A szeretetben, szerelemben nincs félelem

Címkék: szeretetszerelemeufóriaféltésféltékenységragaszkodásbirtoklásmegfelelésszenvedés

Amikor "félelem" keveredik a szerelembe...akkor valójában nem tudod élni a szerelmet!

Nem véletlenül mondják, hogy a félelem korlátokat épít, és ebben az egyébként szabadon áramló szeretet és még szabadabb szerelem, folyvást megütközik. 

Hogyan? 
Hiszen sokan azt gondolják, hogy a szeretük része a féltés, és a féltékenység, mert - szerintük - ha szeretnek valakit, akkor teljesen normális, hogy ezt a szeretet kiegészítik ezek a félelmen alapuló érzéseik.

Igen, társul a szeretet mellé ilyesmi - sokaknál, és ez picikét sem elítélendő!

Azonban tudd: 2 dolog, szinte törvényszerűségként igaz erre:

Olvass tovább!

1.TÖRVÉNY:
A féltés, féltékenység, ragaszkodás és birtoklás valójában NEM a szereteted részei, még csak nem is feltétlen velejárói.
Persze, ettől még valahogy mégis akkor ütik fel a fejüket, amikor nagyon szeretsz valakit!
Csakhogy, ezek a féltések nem a szíved tiszta szeretetének érzései. Ezeket az elméd rakja a szereteted mellé.

Cikkem első részében olvashattad, hogy Földre érkezésedkor a szívedben ver tanyát a lelked, mely a mindenség tiszta szeretet energiáját hozta a Földre. Ahogyan pici korodtól fogva cseperedsz és tapasztalsz azonban, az elméd sok-sok félelemmel, bánattal, fájdalommal, veszteséggel, betegséggel "gazdagszik", melyek nyomán mind megtanulod, hogy az élet veszélyes. Megtanulsz félni is sok-sok mindentől. A félelem mögött az elméd túlélési ösztöne áll. Tudod ugyanis, hogy halandó vagy - a tested és az elméd legalábbis, halandó.

Ezért a félelem, és bizonytalanság minden esetben automatikusan bekapcsol benned, amint részesülsz valami MEGMAGYARÁZHATATLAN pozitív érzésű élményben - mint pl: a SZERELEM. Félsz, hogy nem tudod örökké megőrizni az érzést.

A szerelmet amint megtapasztalod, eufóriába kerülsz.
Meg akarod őrizni a pillanatot, marasztalni hosszan, amíg csak lehet, hiszen érzi minden porcikád, hogy elképesztően jó és szabad érzés! 
A szerelem pillanatai azonban illékonyak, és bár szerelmes vagy, mégsem vagy folyamatosan az eufória érzésben - hiszen képtelen lennél élni úgy a mindennapjaidat. :)
(Lásd be, nem tudsz mosogatni, ha közben a Föld felett lebegsz 2 méterrel, vagy nem tudsz sorban állni a pénztárnál, ha közben eszedet veszi a szerelem eufóriája.) :) Persze, ettől még pontosan tudatában vagy: szerelmes vagy. :)

Az érzésre az elméd azonnal keresgéli a magyarázatot: "óh, mi volt ez az érzés? Honnan jött? Miért volt?"... és kezdetét veszi az agyalás.
A magyarázat pedig kézenfekő lesz az elméd számára: "szerelmet éreztem, és ezt XY váltotta ki belőlem! Óh, hát ő a szerelmem "tárgya".
Aznosítod a kedveseddel a szerelmet, és innentől  kezdve azt éled, hogy: "amikor ő velem van. minden szuper, amikor ő nincs, félek, hogy ez a szuper-érzés elmúlik, és itt maradok magamban az érzés nélkül."

Az elméd azonnal bekapcsolja a félelem több aspektusát is:
- Féltékenységet: nehogy más is felkeltse a kedvesed érdeklődését, és elvigye tőled.
- A boldogságtól való félelmet: amikor el sem mered hinni, hogy ez a sok jó mind veled történik, és már előre azon aggódsz, mi lesz, ha elveszíted. 
- A megfelelési kényszert mellyel álarcok mögé rejtőzve a legszebb, legjobb énedet mutatod.
- A ragaszkodást, a függést, a számonkérést, és ezekkel együtt a szenvedést is....

Ne ijedj meg! Ha így érzed, és benned ez zajlik, semmit sem csinálsz rosszul! Egészen egyszerűen így működünk! De, jó tudni azt, hogy hogyan is működsz, mi váltja ki a félelmet a kapcsolataidban is!

2. TÖRVÉNY:
Valahányszor érzed ezt a féltést, félelmet, féltékenységet, tulajdonképpen önmagadat teszed ki a szenvedésnek!
A legtöbb esetben semmi köze a kedvesednek ahhoz, hogy félsz, hogy elveszíted, vagy ahhoz, hogy Te meg akarsz felelni, vagy épp ahhoz, hogy erősen féltékeny vagy.

Az esetek zömében ezeket mind az elméd, saját magad "gyártod", és keseríted ezekkel a napjaidat. Sőt, ezekkel változtatod a szerelmet fájó szenvedéssé, a kapcsolatot pokollá! 

Az, hogy hogyan éled meg a pillanatokat, eseményeket, kizárólag RAJTAD múlik, senki sem tudja helyetted megélni azokat! Megélheted ugyanazt örömmel, és megélheted szenvedéssel is. Azon múlik, hogy TE hogyan akarod látni!
Ha azt nézed, amid van, akkor örömmel élsz, ha folyton arra figyelsz, ami nincs, akkor folyton fájdalommal és félelemmel élsz.

Hogyan akadályozza a félelem a szereteted áramlását a párkapcsolatodban?

• Amikor éjjeled és nappalod az hatja át, hogy aggódsz, vajon kivel találkozik, kivel és miről beszél a kedvesed, akkor nem vagy boldog... épp agyalsz, és nem tudod az eufóriát élni. :(
• Amikor őt számonkéred, hogy miért nem tett vagy miért tett valamit, akkor súlyos megfelelési terhet pakolsz a vállaira, aki így idővel vagy nem mer őszinte lenni veled, vagy nem meri megtenni, amit vágyik, mert te biztosan rosszallnád. Ezzel annak az embernek "korlátozod" a szabadságát a "szerelem nevében", akit pedig szeretsz. (Ha tényleg szereted, miért nem örülsz inkább annak, ha szárnyallhat?)
• Amikor függsz attól, hogy ő mikor ír, mikor hív, mikor akar találkozni veled, akkor már Te sem éled a saját életed. :( Lassan elveszíted önmagad, feláldozod magad a ragaszkodás oltárán a "szerelem nevében".

A valódi szeretetben nincs félelem. Nincs ragaszkodás, nincs beszámoltatás, nincs függés, nincs korlát!
Akkor szeretsz igazán, ha képes vagy a Kedvesedet szeretni a hibáival, a vágyaival együtt is. Ha nem akarod kalitkába zárni, ha nem akarod róla lefejteni egyes tulajdonságait...

Ne csüggedj azonban, ha ez még misztikus neked, és még nem tudod ezt így érezni és megvalósítani.
A lényeg ott van, hogy ismerd fel a működésedet, és se magadat, de a szerelmedet ne zárd be a félelem miatt a korlátok közé.

Ha már ennyit olvastál, akkor nézd meg azt is, hogy milyen módon lesheted el ezeket a technikákat!
Kitaláltam ugyanis valamit, egy különleges kalandot önmagad mélységeibe, aminek során a félelmeid elengedéséhez is kapsz technikákat és útravalókat.

Nézd meg mindezt itt:
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Légy bátor, és erős! Szeress a félelmeid nélkül! :) Te már jó úton jársz