Többet játszmázol önmagaddal, mint a pároddal...

Címkék: játszmamegfelelési kényszerkissebbségi komplexusbűntudatelmeegó

"Nem akarok már játszmákat! Tiszta lapokat akarok!" - Te is ezt mondod? Elfáradtál abban, hogy mást mutass, mint amit valójában érzel és megélni szeretnél. 
Őszinte akarsz lenni és azt várod, hogy a társad is legyen az.

A legtöbben ezt értik játszmák alatt:

• amikor valaki nem hív fel, pedig szeretne, de szándékosan "kiéheztet",
• vagy azt, amikor féltékennyé akar tenni, csak, hogy érdeklődőbb legyél.
• vagy fordítva, amikor a nő azt mondja: "ne keress többé", és közben folyton a telefont lesi, mikor hívja őt mégis a párja. A valódi szándék ugyanis épp az volt, hogy a férfit nyomulásra bírja - hogy ő maga még több energiát kaphasson a kapcsolatból.

Valóban tipikus játszmák ezek - de ezekből sem a másik ember felé szóló őszinteség hiányzik, hanem leginkább a "játékosok" önmaguk felé valódi, őszinte rálátása. Legtöbben nem a párjukkal játszmáznak, hanem ÖNMAGUKKAL.

A legtöbb játszmát talán Te is önmagaddal folytatod le

Ezek között is van jónéhány "tipikus játszma", amit elég sokan követnek el önmagukkal szemben ahhoz, hogy már érdemes legyen beszélni is róla!

Olvass tovább!

1. Az egyik tipikus játszmád önmagaddal az, amikor azt hiszed "nem vagy elég, nem vagy elég jó!" - a kissebbségi komplexusod

Minden emberben ott van ez a mondat. Mindenki érezte már az ehhez tapadó kétségbeesettséget. Azt élhetted meg, hogy bármit teszel, valakinek - aki nagyon fontos neked - vagy túl kevés leszel, vagy túl sok, vagy egyszerűen nem tudsz olyan lenni, amilyet szeretni tudna.

Gyerekkorból hozzuk ezt is legtöbben és nem azért, mert a szüleink nem figyeltek és nem dicsértek eleget, hanem azért, mert alapvető elme-beli működés, hogy kifelé figyelsz, és meg akarsz felelni mások elvárásainak. Minél fontosabbá válik valaki számodra, annál fontosabbá válik a szeretete, az elismerése, a visszajelzései, mert Te is azt akarod érezni TŐLE, amit te érzel iránta: szeretet, elismerést, rajongást, vágyat!

Meg kell "szolgálnod" vajon az ő szeretetét? Nem! Mégis ez történik! 

Olyan mértékben fontossá teszed, hogy az ő értéke túlnő rajtad. 

Úgy hiszed tudatosan vagy tudat alatt, hogy olyan társat "fogtál ki", aki minden képzeletedet felülmúlja, vagyis lényegesen értékesebb a szemedben, mint amilyet elképzelni tudtál volna magadnak. A társadat túlértékeled, túl fontossá teszed az életedben, - fontosabbá és értékesebbé teszed önmagadnál - és így folyton csak kullogsz a nyomában, hogy kiérdemelhesd őt.

Amíg ő is szeret és amíg azt érzed, hogy te is tudsz fontos lenni, addig nincsen gond.

A játszma valódisága akkor csúcsosodik ki, amikor már nem kapod azt a kapcsolatban, amit szeretnél. Az energiára és figyelemre azonban szükséged van, hát megpróbálod "kihisztizni" azt, ami jár neked - szerinted. Csakhogy a hisztid, még, ha jogosnak is véled az egyik pillanatban, egy másik pillanatodban súlyos teherré válik a számodra is. Az empátiádból kifolyólag gyorsan felméred a helyzetet és önmagadat a párod szemével, és így végiggondolva a saját viselkedésedet, kínosnak éled azt meg.
Legszívesebben elsüllyednél, hiszen olyan arcodat villantottad meg, amivel csalódást okozol a kedvesednek. Már pedig te nem lehetsz rossz... és nem okozhatsz csalódást - így hiszed  - hiszen azzal megkockáztatod azt is, hogy a párod tényleg kidobjon, tényleg ne akarjon többet veled lenni. Legszívesebben elmenekülnél - azt hiszed, hogy előle - valójában azonban önmagad elől akarsz elmenekülni. 

Sajnos önmagad elől azonban nem tudsz elmenekülni! Meg kell ismerned ezt az arcodat is, hogy kezelni tudd!

Egyszerűen nem bírod elviselni a saját reakcióidat, és nem bírod elviselni, hogy így emiatt csalódjon benned a nagy szerelmed. Talán, ha kicsit eltűnhetnél - gondolod - hátha minden visszaállna a normális kerékvágásba.... de nem fog. Ne menekülj el magad elől, ne játszmázz magaddal, hanem lásd meg, hogy épp zajlik benned!

Tökéletes vagy! Ugyanolyan tökéletes, mint a párod. Nem vagy kevesebb, nem vagy rosszabb! Épp olyan főnyeremény vgy, mint ő neked! Akkor is így van ez, amikor hisztizel. Igen, akkor is te vagy TE, amikor érvényesíteni akarod azt, ami neked fontos! ... és akkor is szerethető vagy és tökéletes, ha épp nem a legszebb arcodat éled és mutatod meg!

Ne húzz magadra álarcokat, vállald bátran a rosszabbik oldaladat is! Minél inkább meg mered élni ezt, annál biztosabb, hogy kezelni is megtanulod! Ehhez csupán annyi kell, hogy ezzel a tudatossággal figyeld magad minden egyes pillanatodban!

2. Egy másik tipikus játszmád magaddal az, hogy "jó kislány / jó kisfiú" akarsz lenni - ez a megfelelési kényszered. 

Meg akarsz felelni az elvárásoknak. Jó és jóságos akarsz lenni. Nem akarsz csalódást okozni, nem akarsz nemet mondani. A megfelelésed ahhoz köthető, hogy a számodra fontos emberek ne pártoljanak el tőled. Nem akarod őket elveszíteni, hiszen, ha elveszítenéd, akkor nem kapnál tőlük többet figyelmet, elismerést, gondoskodást - vagyis egy szóval: energiát.

Legtöbbször valójában nem egy másik embernek akarsz megfelelni, hanem egy olyan képnek és elvárásnak, amit TE támasztasz önmagadnak. Egyszerűen JÓ ember akarsz lenni. Olyan JÓ ember, amilyennek TE elképzeled a JÓ embert. 

A te elképzelésed és szempontjaid azonban nem a tiédek! :) Hogy lehet ez? 

Bár, azt hiszed, hogy te épp önmagadnak akarsz megfelelni, valójában azonban csak mélyen azonosultál azokkal az elvárásokkal, amikkel a neveltetésed vagy a társadalom állít eléd, hiszen ez az, amit ezek neked tanítottak. Ezek alapján születik meg benned a kép arról, hogy mit kell tenned, ahhoz, hogy jó nő/ férfi, jó anya/apa, gondos háziasszony, tökéletes feleség /férj, jó munkaerő... stb lehess.

Az, aki alkalmazkodik és követi benned az elvárásokat, az nem Te vagy, hanem a megfelelési kényszered. Aminek pedig meg akarsz felelni, az sem te vagy, csak hiszed. Ez ugyanis mind megtanult norma, elv, szabály, ami a társadalmi elvárásokból fakad.

Ha már azt veszed észre, hogy képtelen vagy egyetlen pillanatra is megállni, ha nem tudsz nemet mondani, pedig jó volna, és. ha folyton fáradt vagy, vagy csak loholsz versenyt futva az idővel, akkor itt az ideje belátni, hogy nem a saját életedet éled.

A megfelésed túlnőtt rajtad, és egy "robot vagy".

Nem kell jó kislánynak / kisfiúnak lenni, ha egyszerűen néha rossz kislány / kisfiú szeretnél lenni! Ne ásd el a saját vágyaidat a megfelelés oltárán! Vállald bátran, ha mást akarsz tenni, mint amit eddig elvártál magadtól! Hidd el, aki komolyan szeret, az nem fog elmenekülni tőled akkor sem, ha nem játszol "tökéleteset". A tökéletes ugyanis unalmas... 

3. Tipikus játszmád az is magaddal, amikor lelkifurdalásod van akkor, ha boldog és sikeres vagy! 

Furának tűnik? Ki is akarna magára haragudni azért, mert jól megy neki?

Nem is hiszed, milyen gyakran előfordul ez, talán veled is!

Képzeld el, hogy jól megy a szekered, miközben a párodnak, vagy az édes testvérednek nagyon nem. Tudod, hogy sokat küzdenek, és tudod, hogy megérdemelnék végre ők is az elismerést, sikert és boldogságot, de épp nekik "nem adatik meg". Nem mersz örülni a saját sikerednek. Nem is hiszed el, hogy tartós lehet.

Azonnal  bekapcsol 2 játszma is ilyenkor a buksidban:

• A veszteségtől való félelem azt mondatja veled, hogy légy résen, mert ez most "túl szép, hogy igaz legyen" és arra int, hogy figyeld a közelgő fekete-leves előjeleit. A veszteségtől való félelem megnyirbálja az örömérzetet és óvatossá tesz a boldogság megélésében. Ezzel gyakorlatilag elutasítod a boldogságot, nem mered megélni.
• A "nekem sem jár" c. program pedig azt mondatja a fejedben, hogy nem lehetsz boldogabb, mint a szeretteid, akikért felelősséget érzel. Ha boldogabb lennél, azzal ugyanis nekik még kontrasztosabb volna a világuk. Ők még elesettebbekké válnának, és az neked sem lesz jó. Inkább "elutasítod" a boldogságot és a siker megélését, így nem fogsz KITŰNNI az "átlagból", "nem fogsz különbözni a normálistól".

Ez a 2 program, ez a 2 játszma talán benned is munkálkodik. Vedd észre és engedd meg magadnak a JÓT! Örülj, hogy jó dolgok is történnek veled és tartósítsd ezeket az életedben! Légy nyitott a jóra, láss meg lehetőségeket és inkább segíts másoknak, hogy ők is megláthassák - ahelyett, hogy magadat is visszafogod az ő érdekükben!

4. A bűntudatod is egy játszma önmagaddal - ami visszaránt a múltba, kiléptet a jelenből és szenvedésbe taszít - miközben megoldást nem ad

Azt gondolod, hogy a bűntudat hasznos... hát persze, hogy ezt gondolod, hiszen a társadalom ezt programozta beléd. A te bűntudatod mindenkinek hasznos körötted, kivéve neked. A környezeted számára ugyanis a bűntudatod azt sugallja, hogy nem fogsz vétkezni másokkal szemben. A te bűntudatot mások számára biztonságos, mert téged átláthatóvá, megbízhatóvá tesz.

Csakhogy a lelkifurdalás és bűntudat neked biztosan NEM jó érzés. Szorongsz, feszengsz miatta és haraggal telve bántod magad. Érzed is, ahogyan egyre erőtlenebbé válsz. Bűnteted magad, bántod magad, megvonod a MEGÉRTÉST és hitet magadtól. Ha pedig így elutasítod önmagad, azzal kilépsz a saját életedből, kilépsz önmagadból. Sosem az a dolgod, hogy ne éld az életedet! Nem út az, hogy eltérsz a számodra örömöt adó forrástól.

Az hamis felelősségérzet, amikor mások elvárásai szerint önmagaddal mész szembe.
Azért hamis felelősségtudat ez, mert a dolgod az, hogy boldog legyél. A saját boldogságod az életfeladatod, az életed célja, és ha nem vállalsz azért felelősséget, hogy ezért te tegyél, akkor épp tévúton jársz.

A bűntudat egyébként is a múltba ránt vissza és ott is ragaszt, miközben valóban ÉLNI, tenni, cselekedni csak a jelenben lehet!

Ne hidd el az elmédnek, hogy a bűntudat segít! Lehet, hogy jogosan érzed, de mielőbb bocsáss meg magadnak és indulj megtalálni a LEHETŐSÉGEKET, hogy helyrehozd és előre mozdítsd a dolgokat a szorongató önmardosás miatt.

Ne játszmázz önmagaddal sem, ha már mással nem akarsz! Lásd meg, kimeríthetetlen tárháza van annak, hogy milyen módon tudod sakkban tartani vagy akadályozni önmagad! 

Fedezd fel a saját működésedet, tarts velünk ebben, segítünk az önismereti utadon kalandozni, felismerésekre jutni! Kezdd ezzel, nagyon sok segítséget nyersz belőle: A könyvről... >>>