Agyő boldogtalanság! Engedd kiáradni szívedből a szeretetet!

Címkék: szeretetegóboldogságboldogboldogtalanelfogadásistenfeltétel nélküli szeretet

A boldogtalan emberek attól boldogtalanok, hogy nem találják az egyensúlyukat, nem találják a harmóniát. Keresték eleget - magukon kívül - de persze,nem akadt horgukra, hiszen az egyensúly és harmónia nem a külvilágból érkezik.

Amit kint - magadon kívül - észreveszel, az jelenti a te világodat! Vagyis nem a környezeted adja a boldogságot, nem attól lesz jó kedved, amit látsz és tapasztalsz, hanem épp fordítva: azt látod, és tapasztalsz, amire nyitott vagy, ami a belső világodban, a gondolataidban van.

Ugyanazt halljuk, látjuk egy történetben, de nem mindannyian fogjuk ugyanúgy tovább mesélni. Azt fogod meghallani egy sztoriban, ami a te világodnak, a te szokásaidnak, elveidnek megfelel, és én is azt fogom itt észrevenni, ami az én világképembe beleillik.

Azonban az, hogy mi illik a világodba, mit tudsz így észrevenni, ez a legnagyobb és legélesebb kontraszt a boldog és boldogtalan emberek között. 

Olvass tovább, és kiderül, mi hiányzik a boldogsághoz, vagyis ahhoz, hogy a boldogtalan ember is előbbre tudjon lépni, és élvezni tudja az életet...

A boldogság és szeretet (sőt a szerelem is) azonos energia-rezgést, azonos frekvenciát képvisel, és hogy értsd, inkább így mondom: azonos létállapotok. Az elme próbál különbséget tenni közöttük, de ha nem a testedben gondolkodsz, hanem energiában, akkor ezek azonosak, nagyon nagyon hasonlóak.

Ez az az energia ugyanis, amit Isten képvisel - ő a feltétel nélküli szeretet energiája, ez adja a mindenség, a teremtés energia rezgését. Ezt test nélkül te is élhetnéd, hiszen ebből az energiából születtél testbe, vagyis magyarul: a lelked a feltétel nélküli szeretet energiáját képviseli.

Azért nem tudod azonban ezt élni és élvezni minden pillanatodban, mert anyagba "sűrűsödve" testet öltöttél, és így a tested és anyag korlátai között alapvetően megtörik, és korlátozódik, feltételek közé szorul ez a szeretet. 

A földi életeddel, a testeddel együtt megszületi az egós személyiséged is, és így azon keresztül (az elméden) keresztül kezded értelmezni a létedet, a működésedet.

A tested halandó, így vele az egós elme is, ezért egész életedben a biztonságra törekvés, a túlélés lesz az egyik legfontosabb mozgatórugód. Túlélni azonban csak bizonyos feltételek és korlátok között tudsz, melyeket az elme folyamatosan mérlegel, folyton agyalsz, információkat gyűjtesz, analizálsz, töprengsz... 

Ez mind normális, így működünk jól, így van jól kitalálva a rendszer. A gond akkor van, amikor mindennek a harmónikus egysége megtörik, és az egós elme retteg, fél valamitől, hogy védje a (tested) életét, és így szembe akar menni a szívedből (lélek) feltörő igaz és tiszta szeretettel, vágyakkal, érzéssel. Ilyenkor megtörik a harmóniád és éled az ész és szív harcait... :(

Eddig talán nem mondtam újat... de innentől összefoglalom picit másképp.

Hogyan élhetnéd a szeretet magadban? Hogyan kapcsolódj önmagadhoz, az eredendő önvalódhoz?

A szíved egyetlen érzést tud élni, és ez a szeretet = boldogság - (hiszen ezt hozod az Isteni minőségből a feltétel nélküli szeretettel.) Isten egy sejtjeként, a teremtés energiájának részeként alapvető részed a teremtési képesség, a gyógyítás a gyógyulás, és olyan kiterjedt érzékelés is, mint a "látás"- intuíciók és pontos megérzések. Akkor tudsz hát a teremtőhöz, a saját felsőbb tudatosságodhoz, a lelkedhez kapcsolódni, ha ezt éled: a lelked rezgéseit.

Ahhoz azonban, hogy a lelked szerinti, eredendő önvalódat élhesd, ahhoz észre kell venned az egós elme korlátait. Azt a sok "határt", korlátot, hitrendszertl, elvet, ami korlátozza azt, hogy élhesd önmagad. Ez mind a fejedben van, az egós elmédben és oda többnyire mások ültették be ezeket, vagy a te saját rossz tapasztalataid, a csalódásaid.

Ha sikerül az egós elmét lecsendesíteni, a sok-sok korlátod picit kinyitni, akkor a lelked energiájában tudsz létezni, és itt csak boldogság van! Boldogság és szeretet.

Amikor a korlátokat leteszed, vagy felnyitod, akkor ott szabadon kezd áramlani a belőled áradó eredendő szeretet. Ilyenkor egyre jobban éled mindazt, amit a teremtésből hoztál: szeretsz, gyógyulsz, gyógyítasz, élsz, boldog vagy, érzékenyen érzed mások energiáit, erősödnek az intuícióid, és teremtesz, hiszen minél nyitottabb vagy, annál nagyobb a tölcsér, ahol be tud áramlani hozzád a lehetőség.

Vagyis minél inkább éled a szeretet-lényenedet magadban, annál nyitottabban tudsz a világhoz állni, annál inkább teremted a lehetőségeidet.

Elér ilyenkor jó és rossz is, - ez így igaz  - de te tudsz választani, és tudsz azon az úton haladni, ahol jó érzed magad. Így építed önmagad is, és az utadon melléd szegődő, hozzád forduló emberek számárára is nyitogatod a kapukat.

Hogyan működsz, amikor boldogtalan vagy?

A boldogtalanság onnan ered, hogy az egós elme nem engedi áramlani benned a szeretetet. Elveid, félelmeid, korlátataid, neveltetésed normái oly mélyen égtek beléd, hogy nem is látod, elhinni sem mered, hogy azokon túl vagy azokat átírva is van élet. Ragaszkodni kezdesz egy-egy elvedhez, egy-egy igazságodhoz.

Pedig van út azokon túl is, te magad is sejtheted az által, hogy érzed, hogy szorít, feszít valami benned. A szíved nyitna, indulna valamerre - arra, amit szeretsz, amire tisztán vágysz - de nem engeded meg ezt magadnak. 

Annyira a fejedben élsz, a tanult sémák között, hogy a szívedet be is falazod. Elhiszed, hogy nem jár neked az öröm, hogy neked nem sikerülhet, hogy te úgyse érdemled, hogy kizárt, hogy sikerüljön... elhiszed, hogy ha indulnál, mások megszólnának, elítélnének, és neked ez nem biztonságos. Ezért hát elfojtva valódi énedet, bezárod a szívedet.

Ha bezárod, azzal jókora köveket gördítesz az elé, hogy tudjon áramlani az eredendő szeretet belőled, hogy a lelked örülni tudjon. Nem örül... és így leszel te is egyre zártabb, egyre menekülőbb, egyre gyanakvóbb... egyre több félelemmel. Hogyan is lehetne másképp, amikor épp csak az egós elmédet hagyod élni, ami pedig a biztonságra törekvés céljával örökké a veszélyeken tartja a figyelmedet.

Egyre inkább elkerülöd az embereket, egyre sértődőbbé válsz, hogy az igazadat védd, egyre inkább azt hiszed, a világ bántani fog téged, és egyre inkább egyoldalúan kezded látni a világot, kizárva belőle sok-sok lehetőséget. A figyelmed leszűkül a problémáidra, melyekhez nem látsz megoldást. Hogyan is látnál, hiszen egy sötét kamrában közelítesz felé egy zseblámpával, és eszedbe se jut, hogy felkapcsold a villanyt, pedig körötted mindenhol megoldások állnak... :(

A boldogtalan és boldog ember között alapvető küönbségek vannak:

A boldogtalan ember az érmének csak egy oldalát látja, a rosszat. :( ... és elképzelni sem tudja, hogy létezik másik oldala. 

Ha te megmutatod neki, akkor azt fogja hinni, megőrültél, és lebeszél arról, mert úgy hiszi, nem vagy tisztában a realitásokkal. Számára csak egyetlen realitás van ugyanis: és az az, amikor veszélyek és kudarc fenyegetnek és neked óvatosnak, védekezőnek kell lenned...

Aki így látja a világot, így is teremti. Őt bántani fogják, átverik, veszélyek sora következik be az életében. Hogyan is lehetne másképp, hiszen őt tükrözi az élet. Ha ő gyanakvó és bizalmatlan másokkal, akkor mások is bizalmatlanok lesznek vele, félni fognak tőle, és hiába nem akarják bántani, akkor is fogják, hiszen a boldogtalan az ő tetteikben a hibát és bántást fogja keresni. Egy idő után inkább elkerülik, elfogynak mellőle az emberek.

A boldog ember abban nagyon más, hogy ő pedig látja az érmének mind a 2 oldalát. Nem csak a vidámat látja, hanem mind a kettőt, hiszen érzékelése és szeretete nyitott, így ott be tud áramlani a jó is és rossz is.

Így minél boldogabb vagy, annál több aspektusát látod a világnak. A boldog ember így - látva a  sok nézőpontot - el tudja dönteni, hogy merre induljon. Azt fogja választani, ahol jó neki, ahol ő továbbra is boldog. Hogyan is a választana mást a sok lehetőség közül?

Ha boldogtalannak érzed magad, keresd hát ezeket a pontokat!

1. Tudd, ismerd fel, hogy az elmédben lévő gondolataid, a fix sémaként, fix igaz elvként megmutatkozó gondolataid épp korlátozzák azt, hogy szeretni tudj, hogy szeretettel indulhass a vágyaid felé! 
2. Ismerd fel a korlátozó elveket, hiedelmeket, fogadalmaidat...
3. ... és ha felismerted, kérdőjelezd meg azok igazságát, és keresd azt, vajon az ellenkezőjük nem lehet-e éppoly igazság! Ezzel váltasz nézőpontot, ezzel tágítod a világodat, és így válsz egyre befogadóbbá, elfogadóbbá a világ felé, mások felé, önmagad felé!
4. Amint megtapasztalod, hogy az érmét több oldalról is láthatod, és akár az egyes oldalai tökéletesen ellent is mondanak egymásnak, azonnal nyugodtabb, békésebb emberré válsz!

Ezzel együtt önmagad felé is hasonlóan tudsz nyitni. Amit magadról hiszel vagy gondolsz, ugyanígy változtatható meg, és válhatsz így elfogadóbbá önmagad felé is. Amikor önmagadat megszereted, nem is hibáztatod, onnantól a béke és harmónia eláraszt, és árad belőled a szeretet a nélkül, hogy adni akarnál! Egyszerűen fényleni tudsz.

A boldog ember sugárzik, fénylik. :) De a boldogságodhoz kizárólag rajtad keresztül visz az út!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/onismereti-programok/ego-kurzus