Megcsalt? Minden összeomlott? Hogyan tovább?

Címkék: megcsalhűtlenpárkapcsolatfélelemviszonyáldozatmegaláz

Lebukott... és földbe gyökerezetten állsz ott, ahogy beléd nyilall a tudat, a teljes bizonyosság: megcsalt!

Ocsúdni is nehéz.
Bénító ólomsúlyok akadályozzák, hogy megszólalj, hogy lépni tudj.
Még a szavad is eláll és csak cikáznak értetlenül benned a gondolatok:

• "Minden hazugság volt?"
• "Nem szeret, hisz, ha szeretne, nem tenne ilyet! Akkor veled akart volna lenni... de ő másra vágyott."
• "Nem vagy elég jó neki, rádunt..."
• "Rútul átvert és megbántott..."
• "Felrúgta a köztetek lévő szövetséget, felrúgta az intim, meghitt viszonyotokat..."
• "Hülyének nézett téged... és mások előtt is megalázott"
• "Megtiporta a bizalmadat és porig sújtotta az önbecsülésedet!"

Ezeken a gondolatokon biztosan végigmész és titokban reménykedsz valami csodában, hátha csak álmodod, hátha minden csak félreértés, hátha mégis elédáll a csalfa kedvesed és azt mondja: ez egy tévedés és mindennél jobban szeret téged.

Sajnos azonban minden kitudódott információ és minden korábbi gyanús jel azt igazolja, hogy a hír igaz: rútul rászedett, elárult, hülyének nézett, megcsalt - pedig TE szeretted, szereted és hűséges voltál hozzá!

Szüntelen visszhangzik a fejedben a kérdés: "Miért? Miért Te? Miért épp veled történik?"

... és ott az igazán nagy kérdés: 

Hogyan tovább?
Lehet még belőletek újra szövetség?
Visszatérhet-e a szerelem?
Túl tudtok-e jutni ezen, vagy ez a válság a kapcsolat végét jelenti? 

Nagyon sok a kérdés, nagyon bőséges a téma, így mindenre kiterjedni képtelenség egyetlen cikkben, de azért megpróbálom minden szegletét érinteni, hogy másképp lásd önmagad, megérthesd, mi miért történik és tényleg van-e és mikor van közös út még a kapcsolatban!

Olvass tovább!

A legnagyobb hibát követed el, ha ezekben a fenti gondolataidban bennemaradsz és egy rászedett áldozatként ragaszkodsz a megélt sérelemhez...

A gyász benned, a sérelem, a fájdalom, a megcsalatás gondolata mind valós. Mind jogos és természetes, de attól még, hogy jogos és természetes, a helyzeted se könnyebb nem lesz, se megoldást nem nyer.

Tegyük hát félre, hogy mi is jogos, és kinek is van "igaza", hogy megértés születhessen a helyzet felett és a fájdalmat és csalódást elengedhesd!

A legrosszabb, ha megtagadod a párodtól - és ezzel együtt önmagadtól is - hogy őt meghallgasd!
A sértett menekülés, a bezárkózás sajnos csak mélyebb fájdalmat fog okozni benned. Ilyenkor ez a távolmaradás egyenlő azzal, hogy bezárulsz a saját FÁJÓ GONDOLATAID közé, ahonnan kiút nincs, csak egyre mélyebb és fenyegetőbb pokol, önsajnálat, áldozatiság, erőtlenség, kirekesztettség és magány! 

Hallgasd meg őt!

Kérd, hogy most végre legyen bátor és őszinte - rontani már aligha tud a helyzeten - és törekedj arra, hogy meglásd, ez NEM RÓLAD szólt!
Ahhoz, hogy meghallgasd, erő kell! Bizony, sok erő, hiszen most készülsz farkasszemet nézni a zöld szemű szörnnyel, a csalódással, a fenyegető rossz hírekkel.... stb... de hidd el, semmi sem lesz olyan keserű és fájdalmas, mint a saját gondolataid és elképzeléseid a dologról. A valóság sosem olyan szörnyű, mint ahogyan azt egy szomorú elme megkreálja a képzeletében! 

Nyitottság kell. Erő kell és megértésre törekvés - NEM a párodért! Ne azért legyél nyitott és megértő, hogy jófej legyél vele! ÖNMAGADÉRT legyél az! Ha ugyanis nyitott vagy és képes vagy BEFOGADNI a történteket, a párod szavait és mondanivalóját, önmagadon segítesz. Amit az elméd felfog és megért, azt képes ELENGEDNI is. 

Nem mindegy, hogy csak félrelépett, vagy viszonya volt tartósan: heteken, hónapokon, éveken át

Nincs az a nő, aki ne sejtené meg, ha a párjának viszonya van egy másik nővel. Talán egy-egy félrelépést nem vesz észre, vagy nem akar észrevenni a női egó, de egy heteken, hónapokon, éveken átívelő viszony neki egészen biztosan szemet szúr. Gyanakszik a nő, de reméli, hogy talán nem igaz. 

Vannak, akiket a gyanakvás nyomozásra sarkall... ott aztán hamar és gyorsan megbukik a férfi, és a helyzet gyakorta egy olaszos veszekedéssel pattan ki. Mások viszont hiába sejtik a hátteret, inkább homokba dugják a fejüket, a végső pillanatig remélve, hogy tévednek és remélve, hogy a férfi megtér hozzájuk újra a kalandja végén.

A nők zöme egy-egy félrelépést könnyen megbocsát, mert tudják, hogy a "férfi természete", az örök felfedező energia időnként nem áll ellen a kísértésnek. Azt is tudják, hogy a férfiak nagyon magas aránya visszatér a párjához, a feleségéhez, az otthonhoz, a családhoz, mert a biztos hátteret fontosabbnak éli meg, mint a "felfedezést". 

Azonban azt, amikor a férfi szívét is megérinti a másik nő, a nőben meghozza a teljes összeomlást. Amikor a férfi szerelmet táplál egy másik nő iránt, akkor a nő úgy hiszi, számára teljesen véget ért minden. A szerelem nem egy kis felfedezés, a szerelem érzelmileg, testileg, szellemileg is eltávolítja tőle a férfit egy másik nő felé.

A nőben a tudat, hogy a férfi számára egy másik nő már többet jelent, egy másik nő már fontosabb lett, egyenlő azzal, hogy ő nem elég jó, ő nem fontos, ő nem jelent semmit. A nő elméje - óhatatlanul, mert így működik az elme - összehasonlítja őt a szeretővel. "Alulmaradt!" Azt gondolja, hogy tehetetlen az új nővel szemben, az újdonság varázsával folytatott "versenyben".

A tudatos nő, aki tényleg szeret, és nem esik a harcias egója áldozatául, a következőt is felméri...

Fontos, hogy a férfit mit élt meg a másik nővel.

Mert a tudatos nő tudja, hogy ha szerelmes lett, akkor nem kérheti számon a férfit.
Nincs olyan emberi törvény, nincs olyan emberi elvárás vagy kötelék, mely meg tudná gátolni, hogy a szerelem fellángoljon, ahogyan azt is képtelenség elvárni, hogy a szerelem egy csapásra, kérésre vagy követelésre elmúljon. 

Talán épp ezért fájó is ez ennyire, hiszen nem egy döntést hozott meg rosszul a csalfa kedves. Nem egy buta magatartást mutatott, amit számon kérhető rajta. "Csak szerelmes" lett. Szerelmes... máskor nagyon tudnál örülni annak, ha a szerelem lángjáról hallasz, de itt, amikor a kedvesed lett szerelmes, és sajnos nem te vagy az érintett, ennél nagyobb tehetetlenség és kétségbeesés aligha keríthet hatalmába.

Szerelmes... de nem beléd. Másba... Aki más, mint te! Fájdalmas, kirekesztett, tehetetetlen érzés neked. 

A tudatos nő épp ezen a gondolatmeneten továbbhaladva a teljes megértésig eljuthat, amitől az egész megélése könnyebb lesz:

1. Ha a férfi a szerelmet nem tudta irányítani, akkor bizony mindez, nem arról szólt, hogy Ő a nő nem volt elég! Nem arról szól a férfi szerelme, hogy a nő kevés, vagy nem fontos. Nem a NŐ sara ez, vagyis kicsikét sem róla szól. Nem a te hibád, nem te vagy kevés!
2. Ha a férfi szerelmes lett, akkor a tette nem arról szólt, hogy a nőt bántani akarta. Nem akarta sem bántani, sem megalázni, sem hülyének nézni. A férfi tette NEM a nőről szólt. A férfi tette szimplán önmagárt, önmagáról szólt. Ő akart megélni valamit, amit nyilván mérlegelt valamilyen mértékben. Nem biztos persze, hogy számolt tette minden következményével...

Ha mindez így van, ha nem szándékos bántás, ha nem irányított érzelmek vezették a másik felet, akkor bizony ez nem véletlen. Ebből a helyzetből minden félnek tanulnia, tapasztalnia kell! Kinek - mit, nincs egységes forgatókönyv, nincs egységes séma vagy azonos tükör, de mindenképp felismerésekre készteti a szereplőket a helyzet.

Vajon mire tanít a helyzet, melyik szereplőnek, milyen felismerést tartogat - a TOVÁBBLÉPÉSHEZ?

• Téged, akit megcsaltak, megérint a veszteség szele. Megéled a veszteséget, a gyászt, mely szinte minden esetben arra tanít meg, hogy nem kell ragaszkodnod semmihez, ami rajtad kívül van, mert semmi olyan nem ad biztonságot. Azt tanulod meg, hogy Te vagy a legnagyobb biztonság az életedben, és senkitől és semmitől nem kell függened, mert önmagaddal együttműködve is képes vagy a legnagyobb tettekre. A veszteség szinte minden tudatosan létező embert arra tanít meg, hogy meglássa és megélje önmagában az erőt, és egységet! Ezt megtapasztalva a jövőben minden veszteség csak egy gyorsan kezelhető feladat lesz...
• A megcsaló is megéli a veszteséget, hiszen a Te bizalmadat, és talán azzal együtt téged is elveszíthet. Megéli azt, hogy tetteinek súlya van, érzéseinek következményei, melyeket vállalnia érdemes és kell. Ez sem rossz tapasztalás, hiszen ezzel megtanulja ő is, hogy kiálljon magáért, hogy minél előbb vállalja mindazt, amit megél, ami mellett elköteleződik, amit szeret, és megtanuljon a felvállalás mellett dönteni is.

Van-e közös út még, ha a bizalom ilyen csorbát szenvedett?

Rajtatok múlik, és azon, hogy a VÉLT IGAZSÁG-tudatotok, vagy a szeretetetek nagyobb egymás felé. Ha a megcsaló fél mégis melletted dönt, és kifejezi, hogy a szándéka az, hogy veled folytassa tovább... és Te is szereted őt, akkor TELJESEN ÚJ ALAPOKAT létrehozva egy ÚJ KAPCSOLAT indulhat meg közöttetek.

Ne folytassátok a régit, ne azon az alapon haladjatok tovább, hanem teremtsetek ÚJAKAT! Tisztázó beszélgetések sora mentheti át új útra a kapcsolatot, és nagyon nagy nyitottság, és elfogadás kell egymás megértése iránt. 

A vagdalkozás, a sérelmek felemelegetése, a bizalmatlan számonkérések, a leértékelések sajnos nem fognak egyetlen kapcsolatot se előre vinni, se megmenteni. Ezek a játszmák csupán arra jók, hogy rövidtávon energiát nyerjetek erőszakkal a másiktól. Ezek a sémák rövid idő alatt teljesen romba döntik a maradék kapcsolati alapot is.

Nem fogod tudni elfelejteni, hogy megcsalt! De ne hibáztasd, ne haragudj rá - önmagad miatt ne tedd ezt!
Ne akard kitörölni a múltat, mert nem lehet! Értsd meg, hogy ez hozzád tett, ez a tapasztalás erősít TÉGED és új alapokat teremt - még, ha gyásszal járt is - egy új felemelkedésnek!

Meg kell értened a "bizalom" természetét, és könnyebb lesz ezen is továbblépned...

A bizalom, mely az elmédben születik meg - csak egy légvár. Egy illúzió. NEM a másik emberről szól, hiába is hiszed ezt. Nem arról szól, hogy ő megbízható... hanem RÓLAD szól.

A Te bizalmad rólad szól. Arról, hogy TE mit tartasz biztonságosnak és átláthatónak. A te bizalmad azokról az elvárásokról szól, melyek mentén bebiztosítva látod a kapcsolatodat.

Azért kérsz például őszinteséget is, hogy átlásd, mi biztonságos, mi nem. Valójában nem is őszinteséget kérsz, hanem leginkább azt, hogy a másik biztosítson a felől, hogy biztonságban vagy mellette! Igaz?

Hát nem csoda, hogy a bizalom illékony, hiszen csupán a benned felépülő hitrendszer és biztonságra törekvés tartja össze, és egy másik emberre (a társadra) vetíted.

Amikor megcsal... a bizalmad megtörik, a hited szertefoszlik, míg valójában a BIZTONSÁGOD sérül. Elveszíted a kapaszkodókat, amiket a társadhoz, a kapcsolathoz társítottál. 

A bizalmat te adtad és benned is tört össze: te hittél, te vártál el, Te akartad ezt a biztonságot hozzá kötni, és most ezek a hitrendszerek omlottak össze. Nem véletlenül... ugyanis a biztonságod nem egy másik emberben van. Nem a társad a biztonságod záloga. Hanem TE magad vagy!
Senkiben nem lehetsz biztosabb önmagadnál és senkiben sem lehet nagyobb bizalmad, mint önmagadban! Higgy hát önmagadban és tudd, hogy a bizalom, amit másoknak szavazol, az sem róluk, hanem kizárólag a te hitedről és biztonságodról szól.

A bizalmat épp így újra fel tudod építeni kettőtök között, de már nem hamis légvárakon: nem benne kell vakon bíznod, hanem önmagadban! Az erődben, a hitedben, a képességeidben, az értékességben!  EGÉSZ emberré válni tanít a csalódás, ha nem a sebeidet nyalogatod, hanem a gyász szakaszaiban ilyen tudatos lépéseken lépdelsz önmagad mélységeiben tovább - FELFELÉ húzva önmagadat!

Mi erősítsen hát, hogy továbbléphess?

Tanulj meg önmagadban hinni! Önmagadért élni, önmagadat választani... azt választani, ami neked jó, ami téged ÉLTET, ami neked örömöt, boldog megélést jelenthet!

Ehhez - összefoglalva a fentieket - az alábbi lépések lehetnek fontosak:

• Először is értsd meg magad! Fogadd el, hogy természetes a fájdalmad... 
• De légy tisztában azzal, hogy amit gondolsz a másik emberről, annak zöme horrorisztikus tévedés, mert nem ellened cselekedett, nem bántani akart, hanem csak önzésből, önmagáért - de ez meg érzései nyomán az ő dolga... NEM a TIÉD!
• Lásd meg, hogy valójában TE nem lettél kevesebb ezzel, hiszen az ő tettei nem rólad szólnak! Ha veszteséget is élsz meg az anyagban, akkor sem veszítesz önmagadból semmit, csak, ha akarsz veszíteni. Ha magadat hibáztatod, vagy magadat sajnálod, akkor veszítesz: önmagadat veszíted! ÓRIÁSI veszteség, nem érdemes ezt tenned!
• Lásd meg, hogy ki is vagy! Lásd meg, mi mindenre vagy képes! Figyeld, mit szeretnél elérni, alkotni, létrehozni, megélni! Lásd meg a képességeidet és minden egyes nap erősítsd meg a magadba vetett hitedet!
• A párodat hallgasd meg nyitottan, és ha szeretitek egymást, és a kapcsolat mellett döntötök, akkor új alapokon, új egyességekkel hozzátok azt újra létre!

Mert te vagy a legnagyobb erő és a legbiztosabb pont az életedben!

Bármennyire is szeretné az elméd elhitetni, hogy a párod nélkül fikarsznyit se ér az életed, vagy azt, hogy te nélküle félember vagy. Bármennyire is "kényelmes az önsajnálat és a magány" megélése, a valóság nem ez.

A valóság az, hogy eddig is Te teremtetted az életedet és itt az ideje, hogy meglásd ezt!

• Te vagy az, aki életed minden egyes élményét megélte!
• Te vagy az, aki a döntéseidet meghozta!
• Te vagy az, aki anno a párodat kiválasztotta, te vagy az, aki elcsábítottad.
• Te vagy az, aki a boldogságot megélted...
• Te vagy az, aki.... minden TE vagy az életedben!

Mindenki más csak egy tükör vagy statiszta, aki utadon rövidebb vagy hosszú távon elkísér, és közben megmutatja, hogy Te milyen érzésekre, élményekre, megélésekre vagy képes! Lásd meg önmagad mások tükrében! Lásd a jót és ERŐT magadban és haladj, indulj azon az úton, amit megélni szeretnél!

Ha mindezt meglátod, akkor kerülsz végre önmagadba vissza, és erősen, EGÉSZ-en, stabilan fogsz tudni kapcsolódni bárkihez függés nélkül - biztonságot teremtve és megélve.

(Ekkor azt is fedezd fel, hogy Te nem a megcsalt NŐ vagy, hanem az a nő, akivel a férfi együtt akar maradni! Vagyis valamit mégis nagyon nagyon jól csinálsz... ugye?)

Mi van, ha nincs tovább közös út?

Van olyan, hogy mégsem közös lesz a további út. Van, hogy nem tudjátok már rendezni a soraitokat és a sok sérelem teljesen eltávolít egymástól benneteket. 

Ha mégsem közös az út, akkor tudd, hogy ez sem véletlen! Ebben a gyász megélése után egy újabb lehetőség is van! Mert mindennek a vége, egy új kezdetét jelenti!

Vagyis tudd, hogy azért ért véget a kapcsolat, mert egy új, egy JOBB, egy teljesebb vár rád is! Fordítsd hát a tekinteted a jövő felé, és járj nyitottan, hittel telve a jelenben, hogy egy új szerelem a hatalmába keríthessen!

Kívánok stabilitást, hitet önmagadba! Erőt és kitartást, és kívánok NYITOTTSÁGOT, megértést, elfogadást, mert ha ezekkel rendelkezel, az életedet könnyíted meg!

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni...