Címkék: elengedésválásszakításelmefélelemteremtőerőfeltétel
"Majd elválok, ha több pénzem lesz!"
"Majd elköltözöm, ha már jön egy másik társ - egy új szerelem - az életembe"
"Majd új életet kezdek, ha lesz egy új állásom"
"Majd válok, ha eladtuk a közös házat"
Egy kapcsolat végén, amikor pontosan tudod már, hogy az megfakult, hogy az már nem épít, hanem inkább gyötör, amikor pontosan látod, hogy a lezárás kapujában állsz, akkor gyakran fogalmazol meg hasonló "terveket", mint ezek a fentiek.
.. miközben azt hiszed, hogy most épp elköteleződtél egy cél vagy terv mellett. Ha az energiák oldaláról nézzük meg ezt - és az energiák nem hazudnak - akkor ugyanis látni és érteni fogod, hogy így nem lehet továbblépni.
Olvass tovább és lásd, miért csapda ez így és miért nem működik az esetek 95%-ában így az új élet kezdése...
(A kép forrása a Lélekmozaikok Caféblog)
Már egyre többször érzed azt, hogy nem azt kapod a kapcsolatban, amit szeretnél. Egyre többet érzed az elégedetlenséget, amit időnként a düh, máskor a tehetetlenség, megint máskor a szomorú csalódottság kísér. Még talán remélsz, még valahol hiszed azt, hogy a dolgok egyszer csak jobbra fordulnak, hiszen él benned az az élmény, amikor még a párod is más volt veled. Talán visszahozható az, talán ha a dolgok változnak.... és a remény újabb és újabb időt és haladékot kér tőled a végső döntés előtt.
A remény és csalódottság keveredik benned attól függően, hogy épp örömet és békét vagy problémákat élsz meg. Nehéz elválni, nehéz új útra indulni, mert akármilyen kevés is most a kapcsolat, mégis összeköt ezer szál benneteket a jelenben is: közös vagyon, közös terhek, közös gyerekek, közös cégek... stb. Nehéz mindent feladni, hiszen még a legnehezebb pillanatokban is tudod, hogy nem vagy egyedül. Ha pedig baj van, akkor ott a párod, hogy azt a bajt közösen elhárítsátok.
Ilyenkor - a boldogtalan, de reményteli - állóvíz közepén az elméd megnyugtat azzal, hogy "majd elválok, ha..." és időt kérsz magadnak egy feltétel kiszabásával....
Azzal ugyanis, hogy kimondtad, hogy "ha.., akkor..." azzal nem egy célt tűztél ki magad elé, hanem szabtál egy külső feltételt, ami (szinte) rajtad kívül áll, és ami még legalább egy újabb feltételtől függeni fog.
Az elméd megnyugszik, mert szerinte épp elkötelezted magad egy cél mellett, azonban ezzel jól be is csapott téged, mert ez semmi másról nem szól, mint arról, hogy kitetted a felelősséget az életed felett és elodáztál egy döntést.
Azzal, hogy feltételeket szabsz, azzal csak hárítasz és odázol... ezzel nem hozod lendületbe a teremtőerődet, ezzel nem teszed oda magad az életed alakításába. Ezzel tulajdonképpen csak mélyebbre taszítottad magad a sajád poklodban, mert a felelősséget kitetted magadon kívülre a saját életed alakítása felett és te továbbra is csak vársz és várakozol a külső körülmények hatásában vergődve....
Függsz. Nem építesz, nem döntesz, nem cselekszel, hanem vársz és függsz. Amikor függsz, akkor passzív elszenvedője lehetsz csupán mások döntésének, a körülmények játékainak.
2 dolog tartja vissza az embert attól, hogy végre kézbe vegye a saját életét:
Aztán végre elérkezik az a pont, amikor a sok gyötrődésben és csalódottságban egyszer csak betelik a pohár és azt mondod: "Elég, kézbe veszem végre a folyamatokat".
Innentől lódítod irányba a saját teremtőerődet, a saját energiáidat a saját életedért. Ilyenkor állsz fel a passzív és romboló függésből és kezded végre építeni a saját létedet. Az, amikor visszaveszed önmagadhoz a teremtést, és az, amikor végre építesz, az látványos. Az azonnal megindítja az eseményeket, az azonnal változást hoz.
Mert teremtesz!
Mert éled végre önmagad, mert kézbe vetted a sorsodat, mert döntéseket hoztál és mert nem csak vágysz, hanem gondolatilag is elkötelezted magad önmagadért!
Nézzük az energiák oldaláról, ami nem tud hazudni, logikus és azonnal érezhető:
A szívedben ott a tiszta teremtőerő, ott a tiszta vágy, ott a tiszta szeretet, ott a boldogság, ott a forrás maga, ezt hívod: léleknek. Ez a teremtő energia mindig veled van, mindig ott buzog, mindig tudsz vele alkotni... ha akarsz!
Az azonban, hogy akarsz-e, a buksidban, az elmédben dől el.
Amikor az elme nyit, HISZ és akar, ha beleteszi a SZÁNDÉKOT, akkor e felett a teremterő felett szabadon rendelkezik, utat enged neki. Az elme ilyenkor a JELEN-ben van - illetve Te vagy a jelenben, mert az elme NYIT, és a teremtő energiád a forrásból (a szívből, lélekből) alkotni tud.
Ha az elme ZÁR, mert a félelmeid a jövőtől, vagy a ragaszkodás a múlthoz, nem ad hitet neked magadban, nem engedi, hogy rácsatlakozz önmagad forrására, akkor bizony az energiád bezárul, csapdába kerül. Persze az energia áramlik így is, úgy is, de ha nem engeded élni, kitörni, akkor ott fog teremteni, ahol nem kéne: vagyis pusztítani fog benned és körötted. A dolgok nemhogy nem sikerülnek, hanem még beteg is lehetsz és a gond csőstül szakad rád.
Hát ezért szoktuk mondani, hogy a szív legyen az ÚR, de a szív nem tud áradni teremtő módon csak akkor, ha az elme ezt megérti és nyit. Az elmének kell dönteni a SZÍV mellett. A szív ugyanis sosem dönt, hisz a szív nem gond-olkodik. Gondolkodni, dönteni az elme feladata, de neki azt érdemes követni, amit a szív szeret, ami téged önfeledtté, elégedetté, vidámmá, boldoggá tesz.
1. Először is azt, hogy leülsz önmagaddal beszélgetni - ez napokba, hetekbe is kerülhet, ne légy türelmetlen - és szépen megfogalmazod nagyon nagyon őszintén önmagadhoz, hogy MIT SZERETSZ, mi tesz boldoggá és mik a vágyaid és igényeid. Nem biztos, hogy az a helyes kérdés, hogy "mit szeret-NÉL?". Inkább először próbálj feltételek nélküliségben tárgyalni magaddal!
2. Ha megfogalmaztad, mi tesz boldoggá, mit akarsz, akkor hozz döntéseket annak érdekében és minden egyes nap erősítsd meg magad abban, hogy ezt akarod és minden egyes nap tegyél érte valamit, ami abban előrébb juttat! Köteleződj el a felé, ami téged boldoggá tesz és tegyél bele SZÁNDÉK-ot, hogy azt elérhesd!
3. Meg fogsz lepődni, hogy milyen gyorsan fogsz haladni! Mert végre önmagadat éled, önmagadért hozol lépéseket! TE kreálod a lehetőségeidet!
Az elme okos és biztonságra törekvő. A szándékod szerinti előremenetelésben is meg fognak jelenni a félelmek, amik időnként megtorpanásra késztetnek. Ez nem rossz. A félelem a barátod. Az elme azért hívja fel a figyelmet a veszélyekre, hogy felkészülhess rájuk és legyen azokra is stratégiád. Nem azért vannak a félelmek, hogy letérítsenek a boldogságod útjáról, hanem azért, hogy megerősítsenek, hogy gondoskodhass arról, hogy még biztosabban, még biztonságosabban haladhass előre az utadon.
A szív (teremtő energiád, amivel a boldogságot teremted és éled), és az elme, ami ezen az úton a döntéseket hozza, és ami segít elhárítani a veszélyeket így válik együttműködő párossá benned. Így lesz harmónia benned és így válik valóban teremtővé az életed. Ez a kulcs... az energiáid összhangban működtetéséhez. Ez az, amikor nem kell küzdened. Nem kell harcolnod.
Ez az, amit teremtésnek hívunk... mert így a lehetőségek szinte maguktól is jönnek - de ez csak a látszat, valójában nem maguktól jönnek - hanem te vagy kész arra, hogy észrevedd, befogadd és jól hasznosítsd azokat!
Kívánok neked örömteli teremtést, boldog, harmónikus utat az életed jobbra fordításáért. Ha ez egyedül nehéz és szívesen haladnál inkább támogatás mellett, akkor kattints itt tovább: Elengedés...
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
hétfőH | keddK | szerdaSze | csütörtökCs | péntekP | szombatSzo | vasárnapV | 1 | 2 | 3 |
---|---|---|---|---|---|---|
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!