ápr18

Csalódás esetére... és vajon ő mit érezhet?

Címkék: haragcsalódottságelmeelvárásokgondolkodásfelelősség

Nem úgy történnek a dolgok, ahogyan szeretted volna?

Csalódni csak akkor tudsz:

  • ha nagyon hittél valamiben, ám a valóság végül nem a hitedet igazolta.
  • Vagy akkor, amikor elvársz valamit és az végül nem, vagy nem úgy teljesül.

Ilyenkor jogosan ugyan, de összetörik az álmod.
A valóság pedig mind a 2 esetben hideg fátyolként ereszkedik rád. Mintha teljesen kiüresedett volna minden. Eltűnnek a kapaszkodók, egyedül maradsz, még akkor is, ha épp van társad. Van, csak épp másban hisz, vagy másképp cselekszik, mint Te szeretted volna.

Egyedül érzed magad és közben a tehetetlenség, a kiút keresés maga alá gyűr.
Ha csak szomorú vagy és csalódott, az a könnyebb eset. Innen könnyebb felállni új kapaszkodók, új hitek mentén.
De, ha haragot és megbántottságot is érzel, akkor nagyobb út áll előtted. Ettől még lehet jogos a haragod. Lehetsz nagyon-nagyon mérges, de tudd, hogy újra előre nézni, felállni és boldognak lenni, innen több lépésedbe fog kerülni.

Hogyan éld meg a csalódást és mire figyelj, hogy túljuss rajta?

(Vigyázat, ez "munkás" lesz, a boldogságot az EGO nem adja könnyen egy csalódás után, de mégis elérhető!)

Olvass tovább!

Csalódás esetére... és vajon ő mit érezhet?

Minél erősebbek az elvárásaid, annál biztosabb, hogy a csalódás nem fog elkerülni

Az elvárásaid ugyanis nem mások, mint a hitedből és a biztonságod kereséséből felállított szabályok, és tettek, melyek kapaszkodóképp segítenek az utadon maradni.

Az elvárásaid magyarul olyan igények, amelyek kapcsán - ahogyan a neve is jól kifejezi - az örömöt, elégedettséget, a MEGOLDÁSOKAT a boldogságra más emberektől várod. Elvárod, ahelyett, hogy teremtenéd!

Jó, ha vannak igényeid. Jó, ha tudod, hogy mit kell megteremtened ahhoz, hogy elégedett lehess! De, amikor már nem te teremted meg, hanem csak elvárod, hogy azokat más biztosítsa, akkor kiszolgáltatottá teszed magad. 

Elvárhatod, hogy a párod tegye azt, ami neked jó. Gondolkodjon úgy, ahogyan Te is. Legyen számára fontos az, ami neked is. Elvárhatod mindezt... de egészen biztosan nem fog mindent a Te irányelveid szerint cselekedni és nem leszel fontosabb saját magánál minden pillanatban. Neki is van ugyanis egy saját élete.
Csalódni szinte szükségszerű lesz.

Minél erősebbek az elvárásaid - minél jobban előírod a dolgoknak, hogyan lenne a helyes folyniuk - annál biztosabb, hogy valójában nem is érdekel a másik ember. Nem számít, mit gondol, mire vágyik, mit érez, neki mi a fontos, csak az válik mércéddé, hogy a Te HITED és a TE ELVÁRÁSOD szerint alakítsa az életét. Csalódni pedig - ismét - szükségszerű lesz.

A csalódásod mércéi:

1. Ha "csak" szomorkodsz, de nem érzel haragot, akkor tulajdonképpen egészen közel vagy még a valósághoz. Még van benned nyitottság arra, hogy lásd az eseményeket a másik ember szemével is. Képes vagy elfogadni a dolgok helyzetét és alakulását, és nem hibáztatod a másik felet a szabad akaratáért. A hited omlik össze, ezt gyásszal jár. Épp gyászolsz. Az üresség, amit megélsz, az pedig nem más, mint az, hogy a hiteddel leomlott minden kapaszkodó és még nem találtál újakat. De képes vagy belátni, hogy ketten akarhattok 2 félét is. Belátod, hogy nem csak a Te elképzeléseid szerint áramolhat a világ, és így - bármilyen fájó is - a megoldásokra is nyitottá tudsz válni, csak idő kérdése.

2. Ha haragot, dühöt is érzel, és hibáztatod a másik embert a fájdalmadért, akkor épp nagyon mélyen vagy a mártír szerepben és áldozatiságban. Elszakadtál a valóságtól, elszakadtál valódi szeretettel teli önmagadtól. Épp nem vagy nyitott arra, hogy tisztán láthass, nem vagy nyitott a másik emberre, nem vagy nyitott a megoldásokra. Szó szerint ragaszkodni kezdesz a fájdalomhoz, a sebekhez.
Ettől még lehet, hogy megőrízed a humorodat és az erődet, de a harag mindenképp azt jelzi, hogy "erőt merítesz a sérülésből". (Ezt mindjárt kifejtem.) Most nem ítélkezem, ne hidd ezt. Ezek tények. Amikor haragszol, energetikailag zársz és bár azt hiszed, hogy kizárod a másik embert, valójában nem ez történik, hanem az, hogy összezárod magad a saját gondjaiddal, a saját sebeiddel. 

Csak a nyitás segíthet! Neked "kell" nyitnod!

Ha te haragszol, ha Te vagy csalódott, akkor az érzés a TIÉD. Hiába várod a párodtól, hogy tegyen és mondjon olyat, amitől neked jobb lesz, valójában nem benne van a kulcs, hanem benned! 

Ne várd, hogy ő engeszteljen ki, hiszen akkor hozzákötöd magad az ő tempójához és függési helyzetbe helyezed magad! 
Ne várd, hogy ő oldja ki a haragodat, mert a haragot nem ő okozta, hanem az BENNED keletkezett! 

Tégy magadért!
Magadért tenni pedig egy ZÁRT helyzetben azt jelenti, hogy NYITSZ.

Hogyan is tudsz nyitni?
A legegyszerűbb technika erre az érdeklődés. Amikor kíváncsi vagy, amikor érdeklődsz, amikor kérdezel, akkor épp nyitod az elmédet, nyitod a figyelmedet és megteremted a helyet benne, hogy megérkezzenek a válaszok. Ebben a haragudós és csalódott helyzetben ez szintén segíthet.

Nyiss és kérdezz, válj kíváncsivá, akard megismerni a vita mögötti valóságot, akard megismerni és megérteni a másik ember világát és nézőpontjait! Minél inkább erre helyezed a fókuszt és igyekszel belegondolni az ő helyzetébe, annál többet teszel önmagadért és a megoldás felé.

Most azt gondolod - ha haragszol a csalódás miatt: "miért lennék én megértő? Hogyisne, még én legyek jófej és elfogadó, miközben neki nem fontos, ami nekem! Megbántott és még én legyek vele empatikus?"

Ez azért fordul meg a fejedben - ha megfordul - mert még rossz a kiindulási alapod. Abból indulsz ki, hogy a másik ember (történetesen a párod) megbántott és ellened cselekedett. Abból indulsz ki, hogy szándékos "átverés" áldozata vagy. Ez azonban általában, az esetek 95%-ában nem igaz. A legtöbb vita és csalódás nem szándékos KÁR-okozásból, hanem sokkal inkább félreértésből adódik. Vagyis hibás és közben fájó is az a kiindulási alap, hogy a párod ellened cselekedett.

Ő leginkább ÖNMAGÁÉRT cselekedett és ezt aligha lehet számon kérni. Miért is cselekedne érted, ha egyszer ő mást szeretne megélni, ha neki más okozna megoldást? Kezdd el felfedezni azt, ami őt mozgathatta!

Azt hiszed, ha megértő leszel vele, azzal felmented és majd a jövőben bármikor büntetlenül megszegi a játékszabályaidat. Ez is hibás elgondolás, ugyanis a te hitedtől függetlenül is megszegi a játékszabályokat, ha úgy akarja, így aztán felesleges ilyen hitbéli védőkorlátot húzni köré.

A haragod TÉGED MÉRGEZ. Ezt könnyű belátni. A csalódottságod pedig téged gyengít el. Ezért aztán lásd meg, hogy NEKED KELL tenned magadért: a hitedért és boldogságodért. A felelősségvállalás itt kezdődik! Teszel a saját életedért és örömödért, vagy csak elvárod, hogy azt biztosítsa valaki vagy valami?

Ha tenni akarsz, akkor ne kapaszkodj a szomorúságba és ne marasztald a haragodat!

Egyszerűen kezdd el megérteni az ő működését, az ő álláspontját, az ő motivációit! Gondolj bele az ő helyzetébe! Gondolj bele abba úgy, hogy közben légy tisztában a képességeivel, a lehetőségeivel. Ha ismered őt, akkor könnyen fog menni. Óriási élmény az, amikor felfedezed majd az ő valóságát is. A harag pedig lényegesen gyorsabban fog kioldódni belőled akkor, amikor belátod, hogy ő valójában miért tette, amit tett. Ez oldja a haragot. Ez egészen biztosan.

Amikor a haragodat nem engeded el - mert jogosnak véled!

Jogos a dühöd, mert a párod nem azt teszi, amit te szeretnél. De ha haragszol, könnyebb neked?
Valójában igen... Tudod mi történik ugyanis akkor, amikor nem akarod a haragodat elengedni és erősíted, hogy igenis jogos a dühöd?

Amikor haragszol, akkor az elméd a múltbéli bántásra fókuszál. Ezzel Téged kiszakít a jelenből. Deklarálod, hogy sértettnek lenni, áldozatnak lenni jogos, és a másik embert hibáztatod.

A haraghoz ragaszkodni kényelmes. Nagyon. Az elméd ugyanis kiszakít a jelenből, hogy NE KELLJEN CSELEKEDNED, ne kelljen tenned önmagadért. Amíg a másik félre lehet mutogatni, addig ugyanis te nem fogsz cselekedni és döntést hozni a helyzet javulásáért, vagyis önmagadért. Ezért toporog többnyire, akiben sok a harag. A másik embertől tartja energetikai függésben magát és nem mer és nem tud önmagáért előre lépni. Önmagát korlátozza.

Jó, ha látod, hogy a harag csak a felelősség hárítása. Még akkor is, ha objektív mércével nézve is, Te húztad a rövidebbet. 

Van olyan, hogy azt fogod megérteni, hogy ő csak "ennyire" képes!

Van olyan, hogy a megértésre törekvés arra a következtetésre juttat, hogy: "belátom, a másik ember nem képes átlátni a helyzetet, mert nincs ennek a képességnek birtokában."

Vagyis lehet, hogy ahogyan a helyzetet vizsgálod nyitottan, a megértést keresve, csak arra fogsz jutni, hogy a másik ember nincs bizonyos képességeknek birtokában. Ez is eredmény, ez is segíthet. Mert, ha nincs képessége valamire, akkor a jövőben NEM FOGOD ELVÁRNI, hogy legyen, avagy, ez az elvárás már nem fog csalódást okozni.

Jusson eszedbe például az, hogy haragudnál-e tartósan a kutyádra, ha összetöri a szemüvegedet, vagy lepisili az új szőnyegedet? Nem haragudnál. Csak szomorú lennél egy rövid időre, de belátnád, hogy tőle nem elvárható, hogy ezekre figyeljen. Sőt! Azt se várnád el, hogy bocsánatot kérjen, vagy elvigye a szemüveget az optikushoz, a szőnyeget meg a patyolatba. Te OLDANÁD meg a helyzetet! 

Na, ez az, amit érdemes belátni!

Lásd a társadat ÖNMAGÁBAN, őt figyeld, őt szeresd és NE az elvárásaidat!

Ha a párodat valóban szereted, akkor kíváncsi vagy rá! Akkor szereted és észreveszed a képességeit! Szereted a gondolkodásmódját, a tempóját, az értékeit, és ismered és szereted ezek hiányát is.

Olyannak kezeled őt, amilyen és nem olyannak, amilyennek Te szeretnéd őt alakítani.

Ha a párodat az elvárásaidhoz akarod formálni - mondván, hogy ha szeret, akkor olyanná kell válnia, amilyennek te szeretnéd - akkor sosem lesztek tartósan egy hullámhosszon!

Ha a párodnak nem jó a szeme, nem szeret apró betűkkel csetelni, akkor ne várd, hogy folyton írogasson neked! Ha nem tud és nem akar táncolni, akkor ne várd, hogy megtáncoltasson. (De, ha szeretnél, ettől függetlenül táncolj!). Ha nem tud főzni, ne várd, hogy szeressen főzni. Ha nem akar és nem tud hinni valamiben, ne várd el, hogy tegye a kedvedért!

Ha őt magát látod meg, akkor lényegesen kevesebbet fogsz elvárni. MEGENGEDED neki, hogy az legyen aki, mert SZERETED!
Őt szereted és nem az elvárásaidat szereted benne! Ebben az esetben pedig lényegesen kevesebb csalódás fog érni, hiszen - ahogyan a fenti példában a kutyával is - azt fogod csinálni és megélni vele, amit vele lehet csinálni és megélni!
Az pedig csoda lesz!

Itt pedig már azt fogod tapasztalni, hogy nem is kell megbocsátani, mert eleve vita is kevesebb adódik!

Őt szereted, vagy az elvárásaidat? :)

Önismeret és megértés! Nyitás és empátia! Ez segíthet! Mert így láthatod meg az elvárásaidat és a lehetőséget arra, hogy BOLDOG lehess, és elhihesd, hogy szerethető vagy! Tarts velünk egy önismereti kurzuson, itt: Szeretettel önmagadért

Korábbi hozzászólások

2
Én sokszor szomorú voltam a csalódások miatt. Próbáltam elfogadni a párom és elengedni az elvárásaim. A végén olyan jól sikerült, hogy úgy érezte nem figyelek rá, és ezért akar szakítani.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign