feb20

Nem azzal van a baj, hogy szerepeket játszol, hanem ....

Címkék: önzéshazugságegojátszmákelvárásokbiztonságszerepek

Nem azzal van a baj, hogy szerepeket játszol a kapcsolatodban, hanem azzal, hogy nem tudsz róla...

Játszmák, és szerepek, álarcok és egózás... ezek azok, amiktől mentesíteni szeretnéd önmagadat és a kapcsolatodat is. Igaz?

Szeretnéd megélni a tiszta szeretet, az elfogadás, a bizalom és őszinteség együttes biztonságát... és talán nem is sejted, hogy mindaz, ami ellen "küzdesz", azt táplálod azzal, amire vágysz.

Hogy is van ez?

  • Az őszinteség - avagy az objektív IGAZSÁGOK hajhászása - a biztonságod érdekében, rengeteg csalódást okoz
  • A bizalom - pedig nem más, mint annak elvárása, hogy a PÁROD TEGYEN úgy, hogy Te biztonságban érezhesd magad (érzelmileg)
  • Az elfogadás - amit a legtöbben nem értenek és azt hiszik, azt jelenti, hogy a párjuk számára minden legyen úgy jó, ahogyan ők képzelik és szeretnék
  • ... valójában mind az EGO játszmáit erősítik és csak korlátot és gátat szabnak a tiszta szeretet áramlásának.

A szeretet a boldogság maga, és bizony időnként semmi köze nincsen ahhoz a biztonsághoz, amit a (halandó) egós-elme vágyik bebiztosítani.

Épp ezért van az is, hogy minden egyes kapcsolatodban - még a MAGADDAL való KAPCSOLATODBAN is - szerepeket játszol és játszmákban veszel részt! Ez pedig időnként kellemetlen helyzetekbe sodor, máskor viszont kifejezetten kellemes következményeket teremt. Így aztán nem az a "feladat", hogy kiírtsd a játszmákat, hanem sokkal inkább az, hogy felismerd, elfogadd azokat, meglásd a hasznukat, és úgy tudd megélni azokat, hogy végre JÓL érezd magad és boldog lehess!

Olvass tovább!

Nem azzal van a baj, hogy szerepeket játszol, hanem ....

Képzeld el, hogy leülsz játszani egy társasjátékot...

Tisztázzátok a szabályokat a játékosokkal és azokhoz tartva magadat, kapsz egy bábut, akivel "lépdelve" akadályról akadályra, feladatokat teljesítve JÁTSZOL a győzelemért és a JÁTÉK ÖRÖMÉÉRT. Közben a legfontosabb dolgod talán nem is a feladatok teljesítése, hanem az, hogy JÓL ÉREZD MAGAD!

Ha csak a győzelem a cél, és azonosulsz a játék béli bábuddal, avagy a szerepeddel, akkor a játékot véresen komolyan véve, hamar valódi konfliktusba fogsz keveredni a többi játékossal és nem fogod élvezni a játékot. Ha  tehát csak a győzelem a cél, akkor nagy az esélyed arra, hogy csalódj és hogy balszerencsésen végződjön a játék a számodra. Győzni ugyanis egyszerre - egy partiban - mindig csak egy játékos tud. Igaz?

Ez a kulcsa az életednek is!

Az élet egy hatalmas terepasztal, ahol hasonlóan megkapod a játékostársakat, a feladatokat, és szabályokat is. A szabályokat persze az életben több szinten is kijelölitek: mert kijelöli a társadalom neked, aztán kijelöli neked a munkahelyed, kijelöli a párod a kapcsolatodban, a szüleid, a gyerekeid és Te magad is.

Az, hogy a céljaidat elérd - és teljesítsd a feladataidat - megteremti azt, hogy ütközni fogsz másokkal, és lesznek, akikkel együttműködnöd kell. Ha csak a célok a fontosak, vagy, csak a szabályok, akkor a szerepeid véresen komolyan rád égnek és te nem fogod tudni jól érezni magad a rádégett "bőrödben".

Élvezd a játékot... de ehhez tudnod kell, hogy játszol!

Játszol életed minden egyes percében!

Játszol önmagaddal és játszmák részese vagy a kapcsolataidban is

1. Az a fránya bizalom:

"A kapcsolatok alapja a bizalom" - mondják. Ez azonban az egók mondása.

A bizalom ugyanis nem más, mint annak elvárása, hogy a másik ember viselkedjen úgy, hogy Te biztonságban érezhesd magad! Ő legyen olyan és tegyen úgy, hogy Te rábízhasd magad!

Ez a gondolat, ez az elvárás, amit bizalomnak hívsz azon túl, hogy jókora "kamu", még függésbe is hajszol, hiszen beleteszed az életed feletti biztonságot egy másik ember kezébe és nem veszed észre, hogy a BIZALMAD kizárólag rajtad múlik.

A Te bizalmadat a TE HITED szüli meg, nem a másik ember tettei. Ha Te úgy hiszed, hogy a párod kiszámítható, átlátható, akkor számodra biztonságot jelent, vagyis megbízható, De vedd észre, hogy ez rólad szól. Hiszel vagy nem hiszel, bízol vagy nem bízol, senki sem dönt és senki sem él helyetted. 

A bizalom eddig a pontig egy önmagaddal folytatott játszma csupán. Azt hazudod magadnak, hogy a párodban kell bízni. A tudatosság azonban felfedi előtted, hogy a bizalmad RÓLAD szól. Te hozod létre, miattad törik le, csak Te tudod fenntartani.

A "bizalom" azonban onnantól már a kapcsolat játszmája lesz, amint számonkéred ezt a párodon. Ha őt kezded HIBÁZTATNI azért, mert Te nem tudsz, vagy nem akarsz megbízni benne, akkor már rég elvesztetted a valóságodat. Harcolsz magaddal és a pároddal azért, hogy BIZTONSÁG-ban lehess.

Vedd észre a játszmádat!

Előbb vedd észre, hogy önmagadnak hazudsz, aztán vedd észre, hogy a pároddal mit "játszol"! Azt játszod vele, hogy a kezébe akarod tenni az életed feletti irányítást, a biztonságot és elvárod, hogy ez neki is legyen így jó. Ő pedig azt fogja játszani - a legtöbb esetben és előbb-utóbb - hogy nem akar neked biztonságot adni, ha közben az ŐT KORLÁTOZZA. Ki fog hátrálni, nem akarja megszolgálni a Te biztonságodat és talán menekülőre is fogja.

Ha te ilyenkor megbélyegzed azzal, hogy felelőtlenül eltűnik... akkor még mindig játszmázol mind a kettőtökkel, ugyanis nem ő, hanem te vagy a felelőtlen, mert te nem akarsz önmagadért biztonságot és felelősséget vállalni, hanem TŐLE VÁROD, hogy érted és helyetted is megtegye!

2. A konfliktuskerülés - a menekülők és a megfelelési kényszeresek

A konfliktus-kerülés legtöbbször megfelelési kényszert is okoz. Gondolj csak bele! Aki nem akar konfrontálni, az vagy elmenekül, vagy bólogat és törekszik megfelelni. Aki kerüli a konfliktust minduntalan, az bizony benne él a konfliktusban, hiszen a helyzeteit nem oldja meg, nem kezeli. Leginkább nem úgy kezeli, ahogyan az számára is kielégítő megoldást nyerhetne.

Miért nem kezeli? Miért menekül, vagy miért akar megfelelni?

Talán azt mondhatnánk a leginkább, hogy szüksége van azoknak az energiájára (szeretetnek hívja), akikkel a konfliktusa eredne. Nem akar csalódást okozni, nem akarja megélni azt a veszteséget, hogy elforduljanak tőle, elhagyják, vagy összeszidják. Nem akarja azt MEGÉLNI, hogy Ő KEVÉS vagy túl SOK... mert azzal egészen biztosan nem kellene már ő annyira, amennyire neki fontosak a többiek. Ezt persze nem biztos, hogy bevallaná.

Egyszerűen FÉL a KUDARCTÓL, fél a visszautasítástól, fél attól, hogy bebizonyosodik, hogy ő nem elég (jó).

Amíg nem ismeri fel, hogy a helyzeteket akár meg is oldhatná, és ha ő hoz döntéseket, akkor is SZERETHETŐ marad, és amíg fel nem ismeri, hogy néha elbukni is hasznos lehet, addig marad a játszma önmagával és a kapcsolataival is. Egyszerűen ki kellene engedni a kéziféket és megengedni önmagának, hogy HIBÁZZON.

Aki mellette akar maradni, aki fontos, az így is maradni fog. Aki nem az, azért pedig nem kár. Vállalni önmagát a hibáival és hibázásaival együtt nem is olyan nagyon kockázatos, mint hisszük! 

Ez a játszma valójában önmaga felvállalásáról, önmagával való békéről szól annak fényében, hogy be kell látni, hogy a másoktól jövő energia is tartósabb, és jobb lesz, ha meri vállalni önmagát hibástul. 

3. Az önzés és az önzetlenség hazugságai:

Az önzésről azt tanítja a társadalom, hogy az egy bűnös és elítélendő dolog, mert olyan végletet magyaráz bele, ami arról szól, hogy az önző ember átgázol másokon csak azért, hogy neki jó legyen!

Valójában az önzés nem ez.

Az önzés azt jelenti, hogy úgy élsz - és MINDEN egyes élőlény - úgy él, hogy élhessen! Minden a túlélésről szól és így minden arról, hogy számodra jó legyen! Te is így élsz!

Közben hozol olyan döntéseket, hogy amikor Te jól jársz, a szeretteid és a számodra fontos emberek is jól járjanak. MERT NEKED FONTOSAK ők is. Kinek? Hát neked! Vagyis, látod, azért teszel jót velük, mert te akarod így, mert neked fontos, mert ebből Te is energiát nyersz. Jónak lenni jó, mert a tudat, hogy jóságos vagy, energiával tölt el. Meg se kell, hogy köszönje más, ha te tudod, hogy jó voltál, akkor egyszerűen jobban érzed magad: feltöltődsz. Igaz?

Hát ez az! Ne hidd azt, hogy a kapcsolatodban Te MINDENT a PÁRODÉRT teszel, mert ez nem igaz! A legtöbbször azért teszel jót vele, mert az neked is jó! Sokszor azért, mert így jobban fog szeretni, elégedettebb lesz veled, jobban fog kötődni hozzád, és így viszonozni fogja a felé áramoltatott energiáidat. Lásd csak be! :) Most légy bátran őszinte magaddal!

Amint belátod, hogy önmagadért cselekszel, máris új színt kap a kapcsolathoz való hozzáállásod. Ha tudod, hogy azért vagy jófej, mert Te akarsz az lenni, akkor már nem rajta fogod számon kérni. Egyszerűen örülni fogsz annak, hogy jófej vagy, és nem fog gondot okozni, ha ő épp nem viszonozza feléd. Érted már? Neked lesz könnyebb, te fogsz kevesebbet csalódni, amint felméred és megérted, hogy valójában ÖNMAGAD miatt cselekszel őérte. 

4. Az elvárásaid... a biztonságod apró kulcsai

Az elvárásaid nem szólnak másról, mint arról, hogy Te tartod magad olyan "normális" tettekhez, amiket megszoktál, megtanultál, biztonságosnak tartasz. Ezektől válik kiszámíthatóvá az életed. Ha a dolgok az elvárásaid szerint alakulnak, akkor azok számodra jól kezelhetőek.

Csakhogy a párodnak is vannak elvárásai. Azok pedig az ő számára normálisak és az ő szokásaihoz, tanult normáihoz igazított formákat jelölik. 

A játszmák jórésze a kapcsolatban ezekről szól. Az eltérő elvárások, eltérő szokásajogot, és persze kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot szülnek.

Az elvárások szülte játszmák pedig nem szólnak másról, mint arról, hogy meg akarjátok győzni egymást arról, hogy minden úgy jó, ahogyan számotokra külön-külön megszokott és normális. A különbségeket számon kéritek egymáson és a helyett, hogy örülnétek egymás világának, valójában a saját képetekre akarjátok formálni egymást. Aki erősebb, az talán csatát nyer, de minden ilyen kierőszakolt, egymásra kényszerített normával gyengíteni fogjátok a kapcsolatot, és önmagatokat is.

A játszmát felismerve, könnyen beláthatod, hogy ismét a biztonságodat hajszolod. Azt játszod, hogy elvárod, hogy a másik ember legyen olyan, amilyen neked jó, tegye azt, ami neked jó. Ő pedig azt játssza, hogy vagy szembe száll, vagy igazodik hozzád.

Ismerd fel, és egyszerűen lépj ki a játszmából azzal, hogy nyitottá válsz arra, ami a párodból jön és megvizsgálod, hogy az jó lehet-e a te számodra is. Sok elvárás ugyanis csak presztizsből születik. Valójában nem is az a forma a fontos, ahogyan elvárod, hanem inkább az ENERGIA, amit abból nyerni tudsz.

A játszmák és szerepek az EGO-dból születnek azért, hogy biztonságban légy és mindig kapj ENERGIÁT másoktól

Minden kapcsolatod, és minden kapcsolódásod másokkal arról szól, hogy energiát cserélj velük. Te is adsz, és ők is adnak neked. Ez a csere a figyelmen, gondoskodáson, szavakon, érintéseken... stb-n keresztül áramlik közöttetek és többnyire azokat a kapcsolataidat tartod jónak, ahol ez az energiacsere a számodra egyenrangú, vagy akár a számodra többet nyújtó.

Az egos elmédnek van szüksége erre a külső energiaforrásra, hiszen az egód az, aki / ami csak kifelé tud figyelni és folyton rajtad kívül keresi a boldog-ulás forrásait. Ezen nem tudsz változtatni, ne is bánkódj hát emiatt. Egyszerűen energiára van szükséged - és ezt az energiát az egod többnyire más emberektől szerzi meg. Ez így természetes, ez így van jól. Nem érdemes ezt se tagadni, se küzdeni ellene.

Amint tudatosan rálátsz erre, beláthatod, hogy miért is van szükség a játszmáidra. Azért hát, mert ezzel nyered meg másoktól azt az energiát, amiben biztonságban érezheted magad, amivel számolni és gazdálkodni tudsz.

Mit tehetsz, ha játszmába kerülsz, de neked az nem jó?

Mit tehetsz mások játszmáival, melyeket feléd indítanak?

Az első lépés az, hogy ismerd fel, hogy a játszmák léteznek. Ezek nem gonosz és megátalkodott dolgok. 

1. Fedezd fel, hogy épp játszmában vagy! Aztán nézd meg, hogy kinek a játszmája az. Ha te indítottad, akkor fedezd fel, hogy miért vágysz épp energiára és mit is akarsz épp bebiztosítani! Ha a másik fél játszmájába csöppentél, akkor fedezd fel, hogy mit játszik épp, és milyen SZEREPET szánt ebben neked! Nem kell haragudnod rá ezért, mert hisz nem más motiválja, mint csupán az, hogy így akar érvényesülni, boldog-ulni és energiát nyerni. 

2. Mondd ki magadban bátran, hogy: "ez egy játszma. Most azt játszuk, hogy...."

3. Ezek után dönthetsz és fogsz is: részt veszel-e a játszmában - és ha igen, akkor játszd, élvezd, éld meg szenvedéllyel! Vedd fel a SZEREPET és alakítsd úgy, hogy ÉLVEZNI TUDD!

4. Vagy dönthetsz úgy is, hogy KISZÁLLSZ belőle. Ha kiszállsz a játszmából, akkor azzal már győztél, mielőtt elkezdted volna. Ez nem feladást jelent. Ez azt jelenti, hogy most így nem akarsz energiát áramoltatni. 

Hogyan lépj ki a játszmából?

  • A legegyszerűbb, ha tükröt tartasz a párodnak és szépen elmondod neki, hogy észleled, mit akar "játszani". Vetítsd ki elé, hogy látod, mire törekszik, és mit akar nálad elérni.
  • Biztosítsd arról, hogy ez a játék nem kell ehhez, ez így felesleges, mert, vagy már adott az, amiért "harcol", vagy sosem lesz adott... Ez legyen a ti helyzetetek függvénye.
  • Adj neki energiát úgy, ahogyan Te tudsz és te szeretnél és ne úgy, ahogyan ő ki akarja belőled facsarni. Értesd meg vele, hogy CSAK így tudsz, mert Te ez vagy, és nem leszel soha ő. :)

Nem az a gond, hogy játszmázol szerepekbe bújva, hanem az, hogy nem tudod, hogy játszol és szerepekbe bújtál. Ne azonosulj a szereppel, és nem fog maga alá gyűrni a játszma sem. Lásd meg, mibe csöppentél és dönts, hogy játszol-e vagy sem. Törekedj energiacserékre TUDATOSAN és szeretettel, jó szándékkal!

Kívánok neked ehhez izgalmas felismeréseket!

Szeretnél elmélyedni önmagadban és ebben a témában? Ha igen, kattints tovább ide, és tarts velem: Önelfogadás békében...

Korábbi hozzászólások

2
Kedves Erika!A tükör tartás, na igen. Mindig is jól átláttam az embereken és a játszmáikon. Tudod mi történik az esetek kb 90%- ban, amikor normálisan elmondom nekik, hogy mit észlelek?- "Jaj rosszul fogod fel én ezt nem így értettem"- "Te üldözési mániás vagy"- "Ez csak vicc volt, komolyan vetted"- "Sajnálom, hogy ennyire félreértesz"- "Túlérzékeny vagy"Ez persze érdekes módon megváltozik, ha nem normálisan, hanem nyersen, leteremtően, kritizálva mondom meg nekik, hogy mit észlelek, mert általában olyankor még ha védekezni próbálnak is, a végén becsicskulnak.De maradjunk annál, ha szépen mondom el, mit észlelek. Kb 9% az, aki úgy reagál, hogy beismeri, amit csinál, de még mindig kozmetikázza, hogy nem tudatos/szándékos. 1-2 hétre rá pedig szisztematikusan újra kezdi ugyanazt a játszmát. (tehát még itt is jobb lenne, ha leteremteném és megaláznám, mert azzal elérném, hogy nyomasztaná a jelenlétem és még véletlenül sem jutna eszébe, hogy bármilyen energiát is akarjon tőlem). 1% pedig az, aki szembesítés esetén kimondja nyíltan, hogy igen, bassza a csőröm ez meg ez, mert ez és ez zavar benned, vagy ezt és ezt hiányolom tőled és azért viselkedek így. És akkor ebből már kialakulhat egy értelmes párbeszéd, felvállalt konfliktus, amiből akár építkezhetünk is. Kérdésem, hogy az utolsót leszámítva, előbbi példák mire, vagy kikre emlékeztetnek téged? Mert engem a gyerekekre. Az emberek zöme gyermeki tudatossági szinten van és gyerekként kell velük bánni. Ezt nagyon nehéz volt elfogadnom... Viszont társnak, partnernek... az ember nem gyereket szeretne, mert az ember általában világra b@sz egy gyereket, ha azt szeretne.
1
Na igen,a játszmák. A megfelelési kényszer nagyon igaz rám. Tetszik az a mondat,hogy aki kerüli a konfliktust,az folyamatosan benne él. Mélyen egyetértek azzal,hogy az ember végsősoron mindent önmagáért tesz. Azért jó,(vagy játsza a jófiút,jókislányt),mert ettől ő érzi magát jobban. Különösen igaz ez a szülőkre. "nekem,mindenem a gyerek". Nem baj,ha én szenvedek,cdak a gyerekemnek legyen jó! Meg hasonlók. Aztán,ha a gyerek ellentmond,akkor jön a "amíg az én kenyeremet eszed..." szöveg. Ez nem jó befektetés. A gyerek nem kérte,hogy megszülessen. A szülő akarta,utána meg szemrehányást tesz a gyerekének. Sok szülő sajnos azért neveli a gyerekét,hogy legyen aki idős korában kiszolgálja. Mint amikor valaki csirkét nevel,minden jót megad neki,hogy aztán a végén finom húslevest egyen. Ez aztán az "önzetlen" szeretet!

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign