A férfi és a vadászösztön - tényleg ez hajtja őt hűtlenségbe?

Címkék: férfienergiaszeretőfelfedezésteremtőerőnőpárkapcsolat

A férfi nyughatatlan kalandor volna, aki folyton virágról virágra röppen, és képtelen hűséges maradni, mert neki folyton újra és újra hódítania kell? 

Ez valami ősi program a férfiban? Vagy talán folyton bizonyítani kell, hogy ő még férfi és ezt a nők meghódításával és skalp gyűjtéssel tudja megtenni? Vagy mindez csak egy buta sztereotípia? ú

Ha sztereotípia, ha nem, akkor is kell legyen valamilyen alap mögötte, amit azonban sokan félreértenek. Nem a vadászösztön olyan erős a férfiban, nem valami más, aminek talán ez lehet az egyik megnyilvánulási módja. Érdemes megismerni ezt ahhoz, hogy ne ragadja el a nőt a férfi mellett örökké a féltékenysége, ha megjelenik a színen egy másik nő.

Olvass tovább!

Az ősi és eredendő férfiséghez, a férfi energiák minőségéhez kell visszanyúlnunk

A férfi energia minősége az univerzumban olyan, mint a fény. Előremutató, utat mutató, bevilágító. A férfi energia - és nem maga a férfi, hanem az az energia, ami az ő nagyobb részét életre hívta - a felfedező minőség.

A férfi teremtőerő - vagy energia - úgy teremt, hogy bevilágítja maga előtt a CÉL-t és az utat, és azon haladva, arra közelítve, felfedezi az újdonságokat, amelyekből aztán kreál és alkot. 

A férfi teremtőerő épp ezért hív kalandokra, ez inspirál arra, hogy célt tűzz ki, ez hajt újat és újat megismerni, felfedezni, másoknak is utat mutatni, vezetni, haladni, fejlődni. A férfi teremtőerőben ott a vezető is. Ugyanis ez az erő nemcsak a saját számára, hanem másokért is halad előre, másokért is teremt. Éppen ezért bölcs és erős, óvó és gondoskodó is. 

A férfi energia harcos és küzdő, hiszen új dolgokat felfedezni, megszerezni, azokból alkotni, teremteni nem lehet mindig békésen háttérbe szorulva. A férfi teremtőerő épp ezért markánsabb, épp ezért visz könnyebben harcba egy célért, vagy egy veszély ellen, mint a női.

A férfi energia olyan, mint a "lézerfény", tűpontosan tart a célra, épp ezért nehezen is vesz észre és fogad be a férfi olyan oldalról jövő hatásokat, melyek épp az útján és saját felfedezésén kívül állnak. Ezért tűnhet úgy, hogy a férfi konok, és csak a saját nézetei, csak a saját elképzelései szerint képes előrenézni.

A vadászösztön hátterében a felfedező minőség van

A férfi valójában nem akarja levadászni a nőt. Sőt, ő igazából, ha "megkapta", sokukat megtartani sem akarja, de nem azért, mert alávaló gonosz, hanem mert számára a felfedezés a fontos. A felfedezés jön az ősi ösztönből. 

Ezért van, hogy a férfi hamar lelkesedik egy új nő iránt, és szívesen indul a felfedezésére, de aztán a felfedezett nővel való párkapcsolat működtetésére már nem szívesen vállalkozik, vagy egyszerűen nem képes. A férfinak elfogy az energiája abban, ha a nő már igényeket támaszt felé. A férfi elfogy abban, ha a nő le akarja őt láncolni, vagy marasztalni akarja...

Ez nem jelenti azt, hogy a férfi ne volna alkalmas tartós és boldog párkapcsolat kialakítására. Alkalmas, sőt, nagyon is képes helyt állni abban, de ilyenkor többnyire van a kapcsolat mellett egy olyan élettere, amiben a felfedező energiáit kiélheti. Talán van egy kalandos hobbija, talán a munkája olyan, ami ezt kielégítheti, talán olyan sportot űz, amiben a felfedezés, a megújulás gyakorta megélhető a számára.

A tartós kapcsolatban lévő férfi a félrelépéseit sem azzal a szándékkal kezdi, hogy még egy tartós viszonyra tegyen szert. Ő egyszerűen csak "felfedezni" akart és abban ragadta el őt egy új nő.

(A nők zöme azonban a félrelépéseiben is a tartósságot, a viszonyt keresi, ők ugyanis nem a felfedezés miatt keresik más férfi társaságát...)

Ezért fontos tudni, hogy a férfiban nem a hűtlenség van ősidők óta kódolva, hanem csak a felfedezés. Így, ha a férfi mellett élő nő képes elég újat nyújtani, képes elég kalandot, élményt teremteni, akkor - nagy valószínűség szerint - a férfi nem akar elválni tőle. Esetleg néha "felfedez".... de visszatér, visszatalál, mert az otthona ott van, ahol róla gondoskodnak.

A férfi óriási csávába kerül, amikor a "felfedezés" szerelmet is ébreszt benne...

"A férfi szeretője címmel" találsz már egy írást itt a blogban, keres meg a jobb oldali kereső rubrika segítségével! Ezért ugyanazt most nem írom le...

Amikor a férfi szerelembe "esik" a párja mellett, azzal szinte csapdába kerül. Rövid időn belül átveszi a boldog megélés helyét az aggodalom, a döntési kényszer miatti felelősségtudat, aztán a bűntudat, a lebukástól való félelem, illetve a szerető vagy a feleség elvesztésétől való óriási félelem. Olyan slamasztikába tud kerülni, ami túlnő rajta. A férfi neveltetése, ahogyan a felelősség-programot a társadalom belé neveli, nehezen tudja tartani benne az egyensúlyt. 

Amikor a szeretővel van, a családja miatt aggódik.
Amikor a családjával van, minden gondolata a szerető körül forog.
Vagyis, sehol sincs jelen. Örökké vágyak és félelmek között őrlődik. Közben figyelme lankad, megfelelési kényszerei erősödnek, és lassan árnyéka lesz csupán önmagának.

Ezt pedig mind a 2 nő észre fogja venni. Ők tudni akarják, mi áll a háttérben, vizslatják, faggatják... és információk híján talán nyomoznak is. A férfi le fog bukni. Szinte mindig lebukik, ha tartósan 2 vagy több nővel "éli" az életét. Épp azért bukik le, mert tartósan nem tudja fenntartani ezt a kettősséget.

A férfi nem akar és nem tud tartósan viszonyt, több párkapcsolatot fenntartani. Ő többnyire nem tervezi, nem gondolja végig, hová vezethet egy "felfedezésből" induló kapcsolódás. 

Az otthon vs. szenvedély...

A félrelépés a férfi fejében egyáltalán nem jelenti az otthon elhagyását. Az az otthont, ahol a család van, a közös szokások, a közös örömök, a gyerekek, a kialakított kuckók, a hobbi tere, a reggeli kávé illata... stb egyáltalán nem éri meg azt a kockázatot, hogy ezt a férfi veszélybe sodorja. 

A viszony azonban ezt már megkérdőjelezi.

A tartós viszony esetén már mérlegre kerül a férfiben a veszteség. A férfi számára pedig az otthon nagyon sokat ér. A férfi nem kifejezetten fészekrakó. Ő inkább megtalálja a házat, de azt belakni, berendezni, otthonossá varázsolni, élettel megtölteni már kevésbé tudja. Ezért az otthont a férfi a nőhöz párosítja. A legtöbb férfi épp ezért tér vissza a tartós viszonyaiból is a házasságába, a családjához. 

Amikor a férfi őrlődik, alapvetően az otthon biztonsága - és az azt övező felelősségtudata - és a szenvedély megélése kerül mérlegre. Ki-ki hogyan és meddig, milyen mértékben és erővel engedi szabadjára egyiket, másikat.

Nem a vadászösztön hajtja a férfit, hanem a felfedezés. Épp ezért, tévhit az, hogy a férfinak meg kell szereznie minden nőt, aki az útjába kerül. Sokszor nem is a férfi az, aki megbízhatatlan volna, hanem inkább a nők "veszélyesek", akik csábításaikkal magukkal ragadják őt...

Nehéz ellenállni... 

Nehéz ellenállni 2 okból is.

Ha nem fontos az új nő, de nagyon csábító és nagyon vonzó - a helyzet pedig valójában nem hordoz kockázatot, mert kicsi az esély a kiderülésre vagy akár tuti biztos, hogy nem fog megismétlődni, akkor talán könnyebben belevág a férfi... és aztán szépen hazamegy. Nem beszél róla, csak magában letárolja. Egy élmény volt, egyszer. Adott és kapott, jó volt... de ennyi volt.

Nehéz ellenállni azonban akkor is, amikor az új nő, az új "felfedezés" sokkal értékesebb, mint egy egyszeri numera. Ha az ismerkedés egyre több izgalmat kínál, egyre több közös derül ki, és közben egyre erősödik az érzés és élmény, hogy e mellett nem érdemes elmenni. Talán halogat, talán már itt is fél a férfi belevágni az elején, de a bontakozó szerelem nem nagyon ismeri a "nem"-et és belekeveri magát... Innen azonban elindul az a lavina, amiről fentebb írtam.

A hűtlenség egy döntés - mondják - de "kiért kell döntést hozni"?

Döntesz úgy, hogy megengeded magadnak azt az örömet, azt a megélést, vagy döntesz úgy, hogy nem.... 

Nos, nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy mi a helyes. Vannak kihagyható helyzetek, amikor biztosan csak egy laza döntés kérdése, hogy az ember kockára teszi a tartós kapcsolatát, az otthonát, a felesége bizalmát... és vannak olyan helyzetek, amikor az ember önmaga mellett dönt.

Amikor szerelem bontakozik ki, akkor a "dönts úgy, hogy a felelősséged kerüljön fölénybe, mert mások érdekeit kell szem előtt tartanod" épp olyan önző elvárás lehet, mint az, hogy "éld csak meg!". 

Fontos azonban azt látni, hogy a szerelem létállapota létünk eredendő energiájának rezgése. A szerelem az a boldogság, amiben a lélek van jelen és felfényesíti, háttérbe szorítja, elhomályosítja a józan elmét, és így a felelősséget is. A szerelmet nem lehet lenyelni, elfojtani, és legyőzni sem. Nem lehet harcolni ellene, mert amint önmagában harcol az ember a szerelem ellen a józan ész érveivel, úgy önmagát, önmaga eredendő énjét törli el. Senki még boldog nem tudott úgy maradni, hogy lemondott a nagy szerelemről. Ideig-óráig elönthet az elmében élő tudat jó érzéssel, hogy hűséges maradt, de ez csak ideig-óráig tart, mert az elfojtás tartósan komoly nyomokat hagy.

A saját eredendő energiáid elfojtása olyan mély sérüléseket fog benned okozni, ami idővel komoly betegségekkel adja tudtodra, hogy nem azt éled, amit szeretnél, amire vágynál. Hiszen az energiát nem lehet sem megállítani, sem ledugózni, mert ha megteszed, akkor ott mélyen benned fog áramlani, nőni, pusztítani a teremtés helyett.

Szóval a hűtlenség lehet döntés és lehet elrendelt, felvállalandó út is... Nem ítélhető sem el, sem meg. Nem is érdemes hát ezért senkit megbélyegezni. Sokkal inkább megérteni érdemes és fontos, mert ezzel a befogadás, elfogadás lehetővé teszi a harag és csalódás elengedését is.

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel létezni kapcsolatban is