Amikor a férfi nem lát téged a kapcsolatban...

Címkék: férfinősémameneküléselvárások

Türelmes vagy, kedves, odaadó... (az voltál eddig?)

Sőt, annyira kedves és elfogadó, hogy már meg se mered említeni, mire vágysz, hangot se mersz adni az igényeidnek, nehogy a férfi megijedjen, nehogy elriaszd, nehogy azt mondja, hogy sok neki a Te elvárásod...

A férfi nyugalmat, békét akar. Nem akar több konfliktust, nem akarja azt megélni újra és újra, hogy ŐT IRÁNYÍTJÁK és hogy ő NEM ELÉG jó... :(

Megérted. Te megérted.
Így a kapcsolat hónapokon - akár éveken át is - úgy zajlik, hogy Te mindent elkövetsz, hogy ő, akinek gondjai vannak, a Te öledben megértést, támogatást, boldogságot találjon. Felvidítod, mellette állsz és szinte bearanyozod a napjait. Mindegy, hogy te nem kapsz semmit, mert hiszed, hogy azzal, hogy ő jól érzi magát veled, máris fontos vagy. Azt reméled, hogy visszakapsz a mosolyából, hogy neked jut a tudat, hogy békére veled talál.

... de hónapok és évek múltán ez kevés lesz. Joggal lesz kevés, hiszen itt semmi sem szól RÓLAD!

Elfáradsz abban, hogy a kapcsolatotok RÓLA szól.
Te alakítottad így ugyan, hogy róla szóljon, de mégis: te is szeretnél energiát kapni, te is szeretnél elismerést, figyelmet, törődést, hiszen mégis csak egy párkapcsolatra "szerződtél", nem pedig egy gyógypedagógiai állásra... Igaz?

... és akkor kimondod, hogy Te mire vágysz, kimondod, hogy neked mi nem jó így már, és minden bátorságodat összeszedve kifejezed, hogy Te hogyan szeretnéd ezt a kapcsolatot folytatni...

A férfi pedig először csak nem érti, mi a bajod... aztán nem akarja érteni, mi ütött beléd, aztán dühös lesz (vagy elmenekül), és rádzúdítja, hogy "irányítani akarod, hogy nem kér az elvárásaidból...." 

Megpróbáljuk megérteni, mi zajlik benne, és így neked is könnyebb lesz eldöntened, hogy hol a Te helyed: mellette vagy nélküle...

Olvass tovább!

...és benned összetörik egy világ. Szertefoszlik a boldogság ígérete, sőt: még lelkifurdalásod is lesz, mert te, akinek igazán nem voltak elvárásai, aki eddig sosem bántottad a férfit, azt kell, hogy megéld, hogy ő elrohan, hogy ő fél tőled, hogy ő EGY KALAP ALÁ VESZ MÁS NŐKKEL, akik eddig eluralták az életét. :(

HISZEN Te más vagy! Te nem azok a más nők vagy! Kiabálni szeretnéd, kitörni... miért nem látja ő ezt?

Ne bánkódj, ez nem a TE hibád, ez nem rólad szól.
Sajnos az, hogy a férfi épp nem TÉGED lát, nem a Te hibád, nem a te vétked.

Nem gonosz ő, csak e pillanatban benne felidéződtek azok a sémák és sérelmek, amelyeket eddig elődeid - az anyukája, vagy előző női - mellett meg kell élnie. Felidéződtek benne más nők "terrorjai", amik miatt most rád zúdította minden félelmét. :(

Amikor a férfit az anyai minta "nyomorítja meg"... és ennek "hála" tönkremegy egy házasság:

"A nő akárhogy is próbált önmaga lenni, a férje folyamatosan a saját anyját látta meg benne. A nő pedig nem hasonlított az anyósára, személyisége nagyon sok ponton gyökeresen mást mutatott. Hiányzott belőle a "diktátor", az "irányító". Elfogadó volt és maximálisan kitartó.
A feleség hiába is próbálta kommunikálni saját igényeit, meglátásait, a férj azonnal hárította azokat, mondván: "ugyan, anyám így csinálta, és ti nők mind egyformák vagytok!" - A feleség többször próbált kitörni anyósa sziluettje mögül és bizonygatta, hogy de ő nem úgy gondolja, őt nem az bántja, őt nem az motiválja, ő nem azt szeretné... a vége mindig az lett, hogy a férj csak legyintett: "csak hisztizel, értem én, mi a gond, épp az, ami anyámnál volt...!"
14 év után a feleség felállt a házasságból, eddig bírta az anyósa zubbonyát, ami alatt és mögött ő jócskán "kilógott", mégsem látta, nem hallotta meg őt a férje. A válás előtt még eljutottak egy párterápiára, ahol a terapeuták is kiszúrták, hogy a gond az, hogy a férj azt hiszi: "az anyját vette feleségül". A terápián erre rá is mutattak és a feleség lehetőséget kapott elmondani - végre nyugodtan azt - hogy ő ki, mit érez és mit szeretett volna. A férj döbbenten nézett, majd ezt mondta: "nahát, milyen sok új dolgot tudtam meg rólad!".  No, igen...
Csakhogy akkor ez már késő volt. Olyan sokáig volt a feleség a ráaggatott szerepbe taszítva, hogy megfáradt és már nem akart olyan kapcsolatban létezni, ahol őt nem veszik észre...  "

Amikor az előző feleség diktatúrája nyomorítja meg a férfit...

"Az előző párja sok-sok mindenben megmondta, hogyan kellene viselkednie a férfinek. Több tucatnyi elvárás között élték az életüket és ha a férfi békét és nyugalmat akart, akkor a felesége elvárásaihoz igazodott. Lemondott a barátairól, feladta a hobbijait, más nőre nézni nem volt szabad... különben jött a hadd-el-hadd, és onnan alig volt győzelem a férfi számára. A férfi tudta, hogy a nő a főnök, és ha jót akar magának, igazodik.... igazodik és igazodik mindaddig, amíg egyszer csak már nagyon szorítják, nagyon fojtják a felesége elvárásai, és amikor végre ráébred, hogy a saját élete helyett egy rabságban tengeti a napjait. Kitör, elköltözik, válik... és az új párja gyökeresen más, mint a felesége. Teljesen más. Hogy is lehetne ugyanolyan, sőt, még hasonló se lehet, hiszen a férfi annyira megszenvedte, megúnta azt a "típust", hogy már teljesen másra vágyik. Csakhogy az elszenvedett idők nem múlnak el nyomtalan, és hiába más az új nő, a férfi a legkisebb hasonló szituációban a "feleségének" hiszi, és rettegve a felesége reakcióinak emlékétől is, azonnal támad vagy menekül. Megijed, hogy az új párja ugyanolyan diktátorrá lesz, és az új legkisebb kis igényére is agresszíven ugrik: "persze, mert neked is csak az elvárásaid... és irányítani akarsz, meg akarsz változtatni..." - mondja.
Hiába nem akarja őt új kedvese megváltoztatni, a férfiban dolgoznak a félelmek, és miután azt ő is érzi, hogy ez a nő lágyabb és kedvesebb, vele mer erősebb is lenni. Így szegény új nő viszi el a hátán a férfi előző feleségének terrorját, miközben őt és az ő valódi énjét a férfi szintén nem látja. A férfi abban a téves tudatban él, hogy a nők egyformák, sárkányok."

Minél tovább élt ilyen elnyomó mintában a férfi, és minél kevésbé tudatos a saját működésére, annál inkább rád fogja tolni a felelősséget a kapcsolat minden pici vitájáért. Továbbra sem lát meg téged, és ha ki akarsz törni, ha magadra akarod vonni a figyelmét, ő válik agresszívvá vagy menekülővé.

Nem tehetsz szinte semmit. Egy olyan kapcsolatban, ahol téged nem látnak meg, csak hisznek rólad egy általános hiedelmet, ott nem fogsz tudni észrevehető maradni, ott nem tudsz önmagad lenni, ott nem leszel boldog. :(

Van-e, és ha igen, mi az utad arra, hogy megláttasd végre önmagad a férfi számára a kapcsolatban?

A férfi sémáin, a férfi félelmein neki kell dolgoznia.

Ha nincs benne tudatosság, ha nincs benne igény, hogy rálásson önmagára és saját harcaira, akkor ő nem fog változtatni a hozzáállásán.

A kérdés így itt is - ahogyan az önismeret útján mindig - hogyan éld meg és hogyan éld túl mindezt úgy, hogy közben Te boldog lehess? Ha nagyon szereted ezt a férfit, mert a vitákon kívül csodálatos az egység közöttetek, akkor csak azt kell megtanulnod, hogy a férfi reakcióit a FÉLELMEI váltják ki, és NEM NEKED szólnak, hanem korábbi NŐ ismerőseinek. Egyszerűen ne vedd magadra a reakcióit! 

A viták közepén csendben és nyugodtan tudasd vele, hogy: "megértelek, és tudom, hogy most ez nem nekem szól. Kérlek, láss meg engem is, én más vagyok, és mást akarok!" 

Sok-sok türelem kell ehhez, mert ezzel még nem fog azonnal feloldódni a konfliktus.

De Te legalább érezd jól magad! Egyszerűen hagyd a férfit puffogni, meg se szólalj mindaddig, amíg meg nem nyugszik, és élj saját elképzeléseid, vágyaid szerint. A férfi sémája megtörhet azon, ha gyakorta tapasztalja majd meg, hogy nincs mitől félnie, ha veled van. Rá kell ébrednie, hogy Te más vagy. Te TE VAGY!

Ehhez azonban gyakori találkozás szükséges, hogy akár nap, mint nap szembesülhessen azzal, hogy te TE vagy és te másképp kezeled őt, mint a korábbi nők. Ha nincs meg a rendszeres együttlét, a sok közös szituáció, a sok együtt-megélés, akkor sajnos nem lesz se időd, se alkalmad arra, hogy megláttasd, hogy ki vagy Te valójában. :(

A kapcsolat azon siklik félre, ahogyan más nők - az elődeid - bántak a pároddal, és picit sem azon, ahogyan Te kezelted. Nem kell bűntudatot érezned, hogy a kapcsolat nem lett sikeres. Nem vagy hibás, egyszerűen nem tehettél mást, hiszen a párod az őt ért sérelmek és abból fakadó félelmek miatt nem is látott meg téged, csupán addig, amíg bele tudtál simulni az ő KÉPÉBE, az Ő ELVÁRÁSAIBA...

Mert bizony neki több elvárása volt, mint neked, mégis ő tiltakozott a TE elvárásaid ellen!

Ő az, aki elvárja, hogy ne legyenek igényeid.
Elvárja, hogy neked minden úgy legyen jó, ahogyan ő adja.
Elvárja, hogy ne akarj se többet, se kevesebbet.
Elvárja, hogy ne beszéljétek meg, amit te szeretnél.
Elvárja, hogy az ő szabályait fogadd el, és játszd vele tovább!
Elvárja, hogy közben add azt neki, amit eddig: szeresd, várd, támogasd, dédelgesd... 

Nagyon sok elvárás. Vagyis: éld az ő életét, és jaj-neked-ha-a-sajátod-is fontos neked! Ez utóbbi esetén ugyanis nem kapcsolódhatsz hozzá többé... :)

Közben ha nagyon türelmes vagy, kiprovokálja, hogy dühös légy és rád tolhassa, hogy elege van az irányítási kényszeredből...

Gondold végig, hogy hányszor provokálta ki belőled, hogy feldühödj! Hányszor ígérte, hogy ír, hogy jön és közben "kámforrá" lett? Hányszor húzza ki a gyufát azzal, hogy szinte szándékosan teszi próbára benned a türelmedet és az elfogadásodat?

Sokszor... mert köti a régi minta. Ha türelmes vagy, az számára egyrészt STABIL, másrészt idegen, mert nem ehhez szokott. Így aztán, meg kell tudnia, hogy ez benned valami "vihar előtti csend", vagy esetleg egy "álarc"? Tudnia kell, hogy hol a határod, hogy miért nem támadod le?
Nem érti... hát jól kideríti, és ahogyan egy kisgyerek, addig feszíti a húrt, míg belőled is kitör a saját véleményed és akaratod. Ekkor meg is érkeztetek: ő elmondhatja, hogy elvárásaid vannak és hogy neked semmi sem jó, Te pedig nem érted, miért történik mindez, sőt, még bűntudatot is érzel azért, amiért ki merted mondani, mit szeretnél...

Nem kéne szomorkodnod, ha elmenekül. Talán nem kell magadra venni, ha ő szid téged. Talán inkább gondolkodj el azon, hogy lehet-e tartósan boldog egy olyan kapcsolat, ahol minden csak az egyik - a sérült fél - játékszabályai szerint zajlik és nincs-e neked egy másik utad valamerre, ahol az lehetsz, aki vagy!

Élj, virulj, légy nőies, légy vidám és vonzó, és sokkal több férfit fogsz vonzani, mint hinnéd, és akkor válogathatsz majd! Ne várj olyanra és ne búslakodj olyan után, aki nem tudja, hogy ki is vagy!

Fedezd fel magadban a biztonságot, boldogságot és bizonyosságot és nem lesz szükséged a társadra! NEM SZÜKSÉGED lesz rá, nem szükségből leszel vele, hanem azért, mert szeretsz és akarsz vele lenni. Ez pedig óriási különbség. :)

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel létezni.