Címkék: szeretetszerelemenergianőférfimegcsalásszakítás
Bár sokan szeretnék, ha nő és férfi tökéletesen azonosak lennének, de nem azok. Épp az bennük a csoda, épp azért jók együtt, épp azért teremtenek együtt egy harmadik "világot", mert különbözőek. A különbözőség csodákat rejt.
Ha a különbséget megérted, ha a csodákat meglátod egyikük, másikuk "működésében", akkor egy új világ tárul fel előtted. Az övé. Az ő világa egy olyan csoda lehet neked, amit nélküle Te észre se vennél.
Követelheted, hogy legyen ő épp olyan, mint te, de nem lesz, és épp ez a lényeg!
A nő és férfi megéléseiről, az energiáikról, a női és férfi egó játszmáiról rengeteg írást találsz itt a blogban, böngéssz és olvass bátran, mélyedj el abban a megértésben, ami megnyitja előtted az elfogadás lehetőségeit a nemek együttes működéséről!
Most azonban a félrelépés és szakítás témáját bontom ki, mert a legtöbb esetben ebben is teljesen másképp éreznek, mást vallanak és mást élnek a felek a párkapcsolatban. A működésük zöme pedig nem is az eredendő női és férfi energiákhoz, hanem inkább a női és férfi egokhoz nyúlik vissza.
Olvass tovább!
Előre bocsátom, hogy nem minden férfira, és nem minden nőre igaz ez, hisz mindig vannak kivételek, de általános gondolatmeneteikben az itt leírtak a többségre fennállnak. Mindezt a személyes konzultációk, párokkal folytatott önismereti beszélgetések és évi 100 önismereti kurzus tapasztalainak tükrében fedeztem fel. Olvasd, mint érdekességet, egy lehetséges nézőpontot, és most - kivételesen - ne várj megoldást, mert ebben a kérdésben minden párnak magának kell megtalálni a kompromisszumot, a közös szabályokat.
Ebben a kultúrában azt tanulod meg pici gyerek korodtól kezdve a szüleidtől, mesékből, filmekből... stb, hogy majd, ha felnősz, te is megtalálod a nagy Ő-t, szerelemre lobbansz és aztán együtt fogjátok leélni az életeteket a halálotokig jóban és rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban és szegénységben. A párkapcsolatot olyan egységként és szövetségként tanulod meg, hogy abban benne kell maradni. Így is indulsz neki. Hiszed, hogy a szerelem megtart benneteket egymás mellett és hogy ti majd igazoljátok ezt a tanítást.
Aztán jön az ÉLET.
Szembesülsz azzal, hogy a társadnak nem kötelessége téged "szolgálni", "boldoggá tenni meg végképp nem tud", ha te nem teszel önmagadért és szomorúan szembesülsz azzal, hogy a kapcsolat nem egy felhőtlen csoda, hanem egy elképesztően változó, nagyon sok feladattal járó szövetség. Mire megéled, hogy mások vagytok, hogy másképp változnak az igényeitek, már rég beleszomorodtál abba, hogy "nektek mégsem sikerült". Mert az esetek zömében, 65-75%-ában nem "sikerül" az örökkön-örökké.
Emiatt kudarcként éled meg, ha nem tudod működtetni, ha időközben másképp változtok a társaddal, ha már nem tudtok együttműködni.
Pedig nem kudarc ez.
Gondold csak végig: az életed minden egyes területén elfogadod a változást: legyen az a tanulmányod, a munkád, a hivatásod, a tested, a baráti köröd... minden változik. Minden egyes területen "születnek, változnak és meghalnak, vagy befejeződnek dolgok és folyamatok". Az élet minden területén születés (kezdet) után valamikor a sok változásban eljön az elmúlás, a befejezés. A kapcsolatokkal sincs másképp. Egyszerűen nem lehet másképp.
Persze, mondhatod azt, hogy egy szövetségben a társak együtt is változhatnak.
Igen! Vannak is ilyenek, sokan - csaknem 25-35% kb. De nem több. Talán még ez az arány is illúzió. Nekik sem szerencséjük volt, hanem egyszerűen nagyon hasonló volt az egojuk. Hasonló gondolkodás, hasonló értékrend, hasonló érdeklődés, hasonló félelmek, hasonló igények... avagy az egojuk, személyiségük nagyon nagyon hasonló.
Ha te azok közé esel, akiknek nem "sikerül" együtt változni, attól te még nem vagy rossz. Egyszerűen a kapcsolat ennyire volt hivatott. Értékeld, amit adott, lásd meg, amit épültél általa, mentsd el az emlékeit magadban és tégy azért, hogy boldog lehess! Nem szégyen és nem kudarc kilépni egy kapcsolatból, ha már mindent megtettél azért, hogy működjön és mégsem találsz boldogságot benne!
Hiba bennemaradni a rosszban..., mert önmagaddal mész szemben. Feláldozni az életedet és a boldogságoddal fizetni az eszméért, hogy fenntartsd azt, amit elvárnak tőled, egyszerűen életellenes. Higgy bármit a felelősségről: ha már voltál olyan kapcsolatban, ami csak elvesz belőled és tőled, akkor tudod, hogy életellenes ott maradni...
Amikor a kapcsolat picit elszürkül a megszokásban és a hétköznapi teendőkben, és mind a két félnek hiányozni kezd valami új tűz, új láng, új szenvedély, könnyen kikacsintanak a kapcsolatból.
Itt is van egy tévhit:
legtöbbször nem azért lépnek félre a felek, mert már nincs szerelem, vagy szeretet és nem is azért, mert az egyik fél nem ad meg valamit a másiknak, hanem sokszor elég az, hogy az otthoni "minden" már nagyon ismert. Amit pedig megszoktál és jól ismersz, az még meleg otthont és biztonságot ad, de nem ad izgalmat. Ez pedig egyáltalán nem az elhanyagolás vagy figyelem-hiány következménye.
A társadalom azt hiszi, hogy a férfiak lépnek könnyebben félre. Azonban matematikailag épp annyi férfi lép félre, mint nő, hiszen különben nem lenne kivel megtenni, mégis igaz az valamennyire, hogy a nők ezt megfontoltabban teszik.
A férfi: "megcsalhatsz, de ne hagyj el!"
A nő: "inkább hagyj el, de ne csalj meg!"
Látszólag könnyebb táncba vinni, mint egy nőt, hiszen a férfi mindennek ellenáll, csak a csábításnak nem :).
Eredendő energiájából az következik, hogy ő a felfedező, ő az, aki célok felé tör, ő a kiáradó, a kifelé mutató energia és fény, így, ha valamit megszerezhet, akkor az élteti is, hogy azt elérje, felfedezze, magáévá tegye. A "feladat" és kihívás azonban legtöbbször ebben ki is merül, mert a férfi "dolga végeztével" szépen hazatér az otthon melegébe. Megtartani az új "felfedezést legtöbbször eszében sincs".
Tudd, hogy a férfi nem tud otthont teremteni, mert ő nem befogadó energia. Ő inkább megvédelmezi az otthont, és gondoskodik arról, hogy a család megéljen és előrébb jusson: egyről a kettőre. Az otthon, a HÁTTÉR, a családi fészek számára lételem, és így az esetek zömében nagyon-nagyon kötődik oda energetikailag is. De a férfi energia a családból mindig előre, kifelé mutat (kifelé figyel), mert ő a CÉL, ő az irány, ő a vezető.
A neveltetése is erre mutat: nézd csak meg: a férfi a "gondviselő", a "ház ura", a "család feje", vagyis arra nevelődik, hogy ő az, akinek a vállán a család terhe és boldogulása nyugszik. Ő az, akinek védeni és vezetni kell a családot, akiért felelősséggel tartozik.
Hogy is hagyhatná el a családot ezek után???
Jókora kettősség... kalandozzon egyrészt, de másrészt maradjon a család mellett is.
Hát ez az! Ő ezt is teszi, A férfi számára az volna a legideálisabb, ha a felesége - az otthon tüzének őrzője - mindig biztos és ölelő háttér maradna, ahová jó megtérni, de közben időnként a férfi hadd menjen kalandozni, új "felfedezést tenni", új energiák által felfrissülni.
Ezért mondja a férfi a feleségének is "megengedően", hogy: "inkább csalj meg, de el ne hagyj"... mert ha ő így megengedő, akkor a felesége is az lesz és bár lehet a kapcsolat mentén néhány kis kaland, de ők akkor is megtartják az örök szövetségüket.
(Van férfi, akiben olyan erős a kettős mérce persze, hogy magának megengedné mindezt, de a feleségének nem. Nos, akiben kettős mérce működik, az inkább csak birtokolni akar, de sem önmaga sem a társa számára nem éli meg igazán se a szeretetet, se a szabadságot. Amit magadnak megengedsz, azt engedd a párodnak is. Ez a korrekt.
Amit pedig magadnak nem engedsz meg, csak azért, hogy a párod se tegye - de közben vágyad az van, azzal pedig önmagad előtt érdemes számot adnod: az elfojtás és önkorlátozás ugyanis csúnyán visszafojt, számos betegséget indítva el a szervezetedben.)
Mire a nő úgy dönt, hogy félrelép, már 100-szor mérlegelt. Többnyire már nagyon sok mindent megtett azért, hogy a kapcsolata működjön, de az mégsem megy.
A nő elkeseredettségében szinte már önmagában zárja a kapcsolatát. A nő ugyanis eredendő energiájában a befogadó minőség. Ezért akkor nyílik egy új befogadására, amikor a meglévő "régi" már nem ad elég örömöt, biztonságot, amikor abban már nem tud építeni, lelkesedni...
A nő arra vágyik, hogy a férfi RÁ VÁGYJON.
Arra vágyik, hogy a férfinek ő legyen a legfontosabb. Mivel a nő a csábító befogadó - és aztán a gondoskodó, körülölelő minőség - neki fontos, hogy a férfi vágya és szenvedélye felé mutasson. Ha ezt a nő érzi - a csábítás sikerrel járt - a nő boldogan gondoskodik a hátországról.
Mivel a nő épp ezek miatt tud otthont teremteni, és képes egyedül is létezni - a befogadással teremteni, így számára nem okoz gondot tovább állni onnan, ahol már nem őrá vágynak.
A nő nem akar ott gondoskodni, ahol őrá már nem vágynak, hiszen a gondoskodással a férfi szeretetét, vágyát fizeti meg!
Ha a feleség számára kiderül, hogy a párja már más nők energiáit szomjazza és vágyait, energiáit más nőknek ajándékozza, a feleség továbbáll. Nem akar részt venni olyan folyamatban háttérországként és gondoskodó nőként, ahol a csábítása már nem vezet eredményre. A nő nem akar olyat szolgálni, ahonnan nem jön vissza elismerés, vágy, csodálat és szeretet.
Ezért a nő úgy gondolkodik, hogy amikor a kapcsolatból már hiányzik valami, akkor inkább lépjenek külön tovább, mintsem hogy, bevonjanak más "energiákat", harmadik vagy negyedik felet. Ő tudja, hogy tud majd új életet kezdeni, új otthont teremteni egyedül is...
Ha a férfi időnként "ki akarja egészíteni a nőt, de el nem hagyná", és a nő viszont nem viseli el a kiegészítést, mert szerinte inkább jobb volna külön élni tovább, akkor látszólag nincs kompromisszum.
Látszólag nincs.
... de amíg meg nem ismeritek és meg nem értitek egymás működését, addig nincs esély arra, hogy megoldást alkossatok! A megértés és elfogadás nyitottá tesz arra, hogy együtt maradjatok és boldogan fenntartsátok a kapcsolatot.
Sok ilyet látok... és azt gondolom, hogy talán olyan játékosan kellene élni a kapcsolatot, amennyire csak lehet. Játékosan és figyelni arra, hogy a nő mindig csábítson, mindig legyen benne pajkosság, és próbálja meg ezzel a tét nélküli csintalansággal és változatossággal fenntartani a szenvedélyt, amíg csak kedve és ereje tartja.
Hadd játsszon a férfi otthon! Hadd legyen mit felfedezni a nőjében minden nap, minden pillanatban!
Tudd, hogy a férfi nem az ételt és mosott ruhát igényli, hanem azt, hogy elfogadd, hogy fenntartsd az érdeklődését és ő hadd lehessen az a hódító, erős és bátor férfi, aki szeretne lenni. :) Legyen ez VELED! Ehhez azonban neked, amíg csak szeretnéd cinkos kis játszótársnak kell lenned! <3
Sok múlik a nőn. A férfin is... De azt hiszem, a nő a kulcs...
Szeretnél elmélyedni önmagadban és ebben a témában? Ha igen, kattints tovább ide, és tarts velem: Szeretettel, szerelemmel együtt
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!