A szerelem választ, vagy az ego...?

Címkék: boldogságegolélekszívszeretettársfélelembiztonság

Vajon mered-e azt választani és megélni, amit és akit szeretsz? Vagy sokkal inkább biztonságra vágysz, és inkább azt választod, ami biztos hátteret, kiszámítható "jövőt" ígér?

Avagy: azzal vagy, akit szeretsz? Vagy azzal vagy, aki szeret téged?

Persze, most mondhatod, hogy: "Milyen kérdés ez? Hiszen a válasz egyértelmű: az a jó társ, akit te is szeretsz és aki viszont szeret"! 

Igen, ez az idilli állapot, amikor minden kölcsönös és benned sem harcol a szív az ésszel a tekintetben, hogy kinek az oldalán vár rád jobb élet, kiegyensúlyozottabb jövő.

A legtöbben azonban nem ilyen egyértelműen választanak. Nem mindenkiben ért egyet a szív és az ész abban, hogy ki is lesz az ideális társ.

Egyszerűen szemet szúr, amikor ez ilyen erőteljesen megmutatkozik, és, ha figyelsz, te is látni, érezni és érteni fogod, hogy mi is ez a dilemma és miből látszik, hogy a választást a szerelem vagy ego hozta-e meg:

Olvass tovább!

Azzal vagy, akit szeretsz, vagy azzal vagy, aki szeret?

Amikor arra a kérdésre, hogy: "Milyen a párkapcsolatod?" - azt válaszolod, hogy "Nagyon szeret a párom, mindent megtesz értem és nekem" .... akkor számodra ez a fontos, és nem az, hogy te magad mennyire szereted azt, akit választottál. A biztonság, az érzelmi kiszámíthatóság a fontos. A fókusz a másik emberen van, azon, hogy teljesüljenek az igényeid és elvárásaid. (Pozitív értelemben)

Itt a kapcsolat az elvárások teljesülése és a biztonság igényén jött létre. (Ezzel semmi baj nincs, ez csak egy tény)

A válaszod ekkor  valójában egy önigazolás arra, hogy "jól választottam, szeretnek, itt biztonságban vagyok, mindig kaphatok energiát a társamtól - teljesíti az elvárásaimat, de valójában nem érzem a boldogságot, hiányzik belőlem a lelkesedés, csak el akarom hinni, hogy ez így jó."

Akkor választasz így kapcsolatot, amikor attól tartasz, hogy akit igazán szeretnél, úgysem fog kitartani melletted. Attól félsz, hogy nem leszel elég annak, akiért igazán lelkesedni tudnál, és attól félsz, hogy elhagyna. Ha elhagyna, az olyan fájdalmat jelentene, ami még jobban megtörné a magadba vetett hitedet. A magány és az, hogy nem érzed magad elég jónak és szerethetőnek nagyon nehezen elviselhető állapot. 

Vannak, akik azt válaszolnák a fenti kérdésre, hogy: "nagyon szeretem a páromat...." - vagyis ők azt élik, nekik az a fontos, hogy a szívük éljen! Az a fontos, amit ők éreznek. Ők azzal vannak, akit szeretnek. Akit a szívük diktál.
Ettől még persze lehet, hogy a kapcsolatuk nem teljesíti az elvárásokat...

...De talán az elvárásokat kezelni könnyebb, ha van szerelem, mint fordítva: szerelmet ébreszteni ott, ahol a elvárások teljesülése volt az elsődleges. 

Vannak tehát:

• olyan kapcsolatok, melyeket a biztonság szül és az, hogy az elvárások beteljesüljenek, de nincs égő lángoló szerelem
• és vannak azok a kapcsolatok, amelyeket a szerelem és a szenvedély szül - de nem biztos, hogy az elvárások egyeznek
• ... és persze van az ideális eset, amikor a szerelem is lobog és közben az elme elvárásai is beteljesülhetnek. 

Akik az elsőt élik, azok még nem merik a szerelmet, a szenvedélyt választani, mert azt veszélyesnek élik meg. Abban az ego örökké rettegésben él, hogy vajon mikor kell szembenéznie majd a szakítással, a veszteséggel, vagy a megcsalatással. Rettegnek, hogy ha ezek megtörténnek, akkor vajon, hogyan fognak megbírkózni ezek fájdalmával. Ezért inkább bebújva a csigaházba, inkább azt tartják szem előtt, hogy biztonságban lehessenek és kiszámítható legyen a kapcsolatuk. 

A biztonságra törekvés, a félelmek szem előtt tartása és az előlük történő menekülés azt eredményezi, hogy "biztonságos" társat választanak. Ez az ego útja. Nem ítélhető el, nem gond ez, csak amennyire biztonságos, épp annyira nincs benne élet sem. :(

Az így választók zöme - nem véletlenül aztán majd - egyszer csak megtapasztalja, hogy lángra lobban egy olyan ember iránt, aki nem a társa, aki csak úgy belecsöppent az életébe, és akit nem választhat, mert egyszerűen nem választhat... nem választhat, mert a hang a fejében azt diktálja, hogy ez nem biztonságos, ez nem erkölcsös, ez veszélyes, ez csalódással jár, ez sérülést fog okozni, és különben is, nem bánthatja meg azt az embert, aki őt eddig is ÚGY szerette...

Az ész (az ego) a biztonságra rendezkedik be - minden esetben - miközben a szív elképesztő szerelmet, szenvedélyt él meg, és magával ragad az energiák ereje.
Ebben a helyzetben szinte szétszakít a kettősség, a bűntudat, a lelkifurdalás a stabil hátteret adó társ és a szerelmet és izgalmat jelentő új társ között.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Nem véletlen az, hogy ez bekövetkezik....
Azért nem véletlen, mert valójában nem az egod vagy, hanem a szíved. Te a szív vagy, a szeretet, a teremtőerő - maga a szerelem - egy hatalmas és végtelen energia, az ÉLET szikrája. Te a LÉLEK vagy. A lélek pedig ez a határtalan erő a mindenséget átható teremtőerő és a feltétel nélküli boldogság része. 

Ez a lélek hozta létre a testedet és a születésed után erre épült fel a személyiséged (az egod) is. A születésed óta épülgetett az egod mindabból, amit megtanult, ellesett és megtanított neki a külvilág.

Amikor a szívedben vagy: boldog vagy! Egyszerűen boldog és gondtalan. Egyszerűen csak létezel és nem gond-olkodsz! Amikor pedig a fejedben vagy - az elmédben, a egod szerint - akkor azonban a biztonságra törekvés vezet. Azért van ez így, mert az egod halandó - mint a tested - így a félelmek, a bizonytalanság, a veszteség, a birtoklás, a megszerzés uralják. Ez így teljesen normális, csak tudd, hogy az egod nem te vagy, ez csak egy részed, épp úgy, mint a szemed, a kezed vagy a májad. 

Amikor csak az egod szerint - vagyis a fejedben lévő - szabályok, normák, elvek szerint élsz és a biztonságra törekszel bármim áron, akkor elnyomod a valódi énedet. Az ego ural, vagyis egy részed extra hatalmat szerzett benned! Az eredendő én energiája, szeretete és tüze azonban előbb-utóbb teret fog kérni az életedben. A valódi ÉN megmutatja önmagát és önnantól menthetetlenül olvadni fog az ego... de erősen fogja tartani magát. Egyszerűen meg kell mutatkoznia, és meg is fog, mert az ÉLET benned is élni akar! 

Minden ítélkezésed, minden kritikus megnyilvánulásod, minden csalódásod és minden félelemből hozott döntésed mögött az áll, hogy a valódi én-ed (a lelked) teret kér, ki akar törni, de az ego falai erősen tartják magukat! Az ego pedig egy sor önigazolással fogja védeni a falait. Amit te szeretnél, de nem engedi meg az egód, azt el fogod ítélni másokban is. Amit mások megtesznek, de te nem mersz - mert az egod veszélyt sejt - azt kritizálni fogod. Amikor pedig valaki felfedezi benned mindezt és rávilágít arra, amit nem mersz meglátni, vagy megélni, akkor meg is sértődsz. Az egod védi magát és elhiteti veled, hogy a te érdekedben teszi.

Nem véletlenül mondják, hogy a szív az úr:

Az elméd (egod)n azért van, hogy téged szolgáljon: megtaláljon megoldásokat arra, amit valóban örömöt, és boldogságot ad neked. Ennek érdekében célokat csinál a vágyaidból, megtalálja az utat azok eléréshez, megszerzi azokat, közben elhárítja a rád leslekedő veszélyeket. Ez az elme feladata, ehhez tartalmaz megoldásokat, programokat, sémákat, szabályokat. 

Nem az a feladata, hogy távol tartson attól, ami örömöt ad, lelkesít vagy éltet. Nem is az a feladata, hogy korlátozzon, és kitalált veszélyekkel letérítsen a boldogságot jelentő útról. Nem az a feladata, hogy a biztonság jelszava mögött elhitesse veled, hogy neked nem jár a boldogság...

Egészen egyszerűen akkor lehetsz boldog önmagad, ha azt választod, ahol önmagad lehetsz. Ahol a szíved boldog élményeit az egod is megérti és támogatja. Ezt keresd, mindig a szívedből indulj ki, és a boldogságod legyen a vezéred! 

Kívánok neked ehhez izgalmas felismeréseket!

Szeretnél elmélyedni önmagadban és ebben a témában? Ha igen, kattints tovább ide, és tarts velem: "Beleszól az ego a kapcsolatodba..."