Tisztában vagy azzal, hogy kit szeretsz?

Címkék: szeretetszenvedegófélelempárkapcsolatelvárásjátszmaszerelem

Vajon meddig elfogadás az elfogadás, és hol a határ, ahonnan nincs tovább?

Vajon az "igazi" - vagy akit annak hiszel - tényleg az igazi? Kell-e elvárás, és ha igen, milyen mértékig "egészséges" az?

Tudom, hogy megannyi kérdésed lehet, főleg akkor, ha érzed, hogy az, amit a jelenlegi párkapcsolatod adhat, az nem tökéletes, vagy legalábbis olyan kihívásokkal tarkítja az utadat, amikkel eddigi kapcsolataidban nem kellett szembe nézned. :)

A legtöbbször az ilyen kihívásokkal teli kapcsolatok attól válnak az életed legmeghatározóbbjává, hogy hatalmas csúcsokat és borzalmas mélységeket élsz meg bennük. Könnyen fel is címkézed ezt a kapcsolatot azzal, hogy attól ilyen fergeteges, hogy ez az IGAZI, ez a Nagy Ő, akit persze könnyen sosem ad az élet! Emiatt a szenvedések és nagy hullámzások árán is benne tartod magad a kapcsolatban. 

Az egód szereti ezt a címkét - hogy biztos ő a Nagy Ő - mert így olyasmiket is elviselsz, amikre máskor rég nemet mondtál volna. Azt mondod, hog "sebaj, épp fejlődsz"... és igen, ez is igaz lehet, de vajon meddig tart ez így? Hoz-e változást a fejlődésed a kapcsolatban? Össze tudtok-e végül boronálódni egy rendes kapcsolatba? 

Nézzük végig, milyen egós "trükköket" használsz a kapcsolatodban ilyenkor, és kit vagy mit szeretsz valójában, és mi az, ami nem hagy továbblépni! Ez mind nem csak rád, hanem a párodra épp így igaz lehet, nézd hát ezt az írást mind a kettőtök szemszögéből!

A konkrét válaszokat nem én fogom megadni neked. De abban tudok neked utat mutatni, hogy milyen érzések és milyen gondolatok lehetnek azok, amelyekre érdemes figyelmet szentelned, és amikben kapaszkodóra lelhetsz, ha épp nem látsz más lehetőséget:

1. Ahogyan a szerelembe vagy inkább a párkapcsolatba belementél:

Eszem ágában sincs számonkérni rajtad, hogy milyen kapcsolatba mentél bele. Sőt, ha ez egy szerelmi háromszög, akkor tudom, hogy a szerelem vezetett, és nem fogom megkérdőjelezni az önbecsülésedet - ahogyan sokan tennék. Ugyanis, aki a szerelmet választja, az valóban érez.

(Az önbecsülésbe vagy annak hiányába kapaszkodva magadat ostorozni, csupán egy trükk az egód reperotárjából.)

Aki ésszel keresi a párját, és egy "tökéletes társ, akit bevonzani akarok" című listával mászkál, az nem biztos, hogy tudja élni a szerelmet. Lehet listád, de ha jó ideje nem találod a lista pontjainak megfelelő párt, akkor bátran mélázz el azon, hogy a szerelmet keresed, vagy egy jól, és biztonsággal működtetett párkapcsolatot.

Lehet bármelyik a válaszod, mind a kettő helyes, csak légy tisztában azzal, hogy mit keresel: a szerelmet, vagy a listád elvárásait, amiben a biztonságot reméled.

A kettő lehet egy, és lehet teljesen különböző is. Rajtad múlik. :)

Ha mersz szerelmes lenni, akkor tudod, hogy a szerelemben olyan energiákat élsz meg, amikor önmagad lehetsz, amikor a szívedből tökéletesen és hatalmas erőkkel tudsz áradni, és amikor az ész és logika háttérbe szorul. Érzed és éled önmagad a magad tökéletes szabadságában, úszol, lebegsz a térben, erős vagy, a legtökéletesebben egészséges és a lehető legtöbb energia jár át. Aki csak lát, mosolyogva áramlik veled, mert, ha nyitva a szívük, örömmel veszik át tőled ezt az energiát, és sütkéreznek a fényedben, amit a megélés boldogsága ad neked. 

Amikor a szerelem felcsapott, elképzelhető, hogy még semmit se tudtál a kedvesről. De kihagyni ezt a lángot, a szerelmet ezt a megélést, hiba lett volna. A szerelem fellángolt, és az ismerkedés már ennek tüzében kezdődik. Szóval, ha nős, ha férjnél van a kedves, ha beteg, ha fiatalabb, mindegy, mert te a szerelmet meg tudtad élni!

SZERENCSÉS vagy!!! Te ugyanis tudod, érzed, hogy a szerelem Te magad vagy!!! Ott van benned a szerelem tüze és energiája, az adja a LÉNYED magját, forrását! Ha egyszer megérezted ezt így, a szerelem valódi természetét, akkor Te máskor is meg fogod! :) 

A szerelmesekre mondják, hogy: "idealisták". :) Valójában a szerelmes ember él igazán, és az, amit ő érzékel, ő lát, ő él át, az a VALÓSÁG, hiszen a szerelemben a legnagyobb nyitás van a szívben, és így a legtökéletesebb ézékelés.

Aki "ideák" között él, az épp nem a szerelmes, hanem az, aki az elvárásaihoz keresi a kapcsolatot. Ha szerencsés vagy, befut valaki, akinek ki tudod tárni a szívedet, és meg tudod élni a szerelmet. Ha nem, akkor évekig keresgélsz majd a listád szerint, mire egy társ, - aki vagy olyan, vagy nem - befut...

A másik út ugyanis az, amikor azt hiszed, hogy a szerelem kívülről fog megérkezni hozzád, és lesve keresed azt a "társat", aki majd elhozza. Ilyenkor az elméd szervezi az életet, és mielőtt érezhetnéd, máris keretezi is a szerelmet a szabályok és elvárások közé, hiszen az úgy lesz számodra hosszú távon biztonságos.

Te ilyenkor egy társ személyében a BIZTONSÁGOT kutatod, várod a tartósságot, a holtodiglan-holtomiglant, és az ígéretet, hogy ez eztán tűzön-vízen így lesz.

Ha nem érzed a különbséget, akkor mindenképp olvass tovább! Ha az elvárásaidhoz foggal-körömmel ragaszkodsz, akkor pedig főleg!

2. Vajon milyen társat fogsz bevonzani a listáddal az elvárásaiddal?

Az elméd vagy egód szeretné elhitetni veled, hogy neked az lesz a biztonságos jó hosszú távon, ha nem adod alább egy csinos kis elvárás listánál. A szó is: "alább adni", már önmagában is leértékelő a számodra, hogy ezt aztán el is utasítod. Az egód jól végzi a dolgát. (Hiszen többnek, jobbnak érzed magad valaminél, valakiknél, és hosszú távra keresi a biztonságos utat.)

Befut az embered, és lám, a listádon szereplő értékeknek megfelel. Szuper. Ez jó ígéret a biztonságra, és így talán a szerelemre is... csakhogy a szerelem továbbra se akar elsodorni elemi erőkkel. Vajon miért? Azért, mert a szívedet az elvárásaid szépen bezárták. A biztonság iránti egós igényed lelakatolta.

Ha netán mégis átjut a szűrőn valaki, akkor pedig rövid úton szembesülsz azzal, hogy vannak a hőn vágyott tulajdonságai mellett olyanok is, amiktől a falat kaparod.

Hogyne lennének? Hisz a listádon egészen biztosan ellentmondásos tételek szerepelnek:

pl: a nő: legyen nyitott, kedves és sugárzó - de legyen szűz... (Ez ellentmondás, hiszen, aki sugározza az életet, az éli is, és így biztosan szereti a testi örömöket is, tehát nem lesz se szűz, se apáca)

pl: a nő: legyen anyatípus, de gyerektelen, ne akarjon saját gyereket, de a tieidet a korábbi házasságodból szeresse. (Ez is ellentmondás. Ha szereti a gyerekeket, akkor vagy van, vagy lesz is igénye sajátra. )

pl: a férfi: legyen misztikus, titokzatos, férfias, megfejthetetlen, de ugyanakkor kommunikatív és beszéljen az érzéseiről? (Ha titokzatos, azt szeretheted, de meg fogsz őrülni attól, hogy sosem tudod, mi zajlik benne... mert akkoris titokzatos marad, amikor erről kérdeznéd.)

pl: a férfi: hozzon gyors döntéseket, legyen határozott., magabiztos, de legyen képes megfejteni a gondolataidat?... (hát, ez is aligha lesz meg egy karakterben, mert az a férfi tud gyorsan dönteni, aki viszonylag kevés érzékeléssel is megelégszik, és nem mérlegel sokat. Így aztán nem tudja sok csáppal érzékelni a világot, téged és a gondolataidat olvasni.

Amikorra "megszerzed" őt, és élvezhetnéd a gondosan összeállított listád szerinti jó tulajdonságokat, rájössz, hogy a remélt biztonság itt sem adatik meg. A jó tulajdonságok ugyanis magukban hordozzák a rosszakat is, amik nem leválaszthatóak.

A párod nem szerelhető át, nem változtahatod meg - csak te tudsz változni, a Te akaratodra, és ha jól csinálod, ő követhet, és változhat veled.

Jogos igényed azonban lehet: alkoholista, drogos, agresszív párt ne akarj vonzani, és ha teheted, ilyen téren valóban legyenek elvárásaid! De ne korlátozd, ne szűkítsd ellentmondásosra a kereteidet!

3. Akkor marad az elfogadás:

Amikor rájössz, hogy bármekkora is volt a szerelem a kapcsolat elején, vagy amikor rájössz, hogy a lista szerinti tökéletes társ is rendelkezik hibákkal, akkor már jó mélyen és nyakig vagy a kapcsolatban. Talán már nem az a gondod, hogy szeret-e, hogy észrevesz-e, hogy akar-e a párod lenni, hanem az, hogy épp nem működik együtt veled, vagy nem figyel, vagy egyáltalán nem siet a segítségedre, amikor te igényled.

A nagy-nagy szerelem emléke ott van benned, de már a mindennapokban gyakran szembesülsz a kapcsolat árnyoldalaival is. 

Ilyenkor szoktuk kapni a kérdést: "jó, jó, de nekem kellene ezt is, azt is elfogadnom? Vajon meddig? Talán mindent?".

Nem, semmiképp sem, hiszen az elfogadás sosem "kell", sosem kényszer. Nem azt jelenti, hogy olyasmit kényszerítesz magadra a "szerelem nevében", amitől a hideg ráz. Ez elfojtás, és az elfojtás az nem elfogadás.

Az elfogadás az, amikor ilyenkor is könnyű szívvel, szeretettel mosolyogva azt tudod mondani: "Istenem, de szeretlek így is" :) Ha ezt nem tudod, mert ettől már szürkébb a kapcsolat, és több hullámvölgyet éltetek meg, akkor azt figyeld meg magadban, hogy van-e benned igény és hajlandóság arra, hogy tudd a párod szemével IS látni az eseményeket, a kapcsolatot. Van-e benned igény arra, hogy megértsd őt, hogy helyébe képzeld magad, és érezd azt, amin ő keresztülhalad. Te nem ő vagy, így tökéletesen átérezni sem tudod, de az igény, a hajlam, hogy együttműködjetek, megvan-e még benned?

Ha igen, akkor a kapcsolatnak még igenis van létjogosultsága.

Ha már ez sincs benned, akkor már tulajdonképpen nem vagy a kapcsolatban sem...Ilyenkor már csak megváltoztatni akarod a párodat, és mivel pontosan tudod, hogy erre nincsen lehetőséged, így mindenbe beleköthetsz, amibe csak teheted. Az angyalból hárpiává, sárkánnyá növöd ki magad, és tulajdonképpen a kapcsolat legnagyobb szenvedője te magad vagy.

4. Ha ez mind ilyen egyszerű, akkor miért épp ez a kapcsolat az, amiben a legnagyobb mélységeket és csúcsokat éled meg?

Ha ilyen a kapcsolatod, az mindenképp izgalmas élmény, és hogy elviseld, könnyen fel is címkézed azzal, hogy ez a kapcsolat hozta el neked a nagy Ő-t, csakmég csiszolódtok.

Lehet, hogy így van, de mielőtt ezzel a hittel magadra húznál egy rossz kapcsolatot tartósan, picit mérlegeld azt az egyszerű, racionális okot is, hogy: azért ilyen hektikus ez a kapcsolat, mert már megedzett az élet - és ezt nem pozitívan értem. Vagyis fiatalon minden kapcsolatod gördülékenyen halad, hiszen tudod jó, hogy előtted az élet. Ha egy kapcsolat nem az igazi, még jócskán van lehetőséged szerelembe esni.

35 felett azonban már ért annyi tapasztalat, orrba gyűrt az élet annyiszor, hogy ne legyél ilyen bátor. Véded a kis világodat, a szokásaidat, a hitedet, és közben nehezebben, óvatosabban nyitod a szívedet. A párod, akire rátalálsz hasonlókat élt meg minden bizonnyal. Így a kapcsolat érzelmi hullámzását nem a szokatlanul nagy szerelem, hanem épp a félelmek adják.

Az ilyen kapcsolat, ahol ennyi a félelem, az elvárás, a játszma, korántsem biztos, hogy az IGAZIT rejti. Inkább csak azt üzeni neked, hogy nyiss jobban, szeress, bátrabban, légy kíváncsi a társadra, tedd le a félelmeidet és elvárásaidat!

Légy hát bölcs, és stabil! :) ... és SZERESS! Szeress élni, szeresd magadat és szeress másokat!

Akárki is a párod, a párkapcsolati játszmák leküzdéséhez önmagadon át visz az út. El tudod-e fogadni magadat, békét tudsz-e kötni magaddal, erős-e a hited magadban annyira, hogy mást is szeretni, elfogadni tudj tartósan!

Gyakorold az önismeretet és önelfogadást! Nyisd ki a szívedet önmagad felé először!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Nőként és férfiként szeretni jól, boldogan