Féltékenység: NINCS egészséges mértéke, nyomában a fájdalom és szakítás járnak

Címkék: szeretetszerelemféltékenységfélelemkapcsolatpárkapcsolat

Minden kapcsolatban megjelenik - "természetes" velejárója a kapcsolatnak! Azonban kizárólag árt, és nincs "egészséges" mértéke - szerintem. 

(Picit hosszabbra sikerült a cikk, mint megszokhattad, de a végén találsz példákat is, ezekkel talán vidámabb végigolvasni is. Ráadásul hasznos nézőpontok...)

Sokan mondják: "a féltékenység hozzátartozik a szerelemhez", vagy ezt: "egy egészséges féltékenység jó, ha van!"

Biztos ez?

De, miből fakad a féltékenység? Miért fáj? Kinek fáj? Hogyan tehetsz ellene?

Olvass tovább! 

1. Biztos, hogy a szeretet része egy örökös gyanakvás, és póráz a kedves nyakán? 

A szerelem és a féltékenység korántsem fakad egy tőről. A szerelem az eredendő szerelemből létezik, egy fantasztikus energia, egy eufória, a szabadság érzése, a befolyásolhatatlan, amitől lebegsz a Föld felett, amit nem szabályozol, nem tudsz indokolni, amiben képes vagy teljesen feloldódni! Ha nem ezt érzed, akkor nem szerelmes vagy! :) 

A szerelemben nincs féltékenység, nincs félelem... ezek más érzések!!! Érzések, de nem a szerelem részei. Ahogyan a szomjúság és éhség sem azonosak, csak közel állnak egymáshoz. :) 

A szerelemhez maximum csak hozzátársítható a féltékenység, a fájdalom, a félelem, a hiány, ... de nem részei.

Azért érzed ezeket, mert az eufória érzést marasztalni akarod, minden percben érezni, bebiztosítani szeretnéd, mert olyan boldog vagy benne, mint sehol és soha máskor.
A szerelem azonban mindig csak pillanatokra bukkan fel. Akár naponta 100-szor, vagy percenként 5-ször, de az eufória illékony. ... és amikor ÉPP nincs veled az érzés, akkor bekapcsol a hiány, a szenvedés, a fájdalmas vágyakozás, aztán jön a gyanakvás, az agyalás.

Valójában a szerelem megéléséhez a kedvesednek sincs semmi köze. A szerelem benned keletkezik, a Te érzésed. Benne a sajátja keletkezik, és az mindig picikét más, mint a tiéd!

Nem kérheted számon a partenereden az érzéseit! 

Ha eléggé szereted önmagad és valódi szeretettel, szerelemmel szereted a kedvesedet, akkor megérted ezt! De... itt olvass tovább, mert fontos segítséget kaphatsz ehhez!

2. A féltékenység egészséges mértékben használ? 

Valóban? Jól érzed magad akkor, ha épp féltékeny vagy? Nem szenvedsz tőle eléggé?
Vagy, jól érzed magad akkor, amikor a párod féltékenykedik, és rohamszerűen borítja rád az asztalt, sír miattad, szenved, és nyomozgat? Nem szenvedsz attól is? 

Amitől pszichikailag szenvedsz, az nem egészséges.Nagyon komoly téma, és bátran vitatkozhattok velem és egymással róla, mert azzal ha több vélemény megszólal, csak tágul a látókörünk, szélesedik a horizontunk.

Mit tesz a féltékenység az emberrel?

Azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolatok nem jobbak, hanem rosszabbak lettek azzal, ha a felekben felcsapta a fejét a féltékenység!
A legbiztosabb kapcsolatgyilkos az alkohol után a féltékenység - szerintem - és a féltékenység felér egy családon belüli erőszakkal is! Mert bár gyakran nem testi fenyítésben testesül meg, mégis az a korlát, szenvedés és fájdalom, amit ilyenkor a felek egymásra mérnek, sokkal nagyobb sebeket ejt rajtuk és a kapcsolaton, mint 2 pofon...

1. A féltékenység a bennünk lakó "ördögi énünk". A legrosszabb én-ünk, aki teljesen ki tudja fordítani az embert önmaga - eredendően - szeretetteli energiából.

2. Amikor féltékeny vagy, agyalsz, és amikor agyalsz, akkor épp nem a jelenben vagy. Nem tudod megélni a jelent, hanem fantáziád egy mély bugyrában hetelsz mindenféle képzetek között, melyek valódiságáról nem tudsz biztosat. Mindenesetre minden perccel csak mélyebbre jutsz ebben az érzésben, mígnem teljesen elfelejted szeretni önmagadat és a párodat is. Kiszakadva a jelenből és szeretetből teljesen mély fájdalom, majd kétségbeesés, még mélyebben düh és harag veszik át a hatalmat feletted. Először önmagadat mérgezed ezzel. (Mert a "mérges" kifejezés nem véletlen... önmagadat pusztítod az energiáiddal!)

3. Aztán elindulsz, hogy bizonyosságokat szerezz: először számonkéred a párodat. Kiforgatod a szavait, azt feltételezed, hogy HAZUDIK, és folyamatosan támadod. Jobb esetben meghallod a válaszait, rosszabb esetben már azt sem. Meggyőződésed, hogy átver, és hogy TE jó nyomon jársz, és még rosszabb: meggyőződésed, hogy JOGOD van mindehhez! (Hát: NINCS! - majd kiderül, miért írom ezt.)

4. Amikor a párodnak már nem hiszel, és még mindig úgy érzed, jogod van "VÉDENI a TULAJDONOD", akkor még messzebb mész: nyomozni kezdesz: átnézed a leveleit, belekukkantasz a telefonjába, követed a lépéseit... és semmit sem hagysz szó nélkül.

Mit tehet a másik fél? Miért megy tönkre a kapcsolat itt és többé miért nem építhető?

Mit is tehet?
Lassan már semmit sem hiszel el neki, minden mondata, lépése gyanússá válik a szemedben... ezért felesleges már bármit is mondania, tennie. Vagy meg sem szólal, csak teszi a dolgát, vagy ha mégis megszólal: már nem fog igazat mondani. Minek? Úgyis csak a cirkusz van....

... és a kapcsolat elindul a lejtőn lefelé, mert a birtoklás, a számonkérés előbb bizalomvesztésbe fordul, aztán őszintétlenségbe, majd a teljes tisztelet-vesztés alján megáll, és már nem lesz miről beszélni tovább. 

Milyen okaid lehetnek a féltékenységre?

"De azért vagyok féltékeny, mert a párom már nem egyszer adott rá okot!"

Értem! ... és mondd csak, ha féltékeny vagy, azzal jobb neked? Vagy jobb a párodnak? Akkor már nem fog okot találni a félrelépésre, ha Te féltékeny vagy? 

Valójában csak akkor nem érdemes félrelépnie, HA TE SZERETETET adsz, és nem a féltékenységet!! Ha szereted, ha hiszel benne, ha odafigyelsz rá, akkor kevésbé vágyik el, mintha számonkéred, gyanúsítod, nyomozol... Igaz?

Mit gondolsz? Melyik kerül több energiádba: SZERETNI, vagy aggódva SZÁMONKÉRNI?
Mivel eredendően szeretet-energiából vagyunk összegyúrva, így hidd el, ha arra fordítod az energiádat, hogy SZERESD, hogy odafigyelj rá, hogy szép pillanatokat teremts, örömteli élményeket okozz... sokkal többre mész, mint a féltékenységgel!

Van hát szükség féltékenységre? 
Nincs! Engedd el, nélküle lényegesen boldogabb leszel, és a kapcsolatod is újra lángra kap!

"Nem tehetek róla, én féltékeny típus vagyok!"

Értem, Téged így kell elfogadni! Erre egyetlen válasz lehet: "Rendben, a párod meg nem tehet róla, hogy nem viseli a hurkot a nyaka körül, és vagy megcsal, vagy - jobb esetben - elmenekül mellőled!"

Olyan ugyanis, hogy: "bocs, de én nem leszek kevésbé önző" nehezen fogadható el a párod részéről. :)
Ne legyél féltékeny típus!

Minden kapcsolatodban "megcsalnak"? Hát, ezért!!!

Mert a gondolataidban hordozod, hogy meg fognak csalni, és ami bent, az kint. Ami a fejedben, az a viselkedésedben tükröződik, és olyan helyzetek sorát teremted, amiben előbb utóbb elszenvedheted a megcsalatás kálváriáját. Nem kívánom neked újra élni ezt, ezért hagyj fel a féltékenységgel, és tegyél inkább meg mindent az örömteli percekért!

"Legyen egy csúnya feleséged, és nem kell féltékenynek lenned!"

Ma ezt személyesen hallottam a benzinkúton, amikor egy figyelemre méltóan csinos nő kigurult a beállóból. :) Ezt mondta a kutas a társának. Megmosolyogtam, de közben azt gondolom: igen nagy butaság ez!
... Mire is kell ennek a fiatalembernek a feleség?
Azt mondják a nagy okosok - és ők látják bölcsebben: "Inkább legyél benne egy jó üzletben 1%-kal, mint egy rosszban 100%-kal!"
... nincs is erre mit mondani! :)

Tudod, mit gondolj át, hogy könnyebben átlendülj a féltékenységen?

1. Először is: ne fejezd ki, hogy féltékeny vagy! Ne add a párod tudtára, NEM FOJTOGASD ezzel, hogy ne érezzen semmilyen felesleges korlátot melletted. Így elérheted, hogy ne akarjon hazudozni sem. :) (Tudod: engedd szabadon és örökre melléd szegődik!)

2. Másodszor is, inkább arra törekedj, hogy szép pillanataitok legyenek, ahol öröm és boldogság van. Ne akarj veszekedős, szenvedős kapcsolatot! ... és mivel könnyebb jól érezni magad, mint szenvedni, hát inkább az előbbit válaszd! :)

3. Minden kapcsolat, minden találkozás okkal történik az életben.
Ezt most magamról:
Ha a kedvesem életébe betoppan egy másik nő, és ő szerelmes lesz, nem állhatok az útjába. Hiába is állnék, azzal nem megtartani tudnám, hanem csak ellökni magamtól. Ezért ha ő szerelembe esik, nyugodtan megmondhatja nekem, el fogom fogadni, mert tudom, hogy nem gonoszsággal tette, nem is akarattal, csak teljesíti az életprogramját. Persze, ettől még megsiratnám, meggyászolnám, de nem haragudnék rá azért, mert nem azt érzi, amit én.
Szeretettel elengedni, és legszebb közös élményekre gondolni, ami megadatott, a lehető legjobb ilyenkor!

(Ehhez szolgáljon tanúbizonyságul, hogy minden eddigi párkapcsolatom baráti viszonyban folytatódott, és exeim barátként szerepelnek az életemben!)

Szóval JOGOM NINCS féltékenységemben nyomozni, hisztizni, csapkodni. Csak ahhoz van jogom, hogy saját érzéseimet megéljem egy kapcsolatban. A kedves érzéseiért ő maga felel.... hiába kérem is számon, csak rontjuk a helyzetet!

Boldog kapcsolatra fel!
Katapult a féltékenységnek, kell a fenének az a rusnya érzés!

Várj, még ne menj el!

Kitaláltam ugyanis valamit, egy különleges kalandot önmagad mélységeibe, hogy jobban megérts érzelmi működéseidet!

Nézd meg mindezt itt:
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Légy bátor, és erős! Szeress agyalás és szenvedés nélkül! :) Te már jó úton jársz