Ugyanaz a félelem 2 külön megoldásra viszi a nőt és a férfit...

Címkék: biztonságnőférfimenekülésenergia

A férfi menekül, a nő pedig intenzíven keresi a garanciákat arra, hogy bebiztosítsa a kapcsolatot...

Ha csak ezt a 2 "tünetet" látod, csak a megnyilvánulásokat, akkor könnyedén mondasz hibás ítéletet a férfiről és a nőről is.

A férfit kikálthatod krónikus menekülőnek, és nyakába varrhatod, hogy nem tud kötődni, és felelősséget vállalni, míg a nőt egy mártírnak, mert nem tudja elérni, hogy a kapcsolata megalapozott érzelmi biztonságot nyújtson. Persze, tűzzel-vassal próbálkozik, de ezzel csak a birtoklási vágyai és elvárásai borzasztó csapdájába merül.

Senkinek sem jó... mindenki fél.

A félelem azonban nem a menekülés és nem az elvárások miatt üti fel a fejét - bár ezt hihetnéd a tüneteket látva - hanem épp fordítva. A félelem áll mind a két fél tettei mögött... de, hogy hogyan és miért választják különbözően az utat a megoldásra, az is magyarázatot nyer.

Olvass tovább! 

Természetesen általánosítok. Nem minden férfi, és nem minden nő ilyen, sőt, elképzelhető, hogy a férfi vagy a nő épp fordítva viselkedik az itt leírtakhoz képest. Szerencsére nincsen ebben kőbe vésett szabály vagy törvényszerűség. Az életben bármi megtörténhet és még annak az ellenkezője is. :) Épp ez a szép benne, épp ez teremt milliónyi lehetőséget mindenkinek! 

Azonban, ahogyan olvasod sokszor magadra vagy a párodra ismerhetsz, esetleg egy barátnőd, vagy haverod kapcsolatára illik ez pontosan. :) Ha van kedved, küldd át nekik a cikket! :)

Amikor félsz szerelmes lenni és félsz kapcsolatot létrehozni, működtetni...

Még nagyon fiatalon a legtöbbekben nincs benne az a félelem, hogy "mi lesz, ha nem sikerül a kapcsolatom, mi lesz, ha elhagynak, ha egyedül maradok, ha újra és újra bebizonyosodik az, hogy mégsem vagyok szerethető ott, ahol én szeretek és szeretni tudnék..."

Fiatalon - bár félni már akkor sem szokatlan :) - tudatában vagy annak, hogy előtted az élet, és így annak is, hogy bármi lehetséges, és még sok jót, sok lehetőséget hozhat a jövő. Ha nem mondod ki ezt így, akkor is tudod, hogy még életed elején jársz. 

35-40 év felett azonban - több vagy egy nagy csalódással, - esetleg egy válással a hátad mögött már gyökeresen másképp gondolkodsz. Már úgy értékeled, fogytán az időd arra, hogy megtaláld a nagy őt, hogy végre lehorgonyozz és megteremtsd a boldogságot jelentő párkapcsolatot.

(Micsoda tévedés: ugyanis nem a kapcsolat fogja elhozni neked a boldogságot, hanem te teremted meg azt a kapcsolatban... de ez másik cikk témája.) :)

Fogytán az idő - ebben ott a sürgetés és kétségbeesés - ugyanakkor a csalódások nyomán a védekezés és bezárkózás is. Egy fura kettősség kezd uralni. Vágysz a szerelemre, vágysz kapcsolatra, érzelmi biztonságra, megérkezésre, stabilitásra, feloldódni valakiben és egy kapcsolatban, ám ugyanakkor tartasz a csalódástól, a csapdáktól, elvárásoktól, igazodástól is... 

E kettősség azonban csak az elvárásaidat fokozza... és persze a félelem keresni fogja magának a megoldásokat is a "túlélésre".

Hogyan gondolkodik és mit akar a nő és hogyan zajlik ez le a férfiban? 

A nő garanciákat akar, szoros kötődést, biztos és nagyon erős kapcsolódást... a férfi pedig megtartani egy menekülő útvonalat, nehogy "bekebelezzék"...

Számos konfliktus és buta egós játszma születik ebből meg, hiszen:

• a nő azt látja, hogy a férfi kicsúszik a kezéből, folyton menekül, félti a szabadságát, nem akar és nem tud kötődni.
• A férfi pedig azt éli meg, hogy a nő egyre szorosabbra akarja húzni a férfit, garanciákat akar, ígéreteket a hosszabb távú biztos kapcsolódásra és folyton meg akarja mondani (egyenesen követeli), hogy hogyan volna normális a kötődést felépíteni.

Kinek van igaza? Mi a normális?

Természetesen mindenkinek... és minden normális. Ha nem a tetteket (a tünetet) akarod megítélni, hanem felfedezed a nő és férfi szándéka és viselkedése mögött a motivációt és a valóságot, akkor meg is tudjátok kötni a jó kompromisszumot!

A nő szoros kapcsolódást és garanciákat akar, mert...

A nő be akarja biztosítani magát. A csalódásoktól tartva abban látja a biztonságot, ha a férfi nap, mint nap érezteti vele, hogy ő fontos, értékes, szép. A férfitől várja a garanciát arra, hogy élete révbe ért, és ha a férfi biztosítja (elég gyakran) az érzéseiről és SZÁNDÉKAI-ról, akkor a nő mer hátra dőlni, meri önmagát élni, meri szeretni a férfit. A nő ezért akarja a férfit rávenni a közös életre, ezért vágyja az eljegyzést, lánykérést, összeköltözést, nagy szerelmi vallomásokat. 

Ha nem ismerheti meg a férfi szándékait, vagy a szándékok nem rajzolják ki a közös jövőt boldog együttélésben, akkor a nő emeli az elvárásait - de nem a férfi vizsgáztatására, hanem - csak azért, mert keresi az érzelmi biztonságot. A nő ezt legtöbbször a férfiben keresi - nem önmagában. 

Nem csoda ám, hogy a nő ilyen, hogy így működik.

Eredendő női minősége diktálja azt, hogy várakozzon, hogy befogadjon - bekebelezzen - és önmagába olvasztva a férfit, mindent megadhasson neki, amit csak szeretne megadni. (Nem azt, amit a férfi szeretne megkapni. :) )

Ehhez hozzátársul női neveltetése is, ami gyerekkorától abban testesül meg, hogy a nő VÁRAKOZIK. A nő ezt kapja kislányként a meséken át is: "a királylány várakozik a toronyban, amit sárkányok, lakatok... stb őriznek, és várja, hogy mikor fut be a királyfi, hogy őt azzá tehesse, aki... Innentől élnek boldogan életük végéig." Aztán a nő ugyanígy ezt éli meg évezredek óta: a férfi vadászik, háborúzik, a nő várakozik. Aztán a nő gyermeket vár... és folyton vár és vár és vár, és mindig egy helyben, arra "ítélve" - de jól van ez így nagyon is  - hogy a dolgok hozzá érkezzenek meg és ő befogadhassa őket.

A nőnek tehát a biztos fészek, és a nap, mint nap kifejezett érzések adnak bizonyosságot arra, hogy boldog lehet...

A férfi egy menekülő útvonalat tart fent, mert...

A férfi is fél a sérülésektől, csalódástól, a nők erőszakosságától - és bizony ebben a nők is jól teljesítenek - és ő is törekszik a biztonságra. Csak hogy számára a biztonságot nem az jelenti, ami a nőnek, hogy "rabigába" hajtja a fejét, hanem azt, amire őt nevelték, programozták.

Az eredendő férfi minőség a felfedező, irányt mutató, célokat pásztázó teremtőerő. A szabadon utat kutató, kalandokat megérő, próbákat kiálló, haladni vágyó férfi energia. Ehhez hozzátársul a férfiak számára a neveltetés is, ami szintén ezt erősíti. "Menj fiam, próbálj szerencsét, vidd a hamuban sült pogácsát" - engedi útjára a fiát a mesékben is az édesanya.  

A férfiakat a társadalom is kötetlenebb életre neveli, szabadabb választásokra. Nekik erkölcsileg is többet enged a világ...

Épp ezért, számukra a biztonságot a sérülésektől és csalódásoktól a szabad "menekülő" út fenntartása jelenti.

A konfliktusok akkor élesednek ki játszmákba, ha saját képükre akarják egymást formálni a felek...

Ha csak a tetteket nézed, és azt hiszed, az a valóság, akkor tévútra lépsz. A szavak és a tettek tudnak hazudni... az energiák, a motivációk nem.

Ha rá akarod őt kényszeríteni arra, hogy azt tegye, ami neked "normális", azzal csak erőszakot veszel mind a kettőtökön. Ne idomítani akard őt, hanem megérteni. :)

Azt figyeld, hogy mi van a párod tettei mögött!

Menekül a férfi?
Ne hidd, hogy gonosz, hogy játszik veled, hogy megbízhatatlan, hogy nem szeret... sokkal inkább hidd és tudd, hogy nem akar csalódni és fél. Bizonyosságokat, biztonságot keres. Hát ne elítéld, ne veszekedj vele, hanem inkább értsd meg, és szeresd!

Hisztizik a nő, mert többet akar? Mert hallani akarja, hogy a férfi szereti?
Ígéreteket akar, szándékot, a jövőre szóló nagy szavakat? Nem gonosz és nem akar bántani, ne zárkózz be és menekülj el, csak értsd meg, hogy ugyanattól fél: a csalódástól - és fejezd ki neki érzéseidet. 

Stabilitást adjatok egymásnak, és ne bizonytalanságot! Ehhez persze először önmagatokban kell stabilitást találnotok...

Ehhez fel kell ismerni, hogy semmi sem hoz, és senki sem hoz nagyobb stabilitást az életedbe, mint amit te magad jelenthetsz magadnak. Nem fog senki boldogságot adni neked, ha nem vagy befogadó. A boldogságodhoz rád van szükséged, nélküled semmi, de semmi nem javítja a kedvedet. 

Fedezd fel magadban a biztonságot, boldogságot és bizonyosságot és nem lesz szükséged a társadra! NEM SZÜKSÉGED lesz rá, nem szükségből leszel vele, hanem azért, mert szeretsz és akarsz vele lenni. Ez pedig óriási különbség. :)

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel létezni.