Címkék: szeretetszerelemfélelemegókorlátokspirituális fejlődésboldogság
Nagyjából 30 és 45 éves korod között többször felteszed a kérdést, ki vagy te, ki a te igazi önmagad? ... és mivel válasz aligha érkezik - mert hisz pontosan tudod, hogy más nem adhatja meg a választ, csak te - jön a következő kérdésed is: hogyan találhatnád meg magadban? Merre indulj, hogyan kezd az önismeretet?
Aztán minél többet olvasol, tanulsz róla, egyre inkább elveszel az úton, és nem hogy nem tisztul a kép, de még bonyolódik is. Tudod miért? Mert ilyenkor még nagyon a fejedben élsz és úgy akarod érteni, hogy nem érzed át.
Tarts velem, még rajzoltam is neked! :) Azt hiszem, nem lesz elég egyszer elolvasnod, ha valóban el akarsz indulni!
Olvasd, értsd, majd olvasd és érezd!!! Ez a kulcsa az életednek...
(A kép forrása: adnisoma.hu)
Szereted azt a szót, hogy "lélek". Hát, akkor most használjuk, bár én nagyon sokat nem emlegetem. Most mégis. :)
A lélek - a mindenség energiájának része. A mindenségé, mely végtelen, melynek nincs se kezdete, se vége, nem ismer időt, teret, nem ismer halált, vagy születést, nem tud távolságokról. Ő hozza magában az EGYSÉGET, a MINDENSÉGET, és benne a SZERETETET! A lelked az egységet képviseli, mely önmagában SZERETET-ENERGIÁT hordoz.
Épp ebből a jellegeiből kifolyólag azonban a lélek nem tudja, milyen lehet a szeretetet ANYAGBAN megélni. Meg akarja tapasztalni.
Kipróbálni, megélni a szeretetet (önvalóját, önmagát):
A lélek szeretné megtapasztalni a szeretetet, szerelmet ilyen akadályok között. Milyen szeretni testben? Betegen? Milyen a gyógyulás? Milyen az érintés, milyen a szex? Megélni a múlandó pillanatokat!
Vagyis a lélekből fakadó életfeladatod, hogy megtanuld megélni önmagad, vagyis a szeretetet a földi korlátok között!
Aztán a lélek kiválasztja a testet, és körülményeket, ahol mindezt ez életben a Földön kipróbálhatja. Édesanyád pocakjában testet ölt, de még mindig a nihilli, békés egységben él, nem tudván önmagáról. Anyukád pocakjában minden állandó: a hőmérséklet, a fény, a hangok. Nem vagy éhes, szomjas, nem hiányzik a levegő, nem szenvedsz hiányt!
A születésed brutális sokk hatás. Az egységből kiszakad a tested, és szembesülsz azzal, hogy van világ körötted is, nem csak benned. Van hideg, meleg, és fény, és sötét, és brutális hangok... és jaj: a levegő, a táplálék honnan jön?
Ráébredsz, hogy mindent, a külvilágodból kell megszerezned, hogy túlélhess. A személyiséged így azon a tapasztaláson és sokk hatáson kezd felépülni, hogy a környezeted fontos, hat rád, belőle kell megszerezned mindent, ami éltet, ami boldoggá tesz. Sőt, ha megszerezted, nem elég, még nem pipáltál ki mindent, hisz ezeket mind el is veszítheted. A veszteségtől, sőt életed elvesztésétől való félelmed pedig beépül a tudatodba: a személyiséged alapjaiba.
Most már SZENVEDSZ HIÁNYOKAT, és a figyelmed ezekre kezd fókuszálni. Arra, amit meg kell szerezned, arra, ami hiányzik, és ha megszerezted, arra, hogy el fogod veszíteni.
A személyiséged maga az egód. Ahogy a tested, ő is meghal egyszer. Tudja, hogy ő felel azért, hogy túlélj, ezért vigyáz rád! Mindent, amit megszerezhetsz megszereztet veled, és mindentől, ami veszélyezteti a boldog túlélésedet, meg akar menteni.
Ez az alapprogramod a személyiségedben. Ennek vagy tudatában, mert a lélek eredeti küldtését a "játék" kedvéért elfelejtetted!!
A születésed első perceitől kezdve szembesülsz azzal, hogy túl kell élj!
Minden egyes nap sok-sok új tapasztalást szerzel, melyekről a "szupermen" a fejedben (az egód) eldönti a Te érdekedben, hogy AZ JÓ vagy ROSSZ, és mindent felcímkéz a szerint, hogy az BIZTONSÁGOS-e vagy VESZÉLYES számodra.
Nézd csak meg!
ezek egyszerű fizikai tapasztalások, még annyira nem erős korlátok, de ehhez hozzájönnek a többiek, nézd csak:
Ez a sok-sok hiedelem, szokás, elv, mondás egyenként rakódik rád, hogy MEGVÉDJEN, hogy túl tudj élni, hogy ne kerülj veszélybe! Ez a sok-sok VÉDELEM, mind egy-egy határvonal, egy-egy korlát, mely szépen beburkol. Naponta sok tucat ilyen kerül rá az EREDENDŐ SZERETET-LÉNYEDRE, aki a szívedben lakik.
A szeretet-energiád (a lélekből fakadóan a szíveden át) szeretne áramlani, de megütközik a sok korlátban.
Te vagy a kis hagyma középpontja, egy ragyogó fény és a szeretet maga! A félelmeid burkai - melyeket az egód és elméd rakott rád pedig - a hagymácska sok-sok héja! Képzeld el, ahogyan a szereteted fénye szeretne kiáramlani, de mindig beleütközik egy újabb korlátba. Egy korlátba, melyet az egód a túlélésedért épített fel, mert FÉLT!
Megmutatom, hogyan ütközik meg:
Talán már látod is, mi történik ilyenkor.
A szívedből áramlik a szeretet, élni akarsz, megélni a percet, de nem tudod, mert az eszed (egód) bekapcsol és szajkózza a sok elvet, és rögzülést, amikkel óvni akar téged.
A szeretet megütközik egy hagymahéjadon! Amikor tehát szenvedsz, vagy zavar van a rendszerben, akkor a szereteted beleütközött egy olyan elvedbe, korlátodba, szokásodba, amit fixként raktározol. Nincs más dolgod, mit megnézni, mi az a gondolatod, mitől félsz, ami megakadályozza, hogy megélhesd, amit a szíved szeretne!
Nincs más dolgod, mint lehámozni a hagyma héjait!
Valahányszor baj van, szorongsz, szenvedsz, vagy zavar valami, akkor keresd a korlátozó hagymahéjat és hámozd ki magad belőle!
Könnyen hangzik. Nem is nehéz, csak kezdetben. A nehézségét az adja, hogy meg kell tanulnod JÓL KOMMUNIKÁLNI önmagaddal ahhoz, hogy a megfelelő héjat és korlátot találd meg!
Ezt is mutatom:
Ha baj van, nyiss! Minél nagyobb a baj, minél jobban szenvedsz, annál biztosabb, hogy több hagymahéjadat is érinti a dolog, ezért hámozz le minél többet, nyiss, hogy áradni tudjon a szeretet!
Aki bajban "MEGHÚZZA A HATÁRAIT", az bezárul. Csinál egy újabb hagymahéjat maga köré, és magát zárja el a világtól. A szeretet se be, se ki nem tud áramlani. Határt húzni baromság a bajban!!! A határok (korlátok) arra jók, hogy észrevedd és LEBONTSD azokat, hogy szíved szeretete végre áramolni tudjon.
Amikor azt mondják neked, húzz határt, tudd, hogy olyan mondja, aki FEJBEN él, és nem szívben, és még nálad is boldogtalanabb, mert sajnos nem érti ezt, amit Te már igen. Nem érti, hogy mi az élet!
Az élet TE vagy! A kis hagyma-közép, ami SZERETET-ből van, csak a hagyma héjai (a félelemből lett korlátok) maguk alá zárták! Áradj kis hagyma, nőjj nagyra, bontsd le a héjaidat, juss közel önmagadhoz, a szeretethez, és légy boldog!
A fejlődésed - amit fejlődésnek hiszel - nem más, mint az út a hagyma külsejétől befelé, a szíved felé!!! Ahogyan bomlik ki a hagyma, és kerülsz egyre közelebb a félelmeid mögött a szívedhez, annál erősebb leszel, annál ragyogóbb, annál stabilabb, annál békésebb, annál szerethetőbb, annál elfogadóbb!
Segítek neked! Főleg az elején, hogy a kommunikációt hogyan valósítsd meg a héjaid felismeréséhez ÖNMAGADDAL! Ha szeretnéd!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Sok szeretettel várunk
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!