xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Aug06

Amikor a férfi sosincs OTT...

Címkék: férfienergiaelvárásokkapcsolatfigyelem

Számtalanszor történik ez egészen hasonlóan...

A férfi beszélgetést kér, és hozza magával hozzám a nőt is. Elmondja, hogy szeretné, ha a kapcsolatuk jobb volna. Úgy érzi, a nő már "kint van féllábbal a kapcsolatból".
Ahogyan a férfi beszél, érzem a kétségbeesett kapaszkodást. Most fedezte fel, hogy nő olyan társ volt, akit ő nem értékelt eléggé, pedig az ÉLET-et jelentette neki. A férfi aggódik, hogy elveszíti a nőt, mert - ahogyan ő elmondja - nem tudta eléggé kifejezni eddig szeretetét a nő felé, és nem figyelt eléggé a nőre és annak kéréseire. 

Megtörik.
Érzem, mindent latba vetne, csak a nő újra legyen az, aki eddig volt: adjon ugyanannyi szeretetet, szerelmet, rajongást, odaadást, kedvességet, meglepetéseket, stabilitást, hátországot, mint addig. A férfi ELVÁR. Elvárja, hogy mindent kapjon, amit szeretne, ami eddig JÁRT, de csak most jut eszébe - talán először - hogy mindezt neki is VISZONOZNIA kell(ene)...

Ekkor odafordulok a nőhöz és megkérdezem, ő hogy látja, ő mit gondol, neki milyen érzés végighallgatni a férfi szavait. Csodaszép a nő - eddig még csak csodaszép nők ültek itt ugyanilyen "cipőben". Amint szót kap, zsebkendőt is kér... sírva fakad, és tudom, hogy "az a baj, hogy a hajó elment.... Már késő. A férfi elkésett"

Azt mondja:
"Tudod, Erika, én nagyon szeretem őt, de mindig csak vártam... mindig csak tettem a dolgom, mindent elfogadva, megértve,... és ő sosem volt OTT! Egyszerűen sosem volt OTT, amikor nekem lett volna fontos! Idomultam a hobbijához, mentem vele, ha kérte. Igazodtam a barátaihoz, a munkája mögé sorolódtam, Elviseltem, hogy a gyerekei, a volt feleségével közös ügyei is fontosabbak nálam... és egyszer csak elfáradtam. :( ... és jött valaki, aki viszont OTT volt, és megfogta a kezem..."

Olvass tovább!

Talán nincsen megoldás, talán van. Talán nem tipikus - de valahogy mégis nagyon is az - hogy a nagyon MEGÉRTŐ nők mellett a férfi olyan nagyon elkényelmesedik, hogy észre sem veszi, hogy nem minden csak RÓLA szólhat a közös életükben...

Amikor a férfi sosincs OTT...

A legelfogadóbb EGÓ-kat is megtöri a sok visszautasítás és mellőzöttség...

A nő  gyakran jelzi a férfinek, hogy picit többet szeretne - több figyelmet...

  • ...azt, hogy a megbeszélt közös programok ne maradjanak el.
  • Szeretné, ha a férfi meghallgatná, ha bíztatná időnként - leszólások helyett.
  • Ha a férfi is elkísérné őt olyan programokra, amiket ő szeretne - pl: moziba, vagy kirándulni, és nem csak fordítva várná el, hogy a nő legyen ott és legyen megértő az ő szabadidős tevékenységeivel kapcsolatban.
  • A nő szeretné, ha a férfi minden nap kommunikálna felé, ha tudtára adná, hogy mikor mit érez, mit gondol, mit hogyan tervez, mikor találkoznak... stb. 

A nő jelzi ezt...
De a férfi (ezekben a kapcsolatokban és esetekben) a jelzést elengedi a füle mellett. Nem azért, mert nem érdekli, nem azért, mert nem fontos a nő. Hanem azért, mert szeretné azt hinni, hogy ez mind "csak nem komoly igény"! Szeretné, ha ez csak egy "nőcis hiszti volna és nem komoly gondok előjele".

A férfi egyszerűen NEM akar SZEMBESÜLNI azzal, amit a NŐ HIÁNYOL. Azért nem akar szembesülni, mert fogalma sincsen arról, hogy mit tegyen, hogyan kezelje mindezt, hogyan illessze be a "férfias" mindennapjaiba és még fél is, hogy a nő elégedetlensége tulajdonképpen azt súgja, hogy "ő, a férfi NEM ELÉG jó!"
Könnyebb hát elengednie a nő kéréseit, háborgását a füle mellett... mert az olyan, mintha meg se történne. 

Ezért megrántja a vállát és tényleg megpróbálja elhinni, hogy a "nő épp menstruál" vagy "a nő épp csak hisztizik"... reméli közben, hogy ha kicsit vár, akkor a vihar elcsitul, a nő megnyugszik és minden helyre áll!

Az esetek zömében - jó darabig, kinél évekig, kinél hónapokig - ez is történik. Mert a nő MEGÉRTŐ, odaadó, engedékeny, és mélyen - nagyon mélyen szereti a férfit. De közben alkalomról alkalomra megérinti a "hiány" szele, és a keserédes tapasztalás, hogy "megint nem volt elég fontos a férfinek, sőt(!), amit kérni akart, azt a férfi legyintve a szőnyeg alá söpörte, és rosszabb esetben még meg is dorgálta a nőt azért, mert "butaságot akar, mert elvárásai vannak"...

Ez rengeteg energiát visz el a nőtől...

Hiszen ő csak pakolja az energiáit - a törődéssel, megértéssel és "szolgálatkészséggel) - a kapcsolatba, ahová betoppan a férfi, feltöltődik, felnyalábolja a neki szánt figyelmet, majd dolgára siet... A nő vissza nem kapott SEMMIT! Legtöbbször már egy "köszönet" is elég volna, de néhány hónap múltán az ilyen kapcsolatokban az is elmarad.

A nő táplálja a "tüzet", ő marad az első és egyetlen energiaforrás a kapcsolatban, de ha elfogy - már pedig az a kút, ahová nem pótlódik a víz, kiapad - akkor törvényszerű, hogy a nő is más energiaforrásra szorul...

Alapvetően a nők nagyobb energiatartályokkal bírnak, sokkal több energiával "működtetik magukat", mint a férfiak. Ezt sok tény és képesség igazolja vissza, amelyeket már sok másik cikkemben kifejtettem. (Ha érdekel, keresd a "női energiák" kereső szavakkal a korábbi cikkeket a blog jobb oldalán.)

Mivel a nő bonyolultabb "működésű", így sokkal több energiát és figyelmet is igényel. Amint párkapcsolatba kerül, ezt a sok energiát (figyelem-energiát) a férfitól várja el. Hát persze! Hiszen, arra nevelték, arra tanították a nőt, hogy a monogám kapcsolatban egymást kell támogatni, segíteni, egymásra figyelni, hűségesnek lenni, mert ez vezet boldogsághoz.

A nő így minden figyelmével a férfit erősíti, szolgálja, szereti, és nem vár vissza semmi többet, csak ANNYIT, amennyit ő adott.

A férfi "elveszi", amit kap, és a kapcsolat elején még a "felfedezés időszakában" boldogan viszonozza is. A kettejük energia-igénye ekkor, a kapcsolat vagy szerelem hajnalán kiegyensúlyozott.

Egyébként normális esetben a férfinak sok mindaz, amit a nőtől kap - de elviseli. Ő viszont, akármennyire is akar, csak kevesebbet fog tudni viszonozni, mert lényegesen kevesebb igénye és energiája van arra, hogy a nőre figyeljen, mint fordítva. Ráadáaul később, ahogyan a férfiban a felfedező-vágy lankad, úgy "lustul" és kényelmesedik bele a kapcsolatba.

A férfi azt gondolhatja, hogy a nő azért ad, mert adni akar. A nő azért gondoskodik, mert így "normális" és a nő azért hűséges, mert az meg "kutya kötelessége!".

De, sajnos téved. A nő - számára - jogosan várja vissza, hogy teljes értékű társként kezeljék, és értékeljék mindazt, amit ad! A nő igényli, hogy fontos lehessen és megkaphassa ő is a gondoskodást és figyelmet viszonzásul a férfitől. Ha a férfi sosincs OTT, a nőben apránként hal meg a lelkesedés, a hit a férfi felé és a "közös" iránt...

Aztán egyszer csak jön valaki, aki OTT van... amikor a férfi sehol nincs

Óhatatlanul is nyílik a nő a sok visszautasítás és várakozás nyomán arra, hogy valaki szeresse, és szép lassan teret enged annak a sok jónak, ami más forrásból - nem a párjától - érheti. Ha a párja sosincs OTT, ha őrá egyre kevésbé számíthat, ha mellette nem érzi, hogy ő szerethető, akkor nem is csoda, hogy egyszer csak észreveszi, ha valaki más viszont OTT van.

Egyszer csak jön valaki, aki megfogja a nő kezét, és azt mondja, "megoldjuk". Jön valaki, akinek ő újra fontos lesz. Jön az, aki nem mond le találkozót, aki nem akar elaludni egy jó szó nélkül, akinek ragyog a szeme, ha a nő a közelében lehet. Egyszer csak eljön az, aki megadja mindazt örömmel, amit az előző férfi már csak "köteles tehernek" érzett.

A nő lassan-lassan, óvatosan, de még a régi kapcsolatba ragadva reményekkel egyszer mégis csak átadja magát az újnak...

A férfi, aki eddig nem volt sehol, rendre későn eszmél, akkor, amikor a nőnek már csak a távolodó sziluettjét látja...

Hirtelen hiányozni fog az a sok energia, szeretet, megértés, támogatás. A sok közös program... Hiányozni fog a hangulat és mindaz, amit a nő teremtett a kapcsolatban.

Egy óriási űr marad a helyén a férfiban. Most megérezheti a férfi, hogy milyen a "minden" és a "semmi". Megérinti a nagy csend, a nagy űr, és nem találja sem helyét, sem otthonát sehol. Ébred a mardosó önvád, a bűntudat, hogy "hogy hagyhatta a nőt mindig magára",...

Sokszor valóban késő.

Mire egy nő - a neveltetése korlátai, a monogám sémák ellenére - nyitni kezd egy új partner és új kapcsolat felé, addigra olyan sok sérelmet és hiányt kellett megélnie a párja mellett, hogy rendszerint már nem opció az újrakezdés.

A nő hite, bizalma tört meg, és az nem könnyen hozható vissza. Szeretete, szerelme jóval tovább él, de az sajnos az egó hite és bizalma nélkül egy újrakezdéshez már nem lesz elég.

A férfi elkésett...

De nem kell ennek így lennie!

Ez mind megelőzhető, ez mind orvosolható jóval korábban.
Nem kell megvárni a baljós árnyákat, nem kell sokat elfojtani, túl megértőnek lenni!

A kapcsolat egy szövetség, amiben 2 ember egyenrangúan és szabad akaratából van benne. Érdekek és a szeretet egyszerre működtetik a szövetséget: karöltve kell jelen legyen a 2 szív és a 2 egó is. Ehhez pedig az kell, hogy mind a két fél kifejezhesse érdekeit, céljait - szeretetét és vágyait és ezekre kölcsönösen figyelve, jelen létben működjenek együtt! A férfi ne söpörje szőnyeg alá a nő kéréseit és ne ijedjen meg azoktól. A nő pedig legyen tisztában azzal, hogy a férfi nem képes annyit adni, mint ő maga a kapcsolatban. Találjatok egyensúlyt!

A boldogság legyen a fontos! 

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább:Szerelem-ébresztés

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

1
Gyűjteném a TAPASZTALATI TUDÁST, mert nem szeretem a csapdákat, hisz aki azt HISZI GONDOLKODIK, mindenkor az ELŐITÉLETÉT kreálja újra !!!
2
Kedves Erika!Ez egy fantasztikus cikk! NAgyon jól leírod a dolgokat,ami a felszínre tör és sokszor nem tudjuk megfogalmazni. A volt házasságomról szól ez a cikk szóról-szóra. Bár nem én vetettem véget neki. Fura volt hallani a barátoktól, hogy sír nélkülem a volt férjem és nem boldog. Ugyanakkor Ő lépett és előtte minden lehetősége megvolt a jelzéseimre reagálni. Valóban én is érzek szeretetet iránta, de ez kevés. Ahogy írod: "karöltve kell jelen legyen a 2 szív és a 2 egó is". Enélkül nem megy. Szép volt, gyönyörű emlék és ennyi. Talán még az ő egyénisége is hozzájárult ahhoz, hogy szereti sajnáltatni magát és nem engedi meg magának a nagy örömöket. Ahogy ő fogalmazott a búcsú levelében: "nem tudom magam szeretni, ezért Rád sem tudtam figyelni és úgy szeretni, hogy érezd. Egy élet kell hozzá lehet...." Ekkor láttam, hogy "az a kút, ahová nem pótlódik a víz, kiapad". Megfogalmaztad az érzéseimet. Sokáig hittem, hogy "A szeretet mindent megold" igen, ha a 2 ego akarata is hozzájárul.Nagyon köszönöm az írásaidat, rendszeresen olvasom. Egy kis mini terápia minden cikk. Valahogy egyre inkább a szeretet áramlik bennem, ahogy olvasom és megértem őket, valamint az életem eseményeit általuk.Szeretettel: Ószuny
3
Ez az írás teljesen leírja a volt házasságon a férjemmel. Évekig tűrtem hogy csak én adok magamból a végletekig minden ohajat teljesítve míg én alig kaptam szeretetet figyelést időt tőle. Végül én léptem ki es nem egy másik kapcsolatert hanem mert teljesen kiüresedtem mellette nem bírta az Egom Nem volt más választás. Kritizálas becsmérlése sok volt, dicséret kevesebb. Es igen a hit bizalom elveszett a hosszú türelmes várakozással töltött magányos időszak alatt, a szeretet megmaradt, ő azóta is várt, én azóta is egyedül, megis sok a kétség a rossz emlék. A legrosszabb magányosak lenni egy kapcsolaton belül. Ha ott a társ aki mégsem igazi társ. Elkerülhetetlen a szétválás ha meg akarja menteni az ember a saját lelket. Különben lehúzza. Így viszont kapott egy újabb esélyt a lelkem hogy egyszer jobb legyen neki.
4
Szerintem sokan érezzük azt,hogy ez rólunk szól!Te mindent adsz,de vissza minimálisat vagy semmit nem kapsz!Amikor azt mondod el akarsz válni közli,hogy ő nem tervezte hogy új életet kezd!És különben is mit mondjon a szívbeteg anyjának!????Nem azért akar veled maradni,mert te vagy élete szerelme,nem tud nélküled élni!Nem tud,mert te mindent elintézel,főzöl,mosol,vasalsz rá,ami nagyon kényelmes!De ezt egy házvezető nő is megtenné!Érzelmek?Nekem már nincs!
5
Értem a cikket. De! Ha a nők ilyen jól látják mi a probléma, akkor miért fordul elő, hogy újra és újra "kitermelik" ezeket a helyzeteket. Lehet kezdeni a gyerekekkel. A fiús anyák, ezek szerint rossz értelemben elkényeztetik kicsiny fiaikat. A lányos anyák, pedig ugyanazokat a rossz beidegződéseket plántálják lányaikba, amelyek a tűrésre és csak adásra késztetik őket...Ez egy vélemény, pont egy kezdődő "fasírt" időszakban.
6
Nos, valósnak tűnik minden , de az igazság rejtve maradt. Nem a férfi a hunyó, hanem a nő. Nem azt mondom, hogy a férfiak nem tehetnék jobban oda magukat, de ez akkor sem segítene az alap "problémán". Ez a dolog olyan régre nyúlik vissza az időben , hogy itt nem is lehet kifejteni. Szinte valamennyi kapcsolat válságon megy át a jelenlegi időkben, aminek a kulcsa a nő. Szükséges, hogy felismerjenek valamit, majd átalakítsák a hozzáállásukat (ÖNMAGUKHOZ) . Majd e átalakított dolgot életükbe beépítve, példájukon keresztül bemutatva a férfiaknak, hatalmas minőségi változást hozhatnak létre. Tudom kissé bonyolultnak tűnik, de nem az. Ez a folyamat már elindult, nőknél , férfiaknál egyaránt. Nem fog egyik napról a másikra megvalósulni.Mi nők ehhez kissé eltávolodunk a férfiaktól egy kis időre, de tökéletesen megújulva fogunk visszatérni egy olyan csodálatos ajándékkal a férfiak számára , amire most nem is gondolnak. Én elvégeztem ezt az átalakulást, tudom miről beszélek. A kedvesemnek is átadtam az ajándékot, még bontogatja, de sok dolga van még vele. :) Kapcsolatunk több mint csodálatos.
7
Igen sokszor van így, de sokszor a férfi segíti a nőt az útja bejárásban, amihez a férfi aszisztál a szívéből. mindent megtesz csendesen a háttérben, és a férfi energiái csökkennek a nőtől önként átvállalt feladatoktól. a férfi meghallgatja, de nem mindig érti a nőt, szereti és akár követi is. nem ért vele egyet mindenben és ezért a nő szerint nem látja. a férfiak ilyenkor nem fáradnak el, a nő egy illúzióba, egy be nem teljesülhető szerelembe menekül. de ez is csak egy nézőpont. drága hölgyeim, miért mindig az "valós" ahogyan ti élitek meg. a változás nem a kilépés, hanem sokszor a hozzáállásban való megváltozást jelentené, főleg a sokgyerekes családok esetében, ahol a "nézőközönség" is értetlenül áll a dolgok előtt. írom mind ezt férfiként, aki ebben a helyzetben van, csak fordított "befektetéssel". valóban van igazság abban, hogy boldogok a férfiak meg felejtenek, és boldogtalanok a nők mert emlékeznek.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« Aug 2017. Szeptember Okt »
HKSzeCsPSzoV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign