Miből láthatod, hogy ki fog alárendelődni a kapcsolatban?

Címkék: párkapcsolatfélelemönzőmegfelelési kényszerboldogboldogság

Te hogyan indulsz neki egy párkapcsolatnak?

Mi az, amit keresel? Mi az, amit megélni szeretnél és mit gondolsz mitől függ mindez, tőled vagy a leendő kedvesedtől?

A kezdeti csodálatos lángolás, a lángra kapó szerelem heteiben minden gondtalan. Aztán kb 4-6 héttel a kezdetek után, mintha egyik pillanatról a másikra változna vagy változott volna valami. A sűrű üzenetváltások és a gyakori találkozások, a nagy-nagy érdeklődés hirtelen alábbhagy és a munkára, a mindennapi teendőkre és elintéznivalóra hivatkozva a felek megtalálják a távolmaradás okait. Mi történhetett?

Ki keresse a másikat? A férfi vagy a nő? ... és jönnek a kérdések: "talán nem is tetszem neki? Mégsem akar engem? Nem vagyok elég jó? Hogyan ne legyek se túl, se kevés a számára? Jaj, mit tegyek?"

Az első találkozásokon eldőlhet, hogy alárendelődsz a kapcsolatban, vagy sem. Nem feltétlenül kell ugyanis egyik vagy másik félnek alárendelődnie. Akár működhetnétek mellérendelt viszonyban is, de ehhez érdemes volna átállítani egy rossz beidegződést aktiváló gombot a buksidban, a gondolkodásodban!

Olvass tovább - nézd meg, mi az, amiről érdemes másképp gondolkodnod, és a kapcsolataid fognak szolgálni téged és nem te azokat...

Te melyik vagy e kettő közül? Melyik leírás illik rád jobban?

Randizni készülsz. A legszebb, legjobb formádat akarod hozni. Nincs is baj ezzel - természetes igényünk az, hogy ez így legyen! Azonban nem mindegy, hogy az alábbi két attitűd közül, melyik határozza meg a gondolataidat és viselkedésedet jobban:

1. Elindulsz és eltökéled, hogy jól fogod érezni magad! Szuper este lesz, végre történik valami, kiruccansz, élményt gyűjtesz, megéled önmagad - szórakoztatod magad - és tudod, hogy a partner, aki ott lesz veled "csupán" egy (lehetséges) partner ebben. Önmagadra figyelsz, a Te estéd a lényeg, az a fontos, hogy jól érezd magad...

2. ... vagy elindulsz és folyton azon kattogsz, vajon bejössz-e annak a férfinak / nőnek. Minden mozdulatodra, szavadra kínosan figyelsz, zavarban vagy, néha önmagad se tudod, hogy mit tegyél, mit mondj, mi volna a helyes, mert a lényeg az, hogy őt ne riaszd el és jó benyomást tegyél rá! Vagyis rá figyelsz és rajta kerülsz önmagadra...

Az előbbi esetben - Te is biztosan látod ezt így kívülről kikarikírozva - egy jó estének nézel elébe. Nem igazán ronthatja el semmi az estédet :) ... és akár hiszed, akár nem, ez nem rossz önzés. A partnered is így fogja jobban érezni magát veled. Ha te nem feszengsz, jó esélyt adsz arra, hogy neki se kelljen. Így fogtok tudni jókedvűen áramolni együtt. Ha mégsem veszi át a formádat ő, neked akkor is klassz estéd lesz, legfeljebb a következőt már nem vele töltöd.

Ebben az első esetben, amikor a kulcs Te magad vagy és az a cél, hogy egyszerűen jól érezd magad, azt éled meg, hogy te egy főnyeremény vagy, és te választasz, és nem pedig téged választanak!

A második esetben, amikor végig feszenged az első találkozókat és a figyelmed folyton azon van, hogy megfelelj a párod - nem is ismert - elvárásainak, képtelen leszel önmagadat adni. Egy álarc mögé bújtatott, kiszolgáltatott portékát csinálsz magadból, aki rettegve várja az "ítéletet", elég jó lesz és kell-e vagy sem. 

Nem mindegy hogyan gondolsz magadra...

Ha "el adni akarod magad", akkor egy portéka leszel. Úgy fogod érezni, hogy a párod vezeti a kapcsolatot. Az ő ítélete, véleménye, igényei, szokásai fogják meghatározni a viszonyotokat. Eleinte örülni fogsz minden percnek, amit veled tölt, mert a visszajelzéseiből azt fogod látni és hinni, hogy kellesz neki, hisz elég jó vagy.
Aztán, amikor ő elmaradozik, amikor a gondjai, a mindennapok feladatai előtérbe kerülnek, akkor te egy várakozó, kiszolgáltatott szerepbe kerülsz.

Valójában nem ő teszi ezt veled: nem ő használ ki és nem ő az, aki kénye-kedve szerint belekényelmesedve a kapcsolatba csak magára gondol... és aztán rád. Te vagy az, aki mindezt magaddal teszed...

Ha azonban megélni akarod magad, ha nem az életedet teszed fel a randikra, és erre a társra, csupán az a cél, hogy jól érezd magad, és nem arra adsz esélyt, hogy Te megfelelj egy idegennek, hanem az, hogy ő elég jó-e neked ahhoz, hogy megélhesd magad, akkor az estéd is jó lesz és a kapcsolatod is!

Bátran légy őszinte magaddal és döntsd el te, vajon melyik gondolkodásmód határozza meg a belépésedet a párkapcsolatodba!

Ha megtetted, onnantól ne kezd kutatni az okokat! Nem számít, milyen múltbéli tapasztalat "kényszerít" erre az önfeláldozó megfelelési kényszerre, egyedül csak az számít, hogy észrevedd ezt a "működésedet" és lásd, hogy ezzel nem szolgálod a saját jókedvedet és boldog-ulásodat!

A kezedben a lehetőség, hogy eztán másképp legyen!

Ha felismerted, hogyan működsz, és úgy tűnik, hogy a megfelelési kényszer a mozgatód, akkor vedd észre, hogy lehet másképp is hozzáállni a kapcsolathoz.

Még pedig úgy, ahogyan itt leírtam: a másik szemlélettel!

Tudd, hogy nem a párkapcsolat fog boldoggá tenni, hanem te fogod boldoggá tenni a párkapcsolatodat!

Ezért ne a kapcsolattól várd, hogy az meghozza a hőn áhított menyországot, és ne hidd, hogy ennek útja és ára az, ha te mindenben megfelelsz olyan elvárásoknak, amikről csak hiszed, hogy a társad elvárja tőled. Ne vessz el így a kapcsolatban!

• Tudd, hogy egy főnyeremény vagy - de csak, ha önmagadat adod, ha mered megélni önmagad!
• Egyszerűen az mozgasson, hogy jól érezhesd magad és külön öröm, ha ebben partnered tud lenni a társad is! Ő legyen a te partnered és nem te az övé! Ugye, érted és érzed a különbséget!
• Törekedj a boldogságra, az öröm pillanataira és oszd meg ezeket kötetlenül a pároddal is. Minél lazábban tudod ezt megélni, és őt bevonni, annál szívesebben tart majd veled!

Talán jó hír: a hasonló a hasonlót vonzza...

Amikor te még folyamatosan elveszel abban, hogy megfelelj a párod igényeinek és ki sem mondott elvárásainak, akkor tudd, hogy valószínűleg ő is hasonlóan küzd a saját bizonytalanságaival. Kölcsönösen tükrözitek egymásnak azt, hogy egyikőtök sem akar sem sok, sem kevés lenni. Az elvárások és igények azonban, amiknek meg akartok felelni, és amikről azt hiszitek, azok a másiktól jönnek, kizárólag a saját fejetekben lévő elképzeléseiteket tükrözik.

Például: 

A férfi úgy "tudja", hogy a férfiasság egyik fontos aspektusa az anyagi erőssége. Így, ha neki adósságai vannak, akkor a nő - akinek saját lakása, autója van és nincs hitele - a férfi számára már olyan küszöb olyan tükör, amiről ő maga azt gondolja, hogy ő nem tud eleget adni a nőnek, így önbizalma megcsappan, kisebbségi komplexusa erősödik. Picit igyekszik távol is maradni a nőtől, hiszen hite szerint ő nem lesz "elég".
A nőnek azonban - e közben - ez mit se számít, hiszen neki épp megvan már, ami a kényelmét jelenti. Neki a férfi jelenléte volna fontos. Ő egyszerűen a férfi közelségére vágyik és abban reménykedik, hogy tetszik annyira a férfinek, hogy ő is szeretne sok időt tölteni vele.
A férfi elmaradozása azonban a nőben épp ezt töri meg, hiszen ez alapján a nő önmagára úgy fordítja a dolgokat, hogy ha a férfi nem akar vele lenni, akkor a nő biztosan nem elég, vagy nem elég jó a férfinak... valójában tökéletesen összeillenek.
Mind a ketten hasonló félelmekkel élnek és a másikuktól várnak megerősítést, miközben nem akarnak se sok, se kevés lenni... végül mind a ketten "kevesek" lesznek. Pedig, ha tudnák, hogy csupán saját téves elvárásaikat vetítették a másikra... rég boldogok is lehettek volna.

Nem olyan társat vonzasz, amilyet szeretnél! Nem is olyat, aki kiegészít... hanem épp olyat fogsz vonzani, amilyen Te vagy! Hasonló félelmekkel, hasonló világképpel, hasonló vérmérséklettel, szeretni tudással, hasonló értékrenddel... Vagyis az a társad, akivel valóban JÓL érzed magad, az egészen biztosan sok tekintetben olyan, mint TE!

Ha szeretnél tehát végre egy nagyon boldog kapcsolatot, akkor előbb önmagadat kell megtalálnod, MEGÉLNED és őszintén vállalnod! Egyszerűen csak úgy, ahogyan leírtam fentebb! Ez esetben Te válsz olyanná, akibe te is bele tudnál szeretni a másik nem helyében és így végre olyan társat fogsz vonzani, akivel valóban megérteni tudjátok egymást, ahol őszinte lehetsz, ahol megélheted önmagad!

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni is