Az ember boldogtalanságának legfőbb oka...

Címkék: szeretetelmeboldogboldogságfélelem

A legtöbbek boldogtalanságának az az oka, hogy nem kapnak "szeretetet", figyelmet, törődést...

Meg is fogalmazzák: "boldogtalan vagyok, mert nem törődsz velem", vagy: "nagyon rossz nekem, csalódott vagyok, mert nem foglalkozol velem eleget", sőt, picit spirituálisabb körökben így is mondják: "nem vagyunk jól együtt, mert más a szeretet nyelvünk és a párom nem azt adja nekem, amire vágyom."

Nem csoda, ha boldogtalan az ember, hiszen ezen mondatok egyértelműen tükrözik az elme végzetesen nagy félreértéseit...

Rögvest meg fogod érteni, hogy hol csúszik félre a szeretet és törődés és miért okoz ez a látszólag erős valóság olyan sokakban fájdalmas szenvedést.

Olvass tovább - megvilágosodhatsz :) :) - de, csak, ha jól figyelsz és megérted 

Ahhoz, hogy jól legyél, mindig benned kell rendezni a dolgokat!

Ahhoz, hogy boldog lehess, RÁD van a legnagyobb szükség!

Hiszen, nézd csak meg: tehet érted bárki bármit, ha te duzzogni akarsz, akkor minden tett hiábavaló,  te duzzogni fogsz. NÉLKÜLED nem lehetsz boldog. Azt is figyeld csak meg, hogy amikor mások tesznek érted és örülsz, milyen gyorsan foszlik szerte a boldogság, és milyen gyorsan ébred benned az igény újra, hogy többet és többet kaphass!

Fordítva is igaz a tétel:  senki sem tilthatja meg neked azt, hogy boldog legyél!

Vagyis gyorsan belátható - logikusan is - hogy a saját boldogságodra mások épp csak hatással lehetnek, de valójában a boldogságod kulcsa Te vagy!

Nem csoda, hogy boldogtalan az, aki így fogalmaz: "nem vagyok boldog, mert mások nem törődnek velem!"

Ez a mondat ugyanis tökéletesen arról szól, hogy: "igenis tegyenek mások azért, hogy én jól érezzem magam! Tegyenek olyat - sokat és sokszor - ami nekem jó, ami nekem örömet okoz. Foglalkozzanak velem, érdeklődjenek felőlem, gondoskodjanak rólam, törődjenek velem. Figyeljenek rám!"

Ahol a figyelem, ott az energia - tartja a keleti bölcselet - vagyis ezzel az elvárásukkal ENERGIÁT követelnek másoktól. Mások energiájából akarják fenntartani saját kis hangulatukat, lényüket, önmagukat. Ez azért nagyon rossz és azért okoz szenvedést, mert ezzel az ember ÁTADJA a saját lénye felett a hatalmat MÁSOK - idegenek - kezébe. Ezzel örökké függésbe taszítják magukat mások energiájától, közelségétől, gondoskodásától. Párkapcsolatban az esetek 95%-ában ez történik és észre sem veszik a felek, hogy boldogtalanságukat saját hibás gondolkodásuk okozza.

Ez azonban nem véletlen van így senkiben.  Jogos igényed lehet a figyelem, de az már nem, ha FÜGGSZ tőle, mert nem érted, mi történik benned! Születésedtől fogva így szocializálódtál, és mind így nevelődtünk. Csak aztán vannak, akik megvilágosodnak, és ez a felismerés a boldog -jólétnek bizony fontos pillanata!

Ezt az elvárást ugyanis az ELME indukálja, hiszen az elmének nincs belső energiaforrása, az elme a funkciói szerint mindig kifelé figyel, mindig a környezetet, külvilágot pásztázza, mindig a hatásokat figyeli, hogy jól tudjon rájuk reagálni.

Így, amikor a külvilágból, a környezetből vársz energiát és tetteket, akkor az elméd funkcióinak tudattalanul rendeled alá magad! Ilyenkor energia-hiányban szenvedsz, amit úgy hívsz: szeretethiány. Bár a szeretethez ennek nem sok köze van...

Ezzel az elvárással az elméd csapdájában vergődsz.

Elvárhatod, hogy mások töltsenek fel energiával! Elvárhatod a törődést és figyelmet, de lásd meg, hogy ezzel aláírod a halálos ítéletedet!

Ugyanis az emberek - a többiek sem és Te sem - nem másokért élsz, mind önmagukért élnek, és Te is önmagadért élsz. Ha most felhorkansz, hogy Te nem...akkor önmagadat ámítod és épp életed legnagyobb hazugságát követed el önmagaddal szemben! (Ez ugyanis nagyon egyszerűen belátható, ha van igényed arra, hogy őszinte lehess önmagadhoz)

Az emberek nem fogják neked megadni azt a törődést és figyelmet, amire vársz!

Ezer okuk van erre és ezek között egyik sem az, hogy nem SZERETNEK téged. :) Az elméd azonban így fogja értelmezni: "ha nem tesznek érted, akkor nem vagy fontos és nem is szeretnek téged!" Igaz? Hányszor hitted már ezt? Hányszor érezted magad padlón ettől a félreértett buta mondattól?

Pedig erről szó sincs. Itt szeretetről szó sincs. Itt kizárólag arról van szó, hogy energiát akarsz kapni, mert születésedtől fogva abban a HITBEN élsz, hogy akkor leszel boldog, ha mások figyelnek rád és törődnek veled!

Tedd le a hibás programot, vedd magadhoz az energiáidat és a boldogság végre "megérkezik"...

Először is fordítsd át a fenti kijelentést úgy, hogy RÓLAD szóljon és ne másokról! Mert az életed felett az irányítást csak úgy veheted vissza, ha az RÓLAD szól. 

Tehát eddig ezt gondoltad: "szenvedek, mert a párom nem törődik velem" - ez azonban a fentiek szerint ALÁRENDELTTÉ tesz, függésbe taszít, hiszen a mondat zömében a párod a cselekvő, az okozó, te pedig csak egy "elszenvedő fél vagy", aki ebben tehetetlen...

A szavaknak elképesztő ereje van abban, hogyan PROGRAMOZOD velük magadat! Itt pedig eddig rosszul programoztad...

Ez így van valójában és helyesen: "szenvedek, mert nem tudom elérni, hogy ő azt tegye, amit én szeretnék!" 
Ez a mondat jár közelebb a valósághoz, mert azonnal szembesít egy olyan elvárásoddal, ami, ha nem teljesül - és szinte biztosan nem tud teljesülni - akkor az életed összeomlik.

Vagyis, amikor végre én-alanyisággal fogalmazol, akkor végre cselekvővé teheted magad és változtathatsz azon, mit vársz el, vagy változtathatsz azon is, hogy KITŐL várod el! :)

Boldog az, aki nem mástól várja, hogy boldoggá tegyék, hanem tudja, hogy a boldogsága egy létállapot, amibe akkor lép be, amikor Ő akar és akkor lép ki, amikor ő akar - vagyis tudja, hogy Ő maga a boldogság és hogy ezen senki de senki nem változtathat rajta kívül. 

Amikor boldog vagy, a kapcsolataidba is BOLDOGSÁGOT, elégedettséget, megértést, figyelmet, elfogadást, sok-sok energiát teszel! Egyszerűen árad belőled...

A boldogság maga a szeretet létállapota. Te vagy ez. Ez a Te lelked maga, az eredendő energiád, az eredendő rezgésed. Ez van a SZÍV-edben. Ez pedig elképesztő energia, ez maga a FORRÁS-od!

Amikor szenvedsz, vagy magányos vagy, akkor kilépsz a szíved eredendő szeretet állapotából és a buksidban, az elmédben létezel. Ott pedig mindig GOND-ok között vagy. Csak az ELME GOND-olkodik. A szív sosem. Az csak árad, az csak boldog, az TELJES.

Amikor gondolkodsz, akkor hát az elméd az ő kis alapfunkciói között tart téged, vagyis:

• kifelé figyel és téged mindig másokhoz mér.
• keresi a biztos pontokat, és félelmet kelt benned, ha ezeket nem találja
• és igyekszik mindent megszereztetni és eléretni veled, amiről azt gondolja, hogy az neked jó lesz.

Ezek fontos elme funkciók, de amikor nem vagy elég tudatos, és nem Te vezeted az elmédet, akkor ezek a funkciók mérhetetlenül kibillenthetnek önmagadból és olyankor válsz mások energiáinak rabjává, olyankor akarsz eszeveszetten megszerezni másokat, és olyankor rettegsz a bizonytalantól is. 

Vedd ezt észre minden rossz pillanatodban! A rossz pillanataid a jelzések csupán arra, hogy eltolódott az egyensúlyod és túl sokat vagy a fejedben, az elmédben és már mindenből gondot csinálsz (gond-olkodsz).

Térj vissza az eredendő rezgésedhez! Hogyan? Ne gondolkodj, és keresd azokat a pillanatokat, lehetőségeket, nézőpontokat, amelyek között ÖRÖMÖT élhetsz meg! Keresd azt, ami VAN, maradj a JELEN-ben és azonnal visszaállhat benned a béke és egyensúly.

Ahhoz, hogy boldog lehess, le kell tenned azt a hitrendszert, hogy ez másoktól függ!

El kell engedned azt a tévhitet, hogy mások gondoskodása nélkül neked nincs életed. Egyszerűen meg kell figyelned önmagad és nyitottá válnod önmagadra hhoz, hogy ne mások energiájából, hanem a saját VÉGTELEN FORRÁS-odból létezhess. Ez egyébként a hosszú életed egyik titka is - ha nem mások erejét használod önmagad életben tartásához, hanem a tiédet, akkor nagyon sokáig élhetsz egészségesen...

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel létezni.