aug11

Mikor állj föl egy kapcsolatból?

Címkék: szeretetszerelemfejlődésfélelempárkapcsolatszakítás

Hol van itt az "elég!"?

Sok-sok tényezőt felsorolhatunk, de van néhány, ami egészen egyértelműen segít eldönteni, hogy mikor nem vagy jó helyen... és ezt a néhány tényezőt mindig önmagadban keressük meg és tárjuk fel, és picikét sem kezdjük hibáztatni a "párodat", akiről persze feltételezni sem szeretném, hogy nem szeretne szeretete legjavával.

Olvass tovább, érdekes!

Mikor állj föl egy kapcsolatból?

Főleg mi nők - és az érzékenyebb férfiak is - hajlamosak vagyunk újra és újra belelátni a rózsaszín felhőket a kapcsolatunkba, és hinni, bízni abban, hogy egyszer majd minden olyan szép, egész és tökéletes lesz, mint azt kislányként a mesékben láttuk. :)

Mielőtt ebbe mélyebben belefolyunk és az önismeret mélységeit jól megjárjuk, szeretném, ha nem veszítenéd el a hitedet a "királyfid" vagy a "királylányod" létezésében. Csupán azt kell picit átgondolnod, hogy az "ő" habitusába nem önmagadat csomagoltad-e bele egy férfi vagy nő helyett! Ha önmagadat várod tőle, az csalódást fog hozni... ugyanis ő nem adja meg neked önmagadat, de általa megismerheted és a szerelem által valóban felfedezheted önmagad. De csak akkor, ha magadban kész vagy felfedezni az igazi én-edet!

A szerelmed "csupán" a társad lesz ezen az úton! Egy olyan "királyfi" vagy "királylány", aki épp akkor érkezik, és épp olyan, amilyenre épp KÉSZEN ÁLLTÁL!

...és ez nagyon fontos! Ugyanis a kapcsolatod mindig az adott időben fennálló szükségleteidet, önbecsülésedet, aktuális én-állapotodat tükrözi.

Ha például olyan kapcsolatra lelsz rá, amiben észre sem vesz a párod, akkor jó, ha magadba nézel, és megvizsgálod, hogy te mennyire tartod fontosnak, hogy észre vegyenek, te mennyire veszed észre saját magadat!


Ha olyan kapcsolatod van, amiben inkább barátként kezel a párod, akkor azon mélázz el, vajon miért ezt vonzottad: talán nem mersz jobban megnyílni egy barátságnál?


Ha olyan kapcsolatod van, amiben a párod becézget, nevelget és folyton óv, akkor jó, ha észreveszed, hogy nem sokat nézel ki magadból, nem bízol abban, hogy képes vagy boldogulni és elbánni egy kis-közepes elintéznivalóval.

Ha te folyton gyanakszol és érdekeket keresel egy-egy kedves szó, udvarlás, "SZERETLEK"  mögött, akkor nem biztos, hogy a párod nem mutatja ki eléggé, hogy szeret... lehet, hogy ő minden tőle telhetőt megtesz, csak te nem mered észrevenni és elhinni. A kétely benned fogan: nem hiszed, hogy eléggé hiányozhatsz másoknak, nem hiszed, hogy ennyire szerethető vagy?.. stb.

Ez azért fontos, mert a kapcsolataid nem véletlenül érkeznek az életedbe - és nem véletlenül érnek véget!

Minden kapcsolatod egy tükör: jelen életed tükre, és mind rámutat valamire önmagadban, mely területen érdemes fejlődnöd, tapasztalnod, megértened önmagad, vagy változtatnod...

Ha ezt megteszed, akkor talán ki is növöd a kapcsolatodat! :)

...és ez az első olyan lehetőség, mely egyértelműen rávilágíthat arra, hogy itt az ideje tovább állnod. Ha a kapcsolatod már nem ad újat, már nem tanít, nem tesz kíváncsivá, nem jutsz önmagadról felismerésekre, akkor túlhaladtad! Itt azonban fontos annak a felismerése is, hogy mindez csak akkor igaz, ha közben ez a kapcsolat nem is dühít, nem is feszít, nem bosszant és nem okoz szenvedést már!

Ekkor értél meg arra, hogy továbblépj: SZERETETTEL!
Ekkor gyakorlatilag szeretettel elengedhető a kapcsolatod, és bátran, de boldogan léphetsz tovább készen egy újabb kapcsolat, egy újabb tapasztalás felé!

Ha a kapcsolatod bosszant, dühít, szenvedést okoz, haragot érzel, bosszú tüzel, akkor még nem haladtad meg a "fejlődésben" önmagad. Ha itt felállsz, akkor ugyanezt a szituációt újra és újra vissza fogod kapni még a sorstól, csak egy másik pár, egy másik társ oldalán.

(A pszichés szenvedésre gondolok!!! Semmiképp se érts alatt fizikai fenyegetettséget! Azt ugyanis semmilyen okból nem kell eltűrnöd senkitől! Senkinek nincsen joga fizikailag bántalmazni téged! Ha az életedben ez gyakori, akkor a kapcsolatod minden kérdés és töprengés nélkül megérett arra, hogy felszámold!)

Szóval, visszatérve a pszichés szenvedéshez - juss felismerésre és kiderül: maradj vagy mehetsz

Amikor a kapcsolat még feszít, és mennél is és maradnál is, akkor érdemes feltárnod, mi okozza a szenvedést benned, mivel okozod ezt magadnak! A legtöbbször az áll a háttérben, hogy olyasmit szeretnél megkapni a párodtól, amire ő nem képes, vagy ami neki nem fontos. Vagy olyasmit szeretnél a kapcsolatba belelátni, ami nincs benne - de ettől még nem biztos, hogy a kapcsolat rossz, lehet, hogy az elképzelés sántít... 

Ilyenkor nagyon nehéz  kilátni a szomorúságod mögül. Pontosan tudom.
Nehéz eldönteni, hogy az a belső hang igaz-e,  ami azt mondja, minden jó, vagy az a hang a fejedben, amelyik azt mondja: menekülj, mert roppant méltatlan helyzetben vagy. 
Egyedül kibogozni nem is biztos, hogy sikerül ezt. A barátaid és családod meg csak azt látják, hogy vívódsz, és persze, - jó indulattal van kiközve a pokol útja is - arra biztatnak, hogy állj már fel és lépj tovább, hisz megérdemled, hogy azt kapd valakitől, amit valóban megérdemelsz és amire valóban vágysz.

Ebben a nehéz helyzetben ezeket próbáld meg átgondolni: 

Íme néhány kapaszkodó, ami segít eldönteni, hogy menj vagy maradj!

1. Nézz önmagadra kívülről és figyeld meg, milyen nő vagy ebben a kapcsolatban!
Olyan vagy, akit tudsz szeretni? Akkor boldog, vidám, sugárzik és kedves? Vagy megkeseredett hárpia vagy? Vagy egy lány, aki csak szomorkodik és semmi sem tud már mosolyt csalni az arcára a kapcsolatban?
Ha szereted azt a nőt, aki ebben a kapcsolatban lenni tudsz, akkor maradj még! Picit vizsgáld felül a szomorkodásaid okát, és rájössz, hogy azok az okok talán nem is olyan fontosak, vagy akár meg is változtathatóak!

2. Nézz mélyen szívedbe és gondold át, mi köt a kapcsolatodhoz, a párodhoz? Miért szereted őt, ha egyáltalán szereted? Ha szereted csak úgy, mert létezik, és tulajdonképpen okokat sem kell keresgélned hozzá, akkor még nagyon szerelmes vagy, és nem érettél még arra, hogy felállj a kapcsolatodból egy-két apró kellemetlenség miatt. Hiába állsz fel ugyanis, még jobban fogsz szenvedni a kapcsolat nélkül, mint benne... Ha már nem érzel elég kötődést a párod felé, ha már inkább dühít, mint kíváncsivá tesz, akkor lépj tovább, itt az ideje!

3. Gondold végig, mit vársz egy kapcsolattól, és azt is gondold át, hogy azt miért várod?
Ilyesmikre gondolj:
Azért várod azt, mert úgy láttad másoktól?
Azért várod azt, mert azt mondták mások, hogy az úgy normális egy kapcsolatban?
Azért várod azt, mert láttad az ellenkezőjét, és azt te sosem szeretnéd átélni?

Ugye, látod, hogy arra próbálom felhívni a figyelmedet, hogy érdemes minden hiedelmedet megkérdőjelezned: biztos, hogy minden úgy jó és működőképes, ahogyan te azt kigondoltad, és elvárod?

Példa egy buta hiedelemre, egy hibás felismerésre, egy olyan elvárásra, ami nem segíti a "fejlődést":
Nemrég volt egy beszélgetésem valakivel, akit nagyon szeretek, jó barátom. Ő úgy gondolkodik - több csalódással végződő kapcsolata után, melyekben úgy gondolta, ő mindent megtett a nőért - hogy "a nőknek az kell, hogy szivassák őket, hogy tiporhassanak, hogy bizonytalanságban lebegtessék őket. Ha ezt kapják, akkor ragaszkodnak és tipornak, másképpen kiteheted a lelked is, észre se fognak venni. Mindig az kell, amiért küzdeni muszáj".

Azt tudod, hogy ezzel a hiedelemmel nem a szeretetet erősíti? Aki így vélekedik, az a kihívásokat keresi, a kihívás vezérli, a hódítást, és a szerelmet hajszolja, miközben a szerelem és szeretet érzése valahol ezek mögött mélyen elértéktelenedett, eltörpült. Aki így közelít a kapcsolathoz, hogy a "társát szivatnia kell", az folyamatos hatalmi játszmákban tartja magát a kapcsolatban, és ez mindaddig izgalmas is, amíg egy valódi probléma be nem köszönt a kapcsolatba: egy betegség, egy súlyosabb anyagi krízis, egy állásváltoztatás, egy terhesség... onnantól a páros kapcsolata összeomlik, mert a játszmát felülírja egy másik "játék": az élet súlyossága. Emberünk pedig nincsen kész arra, hogy önmagát, a társát és a kapcsolatát értékelje.... innentől már tudod, mi lesz a kapcsolat sorsa: vagy felnőnek a szereplők az érzelmeikhez, vagy elválnak az útjaik.

Minden kapcsolat más és más! Mert hisz mások vagyunk mind. Azonban az, ahogyan Te magad feldolgozod, megéled a tapasztalásaidat, az attól függ, milyen szokásokra, mintákra építkeztél eddig. Vajon ezeket a mintákat felismered önmagadban? Tudod a kapcsolatodat azon a tükrön át nézni, hogy mit mutat meg neked rólad? Mi az, amit önmagadról megtanulhatsz?

 Fedezd fel önmagad! Ismerd meg érzelmi működésedet, indulj el önmagad felé egy belső kalandra most!

Szeretettel segítelek ezen az úton egy segítőtársammal egy különleges program keretében!
Nézd meg, és tarts velünk!
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel! 
(De kérünk szépen, csak akkor jelentkezz, ha valóban el is jössz, add meg a lehetőséget, hogy másnak maradjon helye!) :)

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign