Amikor egy vita után napokig ignorál a párod, büntet a hallgatással és szeretetmegvonással

Címkék: félelemszeretetpárkapcsolatönismeretsértődéssémákönfejlesztésignorálás

Előfordult már? Vagy akár gyakran is előfordul?

Egy vita után a párod még bennemarad a feszültségben, és csak napok múltán oldódik fel a helyzet?

Közben az ő feszültsége egy szótlan ignorálással, sértettséggel párosul, amiben óriási falakat húz közétek.

Neked mi ilyenkor az első és aztán a sokadik gondolatod?

Te szeretnél kapcsolódni hozzá, de minden eszközöd hatástalannak bizonyul? Próbálod szépen és kedvesen, vagy próbálod ugyanúgy hallgatagon, ahogy ő teszi, de semmivel sem tudod őt kimozdítani.

Azt gondolod, hogy ő bánt téged, ver a hallgatással? Azt fogalmazódik meg benned, hogy megsebez téged, mert megvonja a szeretetet?

Tudom, azt szeretnéd tudni, hogy mihez kezdj VELE egy ilyen helyzetben? 

Valójában azonban a megoldást nem az hozza meg, ha VELE kezdesz valamit, hanem az, ha előbb a SAJÁT SZEREPEDDEL tisztába kerülsz. Ez nem azt jelenti, hogy vedd észre a hibáidat. Nem, nem hibázol. Csak a szerepedet, a működésedet fedezd fel csupán!

Ezt a játszmát ketten fújtátok fel, ketten működtetitek. Ő berántott téged, és te felvetted benne a NEKED SZÁNT SZEREPET. Talán nem veszed észre, de bevonódsz, mert bizony van bennetek ebben is egy KÖZÖS PONT.

Amint te megérted a szerepvállalásodat és KILÉPSZ a SZEREPEDBŐL, a játszma is megszűnik, és így a párod elveszti a JÁTSZÓTÁRSÁT, és kénytelen elhagyni a játszmát ő maga is.

Mit láss meg, és mit tegyél, hogy ez az ignorálós gyerekes játszma a jövőben ne húzzon így be?

Olvass tovább és nézd meg a videót is!

Nézd meg a videót is!

Ezekben a helyzetekben mind a ketten egy kisgyerek viselkedésében vagytok. Sajnos Te is. Ő is.

Ha magadról úgy gondolkodsz, hogy neked jár, de ő nem adja, akkor őt robotnak, magadat áldozatnak tekinted, és az ÉLET valóságában egyik sem igaz.

Felnőttként már nem egymásért feleltek, nem kell, hogy egy gyerek eszköztelen világába süppedjetek!

• A határhúzás azt jelenti, hogy ŐT a MAGA világában nézed meg, és nem veszed magadra a szándékait. A saját világodat meg önmagadban vizsgálod. Magyarul: az, hogy ő ignorál, az ő felelőssége, az ő világa, az ő tehetetlensége, így dolgozza fel a helyzetet. Ezt NE VEDD MAGADRA, ne kezeld áldozatszerepből, ez nem bántás, ez nem azt jelenti, hogy TE nem kellessz. Amikor ő ignorál, ő is SZENVED. Nem kell, hogy ketten szenvedjetek. Őrízd meg a saját középpontodat, a saját határaidat! Rólad az szól, ahogyan TE gondolkodsz a helyzetről és magadról. 

• Ha a helyzet kellemetlen, és gyakori, akkor MAGADRÓL DÖNTHETSZ: vagy úgy, hogy maradsz vele és megtanulod ezt FELNŐTTKÉNT kezelni, vagy úgy, hogy elmész a kapcsolatból. Egy gyerek ezt nem tudja és nem teheti meg. De te már nem vagy gyerek! Merj ránézni a szerepedre, a LEHETŐSÉGEIDRE a döntési utakra!

A felnőtt kezelési mód a határhúzáson túl nagyon egyszerű. A kommunikációban sok erő és megoldás rejlik. Közel hozhat benneteket és távolíthat is...