Amivel tutira elüldözöd magad mellől életed szerelmét

Címkék: szeretetszerelempárkapcsolatkötődésragaszkodásféltékenységhisztielvárások

Avagy: küzdeni kell-e a kapcsolatért, a szerelmedért? ... vagy épp mi van akkor, ha semmi sem elég?

Hogyan ne legyél sok, és hogyan ne legyél kevés sem? Hol lehet a határ? Mit ne kövess el, de mit igen?

Nem csoda, ha csak kapkodod a fejed, és néha ilyennek, máskor meg olyannak akarod magad láttatni. De mégis, mi az, amivel tutira el tudod üldözni a kedvesedet magad mellől?

Azért nehéz megtalálni a helyes mezsgyét, mert ha nagyon kimutatod a szeretetedet, azzal talán elriaszthatod a párodat, - a hiedelmek szerint -  de azzal meg kifejezetten távol tarthatod, ha nem mutatod ki azokat. 

Olvass tovább!

Tarts velem, és mielőtt elkövetnéd ezeket a hibákat, eszmélj rájuk, és mentsd meg magatokat egy kudarctól! 

A legsúlyosabb kapcsolat-gyilkosságokat az egó ügyes trükkjei: az elvárások és a ragaszkodás követtetik el veled. Ezekről már biztosan nagyon sokat tudsz, de hiába a tudás, a gyakorlatban mégis ezekkel terhelődik meg a kapcsolat.

Amikor az elvárásaidba vagy szerelmes, akkor a párodba biztosan nem!
Amikor minden idegszáladdal hozzá kötődsz és függésbe kergeted magad, akkor sem szerelmes vagy. Ezek mind illúzióriókus szerelmek.
Az egód hiteti el veled, hogy szerelmes lettél, miközben az igazi szerelemhez ennek már rég semmi köze. Már csak kergeted a "kapcsolat" illúzióját, és teljesen rászűkülsz arra, hogy azt működtetni tudd.
A szerelemből így születik egy biznisz, amiben már folyton csak azt kutatod, hogy ki mennyit tesz bele, ki kit használ ki, ki a kényelmesebb, ... stb.... és akár hiszed, akár nem, észre sem veszed ekkor már a magad tetteit, viszont mindent kevésnek tartasz, amit a párod nyújt.

1. A mérgező elvárások a gyakorlatban:

Az elvárásaid azok, amik a már kiválasztott szerelmeddel szemben - többnyire kimondatlanul - merülnek fel. Ezekkel önmagadat mérgezed, szenvedsz tőlük, és végül már a párodra is rátolod, ő meg nem csoda, ha úgy érzi, sehogyan sem tud neked megfelelni. Te mindig elégedetlen leszel, ő pedig mindig kevés lesz a számodra. :(

Persze, járhatsz saját magaddal is...  - csak hát, ez megrettenetesen rémísztő.

Az elvárásaid azok, amik így kezdődnek:
"Hát nem érzed, hogy....?"
"Én a helyedben ezt megtettem volna....!"
"Miért nem úgy csináltad, ahogy....?"

Ezek mind belőled fakadnak, te megtennél, észrevennél, meglátnál dolgokat, amiket így nem értesz, miért nem logikus a párodnak, és ahelyett, hogy megértsd őt, inkább számon kéred. Neki azért nem logikus, mert ő nem te vagy, és ő más nevelést kapott, más tapasztalatokat szerzett. 

Nézd csak:
"Miért nem ír, ha épp online? Ennyire nem szeret? Már ki is lépett, csak "látta" és eltűnt! Én biztosan nem lépnék így ki!"
(Eszedbe se jut, hogy épp csak meg tudta nézni az üzidet, de azért nézte meg, mert kíváncsi volt, és akármilyen nehezen is tudta megnézni, sietve megtette? Azonban sem szabad keze, sem ideje nem volt azonnal reagálni? Fogadjunk, hogy magadnak mindezt megengednéd: épp egy piros lámpánál lesed meg az üzenetét, de nem írsz vissza, csak ha leparkoltál... neked természetes, hisz ez Te vagy, de ha ő teszi, az már probléma?
Csak egyszerűen próbáld meg megérteni őt, beleképzelni a lehetséges helyzetébe magad!

Vagy:
"Miért nem találkozik ma velem? Minden más fontosabb neki? Én megoldanám a helyében!"
(Eszedbe sem jut, hogy van más dolga is? Persze, sok mindent intézhetne úgy, hogy a térdén ülsz, vagy az ágyban fekszetek egymásba fonódva, de vannak olyan helyzetek, ahol személyesen kell helyt állnia, és ahol jobb neki egyedül teljesítenie, mint veled. Te is csinálsz egy sor olyan dolgot, amibe nem vonnád bele. 

vagy :(
"Rosszul voltam, és a párom hozott egy pohár vizet - megkértem rá, magától eszébe se jutna - aztán simogatni kezdett. De hát, nem veszi észre, hogy a takarót simogatja és nem engem?"
Lehetne gondolatolvasói tanfolyamra küldeni a társat, de úgy tűnik, hogy sosem lesz olyan okos előre, hogy igyekezetét a kedvese észrevegye és díjazza is. :(

Azok az elvárásaid, hogy a párodnak éppoly fontos légy, mint ő neked, teljesen irreálisak! Tudod miért?
Mert talán még fontosabb is vagy, csak nem veszed észre, mert eldöntöd előre, hogy a szeretetét hogyan kellene kinyilvánítania.
Ha nem úgy teszi, te észre sem veszed, hogy szeret, és megfeszülhet, akkor sem tudja a tudtodra adni. 
Ha a párkapcsolatban ő csak úgy játszhat, ahogyan te a terepasztalt felszettelted, akkor játsszd egyedül, mert tulajdonképpen a párod csak statiszta lehet melletted. Ha őt magát nem akarod sem érteni, sem észrevenni, sem elfogadni, akkor te nem vagy szerelmes. Nem belé vagy szerelmes, hanem csak az elvárásaidba, és egy párkapcsolati ideába... Ilyen alapon tök mindegy, ki van melletted, hiszen csak te játszol, ő asszisztál...

2. Ha az elvárás nem teljesül: jön a hiszti?

A hisztit mindig a tehetetlenségből fakadó düh váltja ki. Van, aki kifelé tombol, van, aki befelé. Ha lehet választani, gyorsabb lefolyású, ami kifelé tör utat, mert az energiát legalább kiadjuk. Persze, valaki más meg megkapja, és neki rosszabb lesz, de azzal majd ő megküzd. :) A befelé szóló hiszti elfojtást okoz, ami minden alkalommal belül, belsőnkben fejti ki hatásait, és a szervezetet károsítja: betegségbe vezeti.

A hiszti ettől még nem jó. :(
Mert ha nem lenne elvárásod, ha tényleg tudnál olyan megértő és okos lenni, hogy belátod, mi vezette a párodat egy-egy tettre, vagy mulasztásra, akkor a hisztik ki sem törnének.

Ha viszont kitörnek, akkor már üsse kavics! A párod - még ha van is igazad - mindenképp menekülni fog, és keresi tetteire az önigazolásait. Ezért egészen biztos, hogy szembe fog menni veled! Ha bocsánatot is kér... te biztosan nem hallod meg a hiszti közepén. Akkora ugyanis az energia-lökés, hogy szegénykét észre sem veszed. Nem csodállnám, ha egy ilyen vihar közekedtetkor ő inkább elmenekülne fedezékbe, és nem jönne elő mindaddig, míg te le nem csillapodsz. 

3. Még eggyel mélyebben: a ragaszkodás, tapadás:

Lehet "küzdeni" egy kapcsolatért? Minek a küzdelem?
A szerelemben küzdelem biztosan nincsen, ahogyan a fájdalmat is csak az egó pakolja bele.
Amikor úgy küzdesz a kapcsolatodért, hogy tapadsz, hogy mindenhol ott vagy, hogy mindig hatni akarsz a kedvesedre, akkor iszonyúan rátelepszel.

Azt szokták mondani, hogy az, aki nagyon szeret, aki könnyen megkapható, aki túlzottan odaadó, az általában nem kell, mert nem izgalmas. Ez a mondás ÍGY nem igaz. Ez ugyanis nem az odaadókra, nem a tisztán szeretőkre vonatkozik, hanem a nyomulós, tapadós társakra, akik nélkül tapodtat sem lehet lépni, és így szinte megfojtják az embert a kapcsolatban.
Azok, akik tisztán szeretik, igazi szerelemmel, önzetlen odaadással a társukat, azok a szabadságát is meg tudják adni neki. Az pedig izgalmas, és cseppet sem kergeti menekülésbe a társat. Sőt! Ahol szabadságra talál az ember, ott magától is szívesen lecövekel. 

Aki ragaszkodik a szerelméhez, az függ tőle.
A függés pedig csak szenvedést tud okozni. Mást nem!!! Jót, élvezetet csak akkor ad, amikor a függés tárgya épp jelen van, amikor épp úgy és akkor használható, amikor akarjuk. Ez azonban a valóság törtrészében lehet így csupán.
Minden nemű függéstől érdemes megszabadulni. 

Ahol ragaszkodás van, ott már rég nincs szerelem. A szerelemben eredendő valóságunk legszebb, legnagyobb szabadságát találjuk meg: megélhetjük önmagunkat, önvalónkat és annak végtelen, határtalan szeretetét. Aki függ vagy ragaszkodik, az nem saját magát éli meg, hanem rátapadt egy társra, és annak az életét éli úgy, mintha a sajátja lenne. Érzi, hogy ez nem jó neki, de nem önmagában keresi a megoldást, hanem a társát értékeli, minősíti, számon kéri, és akarja megváltoztatni.

A ragaszkodás a gyakorlatban:

• Folyton azt lesed, mikor jelentkezik.
• Minden pillanatban kész vagy "ugrani" neki. (Aztán meg később kijelented, hogy ő túlzottan kényelmes, és a kapcsolatot csak te kreálod. Hát... ne függj tőle, és akkor meglátod, hogy neked is sok a dolgod....)
• Kész vagy a kedvesdhez igazítani az útirányokat, a programokat, a fontossági sorrendet...
• Lesed minden kívánságát, de valóban "lesből"...
• Mindig a kedvében akarsz járni, ha akarja, ha nem: mert te eldöntöd előre, hogy ő mit szeretne (magadból kiindulva) és azt elé teszed. Ha nem úgy örül, ahogyan te vártad, kiborulsz.
• He elismer, szárnyalsz, ha nem teszi, lelombozódsz, ha összeszid, akkor el is bújdosol - persze, ezt drámai látványossággal (csak úgy porzik utánad az út.)

Mérd az időt, hány percig bírod ki - egy közös jó élmény után - nélküle úgy, hogy ne kezdj azon filózni, vajon ő gondol-e rád, fontos vagy-e neki, és hány perc múlva jutsz el oda, hogy: nem gondol rád, nem szeret és nem vagy fontos neki, mert ő csak kényelmes és kihasznál! :) Ha ezt 2 napnál tovább bírod, akkor már jól kezeled :), ha ezt egy óra különlét elkezded, akkor dolgozz az elengedésen!

Abban pedig biztos lehetsz, hogy akár nyíltan vállalod mindezt, akár eltitkolod a párod előtt, ennek a ragaszkodásnak az energiái átmennek hozzá, és érzi. Lehet, hogy nem önti szavakba, lehet, hogy nem fogalmazza meg, de hidd el, pontosan tudja, hogy életed romokban hever, ha ő nem vesz észre. Hatalma van feletted, de teher ez a hatalom. :( 
Ha még szeret, akkor igyekezni fog a kedvedre tenni - és reméljük, te észre veszed még, és értékelni is tudod. -
Ha már annyira nyomasztja, hogy alig kap levegőt, akkor viszont menekülőre fogja majd, és ritkázza a találkozásaitokat. (Ez persze olaj a tűzre, mert csak még jobban ragaszkodni fogsz. :()

4. A sötét felhő: féltékenység

Ha van rá okod, akkor beszéljétek át. Jogod van tudni, hogy hányan vagytok a kapcsolatban! Ha a párod képes őszinte lenni, és bevallani, hogy többen, akkor még mindig rajtad áll, hogy akarsz-e így benne lenni a "sokaságban". Ha akarsz, akkor tudd, hogy melletted mást is szeret, és nincs jogod eztán kisajátítani, féltékenykedni. (Ha valami bánt, azt elmondhatod, de tudd, hogy mit vállaltál.)

Ha nincs más, vagy nem vállalod azt a kapcsolatot, ahol nem ketten vagytok, akkor meg minek ölnéd az energiáidat a féltékenységbe? Épp ugyanennyi energiádba kerül az, hogy a kapcsolatban jól érezzétek magatokat, csináljatok közös programokat, szerezzetek közös élményeket.

Nagyon sokszor láttam azt, hogy alaptalanul volt féltékeny az egyik fél. Számonkérések, gyanakvások, viták tarkították a kapcsolatot. A számon-kért fél már nem mert semmit elmondani a párjának, és egyszer csak úgy döntött: "ha úgyis meggyanúsítanak azzal, hogy csalfa vagyok, akkor legyek is az". ... Ezzel a kapcsolatuk befellegzett....

Nem érdemes a féltékenység sötét felhőjét a kapcsolat fölé húzni, inkább bízz meg a párodban, és szeresd magad annyira, hogy elhidd, ő is szeret!

5. Ha megjátszod, hogy nem fontos:

Lehet, hogy jól elvagy a párod jelenléte és üzenetei nélkül is. De, lehet, hogy nem, és mégis megpróbálsz úgy tenni, mintha nem lenne fontos, hogy ő mit csinál, és mit nem... 
Ezzel az utóbbival csak megjátszod magad, ugye, tudod? :( Mást mutatsz, mint ami valójában belőled fakad(na). Ezzel felhúzol egy hazug álarcot kettőtök közé. Az ő reakciói pedig ennek az álarcnak fognak szólni, és nem neked, ezért a célodat biztosan el nem érheted.

Magadat add! Magadat add mindig, egy párkapcsolatban pedig kifejezetten!
Csak így érheted el azt, hogy valóban téged szeressen a párod!

A ragaszkodás, a féltékenység, az elvárások  olyan problémák, amiket tudatosítanod érdemes magadban, és dolgozni rajtuk. Tanácsos elengedni az elvárásokat, a számonkéréseket, az ezekből fakadó hisztiket, a ragaszkodást és féltékenységet. Elengedni úgy tudod, ha meglérted önmagad, és megérted a párod motivációit is. 

Így marad a szabad döntéseden alapuló szeretettel teli KÖTŐDÉS, ami semmiképp sem egyenlő a ragaszkodással. 
A kötődésben te ép maradsz, önmagad lehetsz, míg a ragaszkodásban rátapadsz a párodra, feladva éned egyik oldalát, és élni kezded az ő életét.

Kívánom, hogy menj tovább az utadon, és fedezd fel önmagad mélységeit!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

új kurzus

Várunk sok szeretettel!