Szeretettel beszéld meg magaddal...

Címkék: tudatosegófélelemszeretetpárkapcsolatféltékenységagyal

Hányszor és hányszor kerülsz a padlóra, mert a gondolataidban előjön egy sötét "felhő" és úgy teker magad alá, hogy kikapcsolni sem tudod?

Pörget, és egyre mélyebbre kerülsz, mintha egy pókháló tekeredne szövevényesen köréd, és végül megbénulsz a kapálózásban. Annyira belekerülsz, hogy észre sem veszed, mi történik, sőt, meg se hallod a segítők hangjait...

Hogy milyen gondolatok ezek?

Ilyesmik...

1. Egy részük a féltékenységből ered:
Nem tudsz a párod programjáról minden részletet, és a gondolataid azonnal beindulnak a legrosszabb képzelet felé: "biztos megcsal!", "Tuti egy másik nővel  / férfival van!", "Egészen biztos, hogy nem őszinte, jobb, ha éber leszek, még a végén hülyének néz!"

2. Egy másik részük a mellőzöttségedből fakad:
"Nem szeret!", vagy: "Csak kihasznál, hisz nagyon kényelmes neki ahogy én itt állok mellette és rá várok". "Sosem figyel rám, nem számíthatok rá!" vagy: "mindig csak annak kell történnie, amit ő akar, mindig én idomulok, neki esze ágában sincs!"

3. A kisebbségi komplexus is gondoskodik ilyen bénító sablonokról:
"Biztos, nem szeret", "talán csak nem meri megmondani, de biztosan nem is jó neki velem", "talán nem is akar velem lenni... akkor ne is legyen! Nem akarok olyan párt, aki sajnálatból van mellettem..."

4. A jövő bizonytalansága is kreatív teret ad:
"Nem vállal fel!", vagy: "Nem tervez velem", vagy: "sosem fogja feladni a jelen életét!" (ezen azért külön is érdemes elgondolkodni, hogy kell-e ilyet "elvárnod")

Hányszor van az, hogy rájössz, hogy ez a szenvedés nem kell már neked, és töröd a buksidat, hogyan válhatnál meg ezektől a gondolataidtól? Hányszor jelented ki, hogy: meg akarsz szabadulni a féltékenységtől, az agyalástól, a pörgéstől... az egódtól? Hányszor teszed fel a kérdést, hogy hogyan lehet ezeket elengedni?

Ha akarod, akkor ráláthatsz most, mi történik, sőt: talán a trükköt is ellesheted, hogyan kezelheted mindezt (benned!)

Olvass tovább, egy újabb technikáért...

Előre szólok: pofon egyszerű.... de nem fogsz hinni nekem! Egyszer talán majd mégis...

Bármilyen furán is hangzik, ezek a dolgok nem a párod miatt történnek a fejedben, hanem ez mind RÓLAD SZÓL!
Ami ugyanis a Te fejedben történik, ami ott benned megszületik, az a TE ügyed!
Az a Te félelmed, az a Te blokkod, a Te hiedelmed, a Te elveid miatt születik meg a fejedben! Korántsem biztos, hogy ezt más is így gondolná, ahogy Te, és korántsem biztos, hogy az történik a valóságban, ami ilyenkor a gondolataidban lejátszódik...

A legtöbb esetben utólag kiderül, hogy a párod se nem csalt meg épp, se nem hanyagol, se nem sajnál, hanem épp valami más dolga van - hisz engedjünk már meg neki is, hogy legyen egy élete, ami nélküled is zajlik.
Tudom, ez rosszul hangzik, de a Te életednek is van olyan része, ami ő nélküle is csak zajlik, nem igaz?

Szóval, ő otthon épp a kék takarója alatt szövi édes álmait, míg te tövig rágod a körmödet, forgolódsz az ágyadban, és pörgeted bele magad a gondolataid poklába, sőt, mélységes haragra is gerjedsz iránta, és szinte kasztrálod gaztetteiért álmában...

Neki pedig fogalma sincs arról, hogy te agyalsz, kombinálsz és szenvedsz, arról meg aztán főleg nincs, hogy ezt mind "miatta" teszed, hisz ő - a legtöbbször így is van - nem tett ellened semmit. 

Vajon miért van ez? Honnan ez a sok fájdalmas gondolatod?

Azt, ami a fejedben megszületik, mint gondolatot, azt TE KREÁLTAD. A Te gondolataidat, a Te fejedben Te alakítottad, - igaz, hogy ebben a neveltetésed, barátaid, filmek, tapasztalatok... stb ihletnek - de a gondolataid szülőatyja akkor is Te vagy! 

Ha pedig ez így van, akkor csak rajtad múlik, hogy miről hogyan és milyen fonal mentén kezdesz gondolkodni. Igaz?
A teljes gondolatmenet szülőatyja Te magad vagy! A nézőpontokat, a kövezkeztetéseket Te kreálod, te pörgeted, te hurcolod, te végleteseíted, te, te, te.... 

Ennek ékes bizonyítéka, hogy ugyanarról a dologról, helyzetről biztosan másképp gondolkodsz, mint én. :) Igaz? Nekem más juthat eszembe ugyanazt látva, mint neked. Én elfogadom, hogy Téged a saját tapasztalataid vezetnek gondolatokra. :)

Ugye, Te is elfogadod, HOGY TÉGED a saját gondolataid vezetnek, és nem egyetemleges igazságok azok? :)

Amikor mélyen belepörögsz egy gondolatba, akkor a gondolatod beszippant, mint egy örvény, és már nem te irányítod a gondolatodat, hanem az irányít téged. Ilyenkor - épp ezért - kerülsz a pókhálós csapdádba, és kapálózva, agyalva sem találod a kiutat. A saját gondolatod túlnőtt rajtad és az elméd elhitette veled azt, amit te kreáltál... :(

A feladatod az, hogy TE URALD a GONDOLATODAT, és nem fordítva!

A tudatosságod tulajdonképpen ez: hogy képes vagy felmérni, hogy ahogyan kreáltad a gondolatodat, úgy tudod változtatni és megszüntetni is. Ehhez azonban először vállalnod kell az elméd kreálmányaiért a felelősséget, vagyis látni, hogy Te vagy az elméd felett az úr és nem az elméd uralkodik feletted. :)

Odáig sokszor eljutsz, hogy rájössz, hogy Te pörgetted be magadat, te agyaltál
... és mi történik ekkor?
Az egód újabb csapdába ejt, és elkezd a felmentésedre magyarázatokat gyártani, amikkel rendszerint újra kiszakít a jelenből, és nem hogy nem jutsz előbbre, még a problémát súlyosbítod is.

Például eljutsz ide:

• "Azért vagyok féltékeny, mert az apukám megcsalta az anyukámat..." (Na, bumm, szegény szüleid, máris kaptak egy koporsószöget, amivel bűntudatot ébreszthetsz bennük. Persze, így önmagad számára időt nyertél, és feloldozást, hiszen hogyan lehetnél te így más? Nem igaz? A saját féltékenységed, a saját szenvedésed közben megoldatlan marad, a párod pedig görnyedhet alatta... Ezen neked kell dolgoznod, ez a te felelősséged! Érted?)
• "Azért gondolom, hogy nem is akar velem lenni, vagy nem szeret, mert ő olyan fura, és a korábbi kapcsolataiból is csak menekült, és ja? Hát persze, a csillagjegye .... XX, azok mindig menekülnek." (Na, bumm újra! Ezzel az egód jól rádobta a párodra a terhet. Ő javuljon meg, és akkor te mindent el fogsz hinni neki. Igaz? Így gondolhatod... de bizony, sosem fogsz hinni neki. Nem bizony, mert valójában ahhoz előbb önmagadról kell elhinned, hogy szerethető vagy annyira, hogy ő szeret akkor is, ha nem bizonygatja percenként. Ezen neked kell dolgoznod. Érted? A Te felelősséged! )

Úgy tudod hát uralni a gondolataidat, hogy egyszerűen és SZERETETTEL elbeszélgetsz önmagaddal ilyenkor!

1. Tudasd magaddal, hogy te kreáltad a gondolatodat! Vagyis, akármikor irányíthatod! (Ne add ki a gyeplőt!) Vedd magadhoz a felelősséget!

2. Kérd meg az egódat, hogy ne kreáljon több fájó gondolatot, hanem segítsen másképp látni a helyzetet!

Az egód legyen a barátod, ő csak megvédeni akar, a biztonságodat keresi, épp ezért vetíti eléd a bizonytalan pontokat, hogy azokra felhívja a figyelmedet. Kérd meg, hogy csillapodjon és vonuljon háttérbe, mert igen, megvizsgáltad a lehetőséget, de te inkább élvezni, élni szeretnéd a jelent.

"Kedves kis Barátom (Egóm)! Köszönöm, hogy éber vagy és éberségre tanítasz. Tudom, hogy a szándékod a biztonságom, és örülök, hogy minden pillanatban értem vagy. Ugyanakkor nem akarok szenvedni a gondolatoktól, amiket adsz. Élni akarok., élvezni, megélni a jelent, szeretni magamat, a pillanatot, a páromat, a világot. Segíts abban, hogy kreálsz olyan nézőpontokat, amikből a jelen helyzetet így láthatom: szeretettel, mert mindig van ilyen nézőpont! Segíts meglátnom azt, amit dühömben nem látok!"

Lehet,hogy meg kell beszélned magaddal 5x egy percen belül, de át fogsz tudni hangolódni, hiszen Te vagy az úr a fejedben!

Az én kedvenc mondatom ugyanerre röviden: "Ezen én most nem idegesítem magam!!" - én így zárom rövidre, és megyek a dolgomra! :)

3. Aztán egyszerűen DÖNTS ÚGY, hogy nem kreálsz több fájdalmas nézőpontot - főleg, ha nem tudhatod biztosan, hogy igazad van-e! Egyszerűen hagyd abba az agyalást! Hagyd abba a felesleges félelmeket! Hagyd abba, hogy azt mantrázod, hogy mit nem tudsz .... Dönts másképp! Ehhez megvan a jogod és eszközöd, és a kellő tudatosságod!

Ha most azt mondod, hogy: "jó, igen, de...." 

... akkor tudd, hogy nem értettél meg!
Az 1. pontban elakadsz akkor, amikor az "igen, de..." kezdetű mondatba belefogsz, mert rögtön tudom, hogy jön egy kifogás, ami miatt tök jogos - szerinted - hogy bepörgeted magad, és tök jogos, hiszen a Te helyzeted teljesen egyedi és más nem tudhatja...

A helyzeted lehet más, és nem tudhatjuk, de azt látjuk, ha kiszakadva a jelenből a gondoataid hatalmába kerülsz és pörögsz az örvény erejével a mélybe... Ilyenkor nincs helye az "igen, de...." kezdetű mondatoknak, mert tudvalevő, hogy "szenvedni akarsz hát, mert épp az ad energiát". 

Néhány minta arra, hogy milyen sok nézőpont lehet, ami szenvedtet, vagy éltet:

• Ha a párod még mindig tartja az exével a kapcsolatot... 
  A szenvedős gondolat: "Az exe vissza akarja kapni - a szemét! - ez a "hülye" meg hajlik rá. Ez a kapcsolat nincs lezárva!"
  Az éltető gondolat: "Tök rendes, hogy a kapcsolatot szeretettel zárták le, és jóban tudtak maradni. Intelligens megoldás, így velem is szeretettel fog bánni. Az exe pedig teljesen más, mint én, vagyis úgy tűnik, abból a típusból már "váltott". (Ez egyébként egy biztos jele annak, hogy már lezárta az exét!)
• Ha a párod előre nem tudatta veled, hogy mi a programja...
  A szenvedős gondolatod: "tuti titkolni valója van. Különben közölte volna... megcsaaal!"
  Az éltető gondolat: "ha tudnom kell, majd megmondja! Talán nem olyan fontos, vagy talán neki is kínos, és talán terhelni sem akar. Tök mindegy, ha egyébként a kapcsolat rendben van. Remélem, jól érzi magát!".
• Ha a párod "látta" az üzenetedet, de nem válaszolt még:
  A szenvedős gondolat: "Le se tojja a fejem. Észre se vesz. Ennyi. Neki nem is számítok. Gonosz is, hogy nem reagál."
  Az éltető gondolat: "Szuper, már látta. Amikor ráér, majd válaszol, biztosan dolga van, nem ér rá, vagy még a válasza függ valamitől, esetleg még töpreng azon, mit írjon vissza. Teszem addig is a dolgomat."

Választhatsz, dönthetsz: szenvedsz, vagy élsz! Tudattalanul hagyod, hogy a saját gondolataid maguk alá gyűrjenek, vagy ahogyan kreáltad, úgy uralod is őket! 

Fontos, hogy tudd, hogy a szenvedésed úgy leköti a teremtőerődet, hogy gyakorlatilag PUSZTÍTÁSBA fordítod azt magad körül... és ez picikét sem mindegy, főleg akkor, ha csak egyetlen döntéseden múlik!

Az is fontos, hogy valóban tudatosan nézz rá arra, mit csinálsz, különben, ha a "felelősségvállalás" lépését kihagyod, akkor ez ELFOJTÁS-t fog okozni. Ne erőltess magadra pozitív gondolatot mindaddig, amíg nem tudattad magaddal, hogy Te kreáltad a gondolatot, ami bénít, és nem vállalod érte így a tudatos felelősséget!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretni, elengedni jól, boldogan