Kell vállalnod felelősséget a kapcsolatodért?

Címkék: szeretetbiztonságegópárkapcsolatfelelősségfelelősségtudat

Ez ismét egy nagyon fontos téma, amiről talán mind azt gondoljuk, egyöntetű felkiáltással, hogy: "Igen, kell!" Azonban azt, hogy mi a felelősség, hogyan vállald, és tulajdonképpen miért tudsz vállalni, és miért nincs értelme, az már nem ilyen egyértelmű.

A legtöbben pedig bele se gondolnak abba, hogy tulajdonképpen miért is akarnak ők felelősségre kényszeríteni egy társat, és ha róluk magukról van szó, ők vajon, mire vállalnak felelősséget?

Olvass tovább!

Lehet, hogy többször is átfutod a cikket, mert első olvasásra talán ismét azt fogod érezni, hogy beletenyereltem egy nagy kérdésbe, és bizonyos pontokon tiltakozik is majd az egód, más pontokon viszont érezni fogod, hogy egyet érteni könnyebb... nem mondom, mi a jó, és mi a rossz, egyszerűen csak mutatok ismét egy nézőpontot, hogy lásd, mi minden történhet és történik...

Azt tudod, ugye, hogy nem tehetsz boldoggá egy másik embert?
Vagyis, ha a párod nem akar boldog lenni, akkor te a fejed tetetéje is állhatsz, akkor sem fogod tudni elérni, hogy ő boldog legyen! így hiába is vállalnál felelősséget azért, hogy boldogságot adj valakinek! Igaz?

Azt is tudod, ugye, hogy hiába ígéred meg, hogy egy életen át kitartasz a párod mellett hűségben, jóban és rosszban,  betegségben és egészségben, azt sem tudod, mire teszel ígéretet, hiszen nem láthatod előre a körülményeket, önmagadat, a párodat, a jövőtöket 3 nappal sem, nemhogy évtizedekre?

Akkor mégis, hogyan lehetsz "biztonságban" egy párkapcsolatban? Hogyan, milyen alapokra építkezhetsz, ha semmi sem lehet teljesen biztos?

Amikor azt gondolod, hogy csak érzelmi biztonságban tudsz tervezni - pl: gyereket vállalni, hitelt felvenni, házat venni, közös céget alapítani - akkor tulajdonképpen egy "szerződést" próbálsz kialakítani a párkapcsolatodban. Ebben mind a ketten tesztek egy-egy vállalást a közös cél, a közös jövő érdekében, és ÍGÉRETEKET tesztek arra vonatkozóan, hogy ezt így meg nem szegitek. Teljesen érthető és jogos, hogy törekszel a biztonságra, hiszen komolyan veszed az életet, és felelősségteljesen akarod élni azt a jövődben is.

A felelősségetek  pedig eztán ott van, hogy ezt az ígéretet, vállalást vagy szerződést be tartjátok-e! Igaz?

A felelősség miről  is szól?

A felelősség azt jelenti, hogy képes vagy felmérni és tudatában lenni annak, hogy a tetteidnek következményei, hatásai vannak- Hatásai a saját, és többnyire a mások életére is.

Nagyon fontos azonban, hogy a felelősség nem csak akkor lép életbe, amikor egy-egy esemény  vagy tett már megtörtént, hanem akkor is, amikor még csak tervezed a cselekményt. Vagyis a felelősség időben előre is érvényes: ha tudod, hogy tenni fogsz valamit, számolj a következményeivel is!

Ha van benned felelősség-tudat, akkor tudod, hogy mi az, amiért vállalhatod a felelősséget, és mi az, amiért nem! ... és ez a kulcs! Vagyis nem ígérhetsz olyat, amiről tudod, hogy arra nincs a jövőben ráhatásod:

Nem vállalhatod azért a felelősséget, hogy:

• hogyan fogsz érezni valaki iránt x év múltán.
• hogy hűséges tudsz-e maradni érzelmeidben, vagy fizikailag x év múltán is
• hogy egészséges maradsz-e
• hogy boldoggá teszel valakit
  
• ...stb.

Nem vállalhatsz felelősséget olyasmiért, amire nincs ráhatásod, ami nem csak rajtad múlik, ami érzelmeket garantál, ami évtizedekre szól. Nem vállalhatsz felelősséget olyanért, amiről nem tudhatsz, amiről nincs bizonyosságod, és ami sosem volt a tiéd. 

Tudd azonban, hogy azért kérik és kéred a felelősséget és felelős-ígéreteket Te magad is, mert számodra is fontos, hogy az életed kiszámítható legyen, hogy biztonságos, átlátható, tervezhető legyen. Szeretnéd a párodat - hisz ő a boldogságod forrása - magad mellett bebiztosítani, ha lehet, akkor elkötelezni, kisajátítani, kontrollálni. Azért is szeretnéd mindezt, hogy nyugodtan hátradőlve kipipálhasd ezt a boldog, biztonságos hátteret, mint "biztos pontot" az életed sok-sok változó és kiszámíthatatlan területe között. Nem hiba, nem eretnekség, hogy garanciákra törekszel, csak lásd meg, hogy az érzelmek világa egy olyan terület, ahol nem várhatsz el garanciákat.

A felelősség, és ígéretek tehát a párkapcsolatban az egód számára fontos. Az egó törekszik ismét biztonságra, az egó félti a boldogságodat, az egó akarja a párodat kontroll alatt tartani, irányítani, és elvárások közé terelni. Ez az elvárás azonban, ahogyan minden elvárás, tulajdonképpen nem a párodról szól, nem is a szeretetről, hanem tulajdonképpen rólad és a "vélt" biztonságodról.

Képzeld el, hogy megígérted a párodnak, hogy mellette leszel, hogy el nem hagyod - történjen bármi! Csakhogy a mindennapok néhány év múlva felőrlik a kapcsolatot. Nem tudtok megbeszélni egy tucatnyi fontos dolgot, elmentek egymás mellett, már nem jut idő arra, hogy mindennap egymásért éljetek, már a kapcsolat leginkább egy társas magányra emlékeztet. Ha nem tudtok egymás mellett kiteljesedni, ha elmennek egymás mellett az igényeitek, ha nem egy irányba és nem egy ütemben változtok, akkor a vállalás és ígéret a közös célokért a közös jövőben őrült nagy teher lehet. 

A kapcsolat úgy feneklik meg, hogy már inkább teher, mint öröm. Nem tudtok azonban távozni egymás életéből, hiszen egyszer elköteleződtetek, egyszer ígéretet tettetek, egyszer felelősséget vállaltatok a közösért. A felelősség és korábbi ígéret együtt tart, de már olyan béklyót jelent, ami megfojt titeket. A viták a "csapda" miatt szaporodnak, a félelmek nőnek... és ez kihat mindenkire a családban: a gyerekekre is.

• Szerinted jó az a családnak, ha ilyenkor a korábbi ígéretek miatt együtt maradnak?
• Jó az annak a nőnek vagy férfinak, akivel csak felelősségtudatból marad a párja, miközben tudni vélhető, hogy valahol máshol ő boldogabb lenne?
• Vajon meg tudja élni magát a felelősség "poklában" valaki is egy ilyen családban?

Azt mondod most talán, hogy: "nem! Ha ilyen rossz a kapcsolat, váljanak, és legyenek inkább külön boldogok!"
Ez remek meglátás, kivéve akkor, ha az egyikük még jobban ragaszkodik a közös vállalásokhoz. Ha egyikük ragaszkodik, de a másik inkább tovább lépne, akkor az egyik félelmeiből - hogy egyedül marad - harag és számonkérés lesz. Úgy fogja értelmezni, hogy a távozó fél cserben hagyta, hogy az ígéreteit megcsalta, hogy nincs benne felelősségtudat! Igaz?

Számonkérheted azonban most azt az ígéretet, hogy: "azt ígérted, boldog leszel velem? Azt ígérted, hogy mindig szeretni fogsz? Azt ígérted, hogy nem hagysz el sosem?

Nem! Hiába hisztizel, hiába toporzékolsz, nem tudsz szeretetre vagy szívből maradásra késztetni valakit, akit másfelé szólít az élete, a lelke...Hiába nevezed felelőtlennek... valójában nem kötheti érzelmileg egy egós ígéret.

Azt gondolhatod most, hogy ha valódi a szeretet és valódi az elköteleződés, ha valódi a felelősség, akkor nem hagyja a páros ellaposodni a kapcsolatot. Igen, ez lehetne egy jó gondolat, csak valahogy a statisztikák nem ezt igazolják: úgy tűnik, hogy a legtöbb kapcsolat nem egy életre szól... és épp azért nem, mert az elvárások felfordítják azokat. Ezekben nincs valódi elfogadás és szeretet egymás iránt: csak ígéretek, elfojtások elvárások és félelemből fakadó alkalmazkodások.

Akkor hát miért vállalhatsz, és miért kérhetsz felelősséget?

"Én nem ígérek olyasmit, ami nem az enyém, vagy, ami oly távoli, hogy túl sok minden befolyásolhatja. Nem teszek ígéreted neked olyasmiért, hogy te biztonságban légy! 

De!
Azt elmondhatom, amit most érzek: azt, hogy szeretlek! Azt elmondhatom, hogy most, és amíg ezt érzem, addig minden szándékom is az, hogy tegyek érted, értem, értünk. Azt elmondhatom, hogy most fontosabb vagy nekem mindennél, és szinte bármit megadnék vagy megtennék - meg is teszek és meg is adok - hogy boldog legyek veled, és örömeimet megosszam veled. Elmondom azt is, hogy ha az érzelmeim változnak, ha én változom, akkor azt épp így, időben elmondom majd, és törekszem arra, hogy  segítselek, támogassalak mindabban, amit utána tenni szeretnél, vagy tenni fogsz. 

Nem tudok ígérni valamit, ezért ígérek: "semmit", és egyszerre mindent: vagyis azt, hogy köztünk bármi - és még annál is több történhet. Szabadságunk épp attól teljes, hogy együttműködünk, hogy SZÁNDÉKUNK van arra, hogy tegyünk a közös célokért, de nem hazudunk olyan ígéretet, amivel korlátoznánk egymást szabad döntéseiben"

Felelősséget vállalok a jelenben hozott döntéseimért, a tetteimért, és tudatában vagyok az érzéseimnek, és szavaimnak! Felelősséget vállalok azért, hogy saját magam a boldogságomra törekszem, amiben szándékom szerint helyet adok neked is!

A SZÁNDÉK az, ami a felelősséget valóssá teszi, és nem az ígéret.
Ígérhetsz hűséget, ha később nem lesz szándékod tartani azt. Ígérhetsz őszinteséget, ha később nem lesz szándékod azt tartani... akkor mindez mit sem ér. Ugyanakkor csak magadhoz lehetsz hű, és elsősorban ígéretet is csak magadnak tehetsz...

Szóval a felelős akkor vagyok, ha nem kényszerítelek olyan ígéretre, amit nem tudsz teljesíteni, és én se hazudok ilyet...

Felelős akkor vagyok, ha tudom, hogy a kapcsolat vége bármi lehet, és nem máson verem le a "bajt".
Felelős akkor vagyok, ha nem kérlek számon egy olyan ígéretért, amit te évekkel ezelőtt azért tettél, hogy én akkor ott jobban érezhessem magam, biztonságot nyerhessek.

Ha azonban mégis tudod ezt tartani...

Ha Te képes vagy arra, hogy a kapcsolat elején tett ígéreted szerint kitarts jóban és rosszban, hűségben és betegségben a párod mellett, akkor az azt jelenti, hogy olyan mélyen kötnek az ígéreteid, hogy te tulajdonképpen abba betegednél bele, ha azokkal szembe kellene menned. Ha neked sosem okoznak az ígéreteid disszonáns érzést, ha fel se merül benned, hogy ellenük tegyél, akkor te nagyon szerencsés vagy!

Nem jobb vagy, és nem felelősebb vagy másoknál, csak egyszerűen olyan erősek benned ezek a "kódolt programok", hogy benned fel sem merül, hogy ne tarts ki, hogy ne légy hűséges, hogy ne a párod mellett éld le az életedet!

Ez azt jelenti, hogy neked nem okoz szenvedést az, hogy megfelelj másoknak és az ígéreteidnek, de nem jelenti azt, hogy a párod is ilyen, mint te! Ha te magadból kiindulva tőle is ezt várod, akkor könnyen csalódhatsz... pedig a párod nem felelőtlen, csak épp olyasmit ígért meg neked - kérésed szerint - ami az ő életében nem garantálható. 

Nem vagyok a felelősség ellen, épp ellenkezőleg: nekem az nem tud felelősség lenni, hogy olyasmiért vagyok valaki mellett, mert volt egy ígéretem, miközben tudom, látom, hogy így a kapcsolat már nem szolgál, csak árt mindenkinek.

Ha felelős vagyok, akkor tudom, hogy a boldogság nem függés, és nem ragaszkodás... épp ezért minden felelősség tudatában segíteni kell magunknak, hogy a szívünk szerinti boldogságot válasszuk! Ha ezt választjuk, akkor viszont együttműködően tudunk lezárni egy ilyen kapcsolatot: hazugságok és önámítás, számonkérés és hitegetés nélkül! Ez a felelősség!

A szeretetnek nincs szüksége ígéretekre és bizonyosságokra. A szeretet megértő és támogató, elfogadó és épp így felelősség teljes, hogy mindent beletesz, de nem kényszerít ígéretekre!

Gondolhatod teljesen másképp,és örülnék, ha megosztanád velem. Ez a téma ugyanis nagyon sokféle megoldást és nézőpontot takarhat.

Az pedig a felelősségre is igaz, hogy a harmóniádat az adja, hogyha az eszed (egód) és szíved (valódi vágyaid) egyetértenek. Ami szívedből jön, azt értesd meg az egóddal, elméddel - mert vele lehet "beszélni", és az ő asztala a megértés. Ha az elme megért, akkor könnyebben tér meg a szíved szavára, és kiegyenesedik az utad a boldogságod felé.

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Csatlakozz facebook csoportunkhoz is az alábbi linken, és tarts velünk, ha kérdésed van, ha beszélgetni vagy barátkozni szeretnél! 
Tündérszív Szeretet Csoport