Amikor a férfi sosincs OTT...

Címkék: férfinőenergiaelvárásokkapcsolatfigyelem

Számtalanszor történik ez egészen hasonlóan...

A férfi beszélgetést kér, és hozza magával hozzám a nőt is. Elmondja, hogy szeretné, ha a kapcsolatuk jobb volna. Úgy érzi, a nő már "kint van féllábbal a kapcsolatból".
Ahogyan a férfi beszél, érzem a kétségbeesett kapaszkodást. Most fedezte fel, hogy nő olyan társ volt, akit ő nem értékelt eléggé, pedig az ÉLET-et jelentette neki. A férfi aggódik, hogy elveszíti a nőt, mert - ahogyan ő elmondja - nem tudta eléggé kifejezni eddig szeretetét a nő felé, és nem figyelt eléggé a nőre és annak kéréseire. 

Megtörik.
Érzem, mindent latba vetne, csak a nő újra legyen az, aki eddig volt: adjon ugyanannyi szeretetet, szerelmet, rajongást, odaadást, kedvességet, meglepetéseket, stabilitást, hátországot, mint addig. A férfi ELVÁR. Elvárja, hogy mindent kapjon, amit szeretne, ami eddig JÁRT, de csak most jut eszébe - talán először - hogy mindezt neki is VISZONOZNIA kell(ene)...

Ekkor odafordulok a nőhöz és megkérdezem, ő hogy látja, ő mit gondol, neki milyen érzés végighallgatni a férfi szavait. Csodaszép a nő - eddig még csak csodaszép nők ültek itt ugyanilyen "cipőben". Amint szót kap, zsebkendőt is kér... sírva fakad, és tudom, hogy "az a baj, hogy a hajó elment.... Már késő. A férfi elkésett"

Azt mondja:
"Tudod, Erika, én nagyon szeretem őt, de mindig csak vártam... mindig csak tettem a dolgom, mindent elfogadva, megértve,... és ő sosem volt OTT! Egyszerűen sosem volt OTT, amikor nekem lett volna fontos! Idomultam a hobbijához, mentem vele, ha kérte. Igazodtam a barátaihoz, a munkája mögé sorolódtam, Elviseltem, hogy a gyerekei, a volt feleségével közös ügyei is fontosabbak nálam... és egyszer csak elfáradtam. :( ... és jött valaki, aki viszont OTT volt, és megfogta a kezem..."

Olvass tovább!

Talán nincsen megoldás, talán van. Talán nem tipikus - de valahogy mégis nagyon is az - hogy a nagyon MEGÉRTŐ nők mellett a férfi olyan nagyon elkényelmesedik, hogy észre sem veszi, hogy nem minden csak RÓLA szólhat a közös életükben...

A legelfogadóbb EGÓ-kat is megtöri a sok visszautasítás és mellőzöttség...

A nő  gyakran jelzi a férfinek, hogy picit többet szeretne - több figyelmet...

• ...azt, hogy a megbeszélt közös programok ne maradjanak el.
• Szeretné, ha a férfi meghallgatná, ha bíztatná időnként - leszólások helyett.
• Ha a férfi is elkísérné őt olyan programokra, amiket ő szeretne - pl: moziba, vagy kirándulni, és nem csak fordítva várná el, hogy a nő legyen ott és legyen megértő az ő szabadidős tevékenységeivel kapcsolatban.
• A nő szeretné, ha a férfi minden nap kommunikálna felé, ha tudtára adná, hogy mikor mit érez, mit gondol, mit hogyan tervez, mikor találkoznak... stb. 

A nő jelzi ezt...
De a férfi (ezekben a kapcsolatokban és esetekben) a jelzést elengedi a füle mellett. Nem azért, mert nem érdekli, nem azért, mert nem fontos a nő. Hanem azért, mert szeretné azt hinni, hogy ez mind "csak nem komoly igény"! Szeretné, ha ez csak egy "nőcis hiszti volna és nem komoly gondok előjele".

A férfi egyszerűen NEM akar SZEMBESÜLNI azzal, amit a NŐ HIÁNYOL. Azért nem akar szembesülni, mert fogalma sincsen arról, hogy mit tegyen, hogyan kezelje mindezt, hogyan illessze be a "férfias" mindennapjaiba és még fél is, hogy a nő elégedetlensége tulajdonképpen azt súgja, hogy "ő, a férfi NEM ELÉG jó!"
Könnyebb hát elengednie a nő kéréseit, háborgását a füle mellett... mert az olyan, mintha meg se történne. 

Ezért megrántja a vállát és tényleg megpróbálja elhinni, hogy a "nő épp menstruál" vagy "a nő épp csak hisztizik"... reméli közben, hogy ha kicsit vár, akkor a vihar elcsitul, a nő megnyugszik és minden helyre áll!

Az esetek zömében - jó darabig, kinél évekig, kinél hónapokig - ez is történik. Mert a nő MEGÉRTŐ, odaadó, engedékeny, és mélyen - nagyon mélyen szereti a férfit. De közben alkalomról alkalomra megérinti a "hiány" szele, és a keserédes tapasztalás, hogy "megint nem volt elég fontos a férfinek, sőt(!), amit kérni akart, azt a férfi legyintve a szőnyeg alá söpörte, és rosszabb esetben még meg is dorgálta a nőt azért, mert "butaságot akar, mert elvárásai vannak"...

Ez rengeteg energiát visz el a nőtől...

Hiszen ő csak pakolja az energiáit - a törődéssel, megértéssel és "szolgálatkészséggel) - a kapcsolatba, ahová betoppan a férfi, feltöltődik, felnyalábolja a neki szánt figyelmet, majd dolgára siet... A nő vissza nem kapott SEMMIT! Legtöbbször már egy "köszönet" is elég volna, de néhány hónap múltán az ilyen kapcsolatokban az is elmarad.

A nő táplálja a "tüzet", ő marad az első és egyetlen energiaforrás a kapcsolatban, de ha elfogy - már pedig az a kút, ahová nem pótlódik a víz, kiapad - akkor törvényszerű, hogy a nő is más energiaforrásra szorul...

Alapvetően a nők nagyobb energiatartályokkal bírnak, sokkal több energiával "működtetik magukat", mint a férfiak. Ezt sok tény és képesség igazolja vissza, amelyeket már sok másik cikkemben kifejtettem. (Ha érdekel, keresd a "női energiák" kereső szavakkal a korábbi cikkeket a blog jobb oldalán.)

Mivel a nő bonyolultabb "működésű", így sokkal több energiát és figyelmet is igényel. Amint párkapcsolatba kerül, ezt a sok energiát (figyelem-energiát) a férfitól várja el. Hát persze! Hiszen, arra nevelték, arra tanították a nőt, hogy a monogám kapcsolatban egymást kell támogatni, segíteni, egymásra figyelni, hűségesnek lenni, mert ez vezet boldogsághoz.

A nő így minden figyelmével a férfit erősíti, szolgálja, szereti, és nem vár vissza semmi többet, csak ANNYIT, amennyit ő adott.

A férfi "elveszi", amit kap, és a kapcsolat elején még a "felfedezés időszakában" boldogan viszonozza is. A kettejük energia-igénye ekkor, a kapcsolat vagy szerelem hajnalán kiegyensúlyozott.

Egyébként normális esetben a férfinak sok mindaz, amit a nőtől kap - de elviseli. Ő viszont, akármennyire is akar, csak kevesebbet fog tudni viszonozni, mert lényegesen kevesebb igénye és energiája van arra, hogy a nőre figyeljen, mint fordítva. Ráadáaul később, ahogyan a férfiban a felfedező-vágy lankad, úgy "lustul" és kényelmesedik bele a kapcsolatba.

A férfi azt gondolhatja, hogy a nő azért ad, mert adni akar. A nő azért gondoskodik, mert így "normális" és a nő azért hűséges, mert az meg "kutya kötelessége!".

De, sajnos téved. A nő - számára - jogosan várja vissza, hogy teljes értékű társként kezeljék, és értékeljék mindazt, amit ad! A nő igényli, hogy fontos lehessen és megkaphassa ő is a gondoskodást és figyelmet viszonzásul a férfitől. Ha a férfi sosincs OTT, a nőben apránként hal meg a lelkesedés, a hit a férfi felé és a "közös" iránt...

Aztán egyszer csak jön valaki, aki OTT van... amikor a férfi sehol nincs

Óhatatlanul is nyílik a nő a sok visszautasítás és várakozás nyomán arra, hogy valaki szeresse, és szép lassan teret enged annak a sok jónak, ami más forrásból - nem a párjától - érheti. Ha a párja sosincs OTT, ha őrá egyre kevésbé számíthat, ha mellette nem érzi, hogy ő szerethető, akkor nem is csoda, hogy egyszer csak észreveszi, ha valaki más viszont OTT van.

Egyszer csak jön valaki, aki megfogja a nő kezét, és azt mondja, "megoldjuk". Jön valaki, akinek ő újra fontos lesz. Jön az, aki nem mond le találkozót, aki nem akar elaludni egy jó szó nélkül, akinek ragyog a szeme, ha a nő a közelében lehet. Egyszer csak eljön az, aki megadja mindazt örömmel, amit az előző férfi már csak "köteles tehernek" érzett.

A nő lassan-lassan, óvatosan, de még a régi kapcsolatba ragadva reményekkel egyszer mégis csak átadja magát az újnak...

A férfi, aki eddig nem volt sehol, rendre későn eszmél, akkor, amikor a nőnek már csak a távolodó sziluettjét látja...

Hirtelen hiányozni fog az a sok energia, szeretet, megértés, támogatás. A sok közös program... Hiányozni fog a hangulat és mindaz, amit a nő teremtett a kapcsolatban.

Egy óriási űr marad a helyén a férfiban. Most megérezheti a férfi, hogy milyen a "minden" és a "semmi". Megérinti a nagy csend, a nagy űr, és nem találja sem helyét, sem otthonát sehol. Ébred a mardosó önvád, a bűntudat, hogy "hogy hagyhatta a nőt mindig magára",...

Sokszor valóban késő.

Mire egy nő - a neveltetése korlátai, a monogám sémák ellenére - nyitni kezd egy új partner és új kapcsolat felé, addigra olyan sok sérelmet és hiányt kellett megélnie a párja mellett, hogy rendszerint már nem opció az újrakezdés.

A nő hite, bizalma tört meg, és az nem könnyen hozható vissza. Szeretete, szerelme jóval tovább él, de az sajnos az egó hite és bizalma nélkül egy újrakezdéshez már nem lesz elég.

A férfi elkésett...

De nem kell ennek így lennie!

Ez mind megelőzhető, ez mind orvosolható jóval korábban.
Nem kell megvárni a baljós árnyákat, nem kell sokat elfojtani, túl megértőnek lenni!

A kapcsolat egy szövetség, amiben 2 ember egyenrangúan és szabad akaratából van benne. Érdekek és a szeretet egyszerre működtetik a szövetséget: karöltve kell jelen legyen a 2 szív és a 2 egó is. Ehhez pedig az kell, hogy mind a két fél kifejezhesse érdekeit, céljait - szeretetét és vágyait és ezekre kölcsönösen figyelve, jelen létben működjenek együtt! A férfi ne söpörje szőnyeg alá a nő kéréseit és ne ijedjen meg azoktól. A nő pedig legyen tisztában azzal, hogy a férfi nem képes annyit adni, mint ő maga a kapcsolatban. Találjatok egyensúlyt!

A boldogság legyen a fontos! 

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább:Szeretetben, játszmák nélkül szerelemben