Mire szolgál a haragod?

Címkék: haragelmedühegohitrendszerelváráskorláthatárok

Bármilyen furcsán is hangzik, bizony semmit se teszel a nélkül, hogy abból ne nyernél valamit!

Ez egy olyan alapigazság, mint az, hogy aki nem vesz levegőt, az rövid időn belül életét veszti.
Gondold csak végig: semmit se teszel a nélkül, hogy az valamiért ne volna jó neked!

Még akkor is így van ez, amikor látszólag önzetlenül segítesz valakinek úgy, hogy - szintén: látszólag  - semmit sem nyersz az ügyön. Mert - ugyanis - nyersz... A Te döntésed az, hogy segítesz és bizony nem csak a rászorulónak jó az, hanem neked is. Ha tudsz őszinte lenni magaddal, akkor ezt bátran belátod:

Hiába jelent ez fáradtságot, terhet, idő vagy pénzráfordítást, Te azt nyered a segítségnyújtásból, hogy "jó ember maradsz". Valamint nyersz energiát a rászorló mosolyából és öröméből is. "Megnyered azt a tudatot és vele azt az energiát, hogy elégedett lehetsz magaddal és elégedettek mások is, mert JÓ EMBER vagy"!"

Így a haragod is jelent neked valamit... szolgál valamit. Vajon mit? 

Most mondhatod azt, hogy nyakatekert ez a magyarázat, de valójában nem az, csak őszinte. Ne hidd, ne áltasd magad azzal, hogy az életed másokról szól. Ez pedig épp a harag témakörében hatványozottan napirendre kerül. Sőt: épp ez a haragod alapja... De, ne szaladjunk előre!

Fontos, hogy ne csak az OKOT lásd egy tetted vagy érzelmed mögött, hanem a CÉLT is, hogy mit nyersz azzal. A haragod többnyire nem tesz boldoggá. Feszültséget jelent benned.

Mégis van oka és célja (haszna) is. Az OK az, ami kiváltja benned, a CÉLJA pedig az, amiért fenntartod a haragodat a helyett, hogy kioldanád magadból az energetikai feszültséget!

Olvass tovább és lásd, hogy mit is csinálsz pontosan, amikor haragot "dédelgetsz" és hogy lásd, hogyan oldhatod ki magadból, amikor már nem szolgál téged!

A haragod OKA-i:

Mondják, hogy a haragod rámutat a határaidra. Azt értik ez alatt, hogy a haragod kirajzolja azt, hogy mit nem lehet veled megtenni. Valójában azonban ez is csak egy részigazság, hiszen legtöbbször nem is azért haragszol, mert valaki tesz valamit ellened, hanem épp azért, mert NEM TESZ.
Gondold csak végig! Például a párkapcsolatodban sokszor épp az váltja ki a haragodat, hogy a párod nem hív fel elégszer, vagy nem mondja, hogy szeret, vagy épp nem azt teszi, ami szerinted jogos volna, vagy amivel azt közvetítené, hogy fontos vagy neki.

Valójában a haragod abból fakad, amit elvársz, amit hiszel, amit Te normálisnak tartanál...

• Haragszol, mert mást vártál, mint ami végül történt. (Például nem ír vissza, nem jön látogatóba, nem veled akarja tölteni az estéjét a párod...)
• Haragszol, mert mást hittél, mint ami történik. (Például azt hitted, hogy a párod is ugyanolyan szerelmet él meg veled, mint te, de kiderül, hogy nem... Vagy azt hitted, hogy a hűség mind a kettőtök számára alap, és kiderül, hogy a párod másképp gondolja... 
• Haragszol, mert amit Te normálisnak, vagy jogosnak tartasz, azt a párod nem osztja. (Például szerinted moziba menni, szórakozni, nyaralni együtt kell mennetek, míg a párod szerint ez nem törvényszerű és ő másokkal is "beszerveződik" egy kiruccanásba, nélküled)

A haragod abból fakad, hogy nem tudod úgy irányítani a körülményeket, a szereplőket, ahogyan Te szeretnéd. Így tehetetlenséget élsz meg. A haragod, a dühöd vagy a csalódottságod OKA a tehetetlenség. Ennek a feszültségét éled meg úgy, hogy szinte szétpattansz belülről. 

Az elméd számára a haragod JOGOS érzelmed.

Az érzelmeid mögött pedig a gondolataid, a hitrendszered és elvárásaid állnak. Így a haragod nem a határaidra mutat rá, hanem a korlátaidra. Lehet, hogy épp azért, hogy ezeket megerősítsd, és lehet, hogy azért, hogy DÖNTSD le azokat!

• Ha például a haragodat az váltja ki, hogy a párod korlátozza a szabad mozgásteredet, akkor kérd ki magadnak, és állj tovább - ez a határaid megerősítését jelenti.
• Ha azonban az dühít fel, hogy nem ír, vagy keres eleget a párod, akkor nem megoldás a határhúzás. Az a megoldás, ha felfedezed a függésedet, az elvárásodat és kioldod azzal, hogy nézőpontot váltasz és cselekszel önmagadért, a jól létedért - és nem a párodról várod, hogy tegyen érted.

(Csak csendben jegyzem meg - mert a cikk végén van a megoldás, - hogy amíg az életedet másoktól és a körülményektől teszed függővé, addig gyakran fogod megélni a haragot és tehetetlenséget. Amint azonban őszintén meglátod a szerepedet a történésekben és meglátod, hogy az mindig lehetőség, hogy TE dönthetsz önmagadárt, a haragod szinte azonnal párologni fog. Amint CSELEKVŐ-vé válsz, a tehetetlenség feszültsége azonnal oldódni kezd.)

Azt már látod, hogy az elvárásaid és hitrendszereid adják az alapot a tehetetlenségedhez, ami megszüli benned a feszültséget = haragot. Azonban még csak az OK-ot tártuk fel. Mi végre van ott az a harag benned? Mire használod? 

Mi célt szolgál benned a haragod? Miért is ragaszkodsz hozzá?

1. A haragod segít erősnek maradnod és kitartanod valami ELLEN. Igen, valami vagy valaki ellen akarsz kitartani, erősnek mutatkozni. Ez azonban csak egy látszólagos erődemonstráció, hisz valójában pontosan tudod, hogy gyenge vagy, tehetetlen és bármikor el is gyengülhetsz. Ezt pedig nem engedheted meg magadnak.
   A haragod VÉD meg önmagadtól, attól, hogy elgyengülj és újra bedőlj valakinek vagy valaminek.
   
   Például haragszol a párodra, mert olyat tett, amire nem számítottál. Szereted őt, de ezt a tettet nem akarod többé átélni, ezért inkább szakítasz vele. Mindaddig, amíg a haragod erős és kitart, addig a haragba bele tudsz kapaszkodni annyira, hogy ne gyengülj el, ha újra látod, hogy ne legyél megértő az ő érzéseit illetően és hogy nehogy átadd magad neki... mert hisz "veszélyes".
   Érted, ugye? A haragod és a haraggal benned fortyogó gondolatok kellő kapaszkodót jelentenek az elgyengülésed ellen. Vajon meddig? Mert, ugye látod és érzed, hogy ez még mindig gyenge lábakon álló megoldás, légvár és ál-erő és valójában egy önbecsapás. 
   
   
2. A haragod "segít" abban, hogy ne kelljen tenned egy helyzetért, hogy ne kelljen NEKED döntened. Ez egy nem tudatos feleklősség-hárítás. Ez kényelmes. ;) A haragodra támaszkodva ugyanis HÁRÍTANI tudod a felelősséget. Nem kell cselekedned, hiszen a haragos elméd azt mondja, hogy "a helyzeted azért reménytelen, mert a párod tett vagy nem tett valamit" és elhiszed az elmédnek azt a butaságot, hogy "amíg a párod nem tesz valamit mégis, vagy nem oldja ki vagy meg a helyzetet, addig sajnos te nem tehetsz semmit". Nem is teszel.
   Amíg haragszol, nem teszel magadért, nem is vállalsz önmagadért és a jól létedért felelősséget. A múltban toporgás, a hibáztatás így "ment meg téged attól, hogy végre cselekedj magadért". Ez jó magyar szokás. Az emberek sajnos szívesebben hibáztatnak és szenvednek toporogva emiatt, minthogy végre cselekedjenek és kutassák a lehetőséget. Aki a lehetőségeit keresi és felelősséget vállal önmaga boldogulásáért, azt a harag nem "küldi padlóra hosszú időre". 

A haragod úgy szolgál téged, hogy "megment a cselekvéstől". Kényelmes hátradőlést ad és függésbe kényszerít mások döntéseitől. Épp ezt éled meg energetikailag is ebben. Feszít, és épp azért feszít, mert toporogsz. De ez még mindig kényelmesebb a lusta elmének, mint az, hogy tegyél energiát, időt, ötletet, munkát abba, hogy mégis csak VÁLTOZTASS magadon, a nézőpontjaidon, a megéléseiden és a helyzeteden!

Mit tegyél a haragoddal?

A lélek cselekedne benned - mert ő maga a teremtőerő - de az elme nem dönt, nem vállal felelősséget, mást hibáztat, függ és toporog. A lélek nem haragszik, ő áramlana... de az elme torzítja. :)

A haragod így egy feszültség energia. Feszít és kitörni készül, mert ez maga a CSELEKVŐ-erő, TEREMTŐ-erő benned. Azonban épp nincs iránya, épp nem látja az elméd, hogy MERRE... ezért az elme tehetetlensége pusztításba fordítja az erőt, és ott marad benned megrekedve, feszülve irányok és ötletek híján. Ez a haragod mögötti energetikai magyarázat.

Nem kell elfojtanod, nem kell lenyelned az erőt, ha már megjelent. Azonban 2 dolgot is tehetsz:

• Ha még nem sokat foglalkoztál a harag energetikájával és még önmagad megismerésében is csak tapogatózol, akkor engedd kitörni a feszültséget és engedd, hogy pusztítson... Figyeld közben magadat! Éld meg azt, mire vagy képes ezzel az erővel! Figyeld, hogy mi váltotta ki? Figyeld, milyen cselekvésre ösztönöz közben az elméd és figyeld minden pillanatát a pusztításnak, amit ilyenkor véghez viszel. Ha figyeled, egyre inkább tudatosítani tudod és végül - sok gyakorlással egyszer csak belátod, hogy már nem kell tombolnod, mert a valódi megoldás másban van.
• Ha már megjelent a harag feszültsége és már felismered ezt, sőt, már tudod, hogy ez az elvárásaid miatt okozódik, és valójában a teremtőerőd alkotja... akkor megváltoztathatod a dolgot: megváltoztathatod az elvárásodat, találhatsz olyan nézőpontokat, amikből LEHETŐSÉGET is látsz. Tegyél ÖNMAGADÉRT és egy stratégiai váltással formáld ÖTLETTÉ formálod (építő ötletté) az erőt és DÖNTS magadért!. Ez a megoldás a teremtőerőt visszafordítja építővé és érezni fogod, hogy igazi erő jelenik meg benned! Olyan, ami éltet és nem olyan, ami dühít.

Valójában azonban az igazi megoldás az volna, ha NEM IS jutnál el addig, hogy a harag megjelenjen benned!

Hogyan? Hogyan NE legyél mérges?

Már látod, hogy az elvárásaid és a hitrendszereid keletkeztetik a haragot. Ezekkel van dolgod. Szerencsére mind az elvárások, mind a hitrendszereid az ELMÉD működésének alapjai. Így aztán az a feladatod, hogy másképp gondolkodj a világról, magadról, kapcsolatokról.

Amíg a körülményektől, vagy más emberektől várod, hogy olyanok legyenek, ami NEKED jó, addig magadat kiszolgáltatottá teszed. Ráadásul a világ és más emberek nem akarnak olyanok lenni, amilyennek TE vágyod, hiszen nekik is van saját akaratuk, vágyuk, tempójuk, képességük. Ne kintről várd, hogy neked jó legyen! 

VÁLTOZZ TE a körülményekkel! Áramolj úgy azokkal, mint a szörfös a pusztító erejű hullámokkal, vagy ahogyan a kávé megszínezi a vizet (körülményeket)... Te alakulj, te válts nézőpontokat és Te tegyél meg mindig mindent annak érdekében, hogy NEKED Jó legyen! Legyenek igényeid,  deTe teremtsd meg azokat és ne várd, hogy mások adják neked.

Ne várd, hogy valaki változzon azért, mert téged zavar, hanem Te dönts és lásd a lehetőségeidet abban, hogy mit tudsz tenni, hogy ne zavarjon.

Gyakorold ezt! Ez az élet! :) Minél inkább éled és minél inkább vállalod önmagadért a felelősséget, annál boldogabb leszel, és annál kevésbé fogsz haragudni. Ha netán mégis elér egy düh, vagy méreg, akkor gyorsan megrázod magad és máris keresed a lehetőségeket, a megoldásokat!

Engedd ki a haragot, oldd ki magadból a feszültséget. Ez a megbocsátás...

A megbocsátás nem a másik fél felé tanusított jófejséged:

Sokan hiszik azt tévesen, hogy azzal, ha megbocsátasz szabad utat adsz az ellened vétkezőnek. Azt hiszik, hogy ezzel megengeded neki, hogy újra áthágja a határaidat. 

Valójában ez tévedés.

Kinek rossz, hogy haragszol? Neked! Kiben feszül az energia? Ki az, aki mindjárt szétrobban? Te vagy az!
A haragod rólad és az elvárásaidról szól. Nem a másik ember tetteiről. Azok csak tükrök...
A feszültséget oldd ki magadból, ahogyan fentebb írtam és kész a megbocsátás. A másik félnek ehhez jelen sem kell lennie. Nem is kell tudnia arról, hogy benned már nincsen harag. Benned megkönnyebbülés, oldás, oldódás lesz. Ez az, amikor az energiád megtisztul a feszültségtől.

A helyes kommunikáció önmagaddal, szintén fontos. Amikor már mindezt látod, akkor tudod, hogy valójában nem "haragszol valakire", hanem "haragot érzel". Ez a pontosabb, az utóbbi. Ezzel lehet kezdeni valamit, ez az, ami már mutatja, hogy tőled függ a megoldás és nem mástól!

Fedezz fel magadban igazi erőket: mivel teremted az életedet, és vajon milyen gondolatokkal, blokkokkal korlátozod az életedbe megérkezni a jót. Ha mindez érdekel, folytasd az utadat itt tovább: Tudatosan az energiákkal, gondolatokkal...