Hol a határ az elfogadás és a magadért kiállás között?

Címkék: szeretetfélelemelfogadásmegfelelési kényszer

"Hol a határ valaki elfogadásában és abban, hogy álljak ki magamért?" - Ezt kérdezte tegnap egy kedves résztvevő az Önelfogadás esten.

Ahhoz, hogy választ kapj azonban, meg kell érteni, mi az, hogy "elfogadás". Az emberek ugyanis - a spiritualitás égisze alatt - nagyon elfogadóvá szeretnének válni, csak épp magukra erőltetni azt, sokkal inkább elfojtás lesz a törekvésből, mint valódi, boldog elfogadás.

Akkor hát hogyan értelmezhető ez a kérdés? Miért merül fel egyáltalán? ... és mi a válasz?

Olvass tovább!

"Légy elfogadó!"...??

Az, hogy "légy elfogadó", nem arról szól, hogy te jófej vagy és megkönnyíted mások együttlétét veled, mert te elnézel és lenyelsz nekik mindent. 

Amikor ezt érted az ELFOGADÁS szó alatt, akkor épp szembe mész magaddal és a megfelelési kényszeredet erősíted. A megfelelési kényszered alatt pedig mások életét éled - a sajátod helyett!

A kérdés alatt ugyanis így valójában ez értetted: "meddig legyek megértő másokkal, és mikor kell már kiállnom magadért?" 
Ez pedig puszta megfelelési kényszer, ami azt a "sémádat" hozza elő benned, hogy szeretnél úgy cselekedni, tenni, viselkedni, hogy NE okozz CSALÓDÁST, hogy továbbra is szeretni tudjanak mások, hogy megtarthasd a JÓ képet magadról.

A megfelelési kényszer mögött félelem is, önbizalom-hiány is áll, és ezek mind az egós-elme programjaiból, neveltetésed mintáiból rakódtak rád. A szíved valódi elfogadásához, a valódi szeretethez és a benned lévő boldog megéléshez ehhez nincsen köze.

Az elfogadásnak távolról sincsen köze a megfelelési kényszerhez...

Elfogadó NE megfelelési kényszerből legyél! NE másokért legyél! Ne mások profitáljanak abból, ami neked kényszer!

Elfogadó ÖNMAGADÉRT legyél!

Másképp nincs is értelme, különben elfojtás lesz, magadra erőltetett fájó szerep. Azért légy elfogadó, mert azzal magadon könnyítesz. Ez azonban nem lehet kényszer. Nem lehet "kell!" Ez már teljesen EGÓ-s volna és csupa küzdés.

Ha az elfogadást megtanulod behelyettesíteni a BEFOGADÁS szóval, könnyebben fogod érteni.

• Fogadd be azt, amilyen a világ, amilyen a másik ember!
• Fogadd be, hogy ő is hibázik, hogy úgy nevelték ahogy,
• és fogadd be, hogy úgy béna, ahogy ő akar...
• mert mindaz, amit Ő tesz, mond vagy képvisel, az mindig csak RÓLA szól és nem rólad.
• Fogadd be, hogy túl lehet élni úgyis, ahogyan más teszi...

... mert ha befogadó vagy, akkor minden csak színesít téged, minden hozzád tesz, feloszlanak az elvárásaid, mert nyitottá válsz megannyi megoldásra és lehetőségre. Így pedig egyre kevesebbet fogsz zsörtölődni, kiborulni, csalódni.

Ha tisztában vagy azzal, hogy a dolgok néha rosszul is alakulhatnak, akkor fel tudsz készülni rájuk, és ha így történnek, akkor lesz megoldásod ezekre a helyzetekre is. Vagyis meg fogod tudni találni a jót abban is, ami rossz. Ha tagadod, ha kizárod, ha nem fogadod el azt, ami nem tetszik, akkor azok bekövetkeztekor nem lesznek megoldásaid sem. A kudarc, a csalódás így óhatatlanul elér majd. 

Például:

• Fogadd el, hogy az emberek időnként hazudnak! Mindenki! Aki azt állítja, hogy ő biztosan nem, az még magának is hazudik! Ha azonban belátod, hogy a hazugság nem arról szól, hogy át akarnak verni téged, mert nem tisztelnek, vagyis NEM rólad szól mások hazugsága. Ha megérted, hogy azért hazudnak az emberek, mert a saját bőrüket mentik, vagy érdekeiket féltik, akkor nem is lesz benned harag, vagy kevésbé ér csalódás akkor, amikor valaki ezt teszi veled. Ne azért fogadd el a hazugságot, hogy a másik ember jól érezze magát! Azért fogadd el, hogy létezik a hazugság, hogy fel tudj készülni rá, és legyen "B" terved akkor is, ha bekövetkezik. Akinek van "B" terve, az miért is aggódna... nem igaz? Épp azért nem fog kiborítani mások hazugsága, mert elfogadod, hogy létezik és képes vagy átlátni, miért.
  
  
• Fogadd el, hogy a párod szívesen ismerkedik, szívesen van más nők közelébenis anélkül, hogy megcsalna! Ezzel nem téged bánt, ezzel nem ellened cselekszik, egyszerűen csak jól érzi magát. Ha nem fogadod el, minden pillanatod aggodalommal, féltékenységgel telik majd, miközben őt is nyomasztod. 3 dolgot biztosan elérsz így: vagy rákényszeríted arra, hogy lemondjon arról, ami jó neki és besavanyodik... vagy továbbra is ismerkedik, de neked hazudni fog... vagy te folyton aggódni és csalódni fogsz. Ő ilyen, fogadd el, hogy van ilyen és keress magadnak ebben a helyzetben olyan nézőpontokat, amivel ebben a hasznokat is megláthatod. Ebben is van, ugyanis! Vagy: ha nem tudod őt így elviselni, akkor is fogadd el, hogy ő ilyen, nem tudod megváltoztatni, de ez esetben állj tovább, mert együtt nem vagytok jó páros. Rád vár egy másik kapcsolat!

Légy nyitott, légy befogadó és tudd, hogy az, amit más tesz, az róla szól, az viszont, ahogyan Te arról gondolkodsz, az már rólad!

Azt vizsgáld, hogy ahogyan Te gondolkodsz az JÓ neked?

Fájnak vagy építenek a saját gondolataid?

Legtöbbször ugyanis a saját gondolataid fájnak.

Az, ahogyan egy-egy helyzetről, egy-egy emberről vélekedsz, nagyon tud szorítani. Ilyenkor vedd észre, hogy a sémáid, a fejedben elhangzó ÁLLÍTÁSOK zárnak be és szorítanak. Önmagad csapdájába kerülsz!

Valahányszor egy-egy helyzet feszít és úgy érzed, nem tudod elfogadni azt, akkor, addig-addig beszélgess és kérdezz önmagadtól, míg mosolyogni nem tudsz! Vagyis addig-addig keress nézőpontokat, míg olyat nem találsz, ami megvilágítja, mi hasznod lehet az adott helyzetből!

... mert minden helyzetben lehet hasznod! Ha meglátod és megérted azt, hogy egy-egy helyzetben mi volt jó neked, milyen hasznok érkeztek, rögvest másképp fogod látni azt, mit is teremthetsz még magadnak!

Elfogadni azt jelenti, hogy "igen-t mondasz a jelenre"!

Valójában az elfogadás nem küzdés. Nem az elme kényszere. Nincs benne se hiány, se félelem.

Elfogadni annyit jelent, mint ránézni a MOST-ra és a VAN-ra és tudomásul venni, hogy ebben kell meglátni a lehetőségeket, hasznokat! :)

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni