Érdemes-e várni rá?

Címkék: szerelemkapcsolatszakításönismeretelfogadástükör

Szakítás után... vajon visszatérhet-e a kedvesed? Várj-e rá? Van-e rá esély?
Vagy épp kapcsolatban vagytok, de ez egy se-veled-se-nélküled kapcsolat, amiből időnként futva menekülnél, máskor meg őrült szenvedéllyel omlassz a párod karjaiba?

Érdemes-e várni egy olyan társra, aki láthatóan és minden kétséget kizáróan nem tud "megérkezni" a kapcsolatba, nem tud elköteleződni, nem meri érzelmileg beleengedni, átadni magát a szerelemnek, neked?

Nagy kérdés, nehéz ügy, ugyanakkor, ha képes vagy felé emelkedni, akkor egy hihetetlen nagy tanítás, nagy tapasztalás.

Olvass tovább!
 
...és találsz válaszokat arra is, hogy várj-e rá, de leginkább arra, hogy miben tükör neked az ő el-nem-köteleződése, mert ugye, minden kapcsolat tükröz neked valamit ön magadról. Ez pedig így izgalmas...

Úgy fogalmazol, hogy vágysz arra, hogy a párod veled legyen, hogy számítani tudj rá, hogy érezhesd, hogy szeret, hogy kimondhassátok: összetartoztok, hogy minden kétséget kizáróan egy pár vagytok. Kéz a kézben élhessetek, és ha lehet, már semmi bonyodalom nem törje meg ezt a harmóniát. 
Erre vágysz, ugye?

Elgondolkoztál már azon, hogy miért épp most vagy egy ilyen se-veled-se-nélküled kapcsolatban?

Vagy miért épp most vagy ott,hogy elhagyott a párod, és állsz egyedül életed egén? Most - ha jól sejtem - középkorú vagy. Több, mint 30 (talán 35-nél is több), és még nem vagy 60.. Igaz?

Miért voltak sokkal egyértelműbbek a kamasz-szerelmek, vagy a 20-as éveid elején születő kapcsolatok? 
"Járunk? Szeretsz? Együtt lakunk?" .... "Igen! Igen! Igen!"
... és simán ment. Már együttjártatok. Aztán a szenvedély elcsitulása után néhány könnycseppel a szemetekben elváltatok, és tudtátok, még eztán jön az élet. Ha sírtatok is valaki után, el tudtátok engedni a fájdalmat és ragaszkodást, át tudtátok sorolni a múlt emlékei közé, hiszen élt a biztos hit bennetek, hogy MÉG MOST JÖN a JAVA az életnek. Még olyan sok szerelem, izgalom, szín és vágy vár rátok.

Mi változott most? Mitől válik a jelenkorod kapcsolata mind megmagyarázhatatlanná, definiálhatatlanná, mintha volna is, nem is a kapcsolat? 

Tőled! (... és hogy ne egyedül vidd el a balhét, persze: tőle is. :) )
Már óvatos vagy. Nem adod csak úgy a szívedet bárkinek és bármikor. Megégett már elégszer, ráadásul már inkább biztosra mennél: olyan párt szeretnél, aki mellett kitartasz, és aki kitart melletted akár életed végéig. 
Az óvatosságod azonban önmagában is egy csiki-csuki: meg akarod tartani az önállóságodat, a saját szférádat, a kis szokásaidat, világodat, amit teremtettél, ugyanakkor szeretnél mindent meg is osztani a szerelmeddel. Egyszer őrülten nyitsz felé, másszor meg elvonulsz és bezárulsz az elveid és elgondolásaid mögé. Agyalsz szüntelenül és tulajdonképpen arra vársz, hogy Ő álljon eléd, és oszlassa el a szürke kételyeket a fejed felett. Mondja azt, hogy nem tud élni nélküled, és egész életében rád várt, és legyen meg, aminek meg kell lennie, kössétek össze az életeteket! :)

Csakhogy ő is épp így gondolkodik, mint Te! 
Míg Te tőle várod a megoldást, és agyalsz és sopánkodsz és szenvedsz, ő ugyanezeket a köröket futja. Ő is önálló, ő is félti feladni mindazt, amit megszokott, amit kialakított. Ő sem mer eléggé nyitni sok csalódás után, és ő is arra vágyik, hogy egyértelműen és tartósan hagyd nyitva az "ajtódat" arra, hogy ő "megérkezhessen".

A kapcsolatod mindig tükör. Vagyis a párod reakciói mindig csak válaszok a Te reackcióidra és fordítva. Így amilyennek őt látod, olyan vagy Te magad is. Ami neked szemet szúr, ami elbizonytalanít, az bizony benned bizonytalan.

Erre szoktam azt tanácsolni, hogy nincs értelme az ő tetteit elemezni, forgatni, magyarázni, gyűrni, agyalni, hiszen elég volna önmagadat meglátni, megfigyelni, megérteni kívülről!

Akkor érdemes-e várni rá? Visszatér-e? Lesz-e ő teljesen a "tiéd", a felvállalt párod valaha?

Ugye, már mosolyogsz, tudod, hogy az következik: a válasz benned van. A válasz TE magad vagy! 
Ha Te képes vagy megérkezni - nem 1-3 napra, hanem TARTÓSAN - a kapcsolatodba, ha képes vagy őszintén hinni az "együtt"-ben, ha tudod, hogy egész vagy és szerethető így minden szokásoddal, rigolyáddal, elveiddel és világoddal együtt is, akkor ő is fogja tudni, mire számítson, és látni fogja, hogy érkezhet. Mert biztosan megtarthatja a kis életét, önállóságát, egész-ségét, rigolyáit, szokását, elveit, világát...

Ha tudod, hogy el tudod őt fogadni olyannak, amilyen, és cserébe ő is el tud fogadni olyannak, amilyen Te vagy, akkor tisztítsd le neki a leszállópályát, hadd landoljon hozzád!

A félelmeid félemberként tartanak a kapcsolatban! Félsz, hogy nem vagy elég jó, hogy nem marad veled, hogy nem fognak tetszeni neki a szokásaid... Ha ezeket elengeded úgy, hogy ELFOGADOD, hogy ezek is Te vagy,ezek is a részeid, és elhiszed, hogy ezek éppúgy szerethetőek benned, mint Te magad, akkor ezzel példát mutatsz, és hidd el - idő kérdése csupán - de ő is megérik veled együtt, - vagy a nyomodban - önmaga elfogadására. ... és aztán a közös elfogadására.

Igen! Várj rá, ha képes vagy erre! Igen, van esélyed visszakapni, megtartani, boldogságban egyesülni...
Ekkor van!

Mit tegyél addig, míg megérkezik?

Tanuld meg magad! Ismerd meg azt a sok érzelmet, ami benned születik, él vagy meghal időnként. Lásd meg tükreidet! Lásd magad kívülről! Emelkedj fölé a szűk szférádnak, és lásd magad a mindenség részeként.... Hatalmas önismereti lehetőség egy ilyen kapcsolat vagy egy ilyen szakítás, és ezt akkor be is látod, ha nem akadsz le ott, hogy a sebeidet nyaldosod! 

A megoldás a SAJÁT ÉLETEDBEN mindig TE magad vagy! :) Mindenki más csak útitárs, tanító vagy indukátor, egy-egy tükör,akikben önmagadat láthatod meg..

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

/a>

Várunk sok szeretettel!