Ha így gondolkodsz magadról, minden kapcsolatod zátonyra fog futni

Címkék: párkapcsolatönismereténképérzelmi zsarolásönértékelésáldozatszerepönfejlesztéspasszív-agresszív

Ahogy önmagadról képet alkotsz, ahogy magadhoz állsz, az meghatározza azt is, milyen módon fogsz reagálni a párod tetteire.

Ha magaddal kapcsolatban lehúzó, leértékelő gondolataid vannak, akkor képtelen leszel más szemüvegen keresztül figyelni a világot. Azt fogja keresni az elméd, hogyan nyerhet önigazolást arról, hogy miért nem kellessz, és hogy bántanak.

A párod minden tettét és mulasztását azon keresztül fogod figyelni, vajon, mennyire nem tisztel, mennyire nem számítasz neki. Egyszerűen folyton áldozatot csinálsz magadból olyankor is, amikor épp senki sem akar bántani és amikor épp nagyon is számítasz.

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Nézd meg a videót is!

Például:

A párod nem pakolja el maga után a poharat. Ami csak egy helyzet egy rossz helyen hagyott pohárról.

Áldozatszerepben azonban ez nem egy pohár, hanem egy VILÁGOS JEL arra, hogy a PÁROD NEM TISZTEL, vagyis, hogy te nem vagy annyira fontos, hogy ő figyeljen rád, és tisztelje a kéréseidet. A pohár számodra egy jelkép. Annak a jelképe, hogy téged BÁNTANAK, de legalábbis nem szeretnek, hisz semmibe vesznek.

Ez nem csupán az alacsony önértékelésről szól, hanem már egy izmos áldozatszerepről is, amiből sajnos nyerni nem lehet...Épp ezért ezen muszáj változatni. Emelni kell az önértékelést, javítani az énképet és megtanulni azt a határhúzást, hogy NE VEDD MAGADRA mások TETTEIT!

Az áldozatszerep fojtó rabsága... Tényleg semmi és senki sem segíthet...

Amikor magadról azt gondolod, hogy "neked rossz, neked nem sikerülhet, téged bántanak, vagy te nem számítasz eléggé", akkor nemcsak leértékeled magad, és elveszed a győzelem esélyeit magadtól, hanem egy áldozatszerepbe is kerülsz.

Áldozatszerepből pedig képtelenség nyerni...

Hiszen, ha azt gondolod, hogy "téged bántanak, sőt, mindenki bánt", akkor a környezeted 2 féleképpen reagálhat:

• Ha azt mondják, hogy "nem, dehogyis, senki sem akart bántani", akkor azt fogod mondani sértetten, hogy "téged nem értenek meg", és lesöprik a tapasztalásaidat. Azt fogod gondolni, hogy félvállról vesznek, tehát már megint nem számítasz, hiszen te nagyobb együttérzésre vágynál. 
  
  
• Ha azt mondják, hogy: "igen, tényleg, neked valóban nagyon rossz, téged tényleg semmibe vesznek", azzal pedig együttérzést kapsz ugyan, de már ketten gondoljátok azt, hogy neked nincs esélyed. Csak önigazolást nyertél, ám ezzel a saját továbblépésed, boldogságod ellen erősítetted meg magad.

Ha pedig netán valaki segíteni szeretne a panaszaidra reagálva, és megfogalmaz néhány tanácsot, akkor az áldozatszerepben tocsogva azt fogod gondolni, hogy "tessék, már megint én csinálok rosszul mindent". Vagyis sértetten menekülsz, és még hibáztatni is fogod a tanácsadót.

Nincs segítség. Elképesztően konfliktusos szerep ez, amiben sem az együttérzés, sem a tanács, de még a józan ész sem kaphat szerepet. 

Mivel a mártírnak óriási a belső konfliktusa saját magával a saját fontosságát illetően, így ezt kivetíti a környezetére. Mások nevében újra  és újra leértékeli magát, Mindezt legtöbbször SÉRTETTEN teszi, így nyomást gyakorolva a környezetére.

A környezete folyamatos óvatosságra van kényszerítve. Tudják, hogy vékony jégen sétálnak a mártír mellett,. aki kivont karddal keresi a sértést, bántást, hogy újra önigazolhassa, hogy senki se tiszteli, és hogy megint ő volt a rossz.

A környezetében élő társ egy idő után nem lehet őszinte, FÉLNI fog, mert a legváratlanabb tettei is kifordíthatók ellene.

A mártír erőszakos

A mártír mindig erőszakos, hiszen kivont karddal lesi, mikor bántják meg, ezért folyton feszült helyzetet teremt. Megsértődik, panaszkodik, érzelmileg zsarol, számonkér, sírással gyötör... és olyan dolgok miatt kér számon, olyanok miatt kényszeríti bűntudatba a környezetét, amit ők valójában el se követtek.

Az áldozatszerep lehet nyíltan ellenséges is, de legtöbbször passzív-agresszív.

Az áldozatszereppel ÖNSZABOTÁZS is társul...

Ami azt jelenti, hogy a magáról alkotott végzetesen negatív gondolatai miatt a saját döntései és teremtései úgy működnek, hogy a céljai kapujában szó szerint ELGÁNCSOLJA magát. Egyszerűen nem juthat be a célba, mert akkor hogyan is nyerhetne igazolást az, hogy "neki rossz, neki nem lehet ő, ő nem számít". Sehogy!  Mivel meggyőződése, hogy neki csak rossz lehet, így a cél előtti pillanatokban tesz valami olyat: megijed, elbizonytalanodik, elmenekül, megsértődik, lázad... stb, amivel meghiúsítja a célt.

Épp, mint a nyuszika a fűnyíróval, amit kölcsön akar kérni a rókától, de menetközben meggyőzi magát arról, hogy a róka neki úgyse adja majd oda azt. Így amikor becsönget a rókához, már csak annyit mond végső elkeseredett dühében, hogy: "dögölj meg a fűnyíróddal együtt!"

Az áldozatszerep egy nagyon masszív ÖNBÁNTÁS mások nevében,...

Ami nagyon gyakran jár betegségekkel, főleg autoimmun és máj (epe) bántalmakkal, de  a cukorbetegség sem ritka.

Mi a megoldás? 

Nincsen!!! A jó hír: a mártír, ha rájön arra, hogy ő az, akkor már a MEGOLDÁSBAN van.  Javítani kell ÉNKÉPET, az önértékelést, és megtanulni a határhúzásnak azt a fajtáját, amikor nem veszi magára mások tetteit, nem keresi magát mások megnyilvánulásaiban. Meg kell érteni, mi szól róla és mi nem.

A rossz hír: ha nem jött rá, akkor a környezete számára kell megoldás: a MENEKÜLÉS! Ha nem menekülsz el a mártírtól, akkor ő, felőröl, és te is megbetegszel...

A videót az Exkluzív haladó önismereti csatornán folytathatod a youtuben, ahol e mellett több, mint 100 hasznos, rövid önismereti kisfilmet is találsz! Itt tudsz csatlakozni az exkluzív a csatornához a youtuben!:

Nézd meg a videó folytatását is >>>

Van kedved ahhoz, hogy a mi segítségünkkel fedezd fel magadban a lehetőségeket és megoldásokat? 

Gyere, találkozzunk kurzusunkon >>>

Gyere a 8 hetes programunkra >>>

Lapozz bele önismereti könyveinkbe >>>

Ne állj meg az önfejlesztésben,
mert semmi sem térül meg annál az energiánál jobban,
amit önmagad megértésébe fektetsz!

Legutóbb egy mártírral én is hasonlóan jártam: - de ez tényleg az utolsó volt :)

Az első konzultációnk óta tudtam, hogy izmos áldozatszerepben van. Vékony jégen sétálva nagyon óvatosan, maximális előzékenységgel egyenegettem az utat, és bármit kért, ugrottam, félretéve a saját szabályaimat is. Csak írásban, csak mailben szoktam időpontot adni, és mivel csak 2-3 héttel előre tudok adni a sok vendégem miatt, így általában pár napot, - néha 7 napot is - várni kell az időpontokat tartalmazó e-mailjeimre. Kivéve neki. Ő messengeren kért időpontot, és ott ugrottam 2-3 napon belül adni is. Előnyökben akartam részesíteni őt, miközben tudtam, hogy a bárd ott lóg a fejem felett, mert csak idő kérdése, mikor forgatja ki maga ellen az én igyekezetemet, és mikor fogja úgy értelmezni a legapróbb hibámat, hogy azzal én szándékosan ártottam neki, semmibe vettem, és ő "hülyét csinált magából velem". Hát be is következett.
Egyik nap, pénteken éjjel 23 órakor kért időpontot, és én balga azt válaszoltam, hogy "rendben, holnap küldök". Bennem volt a sürgetés, éreztem a nyomást, meg akartam felelni, nem akartam várakoztatni, előnyben akartam részesíteni. De ez péntek éjjel volt. Nekünk szombaton és vasárnap munka van: egésznapos kurzusaink vannak 8-10 fővel. A kurzusokon nem érek rá üzeneteket írni, és azután este pedig a háziasszonyi és anyai szerepem elvitte a fókuszt. Megfeledkeztem az ígréretemről, és hétfőn jutott újra eszembe. Hétfőn este 20 óráig előadásunk, csoportunk van ismét. Mire odajutottam, hogy időpontokat küldhessek, már érkezett is a sértett válasz. Már nem kéri az időpontokat és határokat kell húznia velem szemben, mert ÉN NEM tisztelem az ő idejét. :) :) :)  No, ez az a pont, ahonnan minden igyekezet felesleges, mégis még megpróbáltam megmagyarázni a vétkeimet, Már úgy tűnt, sikerül, de akkor a 21 órakor írt üzenetére sajnos nem válaszoltam 5 percen belül, így ő újra eljutott odáig, hogy "én nem veszem őt számításba"...

Megfogadtam, hogy soha többé nem foglalkozom áldozatszerepben ücsörgő vendéggel, de baráttal, és rokonnal sem. Azért nem, mert talán az egyetlen segítség számukra az lehet, ha kedvesen ugyan, de megvonjuk a figyelmet és minden energiát, hiszen ő úgyse fogja értékelni, és ha netán mégis, azt se használja épülésére.

Egy párkapcsolatban azonban ez nehezebb.