xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Júl27

A tudatosság maga a szeretet. Hogyan?

Címkék: tudatosságelfogadásteremtéstudatos teremtésfélelemharagsértődésmegsértődik

Elindultál egy úton önmagad megismerése felé? Milyen stációk vannak előtted? Mennyire lesz nehéz? MIt kell felismerned, feltárnod magadban, hogy boldog lehess? 
Az ösvény, amire ráléptél: a tudatosság útja.

A tudatosság annak felismerése, hogy szeretetetből vagy! Szeretsz és képes vagy figyelni másokra!
Ennek az eredendő szeretetnek a felfedezése és megélése tudatosság...

(A tudatosság ebben az értelemben meg se közelíti a "tudatos vásárló", a "környezettudatos" , a "tudatos döntés" és egyéb divatos kifejezéseket. Ezek ugyanis csupán egy fókuszt jelentenek: azt, hogy valamire több figyelmet, energiát teszel, és annak érdekében tájékozódsz, információt gyűjtesz és logikus döntéseket hozol. Tudatos, mert elméd, szellemed benne van az analitikus gondolkodásoddal.

Az a tudatosság azonban, amit életed során elérni szeretnél, nem erről szól, hanem éppen arról, hogy megszelidítsd az elmédet, félretedd az agyalását, lecsillapítsd a gondolataidat és láss a szíved, a belső hangod szerint: érezz, légy tisztában érzelmeiddel, tudd, ismerd fel a működésedet, értsd és fogadd el önmagad, másokat! Láss szívvel, szeress és hozz döntéseket mindezek fényében! ) 

Hogyan értsd ezt?
Milyen út vezet e felé? Van-e cél, van-e vége, amit elérhetsz? Van-e fejlődés? Milyen játszmák állnak a stációidban?

Olvass tovább!

(A kép forrása: anyakkuckoja.blogspot.hu)

A tudatosság maga a szeretet. Hogyan?

A szeretet leginkább az elfogadásban testesül meg: 

Az elfogadás pedig azt jelenti, hogy képes vagy meglátni sok-sok nézőpontot, és mindegyiket csak egy érdekes lehetőségnek tekinted, és nem döntesz felettük arról, mi a jó és mi a rossz.
Elfogadod, hogy mások tettei és érzései mögött is nézőpontok vannak: azok a nézőpontok, melyeket ők igaznak hisznek. Mindegy, hogy ők elfogadják-e a te nézőpontjaidat, te érted az övékét. Nem biztos, hogy nekik megfelelően cselekszel, de nem is ítéled el őket azért, és nem ragaszkodsz ahhoz, hogy ők magukévá tegyék a tiédet.

Az elfogadás ezért türelmet szül, és azt, hogy a sok-sok érdekes nézőpont miatt egy lényegesen tágasabb világ vesz körül, mint másokat. Nem korlátozod magad szinte semmire, és senki elvárásaira.

A világot kezded olyannak látni, amilyen lehetne, és nem "csak" olyannak, amilyen épp!

Sőt, kialakítod, megteremted a saját világodat, melyben meglátod saját és mások csodás (új) képességeit is. Kitágul az érzékelésed és ráébredsz, hogy a körülötted lévő világ sokkal-sokkal több, nagyobb és tágasabb, mint azt az 5 érzékszerveddel felfogni tudtad. Érzed és tudod, hogy a látható felszín alatt mi minden húzódik meg: csodák, csodás energiák, melyek mozgásban tartják az egész látható világodat!

A tudatosság útján - amely egyre kevesebb félelmet és álarcot tartalmaz - ráébreszd, hogy a szívedben lévő tiszta szándék: a szeretet az, mellyel teremteni tudod a világodat! A céljaid, a vágyaid közelebb vagy távolabb kerülnek, a dolgok küzdelem nélkül megvalósulhatnak... és megtapasztalod, hogy a sikereid, előbbre jutásod és emelkedésed útjában legtöbbször csak Te magad állsz, álltál...

Milyen lépcsőfokokon mész keresztül utad során? 

A tudatosság útja a saját belső utazásod. Senki sem teheti meg helyetted, de szinte folyton melléd szegődnek emberek, akik valamire tanítanak, valamire felnyitják a szemedet - ha már kész vagy észrevenni ezeket!

1. Először megsejted, érzékeled, hogy TE magad vagy az életed, boldogságod kulcsa!

Csak Te tudod a gondolataidat, érzelmeidet megélni, melyek benned keletkeznek. Te magad alkotod azokat. TE teremted azt a világot is, amiben épp élsz! Senki sem okozóbb a saját életedben, mint te magad!
Hatások érnek, elnyomás, bántás, öröm, inspiráció, csapda, akadály, lehetőség, de az, hogy te mindezekkel mit kezdtél eddig, többnyire rajtad múlt. Az, ahogyan ezt feldolgoztad, lefordítottad magad nyelvére, az mind Te vagy!

Az útra akkor lépsz, amikor már ezt sejted, és a körülmények, események mögött nem mások tetteit látod, hanem azokban önmagadat, a saját szerepedet keresed.
Nagyon nagy és fájó felismerés szembesülni azzal, hogy az életed és boldogságod - ahogyan a boldogtalanságod is - a TE KEZEDBEN van! Fájni fog. :( Iszonyú káoszt érezhetsz, és hónapokig keresed majd önmagad ez alatt a halom alatt, amiról olyan könnyű volt korábban azt hinni, mások okozták, és Te csak úgy "kaptad". :(

A felelősséged ébred önmagad felé....

2. Keresed önmagad, és rájössz, mennyi álarc, pajzs, korlát vesz körül, melyeket Te magad építettél magadra....

Le akarod vetni ezeket és jól is teszed ezt!

Tudod, miért vannak ez a pajzsok rajtad? Tudod, miből tudod őket egyenként észlelni és hogyan hámozhatod le magadról?
FIgyeld önmagad! Figyeld a reakcióidat! Nézd meg, mi vált ki belőled félelmet, nézd, mi vált ki haragot, nézd, mikor és miért sértődsz meg, figyeld, hogy milyen képekhez, szokásokhoz, nézetekhez ragaszkodsz!

A pajzsokat, álarcokat, viselkedésmintákat legtöbbször a félelmeid miatt aggattad magadra.

A félelmeidet múlt béli (és kérlek, ne más életbeli pontokat keress!!!) ez életbeli rossz tapasztalatok okozzák.
- Ha megkergetett egy kutya, félsz arra menni, vagy félsz a kutyáktól.
- Ha elhagyott egy nagy szerelmed, félsz újra szerelembe esni.
- Ha egyszer átvertek, félsz megnyílni.
- Ha egyszer rád kiabáltak valamiért, félsz újra olyat tenni...

A félelmeid olyan korlátok, melyek miatt rengeteg mindent nem teszel meg, amit szeretnél, és amelyek mögül még csak elképzelni sem mered, milyen hatalmas és tág a világ. Rászűkülsz a félelmeid miatt 1-3 lehetőségre és görcsösen toporogsz azok között, miközben érzed, hogy ezeken a falakon túl lényegesen több jó is érhetne. (... és rossz is jöhet, de a jó egészen biztosan nem jut be a falaid mögé, amiktől épp megfosztod magad)

A félelmeidet úgy tudod letenni, ha képes vagy megérteni azokat! Egyre több félelmedet engeded el az utadon.
Erről egy másik cikkemben olvashatsz... (keress az archívumban)

A haragodat, sértődésedet mi okozza?
Legtöbbször az, hogy a félelmeid miatt biztonságban akarod tudni magad! A legnagyobb biztonság pedig legtöbbeknek az, ha elképzelik, hogy mi hogyan működhet jól: vagyis kialakítanak EGY KÉPET arról, hogy mi a jó, mit hogyan "kell" csinálni, kiben lehet megbízni, mi a rossz, mit kell kerülni.
A kép a félelmeid és a biztonságtudatod játszmája.

Mindaddig biztonságban is érzed magad a képeiddel - amit értékrendnek is hívsz - amíg valaki keresztül nem húzza azzal, hogy az ő KÉPE más. Nem jobb, nem rosszabb, csak az ő saját félelmei és tapasztalatai alapján más. A két kép nem azonos és ez megzavar. "Vita" kezdődhet, és ha nem tudod elengedni a saját "igazadat", a saját "elKÉPzelésedet", akkor abból harag és sértettség lesz.

Pedig csak elfogadni, megérteni elég lenne és akkor már lehetne a közös megoldásokon gondolkozni.

A harag és sértődés egy-egy csapda, melyekkel teljesen bezárod magad minden lehetőség előtt, mely más nézőpontokra tanítana. A sértődés közben azt hiszed, igazad van, és azt hiszed, mások nem értenek meg, miközben Te magad vagy az, aki nem KÉP-es ránézni mások nézőpontjára, igazára, és aki nem ismer el más lehetőséged, csak, a sajátját... (Ha nem így lenne, nem lennél sem sértett, sem haragos....)

Vedd észre ezeket a működéseidet, Kérdőjelezd meg a KÉP-eket a fejedben, és engedd, hogy mások nézőpontjai utat nyissanak benned is! A tudatosodásod során ez így is lesz! Ezt fogod megélni - többek között.

3. Fogadd el önmagad! Szeresd önmagad!

Amint ráébredsz a félelmeidre, és a saját érzelmi működéseidre, elkezded szeretni önmagad, mert amint megérted, mit, miért teszel, rájössz, hogy önmagad figyelmére, önmagad megértésére vágytál eddig legjobban - csak más emberekben kerested... :)

Amikor nem lázadsz önmagad ellen, amikor nem viaskodsz a félelmeiddel, hanem szeretettel meg tudod önmagad is nyugtatni, amikor már nem akarod elhitetni a világgal, hogy más vagy, mint aki. Ekkor lassan megérkezel önmagadba!

Amint meglátod magadban a forrást, elfogadod a vélt gyengeségeidet, mert érted az okait. Amikor meglátod magadban a szépet és szerethetőt, akkor onnantól fogsz tudni igazán mások felé is nyitni és szívvel megnyilvánulni.

4. Elfogadsz másokat

Amikor önmagaddal kapcsolatban belátó, megértő és elfogadó leszel, akkor automatikusan kiterjeszted energiáidat másokra is.
A "hibáik" miatt nem dühöt fogsz érezni, hanem megértést.
A tetteik mögött nem gonosz rossz indulatot, hanem valamilyen sérelmet fogsz látni. Meg fogod tudni érteni az embereket, és így sem a haragod, sem a sértődöttség nem fog már igazán magával ragadni. Hisz ezek okafogyottá válnak.

Ezzel együtt nem fogod tudni értelmezni a "kihasznál" szót sem... és értelmezhetetlenné válnak olyanok is mint: "bosszú", "áldozat", "hibás"...
(Kérlek, ne szélsőséges bűntényekre gondolj ennek kapcsán....)

5. Érezni fogod, ahogyan a szereteted egy szintet feljebb emelkedik...

Amikor ezt érzed, kitágul az érzékelésed. Egyre inkább a szíved fog vezetni, hiszen pontosabban, elfogadóbban, befogadóbban látja a teret és az embereket, mint az elméd, amit annyi minden behatárol korlátok közé. 

Mit jelent az, hogy kitágul az érzékelésed?
- Vonzani, bevonzani fogod azokat a dolgokat, melyek érdekelnek.
- Ha rágondolsz egy másik emberre, akkor az - gyakran - hamarosan fel is hív, vagy ír neked...
- Megérzed, amikor valaki gondol rád.
- Kitalálod mások gondolatait - nem csak a nagyon közelállókét...
- Irányítani tudod az álmaidat
stb...

Azt fogod érezni: "fejlődsz" és változol....

Van-e fejlődés valójában?

Az én tanítóm szokta mondani - és amióta én magam is érzem, én is így hiszem - nincsen FEJLŐDÉS. Helyette EMLÉKEZÉS van! Azért így, mert valójában minden képességed benned van! Semmit sem tanulsz meg külső forrásból (képességet), hanem egyszerűen emlékezni, előhívni tanulod meg magadból akkor, amikor az azzal kapcsolatos korlátaidat levetetted.

6. Keresed az életcélodat, küldetésedet, hivatásodat!

Ezt nagyon szeretem. Keresed, kutatod, mindenképp jeleket vársz, hogy megtudd, mi végre kerültél a Földre, ebbe az életedbe! Amikor a jeleket keresed, akkor külső forrásból vársz iránymutatást. Ha magadba figyelsz, akkor fogod megtalálni, hiszen ez a válasz is benned van!

Én úgy látom - és láthatod másképp - hogy az életcél, a küldetés és a hivatás 3 teljesen különböző téma.

Az életcélod (szerintem, de mindegy, hogyan hívjuk):
Az, hogy önmagadat megtaláld! Megértsd és rálelj a szabadságodra, és megértsd, megtaláld a boldogságot önmagadban! Nem másoktól várva, nem kívül magadon keresve, hanem önmagadban! Az az életed célja, hogy minden földi körülmény és tehetetlenség ellenére megélhesd a jelent, az örömöt, a szabadságot.

A földi léted az anyagba - a testbe - zár be téged, aminek vannak korlátai: nem jár át falakon, nem él örökké, néha beteg, néha fáj, néha az idő gyötri, néha a távolság miatt érzel hiányt... ha ezen korlátok között mégis rátalálsz önmagadra, a szabadságodra, és meg tudod élni a szeretetet és boldogságot, akkor az életcélodat teljesítheted. :)

A küldetésed (szerintem):
Az, amit másokért is vállalsz. Valami olyan tevékenységed, amire a képességeid engednek. Nem olyan, ami áldozatot jelent., hanem olyan dolog, amiben hihetetlenül jól érzed magad, és másoknak is átadható...

A hivatásod (szerintem):
legtöbbször a munkád ez. Amiért tanultál, amit csinálni akartál, amiből fenntartod a földi létedet... Ezt találod meg meghamarabb az életed során.

A küldetésed és hivatásod eshet egybe is. Semmi se korlátozzon abban, hogy olyasmit tegyél, ami jól esik, főleg ne korlátozzon egy definíció, amit én alkottam :)

7. A teremtésed:

A tudatosságod magas szintű állomása a tudatos teremtés!

Létezik ez vagy sem? Örökké megkérdőjelezik... 
Fontos, hogy épp az a lényege a tudatos teremtésnek, hogy TISZTA SZÁNDÉKBÓL ered, szeretetből, a szívedből, és nincs benne nyoma sem kételynek, sem félelemnek. Amint ezek belekeverednek, megreked, megtorpan a teremtés, és azt fogod látni, nem sikerül, nem működik.

Szerinted az, aki szerint nem működik, az esélyes arra, hogy neki működjön? :) :)

Én így látom a tudatosságot és felé vezető utat. Az út maga a cél is. Nem fogsz  - valószínűleg - sosem eljutni abba a pontba, amikor azt mondhatnád, elérted a tudatosságod célját, és már ne lenne hová "fejlődni". :)
Mindig tudsz tanulni, amíg csak létezel, mert új nézőpontok, új helyzetek, új emberek mindig be fognak lépni az életedbe!

Ha azonban tudod, ki vagy, ismered érzelmeid működését, és tudod, hogy a nézpontok csak lehetőségek, akkor gyorsan fogod tudni a helyzeteket kezelni, sőt: olyan világot teremthetsz magadnak, amilyet szeretnél.

Hiszem, hogy Isten adta neked a képességeidet, hogy felismerd azokat és élj velük!!! Fogadd be hát mindazt, amit kaptál, mindazt, amivel felruházott... és légy boldog!

 Fedezd fel önmagad! Ismerd meg érzelmi működésedet, indulj el önmagad felé egy belső kalandra most!

Szeretettel segítelek ezen az úton egy segítőtársammal egy különleges program keretében!
Nézd meg, és tarts velünk!
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel! 
(De kérünk szépen, csak akkor jelentkezz, ha valóban el is jössz, add meg a lehetőséget, hogy másnak maradjon helye!) :)

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

1
Kedves Erika! Azt hogyan kezeljem tudatosan, amikor rájövök, hogy a párom füllent nekem? Tudom, hogy azt palástolja, hogy fél, hogy elveszít amiatt, hogy tesz valamit, amivel nem értek egyet, valamint még füllent is, mert fél, hogy elveszít...minek a tükre ez? Téves elvárás a részemről? Esetleg annak a tükre, hogy én szintén hazudtam? Vagy ott hazudok magamnak, hogy ebben a kapcsolatban maradnom hazugság? Mostanában ezt próbálom tudatosítani, de nagyon nehéz...Írnál erről? Köszönöm. Üdv: Andrea
2
Kedves Andrea!Sok és hosszú válaszokat tudnék írni onnantól, hogy biztosan füllent-e, vagy ő tökéletesen igaznak hiszi, amit mond? Vagy azt a kérdést: Miben füllent? A füllentést - hacsak nem beteges hazudozó az ember - nem élvezi az sem, aki "elköveti". Azért nem mond igazat, mert nem mer. Azért nem mer, mert korábbi tapasztalatai szerint azzal vagy megijesztené a környezetét, vagy megbántaná, vagy a környezete reakciója dühkitörés lenne....Ha merne a környezete szembesülni az igaz-zal is, nem lenne szükség elhallgatni, vagy megmásítani.Így nem biztos, hogy a füllentéshez olyan érdeke fűződik, amiben ő a hunyó.Ettől még persze az is abszolút lehetséges, hogy olyan vaj van a füle mögött, ami lavinát indítana el, ami súlyosan veszélyeztetné az ő biztonságát is, vagy amit ő maga szégyell.A fenti kérdések ezért fontosak: miben füllent, és tényleg füllent-e vagy ő maga tökéletesen elhiszi, azonosul a dologgal, amit Te vélsz füllentésnek.Ha többet tudok erről, pontosabban is láthatjuk a dolgot.
3
Kedves Erika!Több dologban is.Igen, valószínűleg azért nem mond igazat, mert gyermekkorában komoly következményei voltak a füllentésnek, és nem gondolkodtak el azok, akiknek füllentett, hogy az is hibás, akinek füllent az ember.Pontosan ezen gondolkodtam el én is.Hogy ha nekem füllent, miben hibázok.Bevallotta, hogy nem mond igazat, így nem vélt dolog a részemről.Leszoktunk együtt a cigarettázásról, és egy nap megéreztem rajta, hogy mégis - újra - dohányozhat...rákérdeztem, és egy szép mesét kerekített, mint ahogy minden esetben, amikor rákérdeztem.Mikor feltártam neki, hogy én nem a szülei vagyok, akik lekevernek majd egy pofont, ha megtudják, hogy nem mondott igazat, akkor bevallotta, hogy hónapok óta újra szívja....És azért fél szerintem, hogy elveszít, mert épp babát szerettünk volna vállalni, de én úgy szerettem volna, ha nincsenek káros szenvedélyeink...
4
....illetve a minap az édesanyámhoz mentünk volna, és vittük volna haza szülővárosomba a két unokaöcsémet...párom nem nagyon tud ott mit kezdeni magával, és tudomásomra jutott, hogy azt, hogy még aznap korán vissza kell vinnünk a kölcsönkért gyereküléseket, füllentette, csak azért, hogy mihamarabb távozzunk.
5
...én ezeket nem tartom kardinális botlásoknak, épp ezért nem értem, mi tétje volt...ha beszélgetünk erről, az is csak az én monológom, ő bólint, hogy igazam van, és ennyi...nem mondja el a hátterét, úgy kell kitalálni, illetve nem is hajlandó megfejlődni az ezzel járó önismereti lépcsőket...Én magamból indulok ki, hogy én mikor nem mondtam esetleg valaha valakinek igazat...mindezek alapja a veszteségtől való félelem, hogy elveszíti az irányítást, illetve szégyelli, hogy nem kedves édesanyámnál lenni, vagy hogy minden erőfeszítése ellenére újra cigarettázik, szégyelli...de előttem? Ez valami hihetetlenül erős tükör nekem...
6
...vajon mi az amit én is szégyellek elmondani neki?
7
Kedves Andrea!Nem kell ám mindenért önmagadat ostoroznod. Az, hogy ő hányszor vagy milyen mélyen füllent nem jelenti, hogy nálad is mélyebb vagy súlyosabb a tükör. Semmiképpen sem gondolom, hogy Te szégyelled magad és arra lenne válasz az ő szégyene. Olyasmiket vegyél fontolóra magatokban (benned és benne is, ha már mindenképp válaszokat keresel), hogy:1. Ki mennyire bízik meg önmagában és a saját kitartásában? Miért nem kitartó az, és miben még, aki nem az?2. Mitől féltek: attól, hogy egymást elvesztitek, ez lehet ok, de milyen félelmetek lehet még? Tartotok-e attól, hogy nem néztek fel egymásra eléggé?3. Miért nem akar és ki nem akar szembesülni a "valósággal"? Ránézni és konfrontálni helyzetekkel?4. Kerülitek-e a konfliktust bármi árán?5. Mit vált ki belőletek a másik hibázása?6. Ki mennyire képes vállalni a felelősséget egy-egy tettéért vagy ígéretéért...Sok kérdés, ugye?Talán ezek közelebb vihetnek a megoldáshoz, de kérlek, Andrea, minden döntésért, amit a párod elkövet, ne vállalj felelősséget! Mert bár egy kapcsolatban sok minden tükör, az, hogy az milyen mélységekbe taszítja egyik vagy másik felet, az már a saját döntése!Az, hogy Te ennyit foglalkozol a Te felelősségeddel - remélem - előbb utóbb magával hozza, hogy ő is megvizsgálja az övét, de biztosan így is lesz, vagy így is van! ;)
8
Kedves Erika! KÖSZÖNÖM...Igen, én úgy érzem, felelősségteljes emberré lettem...lassan 40 felé ez teljesen természetesen ment végbe nálam. Úgy néz ki, neki nehezebb, viszont van, amiben én gyengébb vagyok, és ő erősebb, pl. fizikai munka és jövedelemszerzés terén, ami a mai világban nem "piskóta", emiatt például felnézek rá. Viszont az alapvető bizalom-önbizalom kérdése, az ezen való elmélkedés e helyzet kapcsán újra felmerült bennem. Valóban eljutottam oda, hogy igen, lehetnek egy embernek titkai még párkapcsolatban is. Igen, minden tettéért nem tartozik elszámolással még párkapcsolatban sem. Igen, még párkapcsolatban sem vagyok a párom minden tettéért felelős. Igen, ami az ő döntése, az ő döntése. Mostanra átbeszéltük a témát, engem főleg a füllentés, a kibújás zavart, az a pár szál cigaretta kevéssé (tényleg elenyésző). Felvetettük a kommunikáció és a stresszkezelés egy alternatív formájának a bevezetését, önszabotázs és önmérgezés helyett...Remélem, jó úton járunk :) Köszönöm, hogy mindezt ide leírhattam. Szeretettel: Andrea

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« Ápr 2017. Május Jún »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign