xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Nov04

Szerelemmel tanítjuk egymást

Címkék: szerelemelmefélelemtanításönismeretboldogságlélekfelismeréstudatos

Minden szerelem, minden kapcsolat egy tükör, mely önmagadra tanít téged

Vajon mindig egyértelműen rálátsz arra is, hogy mit is "kell" megtanulnod egy-egy kapcsolódás által?

Egy kapcsolat minden életciklusa, minden egyes szakasza csodálatos felismeréseket ébreszthet benned! Minden egyes élmény, minden apró pillanat, minden vita és meghasonlás megmutat önmagadból valamit neked és ha ügyes vagy, ezek által értelmet nyer benned teljes léted. 

A boldogságért jöttél a Földre, önmagadért, vagyis önmagadat tapasztalni születtél és ezért kutatod egész életedet át a szeretet és boldogság megélésének formáit, élményeit. 

Olvass tovább!

Szerelemmel tanítjuk egymást

Sosem a párodat, hanem mindig ÖNMAGADAT kell megtanulnod KEZELNI:

Amikor a szerelem fellobban és elemi erővel söpör végig életeden, új értelmet adva mindennek:

Amikor a szerelem fellobban - talán még kapcsolat sincs, talán még el sem kezdődött - mégis éled a csodát. Óriási energia éled benned és úgy ragad magával, hogy minden, ami eddig korlátozott, szabályok közé szorított itt a fizikai valóságban, hirtelen fontosságát veszti. Csak te vagy és az élet,  csak te és a létezés. Még azt sem tudod, hogy vajon Ő is ezt érzi-e, azt sem tudod, mi lesz holnap - és itt, ezen a ponton még csak nem is érdekel! Szerelmes vagy!

Szerelmes és boldog! A szerelem pillanataiban nincs agyalás, nincs aggodalom, nincs gond-olkodás sem! Az maga a boldogság, amikor tökéletesen éled a SZÍVED szeretetét, a lélek rezgését, a feltétel nélküli boldogság jelenét. 

  • Ugye, milyen érdekes?
  • Boldog vagy akkor a nélkül, hogy tervezted volna ezt a percet!
  • Boldog vagy a nélkül, hogy tudnád, mit érez a másik ember és boldog vagy a nélkül, hogy tudnád, mi lesz holnap, vagy később a közeli és távoli jövőben. Talán eddig ebbe bele se gondoltál, igaz?
  • Pedig így van! Tudsz, tudtál boldog lenni a nélkül, hogy pontosan láttad volna, milyen feltételek kellenek a biztonságodhoz!
  • Tudsz felhőtlenül boldog lenni akkor is, ha nem tudsz semmit a párodról! Hogy is lehet ez így? 

Azért van ez így, mert a szerelem és a boldogság valóban feltétel nélküli. Semmitől és senkitől nem függ, kizárólag csak tőled! Attól, hogy Te engeded-e megélni, vagy nem engeded meg magadnak!

Mire tanít a szerelem lobbanása a kapcsolat elején?

  • Arra tanít, hogy megéld a benned élő csodát! Lásd meg azt, hogy a csoda, a feltétel nélkül is lángra kapó szerelem és boldogság ott van benned! Te vagy az, aki megengedi, aki megéli, aki áramoltatja. Te magad vagy a csoda! Az élményt, melyet a szerelem pillanatai jelentenek, Te éled! Ez a Te eredendő valóságod. Ez a boldogság a lelked energiája és rezgése. Nem véletlen, hogy ilyenkor az idő is csak úgy repül, nem érzed az idő múlását, mert a szerelem, a lélek energiája végtelen és időtlen. 
  • Vedd észre, hogy nem függ semmitől és senkitől a boldogság benned! Ahogyan fentebb olvastad, fura módon úgy lobban és úgy ébred a láng, hogy nem találsz rá valódi okot és feltételt.
    Később persze azt hiszed majd, hogy a párod megjelenése váltotta ki belőled a szerelmet és boldogságot, és aztán ehhez a gondolathoz ragaszkodni is fogsz, de valójában Te kellettél ehhez és nem Ő.
    Nélküled nem csapott volna fel benned a csoda! Nélküled nem élnéd a szerelmet és akár hiszed, akár nem, Te vagy ebben a fontosabb és nélkülözhetetlenebb szereplő és nem Ő.
    (Gondold csak végig... a kapcsolat végén, hiába is van ő jelen, már nem biztos, hogy ezt a boldogságot fogod élni mellette! Fogadd el, légy tudatos arra, hogy te vagy a kulcs és nem ő.)
  • Ő a tükröd - ahogyan minden szerelemben tükröd Ő, a párod. Ő az, akinek belenézve a szemébe, megélve a rajongását azt láthatod, hogy szép vagy, hogy egy csoda vagy, hogy fantasztikus vagy. Ahogyan belénézel - mint egy tükörbe - önmagadat látod meg. A szépségedet, az egységedet, a jóságodat, a vidám gyermekiségedet, a kortalanul kamaszos gyermeki boldog énedet. Ez vagy Te!
  • Olyankor vagy leginkább önmagad, amikor a szerelem mámorát éled! Ekkor nincsen gond-olkodás, nem éled a szabályokat, nem fontosak a korlátok, nem fontosak a töprengésre okot adó gondjaid. Te vagy jelen! Te az álarcok, aviselkedési morál, a félelmek és szorongások nélkül. Te vagy jelen a szerelemben!

Amikor a szerelmet éled, ezt lásd meg! Lásd meg, hogy Te vagy az OK és te vagy a kulcs a boldogsághoz! Te vagy az, aki ha megengeded magadnak, ilyen földöntúli élményekre és érzésekre vagy képes! A párod pedig "csak" egy tökéletes tükör, aki megmutatja neked, hogy Te ez vagy! Persze, a párod oldaláról nézve mindez őrá is igaz. Számára pedig Te vagy az a tükör, amibe belenézve megláthatja és megélheti saját létezésének korlátlan, feltétlen és végtelen csodáját.

Amikor azt érzed a szerelemben, hogy "megérkeztél", akkor valójában nem a társ mellé érkeztél meg, hanem ÖNMAGAD-ba. Ekkor az történik benned, hogy engedted kinyílni a szíved kapuját, az EMLÉKEZET kapuját, amin keresztül megláthattad egy pillanatra, hogy a benned élő szeretet és boldogság sosem keletkezett és sosem múlik, mert az öröktől fogva a lényed része: Te magad vagy az, te magad vagy a szeretet és boldogság maga!

Amikor megjelennek az első félelmeid a kapcsolat első pár boldog hete után:

Törvényszerű, hogy felüsse a fejét - és szó szerint így :) - a félelem benned.

Amíg a szerelmet éled, addig a szívedben létezel és nem is gond-olkodsz. Gondolkodni az elméddel, az eszeddel szoktál. Szép kis szó: gond-olkodás, vagyis egyértelmű, hogy a gondok kerülnek az elme fókuszába előbb vagy utóbb. Így van ez is jól, hiszen épp ez a feladata az elmédnek: kitalálni, kiügyeskedni, hogyan is vezethesse az életedet biztonságosan!

Az elméd zászlajára a "biztonság" szó került. Ez a vezérelve, ez a vezérfonala. Ezért nem csoda, hogy minden egyes momentumra, ami csak veszélyeztetheti a te boldog túlélésedet, az elméd azonnal fel fogja hívni a figyelmedet! A félelem ez a funkció. Nem az a feladat, hogy letérj az utadról és elmenekülj (magad elől), hanem azért van ez így, hogy maradj az utadon és megtanuld elhárítani, vagy megoldani a veszélyt. A veszélyt, amit te gondolsz veszélynek csupán!

A kapcsolat első néhány boldog hete után - 4-6 hét után - megjelennek az alábbi kétségek, félelmek benned és ha nem vagy elég tudatos, át is veszik feletted az irányítást:

  • "Úristen, milyen boldog vagyok, vajon, mivel kell majd fizetnem érte? Biztos, hogy ez jár nekem? Biztos, hogy ez fenntartható, vagy egyszer csak jön a fekete-leves? Mire készüljek, vajon mi fogja tönkretenni ezt az idillt?"
  • "Annyira tökéletes a társam, vajon mikor fog kiderülni róla, hogy túl szép, hogy igaz lehessen? Mikor fog átverni? Mikor fog elhagyni, hazudni, megcsalni?"
  • "Annyira tökéletes ő, de vajon tényleg szeret engem? Tényleg én kellenék neki? Épp én? Elég vagyok én ehhez? Mit tegyek, milyen legyek, hogy továbbra is egy csodának láthasson és ne hagyjon el?"

Megannyi gyötrelmet adó gondolat, melyek mögött - akárhonnan is nézzük - az áll, hogy elképzelhetetlennek tartod, hogy szerethető maradj, hogy tökéletes legyél a hibáiddal együtt is, és az áll, hogy nehogy váratlanul érjen a boldogság-elvesztésének kudarca. 

Mit "kell" itt megtanulnod, milyen felismerésekre juthatsz itt önmagadról?

A legtöbben itt eltévednek, mert folyton a társuk magatartását vizsgálják - a sajátjuk helyett - és folyton a kedvesük szavait, gondolatait elemzik, hogy újra visszanyerjék a biztonságukat a kapcsolat és a boldogságuk megéléséhez.

Ez bizony tévút, mert sosem a párodat kell megtanulnod kezelni, hanem önmagadat! Mindig a saját működésed, mindig a saját gondolataid szólnak rólad, ő - a társad - továbbra is csak egy tükör, akiben újra önmagadat: a korlátaidat, a blokkjaidat, az elveid béklyóit láthatod meg, ha ügyes és tudatos vagy!

Tanít a félelem arra, hogy lásd meg, hogyan GONDOLKODSZ, és milyen gondolati sémák, elvek, hitrendszerek, szabályok korlátoznak épp. Mert, valahányszor csak félsz, az elméd működésében vagy és nem a szívedben. Az elmédben pedig nincs más, mint a gondolataid: hitrendszerek, normák, elvek, szabályok, tiltások, stb. Kizárólag ezek tudnak számodra rossz pillanatokat okozni.

Az, ahogyan egy helyzetről gondolkodsz, meghatározza az érzéseidet és az állapotodat. 

  • Nézd hát meg, hogy mit gondolsz, és kezdj el kérdések között élni: "miért gondolom én ezt? - Mi van, ha a dolgok épp másképp vannak?" Miért fontos nekem ez? ... és Miért hiszem, hogy csak nekem lehet igazam?" Vajon mit nem vettem még észre? Hogyan gondolkodhatnék másképp? Milyen nézőpontok vannak még?"
    Ez itt az, ahogyan önmagadat megismerheted. Ez az, amin keresztül önmagadról és saját működésedről felismerésekre juthatsz!
  • Amikor már önmagadra ismersz, amikor látod milyen gondolati sémák működtetnek és MEGÉRTÉSRE jutsz önmagaddal kapcsolatban, akkor nyílik lehetőséged arra, hogy változtass is ezeken a működéseken!
    Mindig a gondolkodásoddal kezdd a változtatást! Hogyan? Tudd, hogy végtelen nézőpont áll rendelkezésedre minden egyes helyzetben ahhoz, hogy kapaszlkodókat találj és a félelmeidből erőt kovácsolhass magad számára!

Közben pedig van itt egy fontos momentum, amit nem árt, ha szintén számításba veszel:

Ugyanaz a működés a kedvesedet is meghatározza. Ő is fél. Nála is van elmés, egós működés. Ő is épp ezeket a kérdéseket, kételyeket és szorongást éli meg. A nők és férfiak e tekintben nem különböznek. Akinek elméje van, annak félelmei is vannak, és ezek megjelennek a nagy szerelmi mámor kezdeti hetei után és utat törnek maguknak.

A párod félelmeit nem tudod kezelni, mert nem a Te dolgod. Hiába nyugtatod, ha ő engedi, hogy megnyugvásra találjon, akkor "hazatalál" önmagához, de ha nem engedi, akkor örök szorongó és menekülő válik belőle a kapcsolatban. ÖNMAGA elől menekül - csak nem tudja még. 

Csak a saját félelmeidet tudod kezelni. Azzal, ahogyan fentebb írtam. Ezt azonban tedd is meg! Hívd újra segítségül azt is, amit a szívedben éreztél! Azt, amit a szerelem lángjának pillanataiban önmagadról megtanultál, és térj vissza ahhoz a "tételhez", hogy Te vagy a csoda, te vagy a biztonság, te vagy a stabilitás.
Higgy ebben és önmagadban és ez lesz kapaszkodód ahhoz, hogy meglásd azokat a nézőpontokat, melyekkel megoldást is találsz egy-egy helyzetre. Így lépj ki az elmédből: hogy láss rá kívülről a téged működtető gondolatokra!

Mire tanít a párkapcsolat tükre a csalódások idején?

Óriási tanítások, és mégis csak kevesen mernek ilyenkor a tükörbe belenézni.
Legtöbben inkább elmenekülnek önmaguk elől.

Amikor haraggal, csalódottságtól kikelve önmagadból magad mögött a kapcsolatot és a helyzetet, akkor valójában viszed magaddal a haragot, a megoldatlan - feloldatlan belső harcodat - és csak menekülsz. Nem a vesztes helyzet elől menekülsz ilyenkor, hanem önmagad elől. Ez pedig képtelenség... és épp ezért nem leszel jobban a szakítás után sem, mert a "nyomor" a fejedben van, ott marad veled, miközben elvágtad az utat, hogy ezt közössen rendezhessétek.

A csalódás idején önmagaddal háborúzol valójában és nem a pároddal.
Tulajdonképpen mindig önmagaddal létezel, a párod még ilyenkor is csak egy tükör a számodra. Te vagy az, aki épp szenved, és így a szenvedésed benned keletkezett, benned buzog és benned kell kezelni.

Miből ered a csalódásod? A párod követett el valamit?

A csalódásod nem más, mint az, hogy nem az történik, amit elvártál, nem az történik, amiben hittél.
A csalódásod valójában nem a párod tetteiről szól, hanem arról, hogy Te miben akartál hinni. Ilyenkor egyértelművé válik, hogy a hited, a reményeid, az elvárásaid milyen erőteljes kapaszkodót jelentenek az elme számára. A csalódásnál azonban ez megtörik: porig rombolódik a hited, megtörik a reményed és sárba tipródnak a biztonságot jelentő elvárásaid. Ott állsz tétován, magadra maradva kapaszkodók nélkül a legnagyobb elhagyatottságban, kiszolgáltatottságban, tehetetlenségben.

A legtöbben tévesen ilyenkor a párjukat hibáztatják - logikusnak tűnő egós reakció ez, hiszen az ő tettei nem illenek a képbe! De tévedés ezen a vonalon bosszankodni, mert az ő gondolatait, tetteit nem fogod tudni megváltoztatni. Hiába toporzékolsz, hisztizel és vagdalkozol hát ő vele, ezzel sajnos nem fog kioldódni belőled a csalódásod.

Ezért nem a társadnak kell szerepelnie a fókuszban! A megoldás ismét benned keresendő és az ilyen helyzet nyomán óriásit tudsz önmagadról tapasztalni - de csak akkor, ha nem ragadsz abba bele, hogy az ő tetteit elemzed:

Milyen felismerésekre tanít a csalódásokkal teli helyzeted?

  • Ülj le önmagaddal és beszélgess magaddal egy kicsit! Terítsd ki a lapjaidat önmagad elé arról, miben hittél eddig, mit vártál el a párodtól, miben reménykedtél és MIÉRT? Miért ezek jelentették a biztonságodat? Miért csak ezek létezhettek számodra?
  • Vizsgáld meg, mi fáj a legjobban - azok mögött a gondolataid mögött ismét elvek, szabályok, dogmák, korlátok, tiltások húzódnak meg, melyeket régóta cipelsz magaddal!
  • Lásd a gondolataid kívülről és tudd, hogy a gondolataid NEM TE vagy, azok csak a részeid és szerencsére TUDATOSAN megváltoztathatóak!
  • Keress olyan új aspektusokat, nézőpontokat, amelyek újra biztosnságot tudnak adni a számodra! Ezzel az elme megnyugszik, újra felöltődik a benned lévő űr HITTEL és reménnyel, újra stabil leszel!

Ismét hívd magadhoz, idézd fel magadban azt az erőt, amit a szerelem elején tapasztaltál meg magadban! Éld át, erősítsd magadban, hogy Te az a csoda, az a stabilitás vagy, és hidd, hogy ez jobban múlik rajtad, mint bárki máson az életedben!

Persze, mindezek után még lehet az a döntésed, hogy a kedvesedet elhagyod. De a szakítás csak akkor tud majd békével történni benned, ha közben a csalódást önmagadban kezelted. Ekkor a szakítás már nem menekülés lesz. Ezt onnan fogod tudni, hogy továbbállni nem haraggal és szenvedéssel, hanem kerek egészként fogsz tudni. A párodra szeretettel gondolsz majd, és azzal a tudattal, hogy nagy tanítást hordozott számodra a vele való kapcsolat.

Még a csalódással is több lettél így, látod? Hiszen önmagadra lelsz, önmagadból oldasz ki nem működő hitrendszereket, légvárakból nyert reménykedéseket és alaptalan elvárásokat!

Mindig visszakanyarodik az élet minden tapasztalása ahhoz, hogy lásd meg, mekkora erő van benned! Lásd meg, hogy önmagadat kell egységbe hoznod ahhoz, hogy a kapcsolataid is békésen működjenek!

Önmagadat fedezd fel a kapcsolatod minden történésében, minden vitájában, minden élményében, mert ezek a felfedezések juttatnak előbbre a boldogságod és a boldog kapcsolódások felé. 

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni...

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

1
Szűcs András (Andris)
2017. 11. 05. 12:22 | válaszolj erre
Köszönöm szépen!Ennyire kerek, teljes egészében szívemhez/szívemből szóló írást kerestem már egy jó ideje!Nnnnaaa, most megkaptam!S még a páromnak is feltudtam (összebújva), olvasni!Te tényleg tündér vagy!

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« Jan 2018. Február Márc »
HKSzeCsPSzoV
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign