Egy tipikus félreértés az elengedésről - egy rövid sztorin keresztül

Címkék: szeretetfélelemelengedésragaszkodás

Az elengedésről nem lehet eleget beszélni. :) 

Amíg meg nem tanulja az ember, hogy hogyan azonosítsa egészen pontosan, hogy mi is zajlik benne és mit is "tegyen le", engedjen el, addig az elengedést egóból, küzdelemmel fogja megélni. Ráadásul nagyon gyakori, hogy nem a rosszat akarja elengedni az ember, hanem a jót... csak mert, nem érti pontosan önmagát!

Az elengedés pedig korántsem küzdelem, picit sem egy "kell"-ből "elkövetett rád erőltetetett folyamat, hanem egy passzív, ám annál kedvesebb és szeretettel telibb folyamat valójában.

Egy rövid sztorin keresztül sikerülni fog azonosítani azt, hogy mi okozza a félreértést, mi a küzdést és hogyan is érdemes ezt jól csinálni...

Olvass tovább!

Nemrég egy konzultáción az alábbi téma és kérdés merült fel...

A vendégem egy olyan viszonylag új kapcsolat elején állt még, amiben nagyon nagyon jól érezte magát, - ha a férfi vele volt - és nagyon nagyon szánalmasan akkor, amikor a párja épp távol volt. A nő a férfit egy "csodaként" látta. Ezzel nagyon tudok azonosulni, hisz mindenki egy csoda! :)

A nő alig mert kérdezni a férfitól, és így alig tudott róla valamit. Nem akart tolakodni, nem akart SOK lenni, nem akarta elriasztani a férfit azzal, hogy ő máris kötődik hozzá és hogy egy teljesebb, egészebb kapcsolatot szeretne.
A nő egyszerűen berendezkedett arra, hogy a férfi legyen a kapcsolat irányítója és ő csendben igazodott ahhoz, amit a férfi akar. Túl fontos lett a férfi. Túl nagyra értékelte őt a nő és ezt a kapcsolatot a többi korábbihoz képest.
Miközben kiadta a kezéből saját élete felett az irányítást a férfi kezébe, egyre rosszabbul érezte magát. Csak várakozott, leste a telefont, várta az üzeneteket, aztán várta azt, mikor ajánlj fel a férfi találkozókat, és rettegve nem-várta azokat a pillanatokat, amikor a csodálatos együttlétek után a férfi elbúcsúzott.

Azért jött a nő, hogy segítsek kibogozni, vajon maradnia kell-e ebben a kapcsolatban, vagy inkább lezárnia, hiszen, ha összegezzük, amit ő megosztott velem, ezt kaptuk az egyenlet végén:

• Van sok kis boldog pillanat együtt... fantasztikus megélések.
• ... és sok-sok nagy pillanat boldogtalanul várakozva a különtöltött órákban.

Azt kérdezte a nő, hogy hogyan ENGEDJE el ezt a férfit és a kapcsolatot!

Kerekre nyílt szemekkel kérdeztem vissza:
"El akarod engedni ezt a kapcsolatot? Hiszen a kapcsolat sok-sok szép pillanatot ad, és te azt akarod letenni? Miközben a "szenvedés" a kapcsolódáson kívüli pillanatokban van? Azt meg meg akarod tartani? Hiszen, ha eldobod a kapcsolódást, csak azok a percek, órák maradnak, ahol a hiány és szenvedés van!" 

Gondold, csak végig: hányszor azonosítod rosszul a "feladatodat!" Ne a jót tedd le, hanem ENGEDD EL a SZENVEDÉST! Hogyan?

Végül ezen kezdtünk dolgozni:

Ha a közös megélések jók, ha tudtok találkozni (eleget), sőt, összeköltözést te sem igényelsz (még), akkor ezeket mindenképp meg kell tartani, hiszen ebben öröm, szerelem, élmény, teljesség van. Ezen nincs mit dolgozni. Az örömöt, boldogságot megélni kell, és nem kell GOND-olkodni rajtuk! :)

Foglalkozzunk inkább a "hiány" perceivel! Ott van ugyanis sok-sok tennivaló, hiszen a hiányban az elméd keresni fogja a biztos pontokat, és folyton agyalni fog a buksidban, hogy minden bizonytalanra legyen válaszod. A bizonytalanság félelmet kelt benned - jogosan! Hiszen ez az elme egyik alapprogramja.
A félelem pedig arra sarkall, hogy vagy tájékozódj, vagy menekülj. Hát nem csoda, hogy így marad az egós agyalás a válaszokat kutatva és vele együtt a menekülős törekvés az erőszakos elengedésre!

Azt kell megoldanunk, hogy:

1. Visszavedd az életed felett az irányítást és magadra figyelj! Ne tarts attól, hogy SOK leszel-e neki! Egyszerűen éld meg azt, amit szeretnél, mondd ki azt, amit szeretnél, kérdezd meg azt, amit szeretnél! A sok-sok apró bizonyosság és érdeklődés őt is nyitja és közelebb juthattok egymáshoz. Így pedig önmagatokat adjátok és a kapcsolat végre az álarcok helyett a valós énetek megélése lehet! Vedd vissza magadhoz az energiáidat így azzal, hogy azt teszed, ami jó neked, ami örömet ad, ami fontos neked! Érted ezt, ugye?
2. Azokra a napokra, órákra, amikor nem lehettek együtt, ki kell találni valamit vagy valamiket, hogy úgy tölthesd el, hogy ne a szenvedés és hiány legyen a társad, hanem az öröm és vidámság. Vagyis, amikor nem vagytok együtt akkor is tegyél olyat, amit szeretsz, ami örömet ad, ami leköt, és ami feltölt. Így az újabb találkozásra mindig lesz mesélni valód, mindig lesz benned élmény és ezt sugározni is tudod!

Leegyszerűsítve élvezd a közös időt, mert közös és élvezd a külön-időt, mert akkor meg azt teheted, amit vele nem volna olyan jó! :)

Szóval itt elengedni a következőket érdemes:

• Engedd el azt a hibás gondolatodat, hogy SOK leszel, ha kérdezel, ha önmagadat adod! Nem leszel sok, ha önmagad vagy! Ha mégis, akkor ez a társ sosem vett észre téged valójában, és minden tette csak az álarcaidnak szól. Az álarcaidat fenntartani fárasztó és fájdalmas azonban. Nem lehet boldog mögöttük :)
• Engedd el a kényszert, hogy "el kell engedned őt", lemondva a kapcsolat szép pillanatairól.
• Engedd el a szorítást, amivel őt őrizgeted magadban, mintha ő lenne a csúcs-csoda, te pedig csak egy szerencsés flótás, akire "rászokott" egy időre. Ez butaság. Te vagy a főnyeremény és ő a szerencsés, hogy téged megkaphat! :) Ez nagy fordulat, de miért is ne lenne így? 
• ... és nyerd vissza az erődet azzal önmagadhoz, hogy magadra (is) figyelsz és nem (csak) őrá! Beszélgess magaddal, figyeld magad, tegyél olyan dolgokat, amik neked jók és amik töltenek téged és örömöt adnak!

Ne feledd! Elengedni sosem "kell!" Ne elengedni tanulj meg, hanem inkább felismerni azt, mihez is és miért ragaszkodsz! Ismerd fel, hogy mivel ruháztad fel azt, amihez így ragasztod magad és nézd meg azt is, mennyire valós az a tartalom.

Tudod, ne ahhoz ragaszkodj, amit elértél és megszereztél, hanem ahhoz, AKI azt ELÉRTE! Önmagadhoz ragaszkodj és az életed megváltozik! Te vagy az, aki éled és teremted az életedet! Te hoztad a döntéseidet, te hoztad a választásaidat! Vagyis azt fedezd fel, arra figyelj, aki TE vagy: a saját képességeidre, hitedre, megéléseidre, és keresd mindig azt, ami örömet ad neked, ami JÓ érzéssel TÖLT fel!

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni