Szakítás? ... és újra- és újrakezdés? Avagy: szeretni bolondulásig?

Címkék: szakításpárkapcsolatszeretet

Időről időre borzasztó vitákban, szakításokban teljesedik ki egy-egy kapcsolati krízis. Mintha ez a katarzis, - ahogyan gyerekkorban a hiszti - szükséges velejárója lenne a személyiség fejlődésének, a párocska összecsiszolódásának?

De miért? Miért van erre szükség?
Hogyan zajlik mindez? Mi a szerepe ezeknek a katarzisoknak?

Olvass tovább,
... és láss rá a kapcsolatodra egy újabb nézőpontból... talán a vitáitok egy tudatosabb megvilágítást nyernek.

Minden párkapcsolatban vannak kompromisszumok, szabályok - iratlanok és írottak - és ezek mentén kimondott és ki nem mondott elvárások. Ezek a kapcsolatok velejárói. Nem rosszak, nem is kell ezeket megszüntetni, de jó, ha tisztán látjátok ezeket.

Az elvárásokból egyezségek születnek, amikor mind a ketten megértitek ezeket, és képesek vagytok átlátni és elfogadni, hogy miért fontosak azok a másiknak, és miért kéri azt, amit kér. Így tanuljátok meg egymás működését.

Minden kapcsolatban vannak azonban olyan szituációk vagy olyan esetek, szokások, elvek, rögzülések, amiknek az elfogadása jókora falat a másik ember számára, mert őt nem úgy nevelték, vagy mert őt más tapasztalások érték korábban. Ezekhez hozzászokni időnként nagy kihívás, és van, hogy csak nagyot nyelve, szemet befogva tudjátok megtenni.

Egy nagy szerelemben is akad ilyen bőven, amint a párocska elkezdi a kapcsolat keretei közé szorítani a szerelmet - ami egyébként önmagában eredendően végtelen, határtalan és szabad érzés.
Elfogadsz szeretettel 9 dolgot is, gondot sem okoz. észre sem veszed, részeddé teszed, de jön egy 10. dolog, amit csak azért fogadsz el, mert a másik 9 már lecsúszott a torkodon, és egyébként is szereted a párodat. Ő is így van veled: elfogad sok-sok tulajdonságodat, szokásodat, nézetedet, és mindig marad 1-1, amin ő is fennakad és lovagol pár napot. 

Aztán ahogyan telnek a napok, újabb és újabb dolgok társulnak ezek mellé, és nő a feszültség azok miatt az egy-egy tüskék miatt, amit csak a másikra és a békére tekintettel tettetek a részetekké.... a feszültség pedig olyan természet, ami egyszer biztosan ki fog sütni. 

Képzeld csak el, ahogy forr benned a dolog... először csak ugrani kezdesz mindenre, kiritzálsz, beszólsz, aztán jönnek a kis viták, végül kitörtök és jól egymás fejéhez vágjátok mindazt, ami felgyűlt. Borzasztó is hallani, ahogyan a párodtól megtudod, hogy mennyi sérelem halmozódott fel benne, amiket eddig nem vallott be, csak csendben gyűjtögetett. Most aztán mindent egymás nyakába zúdítotok.

Kell a katarzis, kell a felfokozott hangulat... olyan ez, mint egy forradalom egy krízisben. Ha nem csap ki, akkor sok kárt okoz belül a kapcsolatban és bennetek. Az egó pedig gondoskodik róla, hogy egyszer kicsapódjon. A katarzis elmehet szakításig is....

Mi történik a katarzis, a szakítás idején?

Ha visszaemlékszel, azért gyűlt a feszültség, mert olyasmit kényszerítettettek egymásra, amit valójában nem jó szívvel fogadtatok el. 

- Talán azért nem fogadtátok el, mert nem tudtátok, vagy nem akartátok mélyen átérezni a másik helyzetét.
- Talán azért, mert korábban rossz tapasztalotok volt hasonló ügyekben, és bezárultatok egy védelmi mechanzimus mögé
- Talán azért nem, mert az amit a másik tesz, gondol, szembe megy vagy ellenkezik azzal, ahogyan neveltek benneteket.
- Talán azárt nem, mert egyszerűen nem akartatok a másikra elég figyelmet szánni, fontosabb volt ragaszkodni a saját elveitekhez

Sok oka lehet, de érdemes ránézni minderre. A felfokozott vita, a katarzis pedig kisöpri mindezt. Sőt, nem is a szakítás tesz rendet, hanem az, ami utána következik. 

A szakítás pusztít egyben. Lerombolja azokat a kereteket, amiket nem tudtatok harmonikusan működtetni. Rámutat a félelmeitekre, elvárásaitokra, berögzüléseitekre... A szakítás nyomán egy szünet következhet, amikor a romok felett mind a ketten átgondolhatjátok, átérezhetitek, hogy mi vezetett idáig, hol és mi a szerepetek a történésekben.

Ha létezik, él a szeretet és szerelem közöttetek, - ezt azért Te pontosan érzed, ha így van - akkor a szakítás tulajdonképpen egy ÖNISMERETI SZÜNET lesz csupán, melyben megérezhetitek, hogy mit érdemes nektek változtatni, megérteni, elfogadni a szerelem és kapcsolat érdekében.
Ahol szeretet és szerelem van, ott a felek újra közeledni fognak, és a kapcsolat új színekbe öltözve, egy új alapon, egy új szinten újraszerveződik. Megéreztétek milyen külön lenni, megéreztétek egymás hiányát, beleképzeltétek magatoat a másik helyzetébe, gazdagodtatok egy tapasztalattal, egy elfogadással és új nézőpontokkal.

A szakítások, a viták igenis kellenek! Sosem véletlenül érkeznek!
Mindig időszerűek, mindig tanítanak, mindig okuk van, mindig fejlődésre késztetnek, önmagadba nézni, másokat elfogadni, megbékélni. :)

Ha szeretet és szerelem van, akkor a vita és szakítás csak tanít és mindig segít felismerésekre jutni. Lezár egy keretet, ami elavult és épít egy újat, amit életképesebb.
Persze az is lehet, hogy a romokon már nem párkapcsolat, hanem csak barátság épül újra. Ez sem rosszabb, ennek valószínűleg így kell lennie ilyenkor. Barátként talán sokkal többet tudtok adni egymásnak, mint másképp. Ha így alakul.

Mi van, ha a szakítás végleges?

Az fájdalmas. Tudom. Azonban idővel hidd el, ebből is építkezni fogsz tudni, és épp ezzel nyitsz teret egy új, egy jobb, egy érettebb kapcsolatnak. Minden azon múlik, milyen gyorsan és milyen ügyesen tanulsz a tapasztalásból. Nem bezárulni, nem határt húzni kell, hanem nyitni és ráébredni a korlátokra, amik nem hagytak kiteljesedni eddig!

Ne keseregj, ha így van hát, hanem lásd meg benne a lehetőséget, a kalandot, az állomást, a mérföldkövet!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel!