Miért épp neked kell (folyton) átélned, hogy megcsalnak a párjaid?

Címkék: megcsalhűtlenpárkapcsolatfélelemviszonyáldozatmegaláz

Egy nap a könnyeivel küszködve hívott fel egy nagyon kedves barátnőm: "Megcsalt a párom. Hónapokon át viszonya volt, és én éreztem ezt... de miért nekem kell ezt átélnem? Hát mit kell ebből megtanulnom, miért engem csalnak meg a párjaim?" - kérdezte és éreztem, hogy beköszöntött a teljes mélypont.
Hibáztatja magát, önmagában kutatva a rossz működést arra, hogy megcsalják, hogy megalázzák, vagy hogy elárulják azt a szövetséget, amit ő szentnek, működőképesnek hitt, amit ő biztosan nem akart volna felrúgni.

Mi játszódik le ilyenkor benned (is) többnyire, ha ezt kell átélned?

• Átéled a fájdalmat, amit a kettőtökbe vetett hited összeomlása jelent. Mintha leomlana egy csodás torony, amit közösen építettetek, és hirtelen meginog benned az alap is, így egy időre nem akarsz rá újat építeni...
• Átéled a veszteségtől való félelmet: hisz mi is lesz veled nélküle? Hogyan tovább egyedül? 
• Érzed az űrt, amit a párod energiáinak kiesése okoz...
• ...és közben fájdalmas szöget üt a fejedben az a gondolat, hogy te nem voltál elég jó, veled nem érzi már elég jól magát, talán már nem szeret, talán már megunt... de minden bizonnyal erősödik benned a tudat: akit szeretsz, másra vágyik.
• ... és még egy lépéssel rosszabbul érzed magad, ha közben még haragot is érzel, mintha ő szándékosan ártani akart volna neked. Azt hiszed, ő elárult, ő bántott... (pedig valójában ennek végképp nincs köze a valósághoz)

Akkor hát, miért is veled történik mindez? Mit kell ebből észrevenned? Mi az, amit mindez rólad tükröz?

Olvass tovább!

A válaszom az volt a barátnőm kérdéseire, hogy...

Nézd csak meg, hányan lépnek félre! Nézd csak meg, mennyire keveseknél tart ki a hűség, és mennyire megszokott, hogy házasságon kívüli viszonyokban törik meg az emberek a monogámiát.
Az a kérdés, hogy "miért épp téged csalnak meg?" akkor volna jogos kérdés, ha ritkaság volna a megcsalás. Így azonban, hogy 3 párból 2-nél ott van a 3. személy - vagy a 4. is - a kapcsolatban, aligha nevezhető ez ritkaságnak. Nem a hűség az etalon, nem a hűség a "normális és átlagos", hanem ma valahogy az az átlagos, hogy az emberek több kapcsolatot is tartanak fenn... (valamilyen mélységben és minőségben, átmenetileg vagy tartósan, rendszeresen vagy csak épp, ha kedvük szottyan.)

Így a kérdés pontosan inkább így hangzik:
"Hogy lehet, hogy téged azután se hagytak el, miután megcsaltak? Mit tudsz, mit adsz a kapcsolatodba, hogy még azután is szeret és veled marad a férfi, hogy közben kikacsintott? Hozzád tér haza, vagyis te vagy az otthon, te vagy a biztos pont, te vagy az, ami nélkül nem akar élni...."

Ez a kérdés nem csak sokkal "izgalmasabb így", hanem jobban is tükrözi a valós állapotot és téged sem egy megalázott áldozati szerepbe fog beletolni, mint a korábbi kérdés és a korábbi nézőpontok!

Áldozat vagy-e, vagy te vagy "A" nő, akit valójában nem akar elhagyni a férfi?

Rengeteget ártasz ÖNMAGADNAK, ha úgy tekintesz magadra, hogy te egy megalázott, megcsalt, átvert, elárult áldozat vagy! ez ugyanis óriási csúsztatás, bántod ezzel magad - szó szerint - és még csak nem is igaz ez.

A párod ugyanis - ha hiszed, ha nem - nem azért lépett félre, mert TÉGED BÁNTANI akart, és nem ellened akart véteni. Ez a kikacsintás és "csalás" nem rólad szólt. Ez kizárólag az ő "önzéséről" szólt. Róla szólt és arról, hogy valamit meg akart élni. Így, hogy megtette, talán nem teszi többet, de ha nem tette volna meg, lehet, hogy élete végéig ott motoszkált volna benne az elfojtott vágya. Az sem lett volna jobb se neki - se neked. 

Ő tehát önmagáért élte át azokat a perceket, órákat és pillanatokat és azért titkolta el előled, mert tudta, ezt te magadra vennéd, elbizonytalanodnál, haragudnál, és talán megszakítanád a kapcsolatotokat is. Ő pedig nem akart lemondani rólad és mindarról, amit veled és melletted átélhet. Önző, igen önző, de nem igaz, hogy nem szeret. Nem igaz, hogy bántott és nem igaz, mást jobbnak tart nálad. Ha nem lennél fontos vagy fontosabb neki, elhagyott volna...

Dönthetsz... sok féleképpen, de egyet ne válassz: ne legyél áldozat!

Ne gondolj magadra áldozatként! Ha ugyanis ezt teszed, azzal deklarálod, hogy te egy szerencsétlen eszköz vagy csupán, ami és aki önmagában nem alkalmas a túlélésre. Egy áldozat, akit bárki, aki kicsit is erősebb, elpusztíthat, kihasználhat. Amikor így gondolsz magadra - "prédaállatot" csinálsz magadból, és az életedet eztán félelmekkel, haraggal telve élheted. A kapcsolataidat gyanakvással közelíted meg, és hol a megfelelési kényszer, hol az áldozatiság fog téged háttérbe kényszeríteni.

Ne válaszd azt, hogy áldozatként gondolsz magadra!

Dönts inkább magad mellett! Találj olyan nézőpontot, mint amilyet én itt fentebb adtam neked! 

Amellett a nő mellett marad ott a párja a félrelépés után...

• aki képes stabil maradni.
• aki képes önmagával türelmes egész, a félrelépő-társsal szemben pedig őszintén megértő maradni. Olyan nő mellett marad ott a párja, aki a számonkérés helyett képes őszintén meghallgatni a férfit és annak érzéseit, motivációit. 
• aki képes őszintén kifejteni önmaga is, mit érez, mit él át, de ezzel sem a férfit, sem magát nem hibáztatja. A kommunikációja pusztán az ő érzéseinek feltárására korlátozódik.
• aki képes az átélt fájdalom után arra fordítani az energiáit, hogy újra közös élményeket szerezzenek ketten
• aki képes és tud szeretni ezután is - önmagát is - és a társát is!

Dönthetsz úgy, hogy nem maradsz a félrelépő társsal tovább párkapcsolatban. Nem kell olyat lenyelned, amit nem tudsz

... de ha nem áldozatként éled meg ezt a helyzetet, ha tudod, hogy nem kell magadban hibást keresned és ha szereted eléggé a párodat, akkor a kapcsolatotok még nagyon jó esélyekkel megmenthető és erősebb lesz, mint valaha.

Egy megértő nőt, aki képes ilyen bajban is stabil maradni, a férfi tisztelni fog, és szeretni. A legkevésbé sem akar elmenni... hiszen az otthon ott van, ahol megértés van. 

Ha te az a nő vagy, akit a megcsalás után sem akar elhagyni a hűtlen párja, akkor Te egy szuper nő vagy! Értékes és csodás. Óriási erő és lehetőség van benned!

Csak rajtad áll, hogy mindezt hogyan éled meg és hogyan kamatoztatod - ha elválsz és új kapcsolatba fogsz, akkor is önmagadat választod, de ha maradsz és megértéssel építed újra a közöst - mert a párod is ezt akarja - akkor itt is önmagadat választottad!

Nem mindegy, hogyan gondolkodsz önmagadról... A te életedben Te vagy a kulcs a boldogsághoz és ez csak azon múlik, hogy milyen gondolatokkal táplálod magadban az erőt, vagy milyen ártó gondolatokkal vonod azt el magadtól.

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szerelmi háromszögek műhely...