességei szerint halad. Neki is van saját megélése, gondolatai, érzései és céljai.

Ez 2 út!
Akárhogy is nézzük, ez 2 külön út, ami egy jól működő kapcsolatban egymás mellett halad. Ha szorosan tudtok kapcsolódni, vagyis nagyon hasonlóak a megéléseitek, értékrendjeitek, vágyaitok, szeretni tudásotok, elvárásaitok, tempótok, humorotok, gondolkodásmódotok, és energetikailag is így hasonló rezgésen vagytok, akkor a 2 út nagyon szorosan halad egymás mellett, jól illeszkedik egymáshoz és így nagyon erősnek tűnik a kapcsolat.

Azonban, miután 2 utat szeretnél egymáshoz közel, párhuzamosan futtatni, így számolnod kell azzal, ami különböző lehet bennetek. Ez a legnehezebb a kapcsolatokban, hogy képesek-e a résztvevők a 2 utat egymáshoz közel tartani: közösen fejlődni és megugrani az akadályokat, kihívásokat, vagy különböző tempóban fékezni - rángatni egymást: visszahúzni vagy türelmetlenül noszogatni.

Nehéz együtt fejlődni, ha ezek egyike is fennáll:

1. Ha az egótok nagyon különböző...

Az egótok, vagyis az elmétekben lévő tanult sémák, a fizikai létetekben felvett ismereteitek, gondolkodásmódotok, hitrendszereitek, véleményalkotásotok hasonlósága megkönnyíti az egymáshoz való alkalmazkodást. 

Vagyis, minél hasonlóbban gondolkodtok, annál könnyebb összehangolni a közös célokat, az igényeiteket. Persze a 2 egót összehangolni minden kapcsolatban nagy feladat, és épp ez az, amin könnyű elcsúszni. A leggyakoribb kapcsolat-rekesztő gondok is mind az egós működésekre, az összecsiszolódási folyamatra vezethetők vissza.

2. Ha a félelmek túl nagyok az egyik vagy a másik félben - és emiatt valamelyikük, vagy mind a kettejük retteg attól, hogy átadja magát az érzelmeknek...

A félelmek alapvetően 2 féleképpen mutatkoznak meg, amelyek ugyanarról a tőről fakadnak, de más-más megnyilvánulási formát öltenek:

• Az egyik fél kapaszkodik, ragaszkodik a másikba és minden figyelmével azon van, hogy magához köthesse a párját. A ragaszkodás mögött mindig a kishitű félelmek állnak, vagyis a ragaszkodó fél önmagát nem értékeli eléggé, elképzelni sem tudja, hogy a másik fél nélkül ő egész lehessen. A ragaszkodó fél a túlélés és a boldogság zálogát látja a párja személyes jelenlétében, így számára a párja nélküli lét életveszélyes, borzasztó, félelmetes és elképzelhetetlen. 
• A másik fél menekül. A menekülés mögött is a félelmek állnak. Ez a fél sem meri elképzelni sem, hogy ő hosszú távon meg tudjon felelni a párja elvárásainak és hogy elég lehessen számára. A kudarctól tartva inkább bele se megy mélyen a kapcsolat érzelmeibe.

Gyakran e két forma valóban egy kapcsolatban jelentkezik, és az egyik fél félelme kapaszkodásban, a másiké pedig menekülésben ölt testet. Ugyanakkor ez sem törvényszerű, hogy ők egy pár legyenek, mert csaknem minden kapcsolatban megjelenhet legalább az egyik félen a fenti 2 forma egyike. Ez pedig a párja életére is nagy mértékben hatással lesz. 

A félelmek blokkolnak - a nem tudatos emberekben - mert a félelmek uralni kezdik az ember döntéseit. Ha pedig ő nincs önmagával eléggé tisztában, akkor a félelemmel teli gondolatok gyakran megállásra késztetik. Így a kapcsolat egyik szintről a másikra csak döcögve juthat el, hiszen minden egyes döntés hosszú mérlegelést, szenvedést vagy menekülést, és ezek keverékeinek esélyeit sejteti.

3. Az a sok-sok elvárás:

A félelmek elvárásokat szülnek, ezek pedig mindenkiben a saját sémái és programjai, a tanult vagy ellesett szokások szerint jönnek felszínre. Az elvárásokat az egó "termeli ki", mert az elvárások valójában azok a biztos sarokpontok az életben és a kapcsolatban, amik között az ember biztonságban érzi magát. Ha a másik fél teljesíti az elvárásokat, akkor minden kiszámítható és biztonságos marad az egónak. A biztonság pedig jó garancia - az egó szerint - a boldogságra. 

A félelmekkel teli fél sokkal több elvárást tesz a kapcsolatba, mint az, aki szabadabban tudja élni azt. Az elvárások pedig különböző tempót jelentenek a felek között. Az egyik gyorsabban akar komolyan elköteleződni, felvállni a kapcsolatot, összeköltözni, közös célt tervezni, míg a másik még lassabban teszi le az ezekkel kapcsolatos blokkjait és inkább csak élvezni szeretné még a jelen szép pillanatait. A gyorsabban haladó sürgeti a lassút és a közöttük lévő eltérő tempó nagyon gyorsan megmérgezi a kapcsolatot és tönkre teszi a jövő ígérete és bizonytalansága a jelen örömeit is.

4. Amikor nincs hit egymásban és önmagában az egyik félnek - amikor elfejlődtök egymás mellett:

Az egyik legfurcsább, de mégis gyakori eset a következő is:
Amikor a kapcsolat elindult, a nagy szerelemben még elképesztően tudtatok hinni egymásban. Rajongva láttátok tökéletesnek és csodálatosnak egymást. Aztán azonban, ahogyan az idő és az ismeretség előrehaladt és egyre többet tükröztetek vissza egymásnak egymásból, az egókban elindul egy törvényszerű összehasonlítgatás, egy fajta versengés.

Amikor ugyanis szeretnél valamit, és a másik valahogy erre nem hajlik és még csak komolyan venni sem akarja, akkor a te egódban az ver gyökeret, hogy te vagy nem vagy elég fontos neki, vagy ő nem akar veled haladni az utatokon. (Persze, ez a 2 gondolat mind a párodra vetül ki... és őt vizslatod, benne keresve a megoldást a változásra és az akadályt is a nem-változásra.)

Amikor a párod nem hajlandó veled haladni, miközben te ugranál előbbre... úgy érzed, - joggal, - hogy ő visszahúz, mert nem hisz benned.

Valójában nem benned nem hisz... hanem önmagában. A versengésben látta, hogy igényeid és vágyaid hamarosan túlnőnek rajta és megijed, hogy nem lesz képes lépést tartani veled. Így, hogy önmagát mentse az összehasonlításban, inkább megpróbálja azt sújkolni, hogy a gond a te haladni-vágyásoddal és elvárásaiddal van, és szinte manipulálva megpróbálja elhitetni veled, hogy jobb nektek lassabban haladni, vagy egyáltalán nem haladni, hiszen a "most az jó", azt akarja, hogy ne rontsátok el.

Ha azonban te tudod, hogy képes vagy többre, ha tudod, hogy tudsz más célokban, nagyobb léptékben gondolkodni, ha te már jobban hiszel magadban és a képességeidben, akkor nem fog kielégíteni ez a toporgás. Egyszerűen megfojt téged a lassú várakozás, miközben te épülnél és építenél és minden hited meg is van hozzá. El fogtok fejlődni egymás mellett. Te haladsz majd tovább és úgy tekintesz a párodra, mint arra, aki visszatart... míg ő a saját tempóját tartja jónak és rád úgy tekint, mint az elvárásokkal teli társra, aki olyanra sürgeti, aminek nincs alapja.

Nem lehet tartós boldogságot fenntartani olyan társ mellett, aki skatulyáz téged és nem hisz benned. Nem lehetsz boldog olyan társ oldalán, aki csak annyit lát meg belőled, ami beleillik az ő valóságába és aki ezért esetleg visszatarthat és manipulálhat. Nem lehetsz boldog ott, ahol nem fogad el és nem fogad be úgy a párod, ahogy és aki valójában vagy.

Lehetnek még okok arra, hogy a kapcsolat ne fejlődhessen, de minden ok visszavezethető valamelyik egós működésre. Ha szeretnéd, kommentben írd meg a cikk alá, Te milyen okokban látod még a megrekedés okát!

Akkor hát mit lehet tenni?

Csak fedezzétek fel az egós működéseiteket! Fedezzétek fel a különbségeket egymásban, és csodáljátok azt, amiért a másik más. Fedezzétek fel a hasonlóságokat is, és élvezzétek azokat is! Rajtatok áll, hogy kettőtök útja milyenj hosszan és milyen szorosan tud egymás mellett futni. Nem egy külső erő, hanem a ti teremtőerőtök befolyásolja és működteti a kapcsolatot. :)

• A félelmeitek - gondolkodásmódotok - elvárásaitok
• A szokásaitok
• Az erkölcsi normáitok
• Az elveitek és hitrendszereitek
• A humorotok
• A céljaitok és igényeitek
• A tempótok és vérmérsékletetek
• A nyitottságotok a változásra...

... mind meghatározza, hogy hogyan tudjátok a változásban áramlásban tartani együtt a kapcsolatot!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Női és férfi energiák...