Mi nehezíti az elengedést benned?

Címkék: elengedéspárkapcsolatgondolatokragaszkodásmérgező gondolatok

Mit jelent az elengedés és hogyan állsz hozzá?

Sok videóm és cikkem készült az elengedés témájában, mert úgy tűnik, sosem elég. Az emberek fejében óriási félreértések vannak az elengedés kapcsán, amelyekkel -  és észre sem veszik - kifejezetten akadályozzák a folyamataikat és a visszatalálást ÖNMAGUKHOZ és a boldogságukhoz.

Az emberek azt hiszik, hogy:

• ..."el KELL engedniük" éveket - vagyis azt hiszik, hogy KI KELL TÖRÖLNIÜK MAGUKBÓL emlékeket
• ...el kell hagyniuk, ki kell zárniuk a másik embert az életükből
• ...el kell felejteniük dolgokat
• ...le kell mondaniuk dolgokról, emberekről

Ez MIND TÉVHIT. Nem ez az elengedés! Az elengedés NEM lemondás, NEM felejtés, NEM szakítás, NEM törlés. Az elengedés nem több és nem más, MINT MAGA AZ ÉLET. 

Az elengedés azt jelenti, hogy megengeded a világnak, hogy olyan legyen, amilyen és NEM IRÁNYÍTOD azt, amit NEM TUDSZ. Azt viszont irányítod, amit tudsz: vagyis önmagadat és a SAJÁT ÉLETEDET.

Ha rájössz arra, hogy MAGADAT HOGYAN TUDOD IRÁNYÍTANI, uralni, változtatni, akkor MINDEN KÖRÜLMÉNYT ki FOGSZ TUDNI használni, a hasznodra tudsz fordítani.

Gondolj egy hullámlovasra a tengeren!
Meg se próbálja a tengert irányítani. Eszébe sem jut megszabni a víznek, hogy mekkora hullámokat verjen. Nem hisztizik, hogy a víz erősebb, mint ő. Nem hibáztatja a tengert azért, mert JÖN és jön. Nem gondolja azt, hogy el akarja felejteni a szép emlékeket és a veszélyes bukásokat.
A hullámlovas ÖNMAGÁT tanulja meg KEZELNI, irányítani, vezetni - és nem a körülményeket.

Azzal azonban, hogy ÖNMAGÁT URALJA, gyöngyörűen ki tudja használni a hullám erejét. EGYSÉGBE kerül, és együtt áramlik, együtt mozog a hullámmal és az élettel.

Aki nem érti meg az elengedés valóságát, az nem tud boldog lenni. Az elméje ugyanis mindig csapdába ejti az ilyen embert. Az elme IRÁNYÍTANI akar, kapaszkodik, a környezetet, a körülményeket, a társat akarja változtatni, uralni, és épp ezzel KISZOLGÁLTATJA MAGÁT a körülményeknek.

Aki nem akarja a körülményeket uralni, az FOGJA TUDNI a KÖRÜLMÉNYEKET KIHASZNÁLNI, a hasznára fordítani.
Ehhez azonban csak a megengedő, FIGYELNI tudó, szeretettel teli ember tud megérni.

Aki a szívébe képes visszajutni, az tud elengedni, és az boldog lesz. Aki ragaszkodik, kapaszkodik, és a körülményektől függ, az sajnos mindig veszteségek között fog élni.

Nézd meg, melyek azok a szépnek tartott gondolatok, amelyek egészen biztosan megnehezítik az elengedést, és egyenesen meggátolják azt, hogy egy szakítás vagy veszteség után újra boldog és egész lehess:

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Tovább a teljes bejegyzéshez »

Amikor elhagy a párod... (az önzésről kicsit másképp)

Címkék: önzésönzőfelelősségvállaláspárkapcsolatszakításelfogadáselengedés

Fájdalommal és szorongással tölt el, hogy a párod már nem olyan odaadó...

Amikor azt érzékeled, hogy a párod már nem tudja boldogan megélni önmagát melletted, már nem elég lángoló, vagy azt látod, hogy elvágyik, kedvetlen, vagy akár kritikus és mogorva, a fájdalom és félelem felerősödik benned.

Természetes FÉLELEM jár át.

A veszteség szele megérint, az álmaid összetörni látszanak, a hited kettőtökben és magadban is meggyengül. Mintha a biztos talaj csúszna ki alólad. 

A veszteség kétféle véglet felé viszi el az embert - és persze a két véglet között az egész skála bejárható.

1. Az egyik végletet azok jelentik, akik a félelem miatt szomorkodnak, és önmagukat okolják. Az önértékelésükben megszólal a vészcsengő azzal a hanggal, hogy "nem voltam, nem vagyok elég jó". Erről már készítettem cikket és videót. Ha így működsz, akkor keresd meg azt, sokat segít majd.
2. A másik véglet - és most nekik szánom ezt az írást és videót - akik a veszteség miatt inkább erőszakossá válnak, és követelni kezdik a párjuk változásait. Szerintük együtt KELL maradni! 
   Szerintük SZERETNI KELL egymást - akkor is, ha nem megy.
   Szerintük a közös életért a másik embernek akár BE IS KELL ÁLDOZNIA MAGÁT. Az együttmaradás óriási elvárásként kap hangot, és emberünk azt várja, hogy az elvágyódó társa változzon meg, "javuljon meg", és szeressen újra lángolóan, odaadóan.

Erről lesz szó most, nekik szól el a cikk.

Ez egy ÖNISMERETI MÉLYVÍZ... csak jól úszóknak ajánlott!

Ha ez a cikk feldühít, akkor biztos lehetsz abban, hogy RÓLAD SZÓL, és abban is, hogy NEM ÉRTETTED meg jól a cikk mondanivalóját! A cikk ugyanis senkit sem véd, SENKIT SEM HIBÁZTAT! Ha megérted, akkor FELSZABADULTSÁGOT fogsz érezni, mert az ÖNMAGADDAL VALÓ ŐSZINTESÉG fontos feltétele annak, hogy ilyen nehéz helyzetekben TOVÁBB TUDJ LÉPNI!

Ne félj, csak olvasd, és, ha fáj, akkor olvasd újra, és olvasd mindaddig, amíg azt nem érzed, hogy: "látom, hogy hogyan tovább, látom, hogyan kell változtatnom a GONDOLKODÁSOMON a túlélésemért és boldogságomért akkor is, ha most fel kell adnom egy korlátozó elvemet!"

Szeretettel írtam, és segíteni akarok akkor is, ha most legszívesebben nekem ugranál! 

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Tovább a teljes bejegyzéshez »

Megbántott, kihasznált a párod?

Címkék: áldozatáldozatiságáldozat szerepszegény énpárkapcsolatelhagyásmegcsalásönsajnálat

Hogyan gondolkodsz magadról a párod tettei nyomán?

Miért nem szabad magadra "áldozatként" tekintened?

Amikor azt éled meg, hogy a párod becsapott, hazudott, elhagyott, megcsalt, kihasznált, és emiatt küzdesz a fájdalommal, akkor a legfontosabb (talán), hogy önmagadról hogyan gondolkodsz.

A fájdalmad jogos az alapján, ahogyan látod a történetet: hisz úgy látod, hogy rútul rászedtek... de vajon jól látod-e? Ez történt-e?
Te tényleg egy becsapott, átvert áldozat vagy, aki kiszolgáltatott, tehetetlen, eldobható és értéktelen, vagy teljes más a valóság?
Ha a valóság valójában teljesen más, akkor - szerencsére - TE NEM is vagy ÁLDOZAT!

Olvass tovább és nézd meg a videót is, hogy lásd, hogyan NEM SZABAD - és miért - így gondolkodnod magadról!

Tovább a teljes bejegyzéshez »

Amikor az elengedés fájdalmában azt mondják: Lépj tovább! Te pedig frászt kapsz tőlük...

Címkék: elengedéslépj továbbengedd el

Jó, de hogyan lépj tovább? - kérdezed...

Épp ott állsz 2 világ között: az egyik kapuja bezárult mögötted, és hiába dörömbölsz, visszaút nincs, a másik azonban a ködös távolba vész, és egyáltalán nem látszik még. Ott állsz, és nem csak a veszteség fájdalma, de még a bizonytalanság, a reménytelenség, az úttalanság szorongása is átjár.

Szenvedsz, haragszol, tehetetlen vagy, máskor meg reménykedsz, biztatod magad, de fogytán az erőd. 

Ekkor aztán jönnek a jaj-szavadra a barátok és ismerősök, megértően bólogatnak, majd azt mondják: "lépj tovább, engedd el!". Te pedig ettől a mondattól már a frászt kapod. "Hát, hogyne engednéd, ha tudnád, hát hogyne lépnél, ha tudnád, hogyan? Hát nem gondolják, hogy épp ez a te jól felfogott érdeked is? Akkor mondják meg azt is, HOGYAN!"

Az a helyzet, hogy ők tudják.
Tudják azt, amit TE még nem. Ezért mondják, hogy csak az segíthet az elengedésben, ha TOVÁBB LÉPSZ! Nem azért mondják, mert nem éreznek veled együtt.
Nem azért mondják, mert nem értik a kínjaidat, hanem azért mondják, mert ők KÍVÜLRŐL LÁTNAK! 

Épp azért mondják ezt, mert látják azt, amit TE még NEM, mert a Te nézőpontod ebben a fájdalomban BESZŰKÜLT. Te még csak ülsz a GÖDRÖD MÉLYÉN, és ott éled a legnagyobb poklot, és a gödör mélyéről semmit sem látsz, csak annak a rusnya gödörnek a meredek falait, amit esélytelennek látsz megmászni.

A többiek azonban kívülről látnak téged. A GÖDRÖT is látják, az alján VELED, és ők látják kívülről és felülről MINDAZT, amit te onnan még nem: látják a gödrön túli világot, a magasságot, a lehetőségeket, a TERVEKET és CÉLOKAT, a sok-sok utat, ami onnan még ezer irányba vezethet...

Lépj tovább! Nem az a HELYES KÉRDÉS, hogy HOGYAN?

Mindaddig, amíg a "HOGYAN"-ra keresed a választ, a gödör alján maradsz. A hogyanra a válasz ugyanis annyi, hogy: INDULJ! Tedd meg az első lépést előre!

A valódi kérdés a "hogyan" helyett az, hogy: MERRE? HOVÁ? Hol az ÚJ ÚT, amire érdemes rálépni ahhoz, hogy VÉGRE el merd ENGEDNI a MÚLTBA való KAPASZKODÁSODAT! Amíg nem látod azt, hogy merre lépj, addig nem fogsz tudni elindulni.

Az elengedés kulcsa az, hogy merd látni az utat magad előtt, merd hinni a lehetőségeidet, a célokat, az új terveket. 

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Tovább a teljes bejegyzéshez »

Nem vagy elég jó? Nem kellesz eléggé?

Címkék: nem kellesz eléggénem vagy elég jókisebbségi komplexuskisebbségi érzéspárkapcsolatféltékenységjátszmaférfinő

A kisebbségi érzésről...

Úgy érzed, hogy nincs önbizalmad? Vagy igenis van, de időnként párkapcsolatban bekapcsol az a gondolat, hogy: "nem vagyok elég jó?". Bizonytalanság és szorongás lesz rajtad urrá, mert attól tartasz, hogy nem fogod tudni megtartani a párodat?

Vajon leszel-e elég izgalmas neki? Leszel-e elég szexi? Vajon fenn tudod-e tartani a figyelmét? Vajon ő is annyira jónak tart-e, és szeret-e annyira téged, mint te őt?

Miközben ezeket a gondolatokat pörgeted a fejedben, talán észre sem veszed, hogy a párodból egy FŐNYEREMÉNYT kreáltál, miközben magadról folyamatosan olyan állításokat teszel - és PROGRAMOZOL az elmédbe - hogy "nem vagyok elég jó. El fog hagyni. Nem tudok elég szexi lenni. Nem vagyok elég okos, jó, szórakoztató, izgalmas..." stb. (A megfelelő szavak aláhúzhatóak)

MI történik azonban ezután? Hogyan kreálod sorra azokat a helyzeteket, amikben ezek az állítások és FÉLELMEK BIZONYÍTÁST nyernek? Hogyan játszmázol magaddal, és hogyan rántod be a játszmába a párodat is?

Láss rá a kisebbségi komplexus hátterére és miértjeire!

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Tovább a teljes bejegyzéshez »