Társfüggő vagy? Vagy amit megélsz, az így természetes?

Címkék: függéselmebiztonságszeretetféltékenységbirtoklásfélelemragaszkodásboldogságtársfüggő

Mit gondolsz?
Társfüggő vagy? Vagy csak egyszerűen jó neked, ha van párod és jobb neked valakivel közösen megélni valamit, mint egyedül?

Hol a határ az egészséges társas kapcsolódás és a függés között? Van egyáltalán éles határ, vagy nyomógomb, ahonnan már nem egészséges 2 ember viszonya?

Olvass tovább!

(A kép forrása: Femcafé)

Minden ember "társas lény"!

Belegondoltál már, hogy miért kapcsolódsz más emberekhez? 

Azért... mert az jó neked! Mert feltölt, mert a másik ember megjelenése, megnyilvánulása színt visz az életedbe. Új nézőpontokat mutat meg, új élményekkel gazdagít. Adott esetben szórakoztat, mert vicces, mert könnyed, más esetben tanít és új távlatokkal ismertet meg, megint más esetekben tapasztalatokkal gazdagít, a figyelmedet koncentrálja.

Vagyis, ha röviden kellene megfogalmaznunk, azt mondhatnánk: hogy minden kapcsolatodat azért működteted, hogy energiát nyerj, hogy energiát cserélj, hogy feltöltődj! 

Azokat a kapcsolataidat tartod jónak, oda szeretsz tartozni, ahol a kölcsönös energia-csere kiegyenlítődik, vagyis úgy érzed, hogy bár adsz, te is sokat tudsz visszakapni. Azokban a kapcsolataidban pedig, ahol ez nem harmónikus, vagyis nincs egyensúlyban ez az adok-kapok, ott azt érzed, hogy "kihasználnak", terhelnek, elfáradsz.

Honnan van az energiád?

Felvetődhet a kérdés, hogy jó-jó, de honnan van a saját energiád, mit cserélsz ki, mit áramoltatsz a kapcsolataidban?

Sok cikkemet el kellene olvasnod, hogy ez a következő néhány gondolat valóban megértésre találjon benned, de megkísérlem röviden összefoglalni a lényeget:

Te magad ENERGIÁ-ból létezel. Egészen pontosan a benned lévő ÉLET (amit léleknek, eredendő önvalódnak, isteni szikrának, teremtőerőnek... stb hívsz), maga a forrás. Az élet(ed) forrása. Így van benned egy olyan energiaforrás (te vagy az), aki folyamatosan elláthatna téged életerővel és energiával.

Azok az emberek, akik nyitottak, akik megengedik maguknak, hogy szeressenek, és könnyen lelkesednek, azok mindig sokkal jobban élik ezt az eredendő energiát és sokkal ügyesebben kapcsolódnak saját forrásukra. Ők azok, akik szinte fáradhatatlanok, és olyankor is teljes tetterővel, mosolyogva teszik a dolgukat, amikor mások már rég "kidőltek". Hozzájuk nagyon jó tartozni, a közelükben vidámság, nyitottság, elfogadás, humor van. Igazi "fincsi" energiák. Igaz az is, hogy bár érzékenyek és mélyen érzőek, nem ragaszkodnak végletekig semmihez és senkihez, könnyen elengednek, gyorsan túllépnek, hamar felállnak...

Amikor azonban zársz, és a buksidban (elmédben) lévő korlátok és szabályok között éled az életedet, akkor szinte elzárod magad a forrástól. TE magad ZÁROD el magad a szívedtől azzal, hogy inkább az egós elmédben lévő szabályokat és hitrendszereket választod az életed "vezérfonalaként".
Persze, a forrás éltet téged, hiszen maga az élet, de te észre se veszed a szívedet, a valós vágyaidat... Lenyeled, elfojtod, nem engeded megélni magadnak mindazt, így mintha tartaléklángon üzemelnél könnyen elfáradsz, kevés motivációt érzel magadban, semmihez sincs kedved, kritikus vagy, és ami még rosszabb: ragaszkodsz olyan szokásokhoz, személyekhez, tárgyakhoz, akik és amik számodra a biztonságot nyújtják, amiktől és akiktől energiát nyerhetsz. :( 

Külső forrásokat választasz - önmagad helyett. Nem látsz rá önmagadra, így ezzel nem vagy tisztában... el sem ítélheted magad e miatt, kérlek, ne is tedd!

Vagyis minél többet élsz az elmédben, minél zártabb vagy és minél több a félelmed, annál biztosabb, hogy könnyen elfáradsz, könnyen lehangolódsz... hiszen nem kapcsolódsz elég mélyen saját forrásodhoz. Ilyenkor - tartva az elméd további működési formáit - a figyelmed kifelé irányul. Miután önmagadhoz csak nehezen kapcsolódsz, a figyelmed folyton kifelé fókuszál, külső energia-források felé, erre ragaszkodóbbá a kapcsolataidban is. 

A párod válik az egyetlen és fő energiaforrásoddá...

Mindaddig, amíg önmagadhoz is képes vagy kapcsolódni, amíg képes vagy megélni a vágyaidat, amíg vannak terveid, amíg vannak saját szokásaid, addig természetes, hogy a kapcsolataid is energiát adnak és önmagad is képes vagy energiát "termelni".

• Amikor azonban a biztonságra törekvésed elvész a párodban,
• és amikor őt magát egyenlővé teszed a BOLDOGSÁG-gal magával, onnantól már nem csupán társas lény vagy, hanem egy "függésben" lévő ember.
• A társadat teszed a boldogságod forrásává.
• Az ő jelenléte jelenti az örömöt, a szórakozást és a biztonságot is.
• Akkor érzed jól magad, ha ő figyel rád. Akkor vagy boldog és örömteli, ha ő érezteti veled, hogy fontos vagy a számára és szeret.
• Az ő gondolatai, tettei és hangulata felülírják és meghatározzák a te hangulatodat, jókedvedet, gondolataidat és tetteidet.
• Várakozol az ő döntéseire, az  ő tetteire.
• Az ő ízlése meghatározza a tiédet...

... és a magadról alkotott gondolataid is a körül forognak majd, hogy "vajon elég vagy-e neki", "szeret-e  téged", "hiányzol-e neki", vagy épp a körül, hogy "csak el ne veszítsd"... "csak meg ne csaljon" és hogy "jaj, mi lesz egyszer veled nélküle?"

Nem az szeret jól, aki ragaszkodik... hanem az, aki hagy élni és örül, hogy  ebben örömödet látja!

Aki féltékeny, és a "jeleneteivel" korlátozza a társát, vagy aki ragaszkodik és kapaszkodik, az FÉL. A félelem nem szeretet. Semmi köze sincsen hozzá, pedig az elme nagyon ügyesen elhiteti az emberrel, hogy "a szeretet szüli ezeket az érzéseket és reakciókat".

Valójában, amikor félsz, amikor ragaszkodsz és féltékenyen jeleneteket rendezel, akkor nem a szeretet, hanem a HIÁNY állapotait éled. A reakciód pedig a birtoklás irányába húz, és mivel épp azt éled, hogy "nem sikerül megfelelő kontrollt gyakorolnod a párod felett, nem tudod őt birtokolni, mert kicsúszik a kezeid közül", akkor rettegsz, hogy elveszíted a boldogságot magát is, amit hozzá párosítottál.

Amikor ragaszkodsz és féltékenykedsz, akkor eszedbe se jut azt nézni, neki mi a jó. Ilyenkor kizárólag azt figyeled, hogy ő ÚGY TEGYEN, ahogyan neked jó és ezt jogos elvárásnak érzed! Ez nem szeretet. :(

Amíg a társadat azonosítod a boldogsággal és rettegve kapaszkodsz belé, addig sajnos a hiány állapotát, a függést és félelmet éled.

Olyan ez, mint az éhség állapota. Vagy éhes vagy, vagy jól lakott. Egyszerre nem lehetsz mind a kettő. Az éhség rettegéssel tölt el, agresszívvá tehet, míg a jóllakottság elégedettséget jelent és megélheted a "minden mindegy, mert mindenhogy jó" állapotát. Az előbbi - az éhség - a félelem állapota, amikor függsz, ragaszkodsz.
A jól akottság pedig a szeretet létállapotához hasonlít ebben az analógiában. Amikor szeretsz, akkor elégedett vagy és boldog. Nem kell függened, nem leszel ideges, ha más is eszik és  főleg: elfogadó leszel.

Amikor tényleg szereted a párodat, akkor örülsz, ha azt látod, hogy örül, és örülsz, ha ő megéli önmagát - akkor is, ha ehhez az örömhöz neked semmi közöd!
Elfogadod, hogy van élete azon túl is, amit Te nyújtasz neki. Elfogadod, hogy úgy jó neki, ahogyan Ő érzi jónak az életét. Eszedbe se jut olyanná formálni, ami neked jó volna, hanem azt élvezed, hogy ő olyan, amilyen lenni szeretne. Hagyod létezni, hagyod élni, és örülsz minden pillanatnak, amikor ebbe téged is bevon.
Nem követelőzöl, nem birtoklod, nem sajátítod ki, mert tudod, hogy ő akkor teljes, ha önmagát élheti és nem akkor, ha neked megfelel...

Hogyan hagyj fel a társfüggéssel?

Nem könnyú út vezet odáig, hogy a saját egód minden játszmáját felismerd és a helyett, hogy újra és újra besétálj a csapdájába, végre felfedezd, hogy nem kellenek a korlátok, hogy szeretetben, szabadon megélhesd önmagad!

• Ne azonosítsd a társadat a boldogsággal! Nem ő adja neked! Te vagy a boldogság, te éled, benned fakad fel minden érzés. Ő csupán egy "statiszta", aki megmutatta, milyen érzésekre vagy képes! Te vagy a kulcs! 
• Ne hidd, hogy ő adja a biztonságodat! Minden, ami rajtad kívül van, elveszhet... önmagadat azonban sosem tudod elveszíteni, és fedezd csak fel, hogy mit tettél te azért a bizonyos biztonságért! Te vagy, aki bevonzottad, te vagy, aki választottad, te vagy aki jelen vagy, te vagy, aki megéled! Önmagadnak köszönhetsz mindent: még őt is! Magadhoz ragaszkodj csupán!
• Helyezd vissza a figyelmedet önmagadra - figyelj önmagadra: a vágyaidra, a céljaidra, az örömeidre, a megéléseidre és tudd, hogy önmagadért élsz! Hát válaszd önmagadat - mert csak így fogsz tudni utána másoknak is jót tenni!

Ha mindezt nem feleded, akkor nem gonoszul önző, hanem önmagadban teljes emberré válsz, aki másokkal is kellemes, egész, elégedett kapcsolatokat fog működtetni. Légy őszinte és hű magadhoz, válaszd a saját vágyaidat és nem kerülsz függésbe többet! :)

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni...