Ezért nem találod önmagad! Hol a tévedés a spirituális ködben?

Címkék: önismeretelmeboldogságlélekjelen

Keresed önmagad? Szeretnél visszatalálni önmagadhoz?

Azt már sejted és időnként fel is fedezed, hogy álarcokat viselsz és tudod, hogy valahol a burkai mögött és alatt ott lehet az igazi éned. Azonban még nem tudod, mit találsz majd ott, ha tényleg mögé láthatsz minden "viselkedési normádnak". Igaz?

Azt mondod, keresed önmagad és minden tudásoddal azon vagy, hogy megismerd önmagad... de valójában fogalmad sincs, hogyan csináld a "keresést", hogy eredményes legyen és arról sincs, hogy mit és kit is akarsz ott találni.

Alapvetően 2 olyan "akadály" van ebben a nagy keresésben, amiben a legtöbben megtorpannak, és ami olyan tévedést okoz, hogy nem találod meg valódi önmagad! Ez a 2 akadály egyszerűen felismerhető és kivédhető, és ha megérted, sokkal közelebb kerülsz önmagadhoz, mint eddig bármilyen spirituális módszerrel és technikával.

Olvass tovább!

1. Amikor önmagadat keresed, akkor is kifelé figyelsz... másokra hamarabb válsz tudatossá, mint önmagadra

Eldöntöd, hogy megtalálod önmagad... de a döntést és elhatározást az elme teszi meg.

Az elme pedig mindig kifelé figyel, így aztán nagyon sokan, akik önmagukat tudatosnak hiszik is, többnyire csak mások életét látják tudatosan és bölcsen, és önmaguk működésével még ezek után sincsenek tisztában.

Figyeld csak meg, hányan vizsgálják, elemzik az agyalásaik során azt, hogy a másik ember mit tett velük, hogyan viselkedett... Közben azonban,  valódi tudatosságot és megnyugvást csak az hozhatna, ha a saját SZEREPÜKET, saját gondolkodásukat és tetteiket vizsgálnák meg az adott szituációk elemzése közben.

Az elme kifelé figyel, hiszen a neveltetésed során a "külvilág építette fel":

1. Először a születésed pillanatában született meg az a bevésődés, mint alappillér a személyiséged talapzatán, hogy: létezik a külvilág, és létezel TE, és bizony a külvilág folyamatos és szüntelen hatást gyakorol rád.
2. Aztán a neveltetésed során még rád pakolták azokat az elveket, normákat, szabályokat, hitrendszereket, tiltásokat, amelyek itt e földi léthez a biztonságos "üzemelésedhez" szükségesek.

Így nem is csoda, ha a TÚLÉLÉSED érdekében az elméd szüntelen kifelé figyel és pásztázza a külvilágot, hogy lássa hol talál biztonságos kapaszkodókat, és merre vezet biztonságos útja a túlélésed érdekében.

Ha önmagadat szeretnéd végre meglátni, megismerni, ne másokra mutogass!

Legalábbis ne hibáztass senki mást - a SORS-ot se - azokért, amik veled történnek. Jó, ha tudod, hogy  "TE vagy a valódi okozója minden történésnek" az életedben, így lehetőséged van cselekedni, javítani, jobbítani, helyrehozni dolgokat, ahogyan kívánod.

Minden másik ember, - akit az elméd magad körül felfedez, okol vagy elemez - a Te tükröd. Egy-egy statiszta, akiknek reakcióiban megláthatod magadat, a te reakcióidat, a te hatásaidat. Minden ember más. Ne őket vizsgáld, ne őket elemezd, hanem önmagadat figyeld!

Ahogyan más érez, gondol, cselekszik, az róla szól, de az, ahogyan arról te vélekedsz, ahogyan arra Te reagálsz, az már rólad!
Minél biztosabb vagy abban, hogy a reakciód NORMÁLIS, vagy abban, hogy neked IGAZAD van, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a működésedet eluralta egy nevelt séma, program, elv vagy hitrendszered. Ha ezeket felismered, rájuk látsz, és képes vagy kívülről meglátni mindezt, akkor már sokat közeledtél önmagad felé!

Kiléptél az elmédből, hiszen kívülről látod a gond-olataidat és így nem a gondolatok működtetnek Téged, hanem Te működteted azokat. Ezzel a tudatosságod elérésében óriási lépést tettél... kilépni az elme formáiból, az elme gond-olataiból azt jelenti, hogy szélesebb igazságokat látsz meg annál, amit az elméd eddig hitt és tapasztalt.

Aki kívülről látja benned az elme működését, az elméd gondolatait, az a megfigyelő, az a VALAKI vagy Te valójában. Teljes és egész, gond-talan (és gond-olat-talan, békés, boldog lény vagy, aki éli a valódi "mindenséget" - a "minden mindegy békés nyugalmát.

2. Az elme formát keres, de a Te igazi én-ed, az igaz valóságod nem egy forma

Azért sem találod önmagad, mert az elméd másik működési normája az, hogy mindent FORMÁBA keretez. Így azt várod, hogy valahol a sok lehulló álarcod mögött megtaláld azt az önmagadat, akiről majd láthatod, hogy "miben jó, mire képes, miben hogyan gondolkodik...." Ezek formák csupán...

Önmagadat, boldog ÉN-edet formákban, így nem fogod megtalálni!!! 

Ugyanis, amikor valóban önmagadra lelsz és önmagadat éled, akkor NEM GONDOLKODSZ magadról, hanem éled magad. Ott nem formát fogsz látni magadról, hanem MEGÉLÉSED lesz! Amikor valóban önmagaddal találkozol, akkor ÉLSZ! Egyszerűen csak ÉLSZ, létezel...

Hogyan?

Válasszuk ketté az elmét (eszedet) és a szívededet (lelkedet).

1. Az elme gond-olkodik, vagyis szüntelen gond-okat, problémákat gyárt és elemez, keresi számodra a biztos utakat... Ez a dolga, jól is teszi, csak néha túlpörög... Az elme ugyanis a biztonságra törekszik az érdekedben, a fő feladata a túlélésed. A boldogságot nem ismeri. Azért nem, mert ez nem az elme terepe. Számára a biztonság a kulcs!
2. A szívedben pedig a szeretet, a boldogság, az ÉLET forrása lakozik. A boldogságban nincs GOND és nincs gond-olkodás sem. Figyeld csak meg! Amikor épp boldogságot élsz meg, akkor közben nem gondolkodsz!
   Az idő észrevétlen röppen, a tér megszűnik... végtelenség, mindenség, ÉLET van. Később persze (nagyon hamar) kapcsol is az elme, hogy mindezt megértse, magyarázza és marasztalja, de sajnos az elme szűkös kis halandósága képtelen megérteni a nála nagyobb valóságot: a boldogságot, az élet teljességét.

Ezért, amikor önmagadat akarod megtalálni, ne a formát keresd, NE a magyarázatot, ne a gondolkodást önmagadról, mert azzal tévedni fogsz, és még mindig csak az elme szűkös sémáiban toporogsz.

MEGÉLÉST keress!

Az vagy Te, amikor időtlenül létezel a boldog pillanataidban! Azokat a pillanatokat lehetőségeket keresd, amikor lelkes (lélek-es!) vagy, amikor felszabadult és önfeledt! Mert ez a Te igazi én-ed! Ez a Te szíved, lelked rezgése, a benned megmutatkozó ÉLET. Ragadj meg tudatosan is minden olyan pillanatot, amikor kiléphetsz a gond-olkodásodból és élvezheted a JELEN-t! A szeretettel megélt pillanataid vagy Te! Olyankor a lélek él és örül benned! :)

Egyszerűen SZOKTASD hozzá magad ahhoz, hogy ezt teszed!

Az elme ugyanis ebben partnered lesz később! Mert az elméd Téged szolgál - és nem fordítva, nem Te őt. :)

Vagyis, ha tudatosan gyakran, újra és újra kilépsz a gondolataid mögé és halmozod a boldog pillanatokat, a JELEN megéléseit, akkor ezzel a benned lévő lélekhez, forrásodhoz kapcsolódva óriási energiákkal töltődsz!

Az életet, a saját teremtőerődet, a forrást hozod lendületbe és terjeszted ki magadban! Ezért energikusak a boldog emberek! :) ... és ezért nem azok, akik boldogtalanok, hiszen ez utóbbiak a buksijukban, az elméjük gond-olatai között és szűkös sémái között élnek. 

Az agy és elme érzi a boldog pillanatokban áradó sok-sok energiát benned és támogatni kezdi, hiszen ez jó neked a túlélésed érdekében is. Úgy támogatja, hogy megtanulja rekonstruálni, és egyre könnyebben és gyorsabban fog téged engedni megélni a boldogságot az ő háttérbe szorításával is. Az elme tehát képes lesz egyre inkább teret engedni a szívnek, a boldogságnak...

Na ez az, amikor egyre inkább önmagad leszel! Ez vagy te!
A szeretet, a boldogság, a nyugalom, a béke, a harmónia, a nyitottság, a befogadás, a létezés, az élet maga!
Ebben nincs forma, nincsenek jó és rossz tulajdonságok, nincsenek tervek, gondolatok, nincs idő: nincs múlt és jövő. Csak a jelen végtelensége van: csak az van, ami VAN! Nem számít, mi nincs, nem számít, mi hiányzik, mert minden úgy jó, ahogyan van!

Ez vagy Te! Csak érezd, éld át, figyeld, engedd meg magadnak, hogy létezz! Lépj ki az elme gondolkodásából és ne formákat kreálj! ÉLJ! Ekkor találkozol önmagaddal... és ez gyakran van, csináld hát tudatosan!

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni...