A szeretethiány - és a formák, ahogyan párkapcsolatban éled

Címkék: szeretetszeretethiánylélekmegfelelési kényszererőszakelfojtáskorlát

Nem jut rád elég figyelem... Épp azoktól, akiket te szeretsz

Úgy hiszed, úgy éled, hogy nem is kíváncsi rád az, aki számodra pedig nagyon fontos volna. Egyszerűen olyan fontos, hogy nem akarsz és nem tudnál nélküle élni. A hiány, amit érzel a figyelme és gondoskodása nélkül, mélyen elkeserít. Már semmiben sem hiszel... leginkább önmagadban nem.

Az állapot elhiteti veled tudatosan és mélyen tudatalattiba ágyazva is, hogy nem vagy elég jó, nem vagy érdekes, nem vagy értékes, nem vagy szerethető.

Azt hiszed, hogy a te "hibád", hogy az, akinek a szeretére vágysz, nem foglalkozik veled eleget.

Mi történik ilyenkor benned és veled?

Olvass tovább!

Alapvetően 2 végletes formában mutatkozik meg a "szeretethiány" , és természetesen e két véglet között élnek az átmenetek is.

• Az egyik formában elkeseredettségedben és tehetetlenségedben mindent elkövetsz, hogy "megszolgáld a másik ember szeretetét".
  Erődön felül őrá figyelsz. Mindent megteszel, hogy neki jó legyen, és magadról úgy gondolkodsz, hogy neked majd jó lesz az, ha a körötted lévőknek jó lesz általad. (Mekkora tévedés sajnos!)
  Megfelelsz és megfelelsz, adsz és szolgálsz... és reméled, hogy fontos lettél, és nélkülözhetetlen vagy. Hinni akarod, hogy annyit nyújtasz és teszel (önzetlenül), hogy ez elég kell legyen, hogy ezt elismerjék, hálával és örömmel fogadják, és így végre szeretetet, elismerést, hálát, köszönetet, figyelmet, gondoskodást, viszonzást nyerj.
  Egyszerűen fontosnak akarod érezni magad - egy másik emberen át.
  
  A legtöbbször azonban a viszonzás és értékelés elmaradozik, mert a másik fél nem kérte, hanem csak elvette, vagy elfogadta, amit nyújtasz. Úgy hiszi, Te akartad azt mindet adni!!! Ha pedig így van, nem érzi azt, hogy elköteleződjön a viszonzásra... és te ott állsz szolga-üzemmódban, másokért önmagadat feláldozva, de óriási hiányban.
  
  (Szeretném, ha látnád, hogy nem önzetlenül adtál, hanem önfeláldozóan. Ez óriási különbség. Azért adsz, mert te akarsz adni, viszonzást remélve, és lám, fáj is, hogy nincs viszonzás. Önmagadat áldoztad fel közben... mert nem szereted és nem éled önmagad. Sőt, ekkor Te épp mások életét éled azért, hogy megszolgáld a szeretüket. )

• A másik véglet az, amikor nem akarod megszolgálni mások figyelmét kedvességgel, hanem egyszerűen erőszakkal veszed el azt, mert az szerinted neked is igenis jár. Ez persze nem tudatos erőszakos "elvétel", hanem tudat alatti.
  
  Azzal erőszakolod ki másoktól a figyelmet, elismerést, gondoskodást, hogy folyton bizonygatsz, okoskodsz, kérkedsz a sikereiddel. Kikerülhetetlenné teszed magad, nélkülözhetetlenné és fontossá azzal, hogy el akarod hitetni másokkal, hogy az vagy.
  
  Az emberek zöme azonban menekül ilyenkor, mert nem szeretik az erőszakot, te pedig megsértődsz, ítélkezel, vagdalkozol, hogy nem érted el, amit akartál, és a "hülyék, már megint nem értékelnek, és nem azt csinálják, amit te akarsz, pedig te megmondtad a tutit..."

Ez a 2 véglet egy ideig egymással is tök jól van. Mert a szolgalélek örömmel néz fel a másikra és táplálja annak önhitét. Remél és ad... hátha visszakap ettől a látszólag erős embertől. Emberünk azonban csak addig udvarol és kedveskedik, amíg a céljait el nem éri, és a rajongást meg nem szerzi... aztán már nem nyújt figyelmet. Ezt a kört futtatják sokáig.

Szeretethiány - megszolgálja vagy kierőszakolja a szeretet, aki hiányban van

De miért? Mi az, hogy szerethiány, miért van ez?

A szeretethiány valójában nem is létezik...

Nem a szeretet hiányzik az embereknek, hanem az, amit szeretetnek hisznek.
A hiány lényegesen mélyebben van. Nem abban van, amit NEM KAPNAK MEG MÁSOKTÓL, hanem a hiány abban van, amit ők nem MERNEK MEGÉLNI ÖNMAGUKBAN!
Vagyis a szeretethiányért nem "csak" a környezet okolható, hanem a megoldás magában az egyénben van!

Az emberek ugyanis azt hiszik, hogy a szeretet az, amikor adnak, és amikor kapnak. Adnak és kapnak figyelmet, gondoskodást, érdeklődést, törődést. Azt gondolják, hogy a szeretet az, amit másokkal kapcsolatban éreznek, áramoltatnak. Ez nem a szeretet. Ez valójában "csak" energia. Az energiád, amit mások felé irányítasz kap formát csupán: formát ölt figyelemben, formát ölt szavakban, elismerésekben, formát ölt gondoskodásban, szívességekben, formát ölthet minőségi idő ráfordításban, vagy ajándékok formájában. Ezt szokták szeretetnyelveknek is nevezni, de ez még mindig, csak az energia, amit mások felé irányítasz.

Ez nem a szeretet, ez csupán az az energia, ami minden kapcsolatban és kapcsolódásban oda-vissza jár-kel két ember között. Ez a félreértelmezett szeretet, az, ami hiányozhat, ha nem kapod meg.

Hiányozhat, ha te szeretnél többet kapni, vagy, ha úgy érzed, hogy te többet adsz, mint amennyit visszakapsz. Nincs egyenlő energiaáramlás, nincs egyensúly a kapcsolatodban, ha hiányt érzel. A szeretethiány, amit az emberek megélnek, valójában ebből az adok-kapokból, és ennek egyensúlytalanságából fakad.
Vagyis tulajdonképpen a szeretehiány a mások általi függésed megjelenése, annak megélése, hogy te mások energiájában méred a saját értékeidet. :(

A szeretet azonban nem ez!

A szeretet nem egy üzlet, és még csak nem is másokról szól. Tudom, furcsán hangzik, de talán sikerül úgy leírnom és átadnom, hogy értsd, és ne kelljen többé a hiányát definiálnod. 

A szeretet te magad vagy.
Ez a lelked, a belső önvalód, a teremtőerőd maga. A lélek maga. Az univerzum egységét adó, mindent átható teremtőerő, az ÉLET maga a szeretet.

Te ebből létezel, ez adja az életedet, ez dobogtatja a szívedet, ez az a szikra, a forrás benned, ami az életedhez szükséges energiát nyújtja. A szíved.
Ez nem misztikum. Olyan ez, mint a gépeknek az energiaforrás, ami "beindítja őket". A szeretet az alaprezgésed, egy energia-állapot, egy létállapot.

Így a szeretet nem is csupán egy érzés. Hiszen nem kell ok hozzá, és nincs feltétele, hogy szeress! A szeretet egy létállapot. Attól feltétel nélküli, hogy nincs határa, nincs kezdete, nincs vége, és senki, de senki nem mondhatja meg neked, hogy kit és mikor szeress, mikor áradj, mikor legyél a szeretet és boldogság állapotában.

Olyannyira nem szabályozhatja ezt benned semmi, hogy még a saját elméd sincs rá elég hatással. Ez okoz is gondot: hiszen nem tudod az elméddel ki és bekapcsolni a szeretetet. Nem tudod azt mondani, hogy "holnaptól nem szeretek, mert nem akarok."

Szeretni - és tényleg szeretni - te is feltétel nélkül tudsz. Senki se korlátozhat ebben téged. A szeretet így nem valakiről szól, hanem rólad.
Valójában nincs olyan, hogy szeretsz "valakit", hanem csak olyan van, hogy: "te szeretsz, szeretetet árasztasz!" Ezt mindenki, aki körötted van ilyenkor: érzi. Kapnak az emberek a fényedből, és töltődnek a belőled áradó energiából a nélkül, hogy te szándékkal akarnád őket "tölteni". Amikor szeretetben vagy - boldog vagy, derűs és örömteli - akkor a környezeted is felhangolódik a közeledben.
Ez az, amikor nincs is szándék abban, hogy adj, de mégis adsz. Ez az, amikor nem is teszel semmit, mégis mindenki "nyer" általad és belőled.

Miközben észre se veszed, hogy adsz, eszedbe se jut viszonzást kérni. Nem fogod azt gondolni, hogy "adtam x egység örömöt, és kérlek, adjátok vissza!" Nem is gondolkodsz. Ezen biztosan nem. Ez a feltétel nélküli szeretet, és nem az, amit a többség annak hív.

Az emberek magukra erőltetnek elfogadást, beletörődést, mert azt hiszik, hogy akkor lesznek "jók", ha a másik embert feltételek nélkül szeretik. Azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy bármit tesz a másik, nekik akkor is szeretniük kell őt. Ez nem a feltétel nélküli szeretet, ez valójában egy önkorlátozás, elfojtás, beletörődés, megfelelési kényszer. Egy szerep... Ez nem szeretet. 

A feltétel nélküliség nem a másik emberről szól, hanem rólad. Nem a gondolataidról, és nem adok-kapokról, nem megfelelési kényszerről, hanem kizárólag rólad. Arról szól, hogy te boldog vagy, és áradsz, és szeretsz. Nem valakit, hanem mindenkire "süt a fényed", mint a Napnak az égen. 

Ezt azonban, csak fogadd el, hogy ott van benned! Nem kell megvalósítanod, nem kell a napod 24 órájában ezt élned, mert ezzel egyetlen napot se élnél túl. Ha csak feltétel nélkül léteznél, nem vigyáznál a testedre, mert minden mindegy lenne.

Azért van az elméd, hogy ezen a kis "feltétel nélkül áradó szíveden" vészféket és biztonsági öveket helyezzen el. Az elméd vigyáz rád, és ő bizony erősen és keményen fog feltételeket és szabályokat alkotni a túlélésed érdekében.

Összefoglalva:
A szívedben feltétel nélküli szeretet lakik, de az elméd - mint egy őrző-védő iráényítóközpont - megszabja a szereteted irányát és feltételeit is. Az elméd fog ilyen kereteket szabni: "szeretlek, de csak barátként!". (Látod? A szeretet adott, de az elme korlátot és címkét ad neki, ráadásul irányt is.) vagy: "szeretlek, de nem vagyok elég boldog attól, hogy nem vagy velem többet". (Az elme a szeretetnek szab egy feltételt: nem a párodat korlátozza ezzel valójában, hanem téged, hiszen boldogabb is lehetnél ez elméd szerint, ha másképp történne valami.)

Az elme azzal, hogy feltételeket szab nem a társaidat korlátozza, hanem valójában téged. A belőled kiáradó szeretetnek szab irányt, neki szab feltételeket... téged korlátoz, neked szab gátakat, mert az elméd azt hiszi, így véd meg téged - mondjuk egy csalódástól.

A szeretethiányban nem a szívedet éled, hanem az elméd korlátait, gátjait, szabályait, tiltásait, félelmeit vagy megfelelési kényszereit:

Amikor azt hiszed, hogy nem szeretnek mások (eléggé), akkor valójában az elmédben vagy a szíved helyett. Nem mások nem szeretnek, hanem Te nem szereted magadat eléggé. Elképzelni sem tudod ilyenkor, hogy elég legyél, hogy értékes legyél, hogy fontos legyél, pedig AZ AKARSZ LENNI. De kinek? Másoknak! :( Ez valójában alacsony önértékelés, megfelelési kényszer... vagyis ez mind annak a tükre, hogy nem akarod és nem tudod meglátni ÖNMAGADAT, a saját értékeidet. Nem MERED MEGÉLNI önmagadat.

Ez a szeretethiány csak akkor oldódhat, ha végre meglátod önmagadat és megéled önmagadat! Csak akkor, ha feladod azt, hogy MÁSOK figyelmében létezz, és végre észreveszed azt, aki Te vagy! Csak akkor, ha elhiszed, hogy SZERETHETŐ vagy akkor is, ha megéled magad. Szerethető vagy akkor is, ha nem vagy tökéletes mások szemében és akkor is, ha hibázol. Amit TE MAGADRÓL hiszel és megélsz, azt fogják mások is visszatükrözni neked!

Kezdd el önmagadat meglátni az értékeid, a képességeid, a hasznos jellemvonásaid és a kibontakoztatható VÁGYAID oldaláról meglátni. Ismerkedj meg magaddal és fedezd fel magadban mindazt, amit eddig nem mertél! Engedd, hogy felszínre jusson belőled mindaz, amit eddig elítéltél vagy elfojtottál magadban! Egyszerűen FIGYELD meg magad és tapasztald meg magad!

Amikor önmagadra lelsz, mások is másképp fognak hozzád viszonyulni. Ekkor fog szépen lassan megérkezni az a szeretet és elismerés, amire mindig is vágytál. Úgy fog megérkezni, hogy sem megszolgálnod nem kell, sem kierőszakolnod! Egyszerűen csak TE kellessz ehhez - nem mások - az első lépésekben!

Önismeret! Ez segíthet! Az egyetlen! Mert így láthatod meg a saját blokkodat és így juthatsz el oda, hogy vállalni mert azt, ha BOLDOG vagy, és elhihesd, hogy szerethető vagy! Tarts velünk egy önismereti kurzuson, itt: Szeretettel önmagadért